Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-12 / 135. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 12. Vélemény És háttér 7 A valutaalap gyakorlatilag beismerte azt, amit a józan elemzők mindig is állítottak Őszinteségi roham az IMF-ben A „trojka” egyik tagjának munkatársai meglepő tárgyilagossággal és jó adag önkritikával elemzik a görög válságkezelést. GÁL ZSOLT A Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt heti, Görögországról szóló országjelentése megpróbálja levonni a tanulságokat a 2010 májusában sebtében megalkotott 110 milliárdos első görög mentőcsomagról, amelyből 30 milliárdot maga a szervezet biztosított (a többit az eurózóna tagállamai adták össze, Szlovákia kivételével). A jelentés önmagában nem lenne különös, hisz az IMF-nek hivatalból kötelessége hasonló értékeléseket készíteni, csakhogy ez esetben az 50 oldalas dokumentumot átható szkepticizmus és őszinte önkritika politikailag kellemetlen igazságokkal szembesítheti a válságmenedzselésben részt vevő trojka másik két tagját, az Európai Központi Bankot (EKB) és az Európai Uniót, de rosszul jöhet sok uniós tagállam vezetésének is (röviden, a hivatalból optimistáknak). Különösen igaz lehet ez a cech legnagyobb részét álló és szeptemberben parlamenti választások elé néző, Németországot vezető Merkel- kormány esetében. A jelentés szárazán konstatálja, hogy a mentőakciók céljait többnyire nem sikerült elérni. A piacok bizalma nem állt vissza, a görög bankrendszer megrogyott és elvesztette a betétek 30%-át, a gazdaság a vártnál jóval mélyebb és hosszabb recesszióba süllyedt, kivételesen magas a munka- nélküliség, és nem tért vissza a növekedés. Az adósságpálya becslésénél folyamatosan alulértékelték az államadósság várható szintjét, azt folyton felfelé kellett módosítani, és nem kis tételekkel. Ez tovább rontotta a bankok helyzetét. Eltúlzottak voltak az ígért privatizációs programtól várt bevételek is, hasonlóan jókora csalódást jelentettek a kiábrándítóan lassan haladó strukturális reformok, a mintegy 30%-os versenyképességi hátrányon alig sikerült faragni. Ami a legfontosabb, nem sikerült elkerülni a részleges államcsődöt. Ez magának az IMF-nek is kínos, mert elvileg a Görögországnak nyújAthénnak újra adósságelengedésre lesz szüksége, s ez már a hitelező államokat, köztük Szlo- vákiátfogja érinteni. tott hitelkeretnél feltétel lett volna a nagy valószínűséggel fenntartható adósságszint, de kivételt tettek. Ráadásul az államadósság egy részének 2012-es elengedése - ha nincs is explicite kimondva - azt is jelenti, azoknak lehetett igazuk, akik már 2010-ben hagyták volna csődbe menni az athéni kormányt (egy rendezett államcsőd és adósságátalakítás formájában). Ehhez képest csekély vigasz az „eredmények” sovány listája, köztük az a tény, hogy Hellász megtartotta az eu- rót, komolyan csökkent az államháztartási hiány és sikerült korlátok közé szorítani a külföldre továbbgyűrűző negatív hatásokat. A jelentést olvasva, annak logikájából kiindulva a jövő is problémás, mert aligha juthatunk más következtetésre, mint hogy a görög adósságpálya továbbra is fenntarthatadan, az országba pumpált százmilliár- dok dacára újabb adósságelengedésre lesz szükség, s ez már a bitelező államokat, köztük Szlovákiát fogja érinteni. Persze szigorúan a német választások után. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Peter Gossónyi rajza)- Nem akarok okoskodni, de elég a nőstényeket. Úgy olcsóbb. JEGYZET Nem talált VERES ISTVÁN Egy hét távlatából talán okosabban nyilat- kozhatunkA. Nagy László lemondásáról. A kormány ma váltja le hivatalosan - minden bizonnyal egy megbízott személy irányítja maj d a hivatalt, amíg találnak egy másik kirakatembert, akiakirakatember- ségetúgy képzeli, ahogy Fico szeretné. Igen, elmondhatjuk, a Híd megmutatta: ha kell, az asztalra csapnak és felállnak, vagyis nem nevezhetők végletekig opportunistának. Csakhogy A. Nagy lemondatásából alighafogprofitálni. Két dolog miatt sem. Az egyik, hogya lemondást rosszabbul nem is időzíthették volna. Mindenki az árvízre figyelt, a kutyát nem érdekelte sem Európában, sem itthon, hogy valami kormány- biztos lemond. Hogy évszáza- dosvízjön, aztmárapassaui helyzetből látni lehetett napokkal azelőtt, hogy Pozsonyba ért volna az ár. A Híd állítólag jól kommunikál - ezzel a lépéssel megmutatta, hogy nem mindig. Egy híd sem omlott volna össze, ha a lemondatással várnakegy hetet (arra hivatkozva, hogy a lépést megvitatják a többi pártszervvel) .Talán még címoldalra is kerültek volna a szlovák lapokban. A másik ok, amiért nem lesz hasznukraA. Nagy lemondása, kicsit összefügg az elsővel. A szlovákiai magyarokat bizto- sanjobban érdekelte az árvíz, mint a magát hirtelen megmakacsoló Híd. Meg aztán, választói nagy része azért szavazott a Hídra, mert egyetértenek a Bu- gár által fémjelzett egyezkedés, lépésről lépésre eredményeket kicsikaró politikával. Vagyis abban sem találtak volna semmi furcsát, ha A. Nagy azt mondja: tovább egyezkedünk, talán fél év múlva sikerül a vasúti kétnyelvűség megsza- vaztatása. Az arcukat nem vesztették volna el, hiszen éppen arról szól az arculatuk, hogybelemennekreményte- lennek tűnő helyzetekbe és elérik, amit lehet. Amit nem, azt megnem. Ennek a politikának a csúcsrajáratásalett volna, ha tavaly elfogadjákFico ajánlatát, és kormánykoalíciót köt- neka Smerrel. Feltételként szabták volna a kisebbségek jogállásáról és kultúrájuk támogatásáról szóló törvényt, és elmondhatták volna: igen, mi lettünk a fügefalevél, amellyel Fico takarózhat, viszont elértük, amit 23 éve nem tudott elérni a hazai magyar politika. Ha meg nem sikerült volna, jöhetett volna a látványos kilépés.így megmaradhat a siránkozás, mega majd legközelebb. Hogy a Népi Platform fújt volna rájuk? Ugyan már. A KDH Nyit- ra és Besztercebánya megyében is lepaktált a Smerrel, az SDKÚ pedig örül, hogy létezik. Szóval nem igazán érthető, mire ezahirtelenkilépősdi. Kevesebb gondjuklesz, azbiztos-a szlovmagy közélet céltáblája már nem az ő emberük lesz, a támogatásokszétosztása miatt sem rájukfognakmutogatni. Meg aztán lehet, hogy csak az egyszerű választók (köztük az újságírók) nemképesekfelis- memi a fondorlatos taktikát, amelyet a Híd éppen alkalmaz. De egyelőre úgy néz ki, a lövés nem talált. KOMMENTÁR Gaulieder szerepében Jozef Čentéš MARIÁN LEŠKO Ivan Gašparovič és Robert Fico oda löki vissza az országot, ahova 1997-ben Vladimír Mečiar Gašparovič kollégával rántotta. Abba az állapotba, amikor a legfőbb közjogi méltóságok nem tartják tiszteletben az alkotmányt, és ezzel azt a rendszert ássák alá, melynek köszönhetően hatalomra kerülhettek. Robert Fico ugyanazt a félrevezető mondatot man trázza hónapok óta, ugyanazzal a fügefalevéllel próbálja takargatni a gyalázatot: „Az alkotmány szerint elutasíthatja azt a jelöltet (a főügyészi posztra - a szerző megj.), akit a parlament javasol neki.” Az államfő élt ezzel a jogával „és ezzel le van zárva az ügy”, állítja Fico. Valójában itt kezdődik. Hogy az államfő elutasíthatja ajelölt kinevezését, nem szerepel az alkotmányban, ezt az Alkotmánybíróság mondta ki. Csakhogy ehhez hozzáfűzött valamit a testület. Ami a lényeg, és amiről Fico hallgat - az államfőnek komoly, alkotmányosan alátámasztott érvekkel kell megindokolnia, miért akar élni azzal a jogával, hogy elutasítja a jelöltet, miközben nem hivatkozhat saját meggyőződésére vagy nézeteire, mert itt a jogállam egyik alapelvéről van szó. Arról még nem mondta ki a döntést az Alkotmánybíróság, hogy Čentéš kinevezésének elutasítására Gašparovič komoly és alkotmányos érveket sorakoztatott-e fel, vagy önkényes döntésről van-e szó. Ha azt állapítja meg, hogy Gašparovič érvei megállják helyüket az alaptörvénnyel szemben, az újabb parlamenti főügyészválasztás törvényes lesz. Ha azt mondja ki, hogy az államfő önkényes döntést hozott, Gašparovičnak nem lesz más választása, mint kinevezni Čentéšt. Csakhogy. Gašparovič márkijelentette, hogy Čentéšt sose fogja kinevezni, amivel gyakorlatilag azt jelentette be, hogy nem fogja tiszteletben tartani az Alkotmánybíróság határozatát, ha a testület Čentéš javára döntene. Persze, ez sem újdonság, ugyanezt tette házelnökként 1997-ben, amikor magasról tett arra, hogy milyen döntést hozott az Alkotmánybíróság Gaulieder képviselő ügyében. Tiltakozásuk jeléül akkor Európa vezető politikusai lemondták részvételüket a pozsonyi nemzetközi konferencián. Az Európai Parlament elnöke pedig vüágosan megüzente, azért nem jönnek, mert a parlament nem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság döntését. Szlovákia a napokban annak köszönhetően fogadhat kéttucatnyi európai államfőt, mert mindazt, amit Mečiar és Gašparovič akkor elkövetett, később mások rendbe hozták. De Ivan Gašparovič, aki bejelenti, hogy nem fogja tisztekben tartani az Alkotmánybíróság döntését, méltatlan az államfők fogadására. A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Határon túliakon spórolnak Ilyen és hasonló címekkel jelent meg az erdélyi lapokban a hír, hogy a magyar állam az eddigi 22 400 forint helyett csak 17 200 forintot folyósít a határon túli magyar diákoknak és óvodásoknak. ,A- rossz hírt hétfőn közölte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Butus Sik- lódi Botond elmondta, a magyar kormány a túlzottdefi- cit-eljárás megszüntetése érdekében hozta ezt a határozatot. A Bethlen Gábor Alapkezelőnek 500 millió forintos egyenlegjavulást kell elérnie” - írta a maszol.ro. „A különbözet kifizetése a pályázók számára semmiféle más kötelezettséggel nem jár, nem kell újra pályázniuk. És kérem a pályázók megértését, hiszen azok a gazdasági mutatók, amelyekkel jelen pillanatban számolni lehet Magyarországon, egyelőre csak ennyi kifizetést tesznek lehetővé” - fogalmazott Bürüs. „Ez nagyon rossz hír. Bár az összeg eredetüeg sem volt túl nagy, a mostani megvá- gás jelzésértékű: óvodás kislányommal fizetteti meg az Orbán-kormány azt a büntetést, amit Brüsszeltől kapott” - mondta a lapnak egy marosvásárhelyi apuka. A székelyhon.ro portálnak Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke kifejtette, ha nemzetben gondolkodunk, akkor nyilvánvaló, hogy a nemzetrészeknek is segíteniük kell az anyaországnak a nehéz helyzetben. „Nemkívánatos, de elfogadható intézkedésről van szó, megértésre kellene találnia. Ideje volna, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel bizonyítsuk mi is, hogy ténylegesen egy nemzetben gondolkodunk” - mondta Lászlófy.
