Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-10 / 133. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 10. Vélemény És háttér 7 Nagy víz és nagy mellény - ismét végighallgathattuk, hogy a hősi erőmű megmentette a Csallóközt Azért a víz az úr! Bár hibás a szemlélet, leír­hatjuk, Pozsony fölléle­gezhet. Az apadás lassú, de beindult, ám a „föllélegez­het” szó csak akkor lesz végleg helyénvaló, ha a Duna már a szokványos medrében hömölyög. LOVÁSZ ATTILA Merthogy a gátakat a tetőzés nem érdekli, az a kérdés, hogy mennyire állják az óriási víz­tömeg nyomását. Ha sokáig magas marad a vízállás, akkor nem kell tetőzés a szakadás­hoz, de reméljük, nem így lesz. Reméljük: a szóhasználat nem véletlen. Mert nem az em­ber irányít, még csak az ember által épített gátakat sem. Hajön a nagy víz, minden érthető, csak a nagy mellény nem. Valóban centimétereken múlott néhány helyen, s néhány helyen ott tört be a víz, ahol nem is várták - lásd Nagymaros, téglafal. A nagy mellény inkább félelmet takar, a félelem pedig jogos. Az ár, a 2002-es helyzethez hason­lóan, újra megindította a meg­mondóemberek fantáziáját, és egy sor hülyeséget kellett ta­pasztalnunk médiában, közbe­szédben egyaránt. A bősi erőmű újra megmen­tette a Csallóközt az árvíztől - így hangzik az egyik hangzatos szólam - a nagy mellény jegyé­ben. Már 2002-ben szóltunk, függetlenül attól, ki mit gondol a körtvélyesi tározóról, a C-va- riánsról, ne hazudjunk a polgá­roknak, mert azt nem szabad. A vízmű megépítésének egyik hi­vatalos indoka 1992-ben úgy hangzott, hogy túl alacsony a Duna szintje Pozsonynál, meg kell emelni. Nincs handaban- da, személyesen ültem ott a sajtótájékoztatón, és saját fü­lemmel hallottam, és már ne­gyedszer írom le, ne ötöljék ki most, amikor igenis magas volt Pozsonynál a víz, az ezzel el­lentétes érveket. Emellett a vízmű építői nyilatkozták üptre annak idején, hogy a csatorna nem gyűjtőcsatorna, ha tehát valahol segített a vízmű, az csak azon a nagyjából 50 kilo­méteres szakasz lehetett, ahol az új és a régi meder között el lehet elosztani a vízhozamot. A körtvélyesi tározóban egyéb­ként nagyon nem volt magas a szint, arról mindenki, aki arra járt, meggyőződhetett, de semmi baj, nem arra szolgál. Hogy mi lesz akkor, ha annak gátján csurog majd át a víz, ar­ra nincs válasz, még ha nagy mellény ez ügyben is létezik. A legotrombább felismerés a 11 évvel ezelőtti árvízhez ké­pest az, hogy a pozsonyiak, Ártéren építkezünk, f o- lyókmentén állnak egyre népesebb, civilizációs el- hülyülésben szenvedő la- kosokkalteli városaink. akiket centiméterek választot­tak el a kilakoltatástól és a ki­öntéstől, amolyan buliként él­ték meg a helyzetet, a közössé­gi hálón saját fényképes idővo­nalakat közöltek a víz emelke­déséről, egy katasztrófaturista a mobilgát egy részét vitte haza emlékül, a hülyéje. A pozso­nyiak nem érezték a veszélyt, s ez nagyon rossz hír, mert ha va­lami valóban történne, akkor felkészületlen, elkényeztetett, mobiltelefonját a helyzetnél többre tartó emberek ezreivel lesz baj - ha nem is mindjárt tragédia. A Duna korántsem nyugo­dott le, Magyarországon a kö­vetkező pár nap kemény lesz, igaz, hogy Szerbia vagy Romá­nia mire és hogyan tud felké­szülni, arról köldöknéző médi­ánk egy szót sem szólt eddig, de majd... A Római Klub vi­szont figyelmeztetett, hogy nagy bajok elé néz a kontinens, akár az iparosítás előtti korba térhetünk vissza. A klub jelen­tése az árvízi híradókban elsik­kadt. Jobb, ha tudomásul vesszük, a civilizációk általá­ban az árterületek mentén szü­lettek és javarészt katasztrófák következményeként szűntek meg - mindenféle prognózis hiányában. Ártereken építke­zünk, folyók mentén állnak egyre népesebb és egyre védte­lenebb, civilizációs elhülyülés- ben szenvedő lakosokkal teli városaink. Egyre magasabb gá­takat emelünk (az az osztrák azért jól nézett ki, a pozsonyi se kutya), egyre többet ruház­nánk be árvízvédelembe, csak azt nem vagyunk képesek el­hinni, hogy azért a víz az úr. (Ľubomír Kotrha) SZERETNEK MINDENKIT BIZTOSÍTANI, HOGY NINCS AKKORA VÍZ, AMEKKORA ELVINNE MINKET! KOMMENTAR Politikus a gáton MOLNÁR NORBERT ~üjjjT Egyjó árvíz sose rossz. Minél drámaibb a hely­zet, annál jobb. A politikusoknak. Hirtelen Wm mindegyiket a gáton látni. Kérdezősködnek, okoskodnak, tapasztalatokat osztanak meg, vezényelnek, és rohadtul értenek az árvíz elleni I védekezéshez, mert mindegyik tűzoltó volt M előző életében, meg vízügyi szakember. Amúgy meg ez a dolguk. Legyenek ott, ahol baj van. Lovagol­ják meg a hullámot, amit ajándékba kaptak. Egyjó árvízhely­zet választásokat képes eldönteni. Ha nem tudunk mit kezde­ni a gazdasággal meg a munkanélküliekkel, kezdünk valamit a Dunával. Megregulázzuk, ha hagyja magát. Ha nem, lega­lább a hősiességet hirdetjük. Személyesen irányítjuk az árvízi védelmet, személyesen toborozzuk az embereket a gátra. Mi­nél nagyobb a vízfelület, annál nagyobb a médiafelület. Ügyes politikus az árvizet nem megússza, hanem megnyeri. Csak a médiafelületet kell biztosítani. Ügyes politikus eléri, hogy a híradók első tíz perce ne az árvízről, az érintettek tragédiájá­ról szóljon, hanem őróla, aki kezébe veszi a dolgokat. Ő mond­ja a Duna vízállását, ő számol be a gátak állapotáról, ő tudósít az önkéntesek számáról, ő a moderátor gáton és éterben. Az elmúlt napok lassú tetőzése Szlovákiában pánikmentesen, flegmatikus nyugalomban telt, talán csak Dévénynél, Komá­romban és a Hullám csárdában okozott a víz komolyabb kel­lemetlenséget, Párkány és a többi helyszín gyakorlatilag megúszta. Pár nap, és minden a régi kerékvágásban. Az első hó mindig meglepi az útkezelőket, az évente egyszer-kétszer megáradó Duna meg azokat, akik évek óta nem kezelik rende­sen az árvíz elleni védekezést, a gátak erősítését vagy éppen a mobil gátak megépítését. Mert Pozsonyt és Párkányt ezek mentették meg. De az osztrák Duna menti települések nagy részét is. Nem olcsóbb-e egyszer ebbe belefektetni, és hajön az ár, már csak biztosítani, hogy minden és mindenki a helyén legyen? De akkor hol pózolna a politikus? Hol irányítana és utasítana? Tudom, ez erős túlzás, sarkítás, de azért mégis. Aggódó szemünk már Magyarországon. Ott Szeged és Szent­endre kivételével nincsenek mobil gátak, hangyaboly-effek- tus jellemzi az árvízvédelmet. Mindenki ment. Mindenki a gá­ton. Még a határon túliak is. A nemzeti összetartozás jegyé­ben. Még az árvízvédelmi segély bankszámlája is a nemzeti összetartozásé. De ha levonult az árhullám, kérdezze már mega választó a politikusokat, hogy mi a büdös francért nem történik ebben a kérdésben már hosszú évek óta semmi. FIGYELŐ Dömpingháború Kínával Egymülió munkahely kerül veszélybe, ha az EU kereske­delmi háborúba keveredik Kínával - mondta a Focus című lapnak a német gyáripa­rosok szövetségének, elnöke Ulrich Grillo. A német gazda­sági miniszter arra kérte az Európai Bizottságot, kerülje el a kereskedelmi háborút Kí­nával, miután a bizottság jó­váhagyta a Kínából származó napelemekre vonatkozó döm- pingvámot. Brüsszel vámot verne ki a kínai mobil távköz­lési eszközökre is. Peking vá­laszul dömpingellenes vizsgá­latot indított az európai bor­termelők ellen. Egyes félel­mek szerint a csatározás a német autóipari termékekre is átterjedhet, ami érinthetné Szlovákiát és Magyarországot is. (MTI,ű) Az orosz média nem mer kritikus hangot megütni Putyin magánéletével kapcsolatban, Moszkva és az internet tele van a válást kommentelő viccekkel Patyomkinék válnak - élő adásban, egy balett szünetében JARÁB1K BALÁZS Vlagyimir Vlagyimirovics és immár volt neje, Ljudmila asszony egy balettelőadás szü­netében jelentette be egy tévéri­porter kérdése után, hogy har­minc év után elvállnak. Tessék elképzelni a jelenetet. Az állami televízió riportere kérdez (spon­tánul, persze), kedves elnök úr, miért nem látjuk önöket gyak­rabban együtt. Mirejönaválasz: mert éppen válunk, közös elha­tározásból (persze). Azt nem tudni - igazából semmit sem tudni -, mennyire „hirtelen felindulás” ez a válás. Mostanában nyomás nehezedik Putyinra: csökkenő gazdasági teljesítmény, csökkenő olaj- és gázárak, romló kapcsolatok a Nyugattal, hajsza az ellenzék és a nem kormányzati szervezetek (NGO) után, növekvő kínai fö­lény az ország keleti végein, for­tyogó Kaukázus. Nálam sokkal jobban értesültek már régóta suttogtak Putyin „alternatív” családjáról az olimpiai bajnok tomásznővel, Alina Kabajevá- val. A híresztelések szerint két gyerekük is van, Putyin a szocsi villájában rejtegeti őket a nyil­vánosság elől. Tény, hogy an­nak a lapnak, amelyik ezt a hí­resztelést közölte, gyorsan le is kellett húznia a rolót. Csak az érdekesség kedvéért, sajtóje­lentések szerint Ljudmüa asszony eddig is Putyintól tá­vol, az északi Pszkovban élt. Annyi biztos, hogy Putyin, aki a médiának már pózolt minden­féle állattal, géppel, emberrel és gyerekkel, a saját családját soha nem engedte a nyilvánosság elé. Saját felnőtt lányairól nem be­szél, még csak nevükön sem ne­vezi őket, nem engedi be a sajtót az életükbe. Ljudmila asszony kizárólag választásokkor kísér- gette a férjét (szavazni), vagy nagy ritkán kimagaslóan fontos társadalmi eseményeken buk­kant fel mellette. Ez nem biztos, hogy nem családi döntés, és sok­kal jobb, mint a fehérorosz pél­da: Alekszandr Lukasenko első feleségét intézetbe záratta, leg­kisebb fiának anyja pedig „nem létezik”. A helyzet jól mutatja, hogy az orosz politika hasonlóan műkö­dik, mint hajdanán, mikor Kata­lin cámő látogatása előtt Pa- tyomkin ál-falvakat húzott fel, hogy „fényezze” a helyzetet, bár a történészek szerint ez leg­alábbis túlzás. Annyi bizonyos, hogy Moszkvában most is na­gyon adnak a látszatra, elsősor­ban azért, hogy a politikai válto­zást megakadályozzák. Putyin- nak tekintélyelvű vezetőként kell megjelennie, hogy megőriz­ze hatalmát, illetve fenntartsa a politikai status quót. Mindazon­által az ellenzék és civil szerve­zetek elleni kampány inkább mutat gyengeséget vagy ebből fakadó frusztrációt. A jól informáltak azt is tudni vélik, hogy a válás régóta tény, csak politikai-taktikai okokból nem hozták nyilvánosságra, míg Putyin el nem nyeri harmadik mandátumát. Annyi biztos, hogy a bejelentésnek hatalmas a visszhangja. Bár az orosz média nem mer kritikus hangot meg­ütni az elnök magánéletével kapcsolatban, Moszkva és az in­ternet tele van a válást kommen­telő viccekkel. Az egyik szerint Ljudmila asszony az első orosz nő, akinek sikerült megszaba­dulnia Putyintól, egy másik sze­rint most jogos igényt tarthat a fél országra. Mindenesetre e- lemzők szerint ha Putyin újranő­sülne, az tovább tépázná tekin­télyét. Akár így, akár úgy, Pa- tyomkinékről továbbra is hallani fogunk. Addig se feledjük, hogy Putyin igazi párja Dimitrij Med- vegyev jelenlegi miniszterelnök volt, és az marad is.

Next

/
Thumbnails
Contents