Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-10 / 133. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 10. Vélemény És háttér 7 Nagy víz és nagy mellény - ismét végighallgathattuk, hogy a hősi erőmű megmentette a Csallóközt Azért a víz az úr! Bár hibás a szemlélet, leírhatjuk, Pozsony föllélegezhet. Az apadás lassú, de beindult, ám a „föllélegezhet” szó csak akkor lesz végleg helyénvaló, ha a Duna már a szokványos medrében hömölyög. LOVÁSZ ATTILA Merthogy a gátakat a tetőzés nem érdekli, az a kérdés, hogy mennyire állják az óriási víztömeg nyomását. Ha sokáig magas marad a vízállás, akkor nem kell tetőzés a szakadáshoz, de reméljük, nem így lesz. Reméljük: a szóhasználat nem véletlen. Mert nem az ember irányít, még csak az ember által épített gátakat sem. Hajön a nagy víz, minden érthető, csak a nagy mellény nem. Valóban centimétereken múlott néhány helyen, s néhány helyen ott tört be a víz, ahol nem is várták - lásd Nagymaros, téglafal. A nagy mellény inkább félelmet takar, a félelem pedig jogos. Az ár, a 2002-es helyzethez hasonlóan, újra megindította a megmondóemberek fantáziáját, és egy sor hülyeséget kellett tapasztalnunk médiában, közbeszédben egyaránt. A bősi erőmű újra megmentette a Csallóközt az árvíztől - így hangzik az egyik hangzatos szólam - a nagy mellény jegyében. Már 2002-ben szóltunk, függetlenül attól, ki mit gondol a körtvélyesi tározóról, a C-va- riánsról, ne hazudjunk a polgároknak, mert azt nem szabad. A vízmű megépítésének egyik hivatalos indoka 1992-ben úgy hangzott, hogy túl alacsony a Duna szintje Pozsonynál, meg kell emelni. Nincs handaban- da, személyesen ültem ott a sajtótájékoztatón, és saját fülemmel hallottam, és már negyedszer írom le, ne ötöljék ki most, amikor igenis magas volt Pozsonynál a víz, az ezzel ellentétes érveket. Emellett a vízmű építői nyilatkozták üptre annak idején, hogy a csatorna nem gyűjtőcsatorna, ha tehát valahol segített a vízmű, az csak azon a nagyjából 50 kilométeres szakasz lehetett, ahol az új és a régi meder között el lehet elosztani a vízhozamot. A körtvélyesi tározóban egyébként nagyon nem volt magas a szint, arról mindenki, aki arra járt, meggyőződhetett, de semmi baj, nem arra szolgál. Hogy mi lesz akkor, ha annak gátján csurog majd át a víz, arra nincs válasz, még ha nagy mellény ez ügyben is létezik. A legotrombább felismerés a 11 évvel ezelőtti árvízhez képest az, hogy a pozsonyiak, Ártéren építkezünk, f o- lyókmentén állnak egyre népesebb, civilizációs el- hülyülésben szenvedő la- kosokkalteli városaink. akiket centiméterek választottak el a kilakoltatástól és a kiöntéstől, amolyan buliként élték meg a helyzetet, a közösségi hálón saját fényképes idővonalakat közöltek a víz emelkedéséről, egy katasztrófaturista a mobilgát egy részét vitte haza emlékül, a hülyéje. A pozsonyiak nem érezték a veszélyt, s ez nagyon rossz hír, mert ha valami valóban történne, akkor felkészületlen, elkényeztetett, mobiltelefonját a helyzetnél többre tartó emberek ezreivel lesz baj - ha nem is mindjárt tragédia. A Duna korántsem nyugodott le, Magyarországon a következő pár nap kemény lesz, igaz, hogy Szerbia vagy Románia mire és hogyan tud felkészülni, arról köldöknéző médiánk egy szót sem szólt eddig, de majd... A Római Klub viszont figyelmeztetett, hogy nagy bajok elé néz a kontinens, akár az iparosítás előtti korba térhetünk vissza. A klub jelentése az árvízi híradókban elsikkadt. Jobb, ha tudomásul vesszük, a civilizációk általában az árterületek mentén születtek és javarészt katasztrófák következményeként szűntek meg - mindenféle prognózis hiányában. Ártereken építkezünk, folyók mentén állnak egyre népesebb és egyre védtelenebb, civilizációs elhülyülés- ben szenvedő lakosokkal teli városaink. Egyre magasabb gátakat emelünk (az az osztrák azért jól nézett ki, a pozsonyi se kutya), egyre többet ruháznánk be árvízvédelembe, csak azt nem vagyunk képesek elhinni, hogy azért a víz az úr. (Ľubomír Kotrha) SZERETNEK MINDENKIT BIZTOSÍTANI, HOGY NINCS AKKORA VÍZ, AMEKKORA ELVINNE MINKET! KOMMENTAR Politikus a gáton MOLNÁR NORBERT ~üjjjT Egyjó árvíz sose rossz. Minél drámaibb a helyzet, annál jobb. A politikusoknak. Hirtelen Wm mindegyiket a gáton látni. Kérdezősködnek, okoskodnak, tapasztalatokat osztanak meg, vezényelnek, és rohadtul értenek az árvíz elleni I védekezéshez, mert mindegyik tűzoltó volt M előző életében, meg vízügyi szakember. Amúgy meg ez a dolguk. Legyenek ott, ahol baj van. Lovagolják meg a hullámot, amit ajándékba kaptak. Egyjó árvízhelyzet választásokat képes eldönteni. Ha nem tudunk mit kezdeni a gazdasággal meg a munkanélküliekkel, kezdünk valamit a Dunával. Megregulázzuk, ha hagyja magát. Ha nem, legalább a hősiességet hirdetjük. Személyesen irányítjuk az árvízi védelmet, személyesen toborozzuk az embereket a gátra. Minél nagyobb a vízfelület, annál nagyobb a médiafelület. Ügyes politikus az árvizet nem megússza, hanem megnyeri. Csak a médiafelületet kell biztosítani. Ügyes politikus eléri, hogy a híradók első tíz perce ne az árvízről, az érintettek tragédiájáról szóljon, hanem őróla, aki kezébe veszi a dolgokat. Ő mondja a Duna vízállását, ő számol be a gátak állapotáról, ő tudósít az önkéntesek számáról, ő a moderátor gáton és éterben. Az elmúlt napok lassú tetőzése Szlovákiában pánikmentesen, flegmatikus nyugalomban telt, talán csak Dévénynél, Komáromban és a Hullám csárdában okozott a víz komolyabb kellemetlenséget, Párkány és a többi helyszín gyakorlatilag megúszta. Pár nap, és minden a régi kerékvágásban. Az első hó mindig meglepi az útkezelőket, az évente egyszer-kétszer megáradó Duna meg azokat, akik évek óta nem kezelik rendesen az árvíz elleni védekezést, a gátak erősítését vagy éppen a mobil gátak megépítését. Mert Pozsonyt és Párkányt ezek mentették meg. De az osztrák Duna menti települések nagy részét is. Nem olcsóbb-e egyszer ebbe belefektetni, és hajön az ár, már csak biztosítani, hogy minden és mindenki a helyén legyen? De akkor hol pózolna a politikus? Hol irányítana és utasítana? Tudom, ez erős túlzás, sarkítás, de azért mégis. Aggódó szemünk már Magyarországon. Ott Szeged és Szentendre kivételével nincsenek mobil gátak, hangyaboly-effek- tus jellemzi az árvízvédelmet. Mindenki ment. Mindenki a gáton. Még a határon túliak is. A nemzeti összetartozás jegyében. Még az árvízvédelmi segély bankszámlája is a nemzeti összetartozásé. De ha levonult az árhullám, kérdezze már mega választó a politikusokat, hogy mi a büdös francért nem történik ebben a kérdésben már hosszú évek óta semmi. FIGYELŐ Dömpingháború Kínával Egymülió munkahely kerül veszélybe, ha az EU kereskedelmi háborúba keveredik Kínával - mondta a Focus című lapnak a német gyáriparosok szövetségének, elnöke Ulrich Grillo. A német gazdasági miniszter arra kérte az Európai Bizottságot, kerülje el a kereskedelmi háborút Kínával, miután a bizottság jóváhagyta a Kínából származó napelemekre vonatkozó döm- pingvámot. Brüsszel vámot verne ki a kínai mobil távközlési eszközökre is. Peking válaszul dömpingellenes vizsgálatot indított az európai bortermelők ellen. Egyes félelmek szerint a csatározás a német autóipari termékekre is átterjedhet, ami érinthetné Szlovákiát és Magyarországot is. (MTI,ű) Az orosz média nem mer kritikus hangot megütni Putyin magánéletével kapcsolatban, Moszkva és az internet tele van a válást kommentelő viccekkel Patyomkinék válnak - élő adásban, egy balett szünetében JARÁB1K BALÁZS Vlagyimir Vlagyimirovics és immár volt neje, Ljudmila asszony egy balettelőadás szünetében jelentette be egy tévériporter kérdése után, hogy harminc év után elvállnak. Tessék elképzelni a jelenetet. Az állami televízió riportere kérdez (spontánul, persze), kedves elnök úr, miért nem látjuk önöket gyakrabban együtt. Mirejönaválasz: mert éppen válunk, közös elhatározásból (persze). Azt nem tudni - igazából semmit sem tudni -, mennyire „hirtelen felindulás” ez a válás. Mostanában nyomás nehezedik Putyinra: csökkenő gazdasági teljesítmény, csökkenő olaj- és gázárak, romló kapcsolatok a Nyugattal, hajsza az ellenzék és a nem kormányzati szervezetek (NGO) után, növekvő kínai fölény az ország keleti végein, fortyogó Kaukázus. Nálam sokkal jobban értesültek már régóta suttogtak Putyin „alternatív” családjáról az olimpiai bajnok tomásznővel, Alina Kabajevá- val. A híresztelések szerint két gyerekük is van, Putyin a szocsi villájában rejtegeti őket a nyilvánosság elől. Tény, hogy annak a lapnak, amelyik ezt a híresztelést közölte, gyorsan le is kellett húznia a rolót. Csak az érdekesség kedvéért, sajtójelentések szerint Ljudmüa asszony eddig is Putyintól távol, az északi Pszkovban élt. Annyi biztos, hogy Putyin, aki a médiának már pózolt mindenféle állattal, géppel, emberrel és gyerekkel, a saját családját soha nem engedte a nyilvánosság elé. Saját felnőtt lányairól nem beszél, még csak nevükön sem nevezi őket, nem engedi be a sajtót az életükbe. Ljudmila asszony kizárólag választásokkor kísér- gette a férjét (szavazni), vagy nagy ritkán kimagaslóan fontos társadalmi eseményeken bukkant fel mellette. Ez nem biztos, hogy nem családi döntés, és sokkal jobb, mint a fehérorosz példa: Alekszandr Lukasenko első feleségét intézetbe záratta, legkisebb fiának anyja pedig „nem létezik”. A helyzet jól mutatja, hogy az orosz politika hasonlóan működik, mint hajdanán, mikor Katalin cámő látogatása előtt Pa- tyomkin ál-falvakat húzott fel, hogy „fényezze” a helyzetet, bár a történészek szerint ez legalábbis túlzás. Annyi bizonyos, hogy Moszkvában most is nagyon adnak a látszatra, elsősorban azért, hogy a politikai változást megakadályozzák. Putyin- nak tekintélyelvű vezetőként kell megjelennie, hogy megőrizze hatalmát, illetve fenntartsa a politikai status quót. Mindazonáltal az ellenzék és civil szervezetek elleni kampány inkább mutat gyengeséget vagy ebből fakadó frusztrációt. A jól informáltak azt is tudni vélik, hogy a válás régóta tény, csak politikai-taktikai okokból nem hozták nyilvánosságra, míg Putyin el nem nyeri harmadik mandátumát. Annyi biztos, hogy a bejelentésnek hatalmas a visszhangja. Bár az orosz média nem mer kritikus hangot megütni az elnök magánéletével kapcsolatban, Moszkva és az internet tele van a válást kommentelő viccekkel. Az egyik szerint Ljudmila asszony az első orosz nő, akinek sikerült megszabadulnia Putyintól, egy másik szerint most jogos igényt tarthat a fél országra. Mindenesetre e- lemzők szerint ha Putyin újranősülne, az tovább tépázná tekintélyét. Akár így, akár úgy, Pa- tyomkinékről továbbra is hallani fogunk. Addig se feledjük, hogy Putyin igazi párja Dimitrij Med- vegyev jelenlegi miniszterelnök volt, és az marad is.
