Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-11 / 134. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 7 A kisebbségi kormánybiztosnak valóban semmilyen valós hatásköre nincs Biztosbukás, bizonytalan jövő A Híd kormánybiztosa, A. Nagy László a múlt héten lemondott, és utána jött az özönvíz - nem képletesen, hanem valójában. így a szokásosnál jóval kisebb tér maradt elemezni a távozás okait. TOKÁR GÉZA Ennek következtében valószínű, hogy nem foglalkozik majd mélyebben a miértekkel egyik szlovákiai magyar tábor sem. Ez azért okozhat problémát, mert így érzelmi kérdéssé válik a kormánybiztos munkájának és a tanulságok levonásának megítélése. Mikor a kormányváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebbségi „status quo” mégiscsak sérül és egy hivatalnokká visszaminősített kormánybiztos veszi át azokat a feladatokat, melyek korábban egy miniszterelnökhelyettes hatáskörébe tartoztak, már lehetett sejteni, hogy A. Nagy ténykedése nem lesz kimondottan sikersztori. Idővel kiderült, hogy a kormánybiztosnak valóban semmilyen valós hatásköre nincs, kivéve a kisebbségi támogatások elosztására gyakorolt hatását. Hatáskörök híján azonban nehéz bármit is elérni, nem véletlen, hogy a Híd korábban több alkalommal is meglebegtette a kormánybiztos lemondását, a kisebbségi támogatások folyamatos csúszása és a helyzet rendezetlensége kapcsán. Ami zavart okoz és különféle összeesküvés-elméletekre ad a- lapot, hogy A. Nagy távozása arra az időszakra esik, mikor a támogatások ügye pont lassan rendeződni látszik - persze minden relatív, a tavalyi káosznál, amikor gyakorlatilag egy egész évet csúsztak a kifizetések, most csak jobb lehet. A lemondáshoz pedig annak a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatos törvénymódosításnak a kudarca szolgáltatta az indokot, amely a Hídra nézve kellemetlenebb következményekkel járt volna, ha elfogadja a parlament- és a gyakorlatban kiderül, hogy a törvény nem úgy működik, ahogyan kellene. Következtetéseket levonni az előzményekből azonban nem lehet, mert a cikk megírásának időpontjában nem tudni, hogy ki lesz és honnan érkezik a következő kormánybiztos. Pártszinten A. Nagy távozáA két fő kérdés, mennyire lesz képes professzionálisan végezni a dolgát az új kormánybiztos, és lesz-e hozzá apparátus. sával mindenki nyerhet. A Híd haragosai a párt hagyományos mantrájának, az együttműködésnek a kudarcát láthatják a kormánybiztos bukásában és a bukás körülményeiben. A biztost jelölő Híd pedig állíthatja, mindent megtett a vasúti kétnyelvűség sikeréért, és mikor kudarcot vallott, a szlovákiai magyar politikától szokatlan módon levonta a személyi következtetéseket is (arról, hogy A. Nagy László hivatalosan nem pártjelölt, mindenki megfeledkezni látszik). Ami a kisebbségek sorsát érinti, ugyanaz a bizonytalanság tér vissza -pár nap vagy hét erejéig biztosan -, mint a kormányváltás idején. Nem tudni, miként hat ki a kormánybiztos lemondása a hatáskörökre, a nála dolgozó hivatalnokokra. A biztos személye és nemzetisége tulajdonképpen nem is annyira fontos, a jelenlegi körülmények között bizonyos szempontból még szerencsésebb is, ha például egy ruszin jelölt bírálja a kormány kisebbségpolitikáját. Az már sokkal inkább fontos lesz, mennyire képes A. Nagy utódja professzionálisan végezni a dolgát, s az mégin- kább, hogy ehhez megkapja-e a kellő apparátust. Sajnálatos módon mindkét dolog Robert Ficón múlik. Aszerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője Árvízi híradó (Peter Gossányi) Hatékony árvízvédelemi rendszer nem jöhet létre a közép-európai országok szolidaritása nélkül Árvíz és Trianon HORBULÁK ZSOLT Annak ellenére, hogy a globális klímaváltozás továbbra sem bizonyított, és mindkét oldal tudományosan is alá tudja támasztani saját igazát, azért abban is sokan hisznek, hogy a mostani árvizek kialakulásában az emberek is hibásak. Európa természeti képét már évszázadokkal ezelőtt jelentősen átalakította az ember. Az öreg kontinens erdeinek jelentős részét már az ókorban és a középkorban kivágták. Kétszáz éve ugyan ez megállt, sőt valamelyest visszafordult, de a föld lehető legintenzívebb gazdasági kihasználása továbbra is a legfontosabb cél maradt. Mintegy száz éve a természetes ártereket is felszámolták, a folyóvizeket szűk töltések közé terelték. Átlagos áradásnál ezek a gátak valóban elegendőnek bizonyulnak, de a statisztikailag százévente előforduló nagy árvizek esetében már kevésbé. A természeti csapáshoz azonban hozzá lehet szólni június 4-ike kapcsán is. A Trianonhoz vezető okokról ma is tart a vita, s nem kevesebb szó esik arról is, hogy milyen tárgyalási stratégiát kellett volna alkalmazni. Néhány évtizeddel ezelőtt a történészek általában kritizálták a magyar delegáció érvrendszerét, ami egyezeréves gazdasági-kulturális-természe- ti egység fenntartása mellett való kiállást jelentett. Még ma is sokan állítják, hogy nagyobb eséllyel lehetett volna érvelni az etnikai határok mellett. Persze ez a vita csak akadémikus, ha másért nem, hát azért, mert a határok kérdése már 1919 tavaszán eldőlt, a békekonferencia csak színházi előadás volt. Ennek ellenére az akkori magyar érvek új megvilágításba kerülnek. Az Európai Unió, de a világ számos aktivistája az envi- ronmentális gondolkodás, a környezetvédelem és a környezettudatos gazdálkodás elterjesztéséért küzd. Amikor meghúzták a határokat nem voltak tekintettel a természetes vízválasztókra. A Kárpát-medence ugyanis egy vízrajzi egység. Jelenleg az a helyzet, hogy a vízgyűjtők Magyarország határain kívül, az árterek pedig belül találhatók. Veszélyt jelent például az erdőirtás, ami leginkább Kárpátaljára jellemző, és tiszai árvizekkel fenyeget, na és a ciánszennyezés sem Romániát sújtotta igazán. A hatékony árvízvédelemi rendszer nem valósulhat meg a közép-európai országok egészséges szolidaritása nélkül. KOMMENTAR Vezérmotívumok NAGYANDRÁS Mi a közös Bugár Bélában és Dániel Lipšicben? És vajon mi a különbség köztük? Az MVK közvélemény-kutatása szerint őket tartják a jobboldali szavazók a legalkalmasabbnak a jobboldal vezetésére. S talán egyikük még valóban a jobboldal vezére lehet. Lipšic van könnyebb helyzetben, hiszen nemcsak ő, hanem a pártja is fiatal. A NOVA-t megpróbálja majd magával húzni, mondhatni becipelni a parlamentbe a következő választáson. Annak ellenére, hogy parlamenten kívüli párt, egyre aktívabb, és bár több politológus tiszavirágéletűnek tartja a kezdeményezést, Lipšic mégis hosszútávfu- - tónak tűnik. Az elkövetkezendő években igazi konfliktusokat nem kell felvállalnia, melyekkel megosztaná potenciális szavazótáborát, így népszerűsége még nyugodtan tovább nőhet. Hogy végül sikerül-e legyőznie összes potenciális versenytársát és ő lehet majd mondjuk Fico kihívója, még kérdéses, de a politikai marketing eszközeit valóban ügyesen használja. Néhány hónapja Lipšic teleplakátolta az országot saját könyvének reklámjával, melyen csak annyi állt: A tisztességes Szlovákiának vezetőre van szüksége. Már akkor szinte minden szakértő megjósolta, hogy hamarosan megjelenik egy közvélemény-kutatás arról, ki legyen a jobboldal új vezetője, és számíthattunk rá, hogy a felmérés során nagyon sok embernek a tudatalattijából feltör majd a fent említett plakát, még akkor is, hogy eddig esetleg nem volt Lipšic támogatója. Kicsit piszkos, de megengedett trükk. Bugár Béla viszont valószínűleg nem tudja saját, stabilan magas támogatottságát még egyszer a Híd javára fordítani. Bugár politikusként valóban megnyerő figura, de pártját, a Hidat egyszerűen képtelen átlendíteni a holtponton. Beszorultak, és egyelőre valahogy nem tudnak előbbre jutni. Ennek természetesen nemcsak belső, hanem külső okai is vannak. Az viszont tény, hogy Bugár 14 százalékos népszerűsége messze meghaladja a Híd lehetőségeit. Bár volna fantázia abban, hogy Bugár végül a szlovák pártokat is összefogó tömb élére kerüljön, ez azért nyilván sosem fog megtörténni. Egyrészt lassan már ő is belefárad a politizálásba, másrészt sok jobboldali szlovák számára mégiscsak zavaró, hogy magyar. FIGYELŐ Árvízi propaganda A kormánybarát Magyar Nemzet a kormánypropagandáról és reklámról ír az árvízi védekezés kapcsán, és egy kalap alá veszi az eddigi kabineteket. „Az eddig csak négyéves ciklusokban gondolkodó kormányok bűnös mulasztásai most fehéren- feketén megmutatkoznak. Tapasztalat: nehéz esztendőkben az egészségügy és az oktatás mellett leginkább a katasztrófamegelőzés területén feledékeny a politika, ebből csippent le a költségvetés. Hiányzó, elhanyagolt vagy meg sem épült védművek, tározók súlyosbítják most is a természet csapását. A rövidlátó kormányok több évtizedes felelőtlenségét ilyenkor máról holnapra kell pótolni: más nem lévén leleménnyel, lelkesedéssel. A kormány- szóvivő ugyan nyugtat - Van pénz a veszély elhárítására -, ám ki ne tudná, ez csupán átcsoportosítások, határidőmódosítások árán biztosítható. Hogy a kormánypropagandára szánt pénzekből is le kell csípni ilyenkor, az csak természetes - bár ez most különös módon nem számít. Kell-e jobb reklám egy sikeres katasztrófaelhárításnál?” - kérdezi a Magyar Nemzet. Bajban is büntetésben Az árvízvédelmet személyesen irányító Orbán Viktor szinte az összes Duna-parti település polgármesterével felbukkant a képernyőn, kivéve a 30 ezres Esztergomét. A nem fideszes vezetésű város az árvíz idejére is „büntetésben maradt”. Orbán esztergomi sajtótájékoztatóján nem volt jelen a független polgármester, Tétényi Éva - nem kapott meghívót. „Éjjelnappal dolgozom az emberekkel Esztergom megvédéséért, de - bizonyára a nemzeti együttműködés jegyében- engem nem tájékoztatnak, nem vonnak be a döntési folyamatokba az állami szervek- mondta a Népszabadságnak Tétényi Éva. - A katasztrófa- védelemtől csütörtök estig senki nem egyeztetett velem. Akkor felhívtam Bakondi György titkárságát, s közöltem: ezzel a magatartással veszélyeztetik Esztergom biztonságát, s ha nem kezdik el azonnal az egyeztetést, akkor tájékoztatom a sajtót.” Ekkor végre útnak indították a katasztrófavédelem illetékeseit, hogy megbeszéljék a teendőket. Ám a további együttműködés is hiányzott, látványosan ügyeltek arra, hogy őt háttérbe szorítsák. (NOL)
