Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-08 / 132. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 8. Attól, hogy az etnikai elvet alkalmaznák, még nem önállósodna holnap Katalónia vagy Székelyföld Észak-Koszovó: a félelem rossz tanácsadó Úgy látszik, végjátékához közeledik a szerb-koszovói konfliktus. Bár május közepén a két fél Brüsszelben egy 15 pontos szerződést írt alá, néhány kérdés máig rendezetlen... RAVASZ ÁBEL Bár Koszovó önállóságát számos ország ma sem ismeri el, elsősorban kisebbségeik státusza miatt - köztük Szlovákia sem az ország de facto nagyon is létezik, és mára gyakorlatilag biztos, hogy a Balkán politikai térképének maradandó részévé válik. A koszovói albánok önrendelkezése fontos lépés a balkáni .etnikai mozaik elrendezéséhez, úgy tűnik azonban, hogy még 2013-ban sem sikerül elkerülni azt a hibát, ami a 20. század egyik legmeghatározóbb konfliktusforrása volt. Az új ország északi részén ugyanis van egy kis régió, Észak-Koszovó, amely ma az etnikai izolálódást hozó háborúk után gyakorlatilag kizárólag szerbek által lakott. (Korábban is ők voltak többségben.) Ráadásul egy földrajzüag, az Ibar folyó által jól lehatárolt, Szerbiával határos területről van szó. A régió lakosai számos alkalommal nyilvánvalóvá tették, hogynemkívánnakKoszovó részévé válni. Pristina azonban ragaszkodik a területhez és lakosaihoz, főleg nyersanyag-politikai (ivóvíz, lignit) megfontolásokból. Az, hogy ezzel egy, az állam iránt ellenséges, anyaországától elszakadó kisebbséget hoz létre saját határain belül, mellékesnek tűnik a koszovói kormányzat számára. Ráadásul nem is nehezedik rá különösebb nyomás: az EU-tagságra pályázó, ezért megegyezésre törekvő Szerbia nem volt képes a hatékony érdekérvényesítésre, és korábbi autonómiajavaslatából jelentősen leadott a brüsszeli megegyezésben. A nemzetközi közösség - különösen az EU - pedig veszélyesebbnek látná a koszovói történelmi régióhatár átszabását, mint a szerb kisebbség létrehozását az államon belül. Véleményem szerint a fenti geopolitikai megfontolások hibásak. Elképesztő, hogy a posztmodem identitások korában sem logikus szempont, hogy ha már változnak a határok, akkor elsődleges szempontként az is megfontolásra kerüljön, hogy a helyi lakosság hol és hogyan akar élni. Nyilván nem minden esetben érvényesíthető ilyesmi: etnikai szigetek, földrajzilag lehetetlen helyzetek sora létezik a Balkánon is. Itt azonban nem erről van szó, hanem egy homogén, határ menti tömbről. Érthetetlen, hogy aki Koszovó mellett az igazságosság alapján Aki Koszovó mellett az igazságosság alapján érvelt, az ma hogy ellenezheti Észak-Koszovó helyzetének átrendezését? érvelt, az ma hogy ellenezheti Észak-Koszovó helyzetének átrendezését. Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök-helyettes május végén találkozott az északkoszovói szerbek képviselőivel, de láthatóan nem tudott számukra megnyugtató válaszokat adni jövőjükkel kapcsolatban. Észaík-Koszovó képviselői csütörtökön gyűlést tartottak, ahol elutasították a brüsszeli szerződést, bírálták Vucsicsot, és július első hetére 59:25 szavazati aránnyal megszavazták a Koszovó és Metohija Autonóm Provincia közgyűlésének összehívását. Emellett a régióban élők a koszovói választásokat is bojkottálni fogják. Tényleg szükség van erre? Tényleg kell egy újabb feszültséggóc, ahol a helyzetet azután évtizedekig nem lehet kezelni? Attól még, hogy a mintegy 70 ezer fős, 95 százalékban szerbek által lakott Észak-Koszovó rendezésében az etnikai elvet alkalmaznák, holnap nem önállósodna Katalónia, Székelyföld vagy Vallónia. Valóban precedens lenne, de precedens másra is van, és alkalmazása nem automatikus. Meg kellene érteni, hogy nem a kisebbségeikkel évszázadok alatt sem kibékülő államok egzisztenciális félelme a legfontosabb szempont: hanem az, hogy 2013-ban végre legalább Éurópában uralkodóvá váljon az a nézet, hogy új határok meghúzásával az embereket, nem az államokat kell szolgálni. A globális felmelegedés miatt egyre gyakoribbak lehetnek az árvizek Ugyanannyi esik, mint eddig, csak egyszerre MTl-HÁTTÉR A globális felmelegedéssel egyre gyakoribbak lehetnek a Duna mostani áradásához hasonló árvizek - állítja egy tanulmányában az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA). Hasonló véleményt fogalmazott meg az ENSZ Éghajlat-változási Testületé: „Az éghajlatváltozás bizonyos szélsőséges epizódokban változásokat eredményezett az elmúlt ötven évben, és a digitális modellek a következő évtizedekben további erősödést jeleznek.” Hans Bruyninckx, az EEA igazgatója szerint ugyanakkor az áradások kockázata azon is múlik, hol és hogyan élünk. A károk növekedése a modem agrárgazdálkodással (például az erdőirtással), a lakosság növekedésével és a hullámterek beépítésével magyarázható - hívta fel a figyelmet. Hervé Douvüle, a francia meteorológiai intézet kutatója szerint az árvizeket meg kell különböztetni az erős esőzésektől. „Az árvizek alakulása sok mindenen múlik, például a mezőgazdaságon, az erdőirtáson vagy az urbanizáción, és ezért ugyanakkora csapadék mellett lehet, hogy nagyobb lesz az áradás” - hangsúlyozta. Szerinte az emberiség éghajlatra gyakorolt hatása növeli az árvízveszélyt nagyon sok régióban, és ez nincs összefüggésben a csapadék átlagos változásaival. Ez azt jelenti, hogy miközben a lehullott csapadék átlagmennyisége egyik évről a másikra nem változik, előfordul, az adott vízmennyiség rövidebb idő alatt esik le és nagyobb károkat okoz. Ennek a jelenségnek Európában ellentmondásos következményei is lehetnek. Éves átlagban a csapadék-mennyiség növekszik Európa északi részén, és csökken délen, ennek ellenére Dél-Európában is egyre több pusztító árvíz lehet. Az éghajlatváltozás hatásait vizsgáló potsdami klímakutató intézet (PIK) egy februári tanulmányában egyértelműen úgy vélte, hogy a szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakoribbá válása a légköri folyamatok zavarainak tudható be, amelyeket pedig a hőmérsékletemelkedés okoz. Azonban a mostani árvizekért más tényezők is okolhatók, mint például a talaj nedvességszintje, ami az idei tél erős havazásai miatt a szokásosnál magasabb. KOMMENTAR Ambíció LAKNER ZOLTÁN Éppen az Új Szó kérdezte egy hónapja Bajnai Gordont, munkál-e benne miniszterelnöki ambíció. A volt kormányfő azt felelte: „Ha úgy alakul, hogy az ellenzéki szövetség engem kér fel erre a feladatra, akkor el fogom vállalni.” Az MSZP elnöke pedigjúnius elején fogalmazott úgy, 110 százalékos az elhatározása, hogy vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. Igaz, azt cáfolta, hogy erről máris döntés született volna pártjában. Mesterházy Attila azt is kimondta, hogy versengés folyik Bajnai és közte a miniszterelnök-jelöltségért. Persze ezt mindenki tudta, de mégiscsak más, ha beszélnek is róla. Ettől kezdve ugyanis valaki veszteni fog. Nem lehet olyan ajánlatot tenni a másiknak, ami ne jelentene visszalépést ahhoz képest, amire már nyilvánosan is bejelentette az igényét. Az Együtt 2014-PM választási szövetség végső soron azért, vagy azért is alakult meg, hogy megtörje az MSZP dominanciáját az ellenzéki oldalon. Bajnai Gordon a miniszterelnök-je- lölti aspiráció bejelentésével azt üzente híveinek: bár hátrányban vagyunk, nem adjuk fel. így viszont Mesterházynak is jelentkeznie kellett, máskülönben úgy tűnt volna, jóváhagyja riválisa törekvését. A felek, elvileg, tárgyalásba fognakjúnius közepén. Az MSZP számára előnyösebb lenne egy viszonylag gyors megállapodás, tekintve, hogy Mesterházy és Bajnai népszerűsége, valamint miniszterelnöki alkalmasságuk választói megítélése elég közel van egymáshoz (népszerűségben nagyjából döntetlenre állnak, az alkalmassági mutatók Bajnainakkedveznek), pártjaik támogatottsága viszont jelentősen eltér, az MSZP javára. Egyértelműnek látszik továbbá, hogy az MSZP-nek lesz több jelöltje, ebből adódóan nagyobb frakciója a következő parlamentben. Kardinális kérdésnek bizonyulhat a közös egyéni jelöltek kiválasztása, mert a két ellenzéki erő nagyjából ugyanazokon a helyeken a legerősebb. Néhány budapesti és nagyvárosi választókerületért kemény tárgyalások folyhatnak, míg a kevésbé csábító választókerületekben nem hoz majd túl sok pótlólagos voksot az összefogás sem. Feszítő kérdés mindemellett, hogy ha Mesterházy viszi a miniszterelnök-jelöltséget, azt az Együtt 2014-PM egysége kibírja-e - hiszen egyik célja éppen ennek megakadályozása lett volna -, s miképp reagálnak majd erre a támogatói. Mindezt látva elképzelhető, hogy közös egyéni jelöltekkel, de külön pártlistákkal indulnak majd harcba a leendő partnerek. Ezzel el lehetne halasztani a vezető pozícióról szóló vitákat, ám a győzelmi esélyek is csökkennének a jelenlegi választási rendszer adottságai közepette. Merthogy, s erről mintha kevesebb szó esne, a Fidesz vezet. A demokratikus ellenzéknek, ha győzni akar, nem szorgalmi feladat a szavazatmaximalizálás, hanem létkérdés. Amire nem biztos, hogy pusztán az ambíció a válasz. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Marad a fal a romanegyednél Félnek a zászlótól A Sepsiszentgyörgy központjában felhúzott, kétméteres székely zászló eltávolítását követeli a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma a megyei prefektustól. Az MPP trianoni megemlékezésén vonták fel az óriási zászlót, és bejelentették, hogy ott is hagyják. A román szervezet arra hivatkozva próbálja eltávolíttatni, hogy a törvény megengedi ugyan a nemzeti kisebbségeknek, hogy saját rendezvényeiken használják a szimbólumaikat, ám azokat nem tehetik ki állandó jelleggel közterületen. A beadványukban sérelmezik, hogy a trianoni megemlékezés „mélyen román- és államellenes” volt, továbbá felróják, hogy a székely zászló az autonómiaharc szimbóluma, és félelmet kelt a románokban, (kronika.ro) Pert nyert Cätälin Chere- ches, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város többnyire romák által lakott nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be. A Bukaresti Táblabíróság kimondta, nem sértett törvényt, amikor fallal keríttette be a tömbházakat, mert lakóik zaklatják a környékbelieket, és az alapvető higiéniai szabályokat se tartják be. Chereches az ítélet után azt nyilatkozta, sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik. A polgármestert a Diszkriminációellenes Tanács megbírságolta a fal miatt, de bíróságon támadta meg a döntést, és alapfokon nyert. Ha a legfelsőbb bíróságon is nyer, kártérítési pert indít azok ellen, akik „diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét”. (maszol.ro)
