Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-07 / 131. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 7. Vélemény És háttér 7 A gazemberségek, a túlmozgások tetőzése lényegesen könnyebben számítható ki, mint a Dunánál Tetőzés Tetőzik a Duna, e sorok írása közben a tetőzés előtt állunk, mire elolvassák az írást, talán apadni kezd. Lassan. De nehogy azt gondolja valaki, hogy végérvényesen. A 2002-es árhullámot rekordnak minősítették, 11 év múlva megdőlt. Megdől ez is. LOVÁSZ ATTILA Más is tetőzött. A Híd türelme. Értékelje, ki hogyan akarja, egy politikai párt és egy párt által jelölt tisztségviselő akkor jár el helyesen, ha képes megállapítani a megkötendő kompromisszumok mértékét, és azt meghaladva veszi a kalapját. Merthogy a politika a lehetséges műfaja, kompromisszumok, alkuk nélkül nem működik, mert nem működhet. A politikai értékrend nem Biblia és nem dogma, kényszerű megegyezésekkel teli a közélet, de van határ. A Hídnál itt volt. Mindegy, mit gondolunk a mértékről, de kiderült, hogy volt határ, van határ. S értékelhetjük A. Nagy munkáját is, de az biztos, hogy most már az a kérdés, ki lesz az utóda. Merthogy lehet ő Rastislav Svätoplukovský is, aztán a legnagyobb kritikusai sírják majd vissza az előzőt. Tudjuk, s tudtuk a köztes parlamenti választások után is, a Smer nem azért mutatta meg emberibb arcát a kisebbségek felé, mert megvilágosult volna az elméje. Egyszerűen politikailag így volt számára előnyös, és a következő napok smeres döntéseit, főleg a kormányhatározatot látva majd meglátjuk, hol van jelenleg a határ a kormányzó pártnál. Bizton meglátjuk, mert lényegesen fontosabb poszt esetén - lásd főügyész - minden lehetséges taktikai, jogi, alkotmányos lépést eltáncoltak már, az új főügyészválasztás már az alkotmányosság határán is túl lesz, ami csak a Smer számára lesz határ, de ki tudja, te- tőzés-e, vagy ennél még rosszabb is jöhet. A história arra tanít minket, hogy ha jöhet, akkor jő is. A Duna vízállása tetőzik, s ha hihetünk a vízügyéreknek, akkor ne örüljünk, mert rövidesen a pozsonyi mobil gátak kicsinek minősülhetnek. A vizek ártereibe építkezünk több mint két évszázada, a 150 éve zajló iparosítás megbolondította a regionális időjárást, a következmény a lap internetoldalán képeken, videókon látható. A politikában a következmények nem azon- naliak, lassúk, de lényegesen gyorsabbak, mint egy-egy nagy folyó vagy mikroklimatikus zóna esetében. Hogy meddig megy, mehet el az aktuális végrehajtó hatalom, az a választók viselkedésén is múlik. Legegyszerűbben fogalmazva: a létező szabad választások korában a hatalom pontosan addig merészkedik, ameddig hagyjuk. És a gazemberségek, az elfogadhatóság határán túl történő mozgások tetőzése lényegesen könnyebben számítható ki, mint a Dunánál. S ami a legfontosabb: lényegesen egyszerűbb a megoldás. Nem huszonöt emberöltő bevett szokásait kell megváltoztatni, mint az urbanizáció, iparosítás, környezeti ártalmak területén. A politikában elég egy generációnyi vadhajtást lemetszeni, ha változtatni akarunk. A tetőzés a ma élőkön múlik. Ennyi tanulságnak éppen elég.- Nem, drága főpolgármester úr, a mindentben a homokzsákolás nincs benne. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Unalom és bizalom LAMPL ZSUZSANNA A nyolcvanas évek elején két hónapot töltöttem Jordániában, ahova egy diáktársam hívott meg. Náluk lakva betekintést nyertem egy többnyire palesztinokból álló közösség mindennapjaiba. Mivel a térséget illetően Chrudinák Alajos riportjain nevelkedtem, meglepett, hogy a vendégfogadó szobák vitrinjeiben nem Arafat berámázott fényképe van, hanem poharak, csészék és csecsebecsék, s a falakon nem palesztin zászló lengedez, hanem házi készítésű szőnyegek lógnak, hasonlók a hetvenes években nálunk oly divatos Chemlon- szőnyegekhez. Különben Arafat nevét mindenki ismerte, még az írástudatlan beduin is, aki az első felesége mellé épp akkor készült elvenni a másodikat, amiért a palesztinok primitívnek tartották. Gyakran emlegették Arafatot, de nem is annyira politikai vonatkozásban, mint inkább állítólagos hímteljesítményei miatt, amiből arra következtettem, hogy tisztelik, mert úgy tűnt, az ottani férfiak szemében ez nagyon számít. Persze azért politizálgattakis, de a hangzavart - mert nagy volt a család, és sok volt a vendég, akik egyébként is jártak, de akkor speciálisan azt jöttek el megnézni, hogy én milyen fehér vagyok- mindig azzal zárta le valaki, hogy unja már a politikát, elég a háborúzásból. Békében akarunk élni és dolgozni, látni a gyerekeink gyarapodását és boldogulását. Bár ezektől az óhajoktól három évtized és több ezer kilométer választ el bennünket, ugyanezek a gondolatok köszönnek vissza (nemcsak) a szlovákiai magyarok körében készült közvélemény-kutatásokból és egyéb felmérésekből. A többség unja a politikát, nem hisz a politikusoknak, úgy gondolja, hogy az egész csak az emberek butítását szolgáló színház, miközben a lényeges dolgok, amelyek mind a pénz körül forognak, a háttérben, titokban zajlanak. Az emberek fütyülnek rá, hogy egy adott időben mekkora a pártok preferenciája, nem érdekli őket, ki miért megy el és ki jön a helyébe, hogy a politikai szereplők miket üzengetnek egymásnak a média segítségével. Nem is értik, miért kellene, hogy mindez érdekelje őket, amikor nekik elsősorban a saját életüket kell megoldaniuk, s azt tapasztalták, hogy e téren a politikusok általában inkább nehezítik, mint könnyítik a dolgukat. S mivel a saját életüket kell sínen tudni, elsősorban az érdekli őket, hogy legyen munkájuk, pénzük, ennivalójuk, vagyis anyagi és szociális biztonságuk, most és amíg élnek. Hagyják őket békén, legyen nyugalmuk, nekik is, az utódaiknak is. Most és amíg vannak. S nem értik, miért nehéz mindezt megérteni. De az is tény, hogy mindemellett sokan még mindig bíznak benne - hiszen elmennek szavazni -, hogy ha egy mostani vagy leendő politikus mindezt megérti, akkor jóra fordulnak a dolgok. Úgy tűnik, valakik nagy szerencséjére sokan javíthatatlanul bizakodók vagyunk. Vagy inkább naivak(?) KOMMENTAR Felsült inkvizítorok MOLNÁR IVAN Az Európai Unió csúcspolitikusai, valamint a közvélemény uniós eufóriáját pénzért vagy ön- szorgalomból éltető gazdasági elemzők, újság- . írók és egyéb ,jeles közéleti személyiségek” az íMÉ^L elmúlt években kiterjedt boszorkányüldözést I folytattak mindazok ellen, akik kétségbe von- ták a görögöknek nyújtott többmilliárdos segély hatékonyságát. Az uniós „inkvizítorok” az integráció és az euró ellenségeinek kiáltották ki őket, olyan szívtelen dögöknek, akik nem hajlandók segíteni a baj társukon. Mára azonban kiderült: a „szívtelen boszorkányoknak” volt igazuk. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke hétfőn még azzal hitegette a közvéleményt, hogy Görögország hozzávetőlegesen teljesíti a hitelcsomagért cserébe vállalt kötelezettségeit, a hét közepén kiszivárgott IMF-élemzés azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Aki már nem emlékezne: Görögországnak 2010-ben 110 milliárd, tavaly pedig 130 milliárd eurós hitelcsomagot fogadott el az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank által alkotott trojka, így előzve meg a görögök csődjét és kilépésüket az eurózónából. A „földhözragadtabb” elemzők ugyan már akkor figyelmeztettek, hogy az európai adófizetők pénzéből folyósított hitel csak a nagy nyugat-európai bankok profitjának a növelésére lesz jó, a „beavatottak” azonban lehurrogták őket. Az IMF most kiszivárogtatott elemzése ugyanakkor már elismeri, hogy a hitelnyújtásnál túl optimisták voltak, a kölcsönért cserébe a görögökre ráerőszakolt megszorítások ugyanis jóval nagyobb visszahúzó erőt gyakorolnak a gazdaságra, mint azt gondolták. Emiatt további milliárdokkal nőtt az ország adóssága, a bankokból kivették a betétek harmadát, a gazdaság a vártnál jóval mélyebb recessziót élt át, és rendkívül magasra szökött a munkanélküliség. A gazdaság 2008 és 2012 között 22 százalékkal esett vissza, és a görög jegybank idén további 4,6 százalékos zsugorodást jelez. A munkanélküliség idén eléri a 28 százalékot, miközben a 25 év alattiaknak a kétharmada állástalan. Azt sem sikerült elérniük, hogy a görög segélynek köszönhetően a válság ne terjedjen át más eurózónabeli tagállamokra, amit elsősorban a spanyolok, a portugálok, az írek, a szlovének, az olaszok és a ciprusiak éreztek meg. Magyarul, a görög mentőcsomagra kidobott müliárdok nem hozták meg a várt - vagy legalábbis az uniós döntéshozók által hivatalosan hangoztatott - eredményt. Ez azonban az uniós „inkvizítorokat” valószínűleg egy kicsit sem hatja meg. Épp ellenkezőleg, az elkövetkező időszakban még hevesebben védik majd a védhetetlen állításaikat, hiszen szerintük elképzelhetetlen, hogy bármiben is tévedjenek. FIGYELŐ IMF: elbaltáztuk, nem kicsit, nagyon A Nemzetközi Valutaalap (IMF) elismerte, hogy alaposan tévedett a görög válság mélységének megítélésében a krízis kirobbanásának idején. A legfontosabb előrejelzésekről kiderült, hogy köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. Az IMF tanulmányt közölt azokról a hibákról, amelyeket a görög adósságválság kezelésének első szakaszában elkövetett. A 2009 őszén megválasztott athéni kormány az év vége felé ismerte be, hogy a költség- vetési hiány jóval nagyobb annál, mint amire számítottak. Az ország a fizetésképtelenség közelébe került, amit az eurózóna tagországai és a Valutalap rendkívüli kedvezményes hitel nyújtásával próbált megelőzni 2010 májusában. A vészhelyzetben a Valutaalap szakemberei a szervezet szabályait megszegve nyújtottak különleges hitelt az országnak. Az egyik alapszabály kimondja, hogy ilyen programot csak akkor lehet indítani, ha a kisegített ország államadóssága középtávon finanszírozható. Görögország esetében azonban nyilvánvaló, hogy még a vállalt súlyos kiadáscsökkentési és bevételnövelési intézkedések végrehajtása sem garantálta, hogy a kormány képes lesz törleszteni a tartozásokat. A bizonytalanság olyan nagy volt, hogy az IMF stábja nem tudta felmérni, mekkora az az adósság, amelyet Görögország még képes visszafizetni - mentegeti embereit a Valutalap. Ugyanakkor át akarták nyomni a hitelprogramot a döntéshozókon, mert attól tartottak, hogy a görögök betegsége megfertőzi az eurózónát és súlyos hatással lesz az egész világgazdaságra is. Ez az aggodalom vezetett oda, hogy módosították a fenntartható adósság kritériumát. Az IMF elismerte azt is, hogy hiba volt késlekedni a görög adósságok egy részének leírásával. A magánhite- lezőkkezében lévő kötvények értékének nagy részét csak 2012 első felében faragták le egy kötvénycsereprogram keretében. (NapiG.)
