Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-30 / 124. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 30. Utazás 15 A nehézkes megközelítés és a bonyolult manőverek miatt a pilóták egy emberként gyűlölik, az elképesztő látványért viszont imádják az utasok A világ legveszélyesebb repülőterei Princess Juliana International Airport, St. Maarten. A strandon népszerű szórakozási forma a turisták között a nagyobb gépek érkezésekor a kerítésbe kapaszkodva megpróbálni kibírni a hajtóművek szelét, vagy egyszerűen kiállni a partra, és hagyni, hogy a szél 10-15 méterre befújjon a vízbe. (Fotók: képarchívum) Egy repülőtér kifutópályája a világ legunalmasabb dolgai közé tartozik, egy hosszú betoncsík, villogó fények és ennyi, pár fel- és leszállás után maga a repülés izgalma is megkopik. Kivéve, ha az adott reptér nem a szokásos, biztonságos és jellegtelen környezetben épült fel, hanem valahol a hegyekben, egy apró szigeten, esetleg egy nagyváros kellős közepén, felhőkarcolókközött, ahol a leszállás egy hullámvasút adta élményhez fogható. ÖSSZEFOGLALÓ Aweather.com összeállítása és a History Channel Extreme Airports című műsora alapján bemutatjuk a világ legijesztőbb reptereit, amelyeket a nehézkes megközelítés és bonyolult manőverek miatt a pilóták egy emberként gyűlölnek, és amelyeket az elképesztő látvány miatt viszont imádnak az utasok. Princess Juliana International Airport, St. Maarten. Az apró karibi sziget reptere fontos csomópont a térség tucatnyi egzotikus turistaparadicsoma között. A reptér különlegessége, hogy a leszálláshoz extrém alacsonyan kell repülni a Maho Beach nevű strand fölött, amit csak egy út és egy kerítés választ el a kifutópályától. A strandon népszerű szórakozási forma a turisták között a nagyobb gépek érkezésekor a kerítésbe kapaszkodva megpróbálni kibírni a hajtóművek szelét, vagy egyszerűen kiállni a partra, és hagyni, hogy a szél 10-15 méterre befújjon a vízbe. A környező bárok nagy üzletet csinálnak az ijesztően lassan és alacsonyan érkező gépeket bámuló turistákból, akadnak helyek, ahol a pilóta és az irányítótorony közti rádiós kommunikációt ilyenkor kihan- gosítják, hogy mindenki hallja, mi történik. Az extrém látvány ellenére az utóbbi negyven évben egyetlen baleset sem történt a reptéren. Gibraltar International Airport, Gibraltár. A gibraltári repteret a második világháború alatt építették, mivel a szoros fontos brit haditengerészeti támaszpont volt, és kellett a légi csatlakozás az anyaországgal. A probléma az volt, hogy egyszerűen nem volt elég hely a kifutópályának, így a briteknek maguknak kellett csinálni. Csináltak is: elbontottak egykevesetahíres gibraltári sziklákból, és azzal töltöttek fel egy részt a Gibraltári-öbölből. A kifutópálya betoncsíkja így máig belelóg a tengerbe, egyik oldalról az öböl vize, a másikról a Földközitenger mossa, a pilótáknak tökéletesen kell letenni a gépet, különben kész a katasztrófa. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a kifutópályát keresztezi a Winston Churchill sugárút, az országot Spanyolországgal, és így Európával összekötő egyeden szárazföldi út. Az autópályát természetesen minden fel- és le- szállásnállezáiják. Toncontin International Airport, Tegucigalpa, Honduras. A History Channel toplistáján a világ második legveszélyesebb reptere. A mindössze két kilométer hosszú kifutópálya az egyik legrövidebb a világon, amire nagy, sugárhajtású utasszállítók szállnak le. A nagy tenger- szint feletti magasság, a kiszá- míthatadan, mindig szeles időjárás és a hegyekkel tarkított környékborzasztó nehézzé teszi a pilóták számára a navigációt, ráadásul a hegyek miatt az utolsó pillanatban kell egy éles kanyart venni a kifutó megközelítéséhez leszálláskor. 2008-ban egy Airbus a pilóta hibája miatt túlfutott a kifutón, és a város utcáin tucatnyi autót zúzott szét, öten meghaltak a balesetben. A kifutópályát akkortöbb mint lOOméterrel megtoldották. Barra International Airport, Barra, Skócia. A Hebridákhoz tartozó Barra szigetén mindössze ezren élnek, Skóciával komp és repülőjárat köti össze. A reptéren csak kis propelleres gépek fordulnak meg, a leszállópályát a BBC 2011-ben a világ leglátvá- nyosabbjának választotta. Különlegessége, hogy egyáltalán nincs kiépítve, a gépek az Atlantióceán partján a homokban szállnak le és fel. Dagálykor az egész pálya víz alatt van, ilyenkorarep- térmegszűnikreptémeklenni, és átveszik a kiteszörfösök. Ebből rögtön lehet arra is következtetni, hogy az állandó erős szél külön problémákat okoz apilótáknak. Congonhas Airport, Sao Paulo, Brazüia. Brazília harmadik legnagyobb forgalmú reptere, évi 16 millió utast fogad, viszont ezt kizárólag belföldi járatokkal hozza össze. A világ nagy reptereivel ellentétben a város kellős közepére épült, pontosabban az 1936-ban megnyitott repteret azóta körbenőtte az akkori egymillióról mára húszmillióssá felfújódott metropolisz. Az erős lég- szennyezés miatt rosszak a látási viszonyok, ráadásul a decembertől márciusig tartó esős évszakban a vizes kifutópályákon rendszeresen megcsúsznak a gépek. Legutóbb 2007-ben történt komolyabb baleset, amikor egy Airbus túlfutott a leszállópályán landoláskor, és belerohant egy raktárépületbe, ahol kigyulladt. Senki nem élte túl az utasok és a személyzet tagjai közül, 199-en haltakmegösszesen. Madeira Airport, Santa Cruz, Portugália. A turistaparadicsom Madeira szigetének évi 2 millió utast fogadó reptere a nyolcvanas évekig volt igazán hírhedt, amikor a mindössze 1600 méteres és nagyon keskeny kifutópályájára egyenesen a hegyeknek repülve egy éles kanyarral és erőteljes süllyedéssel lehetett csak ráfordulni. 1977-ben egy Boeing 727-esnek nem sikerült megállnia landolás után, és a betoncsík végén a kerítést átszakítva a tengerbe zuhant. A balesetben 133-an haltak meg, ezután át is építették a repteret. Az új kifutóhoz nem a megszokott tengerfel- töltéssel nyertek helyet, hanem oszlopokra építették azt a víz felett, mint egy hidat. A 180, egyenként 70 méter magas oszlopból álló szerkezet 2004-ben elnyerte az építészet Oscaijának számító Outstanding Structure Award díjat. Heraklion International Airport, Heraklion, Görögország. Kréta szigetének legnagyobb lé- gigikötője ismerős lehet a hírek- bőlis:2011-benitt sikerült leszállás közben a földhöz csapni a Malév Boeing 737-esének farokrészét. Az Indexnek egy veterán pilóta akkor így festette le a repteret: „A gép a tenger felől érkezik a leszállópályához, így sokáig egy monoton sík viszonyítási ponthoz méri a pilóta a gép függőleges helyzetét. Majd a tengert elhagyva egy húsz-huszonöt méteres sziklafal emelkedik, amin a reptér található, míg attól balra dombok, kisebb hegyek magasodnak, már szemmagasság fölött. Ilyen körülmények között könnyen egyfajta vizuális érzékcsalódáshoz hasonló helyzet alakulhat ki. Ezen a reptéren ritka a finom, puha leszállás”. A kifutópályán egyébként tilos fényképezni, mivel a reptér a görög légierő bázisával épült össze. Tenzing-Hillary Airport, Lukla, Nepál. A világ legextré- mebb reptere közel 3000 méteres magasságban a Himalája szívében. Csak Katmanduból jár ide repülőjárat, tipikusan a Mount Everest megmászására készülő hegymászókkal és segítőikkel. A kifutópálya alig 450 méter hosszú, 20 méter széles, 12 fokos szögben lejt, és egy 600 méter mély szakadékban végződik. A pilóták dolgát kiszámíthatatlan, percről percre változó időjárás, erős szél és gyakori esők nehezítik. Néha napokig felhőbe burkolózik a reptér, ilyenkor az egészet lezáiják. Az elmúlt öt évben három halálos baleset történt, a legutóbbi tavaly szeptemberben, amikor felszállás után madárral ütközött egy Dornier Do 228-as kisgép. A zuhanást senki nem élte túl. Reagan National Airport, Washington, D.C., USA. Az amerikai főváros egyik reptere, évi 18 millió utast fogad, főleg a bevándorlási hivatal és egyéb kormányszervek használják, a nemzetközi járatok a közeli Dulles repülőtérre járnak. A fő probléma az vele, hogy nagyon közel van Washingtonhoz, a város központjától alig 5 kilométerre épült. Washington légterének nagy része nemzetbiztonsági okokból 5500 méteres magasságig tiltott zóna minden repülőgép számára, így a reptér megközelítésére csak roppant körülményes módon, a Potomac folyó felett nyílik lehetőség, ahonnan az utolsó pillanatban egy éles, 40 fokos fordulóval kell rákanyarodni a kifutópályára. Ezt a manővert a pilóták nagyon nem kedvelik, viszont az utasoknak egészen egyedi városné- zési lehetőséget ad a leszállás előtti pár kilométer: a folyó felett egészen alacsonyan szállva a bal oldalon ülők a Capitoliumot, a Washington-emlékművet, és a Fehér Házat láthatják, míg a jobb oldalon a CIA-főhadiszállás és a Pentagon vezeti a látnivalók listáját. Courchevel Airport, Courchevel, Franciaország. A Holnap markában című James Bond-film nyitó jelenetéből lehet ismerős ez a reptér a Francia-Alpokban, 2000 méteres magasságban. A kifutópálya 18,5 százalékos lejtése mellett a legkomolyabb probléma vele, hogy semmilyen fényjelzés nem segíti a pilótákat a manőverezésben, vagyis a leszállás a legkisebb ködben is a lehetetlennel határos. Valójában egészen könnyű összetéveszteni egy sítereppel, ahová olykor Twin Otterek és Cessnák is leszállnak.(I) Courchevel Airport, Courchevel, Franciaország. A kifutópálya 18,5 százalékos lejtése mellett a legkomolyabb probléma vele, hogy semmilyen fényjelzés nem segíti a pilótákat a manőverezésben, vagyis a leszállás a legkisebb ködben is a lehetetlennel határos. Gibraltar International Airport, Gibraltár. A kifutópályát keresztezi a Winston Churchill sugárút, az országot Spanyolországgal, és így Európával összekötő egyetlen szárazföldi út. Az autópályát természetesen minden fel- és leszállásnál lezárják.
