Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-01 / 126. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. JÚNUIS 1. www.ujszo.com KOMAROMI SZALON TRIANON Tények. Értelmezések. Mítoszok. Az est házigazdája: Simon Attila történész Az est vendége: Pomogáts Béla irodalomtörténész Zeidler Miklós történész (ELTE BTK) Bonusz: történelmi kvíz, értékes könyvnyereményekért! Időpont: 2013.jnius 4., kedd, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan! Médiapartner új szó facebookxom/komaromiszalon ^ „Soha nem tartanék embert/a lakásban, mert lármázik,/piszkot csinál és egészségtelen." A beszélő állatok dinamikája Egy ókori (valós vagy elképzelt) festményen, melyről csak leírás maradt fenn, a festő a meséket félig emberi, félig állati lényekként ábrázolja. A képet leíró római szerző természetesen az ezópusi mesékre gondol: ezek annak idején nem számítottak a magasirodalomba, mert az élet értelmét a gyerekekhez leereszkedve, leegyszerűsítve próbálták kifejezni. POLGÁR ANIKÓ „Az ő segítségükkel lesznek a gyerekek járatosakká az élet dolgaiban” - írja Philosztratosz. A sok változatban továbbélő ezópusi állatmesék óta (melyek a későbbi korokban példázatokként a felnőttirodalomba beépülve terjedtek tovább) a gyerekkultúra számtalan terméke alapul az állatinak és az emberinek a különböző mértékű és nézőpontú keveredésén. Az ezópusi mese állatokat szerepeltet ugyan, ám ezek az állatok (s ez volt Aiszóposz világra szóló, ma már széltébenhosszában használt és kissé elkoptatott ötlete) ki tudják fejezni a gondolataikat, beszélni tudnak, akár az ember. A mai gyerek már egyáltalán nem csodálkozik el azon, ha egy mesében az állatok, a virágok, a hétköznapi tárgyak, a járművek megszólalnak, s az emberhez hasonlóan élik hétköznapjaikat. A meseírók viszont nem mindig tudatosítják, hogy meseötletnek ez önmagában vajmi kevés. Izgalmas lehet viszont az átalakulás folyamata vagy az emberi és állati nézőpont meg- cserélése. Ez tölti el sajátos bájjal például Kormos István Vackor-meséit: a „piszén pisze kölyökmackó” félig állati, félig emberi körülmények között él, bár otthon tejeskávét és csokoládét kap reggelire, az óvodába kerülve nem tudja, mire való az ajtó, az iskolában pedig a bemutatkozáskor kissé szégyenkezve vallja be, hogy az ő papájának a foglalkozása „medveség”. Az állat és az ember alá- és fölérendeltségi viszonyának megfordításán alapszik Ágai Ágnes találó verse (Á titkokat az ú jaimnak mondom el című, 1983-as kötetéből), melyet újabban Korpás Éva és Malek Andrea énekelt verseket tartalmazó CD-je (Az ördögfióka Zsiráf. Csehy Flóra (6) rajza. és a tündér, 2012) is megidéz. A pár sorba ironikus életbölcsele- tet sűrítő versben az állatok az ember agyával kezdenek el gondolkodni, az állat (az emberéhez hasonló fölényességgel) az embertartás szabályairól elmélkedik, rámutatva arra, hogy az ember bizony nagyon köny- nyen lesüllyedhet (az egyébként lenézett) állat szintjére: „Ha állat lennék,/soha nem tartanék embert/a lakásban, mert lármázik,/piszkot csinál és egészségtelen.” Mindezt azonban nem egy embermódra beszélő állat, hanem egy gyermek narrátor mondja el, akinek nézőpontja az állatokéhoz, vagyis a természeteshez, a még romlatlanhoz sokkal közelebb tud jutni, mint a felnőtté. „Szép dolgok ám az állatok!/ Az egy másmilyen állapot” - mondja Kukorelly Endre Samu- nadrág című, a gyerekirodalomban egyedi nyelven megszólaló könyvében (Kalligram, 2005) a szintén gyermek narrátor. A mai gyerek állatokról kialakult képében a természettudományos ismeretek a könyvekből, rajzfilmekből ismert mesefigurákkal sajátos módon keverednek. A kedvenc állatait soroló kislány monológja szerint például a malacka gyámoltalan, a zsiráf pedig akkor szép, „mikor behúzza a nyakát,/és nem néz oda, mert jön az Ararát/vagy alagút vagy micsoda”. Az állat a gyerek szemében mozgó játék: az állatihoz való viszonyításnak a statikus tárgyakhoz képest megvan a maga dinamikája. Az állatot követve a gyermek a megszokott, a stabil helyett a kiszámíthatatlanság kalandját kapja, akár Barak László Micsoda kaland című versében, melynek hőse nem toronyiránt, hanem „zsiráfto- ronyiránt” vág neki a messzeségnek. JÓKAI NAPOK RETRO IV. Útkeresés, új viszonyok között KISS PÉNTEK JÓZSEF A komáromi Gimisz Diákszínpad sikersorozatának egyik állomása a Padlás című előadás volt. A Jókai Napokon kívül vendégszerepeit a rimaszombati Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen, bemutatták a budapesti Thália Színházban, és láthatta a pozsonyi közönség is. (Képarchívum) A kilencvenes évek derekára újból fellendült amatőr színjátszásunk. Színesedett a paletta; a régi rendezők új együtteseket alakítottak vagy a meglevő, de éppen passzív korszakukat élő/alvó együtteseiket szervezték újjá. Közben a szavalóversenyt valakik (nem lehet tudni, kicsodák), szakmai okokra hivatkozva (hogy Gömörben is legyen valamilyen országos rendezvény) leválasztották a Jókai Napokról, és Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny néven folytatódott tovább. Ez a rendezvény mára rangos, országos amatőrművészeti fórummá fejlődött és méltó ünnepe a szép szó tolmácsolásának. Az ezredfordulón - elsősorban a már megszűnt Pódium Színházi Társaság kezdeményezésére - elindult a nyaranta azóta is rendszeresen megrendezett színjátszótábor, amelynek elsődleges feladata, hogy tudatos amatőr színjátszó- és rendezői utánpótlást biztosítson, hiszen ma már a politikai odamondogatás bátorsága és az elvétve fel-felbukkanó szakmai tudatosság nem elegendő. Miután a szabad véleménynyilvánítás önmagában nem minősül színházi tettnek, a szakmaiságra került át a hangsúly. A közönség ugyan nem, de a szakma ezt várja el, s a fesztivál is egyre inkább valamiféle amatőrszínházi szakmai fórummá vált. Ezzel együtt egyre markánsabban érezhetővé vált, hogy leszakadt a város vérköréről és elvesztette tömegeket vonzó népszínházi jellegét. Közben számos új kezdeményezés látott napvilágot. Például a fesztiválklub aktivizálása, oly módon, hogy ott is bemutatkozhatnak a szereplők. Öt perc hírnév címen bármilyen alternatív vagy performance jellegű produkcióval szórakoztathatják (szín)játszó társaikat. Persze a fesztiválklubban korábban is zajlottak kiegészítő műsorok, de azokat a versenyben nem szereplő, más formációk; zenekarok, hivatásos színművészek, énekesek adták. Az ötven évből az utóbbi harminc során állandó téma volt az úgynevezett fesztiválhangulat dicsérete és bírálata, amelyeket e sorok írója sohasem vett komolyan. A fesztivál egykori főszervezőjeként megtapasztaltam, hogy ez a rendkívül szubjektív megítélés mindig is szubjektív érdekek mentén/ következtében történt. S ma sincs ez másként. Tény viszont, hogy a kétezres évek elején a dunaszerdahelyi Fókusz Federico Garcia Lorca művét, a Bernarda Alba házát mutatta be nagy szakmai sikerrel, a füleki Zsákszínház a Csongor és Tündét, az ugyancsak füleki Apropó pedig a Szentivánéji álom mesterembe- rek-jelenetével próbálkozott. Volt görög komédiaszerző, Arisztophanész - a nagymegyeri Poloska Színház a Plutoszt mutatta be. A színes palettáról a musical, a szerkesztett műsor és a Duna Menti Tavasz győztes gyermekelőadása sem hiányzott. Még a budapesti Szín- művészeti Egyetem diákjai is bemutatkoztak, Az én fizikaórám című vizsgaelőadásukkal. Ekkor járt oda a Gimisz Diákszínpad A dzsungel könyve című előadásának egykori Balu- ja, Lajos András. Mindenképpen említést érdemel az üstökösként feltün- döklött, de sajnálatos módon elhallgatott nagyszerű együttes, a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre, a NYEKK. Már két évtizede szakadatlanul dolgozik az őrsújfalui ÉS?! Színház; számos rendezői, nívó- és fődíj nyertese. Ugyancsak huszadik évfordulójának megünneplésére készül a komáromi GIMISZ Diákszínpad. Mindig a dobogósok között szerepel az Apropó Fülekről és a kassai KGSzT. Rövid, egy-egy éves kihagyásokkal évtizedek óta jelen van a fesztiválon a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad, a Kármán József Színház (korábban Színkör) Losoncról. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a felvidéki magyar amatőr színjátszó mozgalomból számos tehetség került ki, aki színészként, rendezőként vagy más színházi alkotóként folytatja pályafutását. Néhány név, a teljesség igénye nélkül: Borbély Szandra, Lajos András, Telekes Péter, Kerekes Vica, Öllé Erik, Gál Tamás, Horváth Sándor, Kiss Szilvia, Csémy Balázs, Kassai Csongor színművész, Czajlik József rendező. Míg a nyolcvanas években Nánay István, a neves színikritikus, szakíró volt a Jókai Napok rendszeresen idelátogató szakmai mentora, zsűrielnöke, addig a kétezres években Sol- ténszky Tibor vette át ezt a posztot, s amikor csak teheti, ő a szakmai testület elnöke. Ugyanakkor a nyaranta megrendezett színjátszótáborok szakmai foglalkozásainak állandó oktatója is. Ezen a poszton más színházi szakemberek is tevékenykednek, akik azután az egyes évadok bíráló bizottságának tagjaként hoznak döntéseket. Nem tisztem és jogom, hogy kétségbe vonjam bármelyikük hozzáértését vagy döntéseinek megalapozottságát. Mégis azt gondolom, bizonyos fokú belterjesség óhatatlanul megjelent. Mede Gabriella a füleki Zsákszínház színésznője volt. Alakításai (pl. a Csirkefej Vénasszonya, a Macskajáték Orbánnéja, a Csongor és Tünde Mirigye) hosszú éveken át a Jókai Napok „eseményének" számítottak. Művészi tevékenységéért kétszer is negkap- ta a fesztivál életműdíját. 2005-ben, 78 évesen távozott közülünk az égi társulatba. (Képarchívum)
