Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-08 / 132. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 8. __________________________________________________________________Szombati vendég 9 Vojtech Dyk: „Nem szeretném szétforgácsolni, ide-oda ugrálva, értéktelen dolgokkal terhelni magam. Mindent, amit vállalok, tudatosan teszem..." Prózai szerepek helyett swing és Bernstein Korosztályát tekintve nincs markánsabb tehetsége a cseh színháznak. All round színész. Bármilyen szerepre bevethető. Prózában és zenében mindent tud. Mozgáskultúrája sem átlagos. Vojtéch Dyk csak azért nem pályázott a cseh elnöki posztra, mert mesz- sze van még a negyventől. Huszonnyolc éves. Nemzedéke ikonikus alakja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Poétikus dráma hőse - vendégként - a prágai Nemzetiben. Musicalsztár. A Nightwork énekese. Barokk operák lenyűgöző előadója. Eliška Balzerovával játszik a Nők kísértésben című filmben. Jirí Menzel és Éva Holubová partnere a Duna hadműveletben. Önálló koncerteket ad rangos csehországi pódiumokon. Pavel Šporcl, a kalózkendős hegedűművész hangversenyeinek Orfeusza a Seán Ó Riada című dallal. És az sem mellékes, ami ezek után következik. Cirkuszi sátor vagy az ország első színháza? - ez most a kérdés. A prágai Nemzetiben ugyanis szerződést bontott, sátorban viszont egyre gyakrabban lép közönség elé. Nekem teljesen mindegy, hol szerepelek, milyen színpadon, csak a végén finom vacsora várjon. A Nemzetivel szemben még mindig vannak fenntartásaim. De nem is fenntartások ezek, inkább aggályok A Nemzeti kötelez. Megtanulom a szöveget, és minden este szóról szóra ugyanúgy kell elmondanom. De mi van, ha valamit elfelejtek? A sátorban nincs előre leírt vagy megadott szöveg. Ott a pillanatnyi hangulatunknak megfelelően konferálom fel a dalokat. Ott nincs rajtam az a teher, az a nyomás, mint a színházban. Csak a felelősségtudat. Bárhol lépek is fel, az idegi alapon menetrend szerinti járattal érkezik. Dialógok helyett monológok? Ezért szereti jobban a sátrat, mint a Nemzetit? Jobban élvezi, ha az egész estét Jakub Prachaf kollégája társaságában töltheti a színpadon, mint egy rendező által összeválogatott csapat tagjaként? Nem. A szabadságot szeretem abban, amit a sátorban csinálunk. Ott nincs szerep, mások által megírt szöveg. Ott az adott helyzetből eredően adunk elő mindent. Egy klasszikus vagy egy mai szerző szövege számomra kötelező kör a színpadon. Leköt, megköt, odaköt. Mást nem mondhatok, csak azt, ami le van írva. Vannak kollégák, akik ha bajba kerülnek, mert elfelejtenek egy sort, vagy kettőt, azonnal kitalálnak valami mást, ami még rímelni is fog. Én nem ilyen vagyok. Amíg nem jut eszembe a szöveg, hallgatok. Tehát nem érdekli a színpadi átlényegülés, nem vonzza, hogy másvalaki bőrébe bújhat Vojta Dyk akkor a legboldogabb, ha a színpadon is Vojta Dyk lehet Nem, nem, nem. Engem izgat a szerep. Csak ott sokkal nagyobb felelősségtudat van bennem, jobban kell készülnöm az előadásra, komolyabb koncentrációt követel tőlem a darab, a sátorban pedig úgy ficánkolok, mint hal a vízben. A vízről és a halakról majd később. Prágában, a Nemzetiben már csak egy szerepe van. Miért? Szerződést bontottam. Pedig nagyon kevés színész mondhatja el magáról, hogy rögtön a színművészeti főiskola befejezése után a Nemzeti tagja lett Hívtak, hát mentem. De soha nem mondtam azt, hogy szeretnék a Nemzetiben játszani. Nem volt ilyenfajta vágyam. A baj az volt, hogy egyre inkább kiszolgáltatottnak éreztem magam. Hogy mások határozták meg az életemet. A próbatábláról tudtam meg, hogy mikor vagyok szabad és mikor nem. Nem volt könnyű a döntés, hogy eljövök a Nemzetiből, de miután künond- tam, hogy vége, fellélegeztem. És most, hogy kezébe vette a sorsát, előre látja, hol tart majd öt év múlva? Nincsenek ilyen hosszú távú terveim, inkább csak átgondolt döntéseim. A nemzetis korszakom véget ért. Mehetek tovább. De most csak azt tudom, hogy énekelni szeretnék, és ha lehet, külföldön is. De mit? Dzsesszt, swinget, bluest, barokk zenét, popot, Dvorákot vagy musicalt? Ősszel Bécsben lépek közönség elé egy rangos dzsesszklubban. Tehát dzsesszt énekel majd. Nem. Swinget. De nincs olyan nagy különbség a kettő között. Egyik a másikból ered. Kurt Ellinggel, a Grammy-díjas baritonnal lépek közönség elé, aki az érzelmek legszélesebb skáláját szólaltatja meg minden lemezén. Prágában és Brünnben is lesz közös koncertünk. De van még egy szerepe a Nemzetiben. Egy költői dráma főhősét játszom Julius Zeyer 1896-ban született színpadi művében, a Radúz és Mahulenában. Egy fiatal királyfit, aki eltéved, majd mély álomba merül a hegyek között, egy vadászaton, és hogy elnyerje szerelme kezét, különböző akadályokat kell leküzdenie. Másfél évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy barokk áriákat fog énekelni. Énekeltem is. Ezután jött a swing-dzsessz projekt. A próza, mint olyan, félretéve? Nincs is egy színház Prágában, ahol szívesen játszana? Vendégként elmentem volna a Dejvice Színházba, amelynek az élén Miroslav Krobot állt. De már másvalaki vezeti a társulatot, így pedig nem vonz a dolog. Marad tehát az, amit én akarok, önállóan. A Nightwork énekeseként? A Nightworkkel lesz még egy nagy koncertünk, aztán leállunk, szünetelni fogunk. Éva Olmerová, a hatvanas- hetvenes-nyolcvanas évek legendás cseh dzsessz- és sanzonénekesnője az édesanyja, Pavarotti, Domingo és Carreras pedig az édesapja nagy kedvencei voltak. Gyerekként melyik műfaj állt közelebb önhöz? Én mindkettőt egyformán szerettem, választásaimban senki nem befolyásolt. Még abban sem, hogy az első utam az Opera gyerekkórusába vezetett, onnan jutottam el aztán a barokk zenéig. A legszabadabb azonban a swingben vagyok. Ott a kedvemre improvizálhatok. Most Leonard Bernstein római katolikus miseliturgiák alapján írt művére, a Misére készülök, amelyről a szerző azt írta: élete kulcskompozíciója, erre a legbüszkébb minden alkotása közül. A Pap szerepét éneklem majd vegyes kar és fiúkórus élén, Oskar Rózsa vezényletével. Három nagy álmáról beszélt az elmúlt egy-két évben. Nézzük, mi az, ami már megvalósult közülük. Először is: Tahiti szigetére vágyott. & a végén a Maldiv-szigeteken kötöttünk ki. Felejthetetlen élmény. A teljes szabadság. Finom ételek, tenger, mellettem a párom, Táňa és az előző kapcsolatában született két gyermeke... nagyon jól éreztük magunkat. Vízről és halászcsónakról is beszélt. Igen, ez is régi álmom. De most ehhez is közelebb kerültem. Vettem egy felújításra váró házat a Šumavában, ott szeretnék majd halastavat létesítem a ház közelében. Persze olyat, amelyben nem négy piros halacska úszkál, hanem amelybe rengeteg halat telepíthetek. Akkor a portugáliai nyaralóról le is mondott? Dehogyis! Az még várat magára. Majd negyvenöt éves koromban, amikor több hónapra elutazhatok a családommal. Huszonnyolc évével még mindig inkább huszonötnek érzi magát, vagy már harmincnak? Lélekben a harmincon is túl vagyok. A felelősségtudat miatt? Hogy pár héttel ezelőtt apa lett, fia született, és ötfős család élén áll? Lélekben mindig több vagyok, mint papíron. Ezzel vigyáznom is kell. Nem szeretnék koravénnek, olyan magába roskadó, megfáradt, kedvetlen férfiembernek látszani, mert nem az vagyok. Szeretem az életet, élvezem, hogy három gyerkőc apja lehetek, miközben kettőnek csupán nevelőapja vagyok. Fia születését közvetlen közelről élte meg? Igen, ott voltam a születésénél. Hatalmas élmény volt. Ezek teljesen új érzelmek számomra... megengedték, hogy ott álljak a műtőasztalnál, amikor a szülészorvos végül a császár- metszés mellett döntött. Határ- helyzet volt, gyorsan kellett cselekedniük. Megkönnyezte? Könny és mosoly egymást váltotta. De az is lehet, hogy egyszerre jött minden. Erre már nem emlékszem. S azóta nagyobb fordulatszámmal él? Gyorsabban fordulok haza a fellépés vagy a koncert után. Egészen kivételes helyzet vár otthon. Egy királynő és három királyfi. Van egy közös előadásuk Jakub Pracharzsal. Cirkuszi sátorban szórakoztatják a közönséget Énekelnek, bohóc- kodnak, a szó legnemesebb értelmében. A cirkusz, mint olyan, mennyire határozta meg gyermekéveit? Semennyire. Nincs ilyenfajta nagy élményem. Sajnálom a ketrecbe zárt állatokat. Nem szeretem, hogy idomítják őket. Szabadságuktól megfosztva produkálniuk kell magukat. Engem ez mindig elszomorít. Én csak akkor szeretem a cirkuszt, ha az emberi tehetségről, rátermettségről szól. Az akrobatákat például mindig szívesen nézem. Változó kedélyállapota szerint hol állóvíznek, hol tűznek nevezi magát. Mostanában mit érez? Víz, víz, víz. Teljes nyugalom. Amikor közeledett a fiam születésének időpontja, teljesen leálltam. Végig ott akartam lenni Táňa (Vilhelmová - a szerk. megj.) mellett. Terhességének utolsó két hónapjában is már csak olyan helyeken énekeltem, ahonnan a lehető legrövidebb időn belül hazaérhettem. Semmi sem volt fontosabb számomra, mint hogy együtt éljük meg a várakozás örömét. És most sem forog velem a mókuskerék. Nyugodt tempóban élek, nem vállalok sok feladatot. Voltak időszakaim, amikor hagytam, hogy elárasz- szanak munkával, most igyekszem jól választani a lehetőségek közül. Nem akarok nagy lángon égni. Nekem elég, ha tudom, hogy mi a következő munkám. Mindent élvezettel csinálok. A felkészülést is Bernstein Miséjére, vagy például az esti fogmosást a gyerkőcökkel, még ha aztán nehéz is őket ágyba küldeni. Akkor érzem a legjobban magam, ha a szakmai és a magánéletem teljes egyensúlyban van. Szülei, s főleg az édesapja, Radko Pytlík, a neves irodalomtudós, aki már túl van a nyolcvanon, hogyan élik meg, hogy apa lett a fiuk? Boldogok. Negyed évvel ezelőtt a nővéremnek is fia született, így egyszerre két unokájuk lett. Emlékszem, még meg sem száradt a tinta a diplomáján, amikor azt nyilatkozta: huszonöt évesen családot szeretne alapítani. Nem sokat csúszott az időben. Igen, valóban ezt akartam. Ez az én életem. Nem szeretném szétforgácsolni, ide-oda ugrálva, értéktelen dolgokkal terhelni magam. Mindent, amit vállalok, tudatosan teszem. Filmszerepek beleférnek? Három is van most. Jan Svérák készülő zenés mesefilmjében, A három fivérben cseléd leszek egy bútokon. Jirí Vejdélek filmje, a Lágy hullámok most kezd el forogni, Alice Nellis új rendezése, az Angyalok pedig ősszel indul. Zongoratanár leszek az előbbiben, angyal az utóbbiban. Tartogat még ezenkívül valamit a nyár? Lucentiót, a hősszerelmest a Makrancos hölgyben, fent, a prágai Várban. Aztán amíg Táňa, a párom Múoslav Krobottal forgat a Jeseníkyben, én leszek a három gyerekkel. Természetesen az édesanyjuk közelében.
