Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-15 / 138. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2013. JUNIUS 15. SZTÁRVILÁG 17 J utott is, maradt is bőven Norma Jean Mortenson személyes tárgyaiból, amikor harminchét évvel a halála után felbontották azokat a ládákat, dobozokat, amelyekben addig érinteden hagyatékát tárolták. A hét lakat alatt őrzött ruhákat, ékszereket, cipőket, kalapokat és más kiegészítőket a világ egyik legrangosabb aukciós háza, a Christies katalogizálta, s még ugyanabban az évben, 1999-ben árverésre bocsátotta. Nemcsak gyűjtők, világsztárok és más prominens egyéniségek vásároltak a gazdag kollekcióból, az érdeklődés világszerte óriási volt. A bejegyzett darabokból a későbbi évek során is sokat eladtak, Norma Jean Mortenson hagyatéka kezdett szétszóródni a világban, de akárhány tárgy talált is új tulajdonosra, még mindig vannak megvásárolható darabok, amelyek előbb-utóbb kalapács alá kerülnek. Norma Jean Mortenson ugyanis nem más, mint minden idők egyik leghíresebb színésznője, az 1962 nyarán elhunyt Marilyn Monroe, akiről Norman Mailer a következőket írta: „O volt a mi angyalkánk, a szex édes angyalkája, s úgy áradt belőle a szex mézes édessége, mint egy mesterhegedűből a hang. Férfiak, akik társai voltak a szerelemnek, öt kontinensen ácsingóztak utána, de érte lüktettek a vakációban benzinkutaknál dolgozó kamaszok klasszikus pattanásai is, mert Marilyn volt a megváltás, a szex Stradivarija, olyan édes, olyan megbocsátó, olyan kedves, olyan simuló és lágy, hogy még a legközepesebb muzsikus tehetségtelensége is feloldódott hegedűje varázsos hatalmában. Mindenkinek az jutott róla eszébe, hogy ha vele szeretkezne, megnyílna előtte az élet édessége, sőt beteljesedne számára a jövendő édesség ígéretének teljessége, fel- szállna a mennyek országába, hol teste romolhatadanságba öltözik. Ingyen és bérmentve.” Kell ennél pontosabb, tökéletesebb, érzékletesebb és érzékibb meghatározás egy fenomenális jelenséghez? Ugye, hogy nem!? Norma Jean Mortensonból akkor lett Marilyn Monroe, amikor elment egy hollywoodi fodrászszalonba, világosbarna haját levágatta, kért egy kis dauert, és kiszőkítették aranyszőkére, végül pedig beletettek egy szép laza, elegáns hullámot. Frissen elvált fiatalasszonyként csinosabb nem is lehetett volna. Családi tragédiáival mit sem törődve, színészi képzettség hiányában, rosszul artikulálva keres és talál is magának egy ügynököt Hollywoodban, aki elintézi neki élete első próbafelvételét. Szép volt, mint Gloria Swanson, szexis, mint Jean Harlow. „Tündéri nő vagy” - súgták a fülébe a stúdióban, és hogy már a stratégia is jó legyen, új, az eredetinél sokkal izgalmasabban hangzó névvel indult. 1946-ban járunk, „a tündéri nő” pontosan húszéves. Több mint három évet vár még az Aszfaltdzsungelre, hatot a Szőkék előnybenre, tizenegyet A herceg és a táncosnőre és tizenhármat a Van, aki forrón szeredre. De akkor már az Egyesült Államok nemzeti mítosza, világszerte ismert márka, akár a Coca-Cola. Közben félszeg, alacsonyrendűségi érzéssel teli teremtés. Tátott szájjal hallgatja azt, akit okosnak talál. Nem mindig válaszol, ha kérdezik, nehogy valami butaság csússzon ki (Fotók: SITA/AP-archivum) Marilyn Monroe, avagy az angyal szárnyai a száján. Nem sokkal később már lába előtt hever a világ, rendezői szerint igazi őstehetség. Színészi súlyát Greta Garbóéhoz hasonlítják, komédiás tehetségét, némi túlzással, Chaplinéhez. Talán mert egyszerre vidám és bús, a humora pedig melankolikus. Elia Kazan szerint „érzékenysége egyszerűen rendkívüli”. Arthur Miller szerint „félelmetes ösztöne van ahhoz, hogy megtalálja egy hős, egy helyzet valóságalapját. A dolgok velejéig hatol.” Laurence Olivier pedig a romlottság és az ártadanság különös keverékét látja benne. Romlottság és ártadanság. Egy bársonyöv, egy retikül vagy egy cipő, netán egy kalap menynyit tud mutatni, érzékeltetni ebből? Hordozza-e magában egykori tulajdonosa naivitását és kihívó érzékiségét együttesen sugárzó egyéniségét? Marilyn Monroe esetében az egyértelmű válasz: igen! Elég, ha csak három legendás ruháját nézegetjük. A pirosat, amelyben egy legendás fotósorozat készült róla, a fehéret, amelyet felcsapott rajta a metróból feltörő légáramlat a Hétévi vágyódásba és a kristályszemekkel díszített pezsgőszínűt, amelyet 1962 május 16-án öltött magára, amikor John F. Kennedynek énekelte a Happy Birthday Mr. President című dalt New Yorkban, a Madison Squere Gardenben. A Prágai Vár Lovagtermében nemrég megnyílt kiállításon, amely szeptember 20-ig várja az érdeklődőket, természetesen ez a három ruha is látható. Marilyn Monroe istennő volt, a mozivászon istennője, kétség ehhez nem férhet. Ruháin, jelmezein, cipőin és kiegészítőin kívül azonban a naplói, levelei, személyes tárgyai, eddig kevésbé ismert fényképei is eljutottak Prágába. A firenzei Museo Salvatore Ferragamo gyűjteménye a magánembert is igyekszik bemutatni, nemcsak a vadító sztárt, aki rendkívüli egyéniségével és csodás megjelenésével a filmtörténet része lett. A díva mellett a racionálisan gondolkodó ember is megjelenik a kiállításon, aki pontosan tudta, mit akar, céljai voltak, mindaz, amit a moziért tett, magánemberi énjétől meglehetősen távol állt. Norma Jean Mortenson ugyanis sokkal összetettebb egyéniség volt, mint Marilyn Monroe, s ez a kiállítás anyagából is kiderül. Hogy mi köze egymáshoz a Ferragamo Múzeumnak és a XX. század leg- erotikusabb kisugárzású színésznőjének? Salvatore Ferragamo a legnevesebb olasz cipészmesterek egyike volt, Marilyn Monroe pedig több tucat kézzel varrt tűsarkút készíttetett nála, ezek voltak házi gyűjteményének legékesebb és legféltettebb darabjai, ' Simon Doonan, a Christies 1999- es aukciós anyagának összeállítója nyilatkozta annak idején: „Valószerűtlen, kivételes lehetőség volt számomra felnyitni azokat a ládákat, dobozokat, amelyek harminchét évig érintetlenül feküdtek egy raktárban. Megérinteni, majd sorra kezembe venni azokat a ruhadarabokat, tárgyakat, amelyeket Marilyn is többször a kezébe vagy magára vett. A harisnyáival és melltartóival teli, megrepedezett bevásárlótáskákat, a blúzait, a farmernadrágjait, a hajkeféjét, amelyben ott maradt pár hajszála... hónapokig tartott, míg mindent katalogizáltunk. Ahány ruha, annyi legenda. A prágai kiállítás legdrágább darabja, már ami a gyűjtők rátarti- ságát illeti, az a testhezálló, kristályszemektől pompázó csoda, amelyet azon a bizonyos születés- napi összejövetelen viselt az elnök New York-i születésnapi partiján. Két hónappal a halála előtt... Óriási botrány volt. George Cukorral forgatott a Valamit adni kell-ben. Akkor már visszavonultan él Los Angelesben, örökös hőemelkedése miatt orvostól orvoshoz jár, háromheti forgatás alatt mindössze hat napot tölt kamera előtt. Később ott is hagyja a forgatást, és New Yorkba repül, hiszen szoros kapcsolatot ápol a Kennedy fiúkkal. „Happy Birthday, drága elnök úr!” - hallgatja vagy húszezer vendég az ő bársonyos, elektromágnesen lüktető hangját. „Most, hogy Miss Monroe személyesen énekelt nekem, akár vissza is vonulhatok a közéletből - így az elnök —, hiszen ennél többre már senki nem viheti.” Napokkal később ismét Hollywoodban forgat, George Cukorral. Uszodai jelenet, órákat tölt a vízben. Anélkül, hogy kérnék rá, bújjon ki testszínű fürdőruhájából, tetőtől talpig pucéran ugrál be a medencébe. Ügy lubickol, mint egy bájos kislány. 1962. június 1-jén, pénteken születésnapi ünnepséget rendeznek neki a filmgyárban. Hétfőn nem megy be dolgozni, s mivel kedden sem látja őt senki a stábból, a stúdió igazgatója felfüggeszti a forgatást. Csütörtökön megszületik a döntés. „Szándékos szerződésszegés miatt” elveszik tőle a szerepet. I Ez lett volna az utolsó film- 5 je. Augusztus 5-én Marilyn K Monroe már nem él. A halál Éji °ka: gyógyszer-túladagolás. Hk Az a bizonyos pezsgőszí- ™ nű, kristályokkal ékesített j ruha, amelyet „a nagy na- I pon” viselt, 12 ezer dol- I f lárjába került. A Christies aukcióján azonban több kJ mint 1 és negyed millióért JÉ kelt el, és 2011-ig minden “ idők legdrágább ruhadarabja volt. Marilyn halála után Lee Starsberg örökölte, aki annak idején színészmesterségre tanította New Yorkban. A Christies később Strasberg özvegyétől vette meg, az elárverezés után pedig egy gazdag gyűjtőhöz került a darab, ő bocsátotta a firenzei múzeum rendelkezésére, így, ilyen kacskaringós úton jutott el ez az immár legendás ruha Prágába, a Vár Lovagtermébe. Híres fehér ruháját, azt a bizonyos subway dresst, amelyben ott áll a metró szellőzőrácsán, William Travilla, a 20th Centry Fox jelmeztervezője álmodta meg. Monroe halála után több más kosztümjével együtt úgy elrejtette, hogy a világ már azt hitte, rég elveszett. Később kiderült: a ruha jelenlegi tulajdonosa 5,6 millió dollárért vásárolta meg, ami szerinte sem olyan nagy összeg, hiszen napjaink egyik legrangosabb lapja, a Time szerint is a múlt század egyik legszebb filmes epizódjának emble- matikus darabja ez a ruha. A Prágában látható gyűjtemény mellett természetesen több más Monroe-ereklye „utazgat” a világban. De gondoljunk csak a Titanic óceánmélyről felhozott kincseire. Azokból is van annyi, hogy jutott belőlük Európának és Amerikának is, sőt egyazon időben más és más irányba vándorol egy-egy tárlat anyaga. Marilyn Monroe, akárcsak a Titanic, nemcsak a legendájával, megmentett relikviáival is élteti a múltat, hiszen a filmművészet kikötőjében mindörökre lehorgonyoztak. Nem kell hozzá más, csak hatalmas pompa és még annál is hatalmasabb tragédia. Szabó G. László
