Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-30 / 124. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 30. Vélemény És háttér 7 Újabb kínos magyarázkodásra kényszerül a Népi Platform három pártjának elnöke Megyei katyvasz A megyei választások előtti koalíciós táncok is megmutatták, a Népi Platform nevű kezdeményezés inkább kínlódás, mint a valós érdekérvényesítés. Avagy: a jobboldali összeborulás szándéka nem tudja felülírni a helyi érdekeket. MÓZES SZABOLCS Nyitra és Besztercebánya megyében sem lesz széles jobboldali koalíció - derült ki a hét elején. És azt még nem lehet tudni, a többi régióban hogy alakul a helyzet. Nem mintha nagy meglepetésként hatna mindez, ám újabb kínos magyarázkodásra kényszeríti a Népi Platform három pártjának elnökét. Főként persze a KDH vezetőjét, mivel mindkét megyében a kereszténydemokraták paktáltak le az országos szinten főgonosznak tartott Smerrel. Ettől persze az SDKÚ sem volt messze, sőt lehet, hogy Nyitrán napokon belül csatlakozik a megállapodáshoz - amint rájönnek a párt tagjai, hogy a szlovák koalícióval megszerezhető hét képviselői hely több, mint a nulla. Ugyanis az SDKÚ- nak egyedül vagy a lepkeszel- lentésnyi helyi támogatottsággal rendelkező új pártokkal karöltve valószínűleg többre nem lenne esélye. A helyi politika más, mint az országos - szokták mondani az illetékesek. Ebben van is igazság, meg nincs is. Egyrészt valóban vannak helyi specifikumok, melyekre oda kell figyelni. Más egy késmárki vagy füleki jobboldali szavazó értékrendje és prioritásainak listája, mint egy pozsonyi jobboldali választóé. Ám a különbségeknek elsősorban a helyi programokban kellene megnyilvánulniuk, nem a koalíciókban. Avagy: miért lesz valaki - regionális politikusként - kereszténydemokrata párt tagja, ha közelebb áll hozzá a szocialistákkal való együttműködés, mint egy másik jobboldali párttal? Országos szinten elvi kérdésekről, értékekről beszélünk, helyi szinten pedig csak érdekekről? Helyben a célok közösek: az iskola, az utak, a kórház működtetése mondják erre, itt nem elvont politikai problémákról beszélünk. És országos szinten nem ugyanezek a célok? A különbség az egyes ideológiai táborok között sokszor a közjóhoz vezető útban keresendő - ez viszont regionális szinten is igaz. Vagy legalábbis így kellene, hogy legyen. A helyi politika más - mondogatják. Miért? Országosan elvi értékekről beszélünk, helyi szinten pedig érdekekről? A megyei szinten csődöt mondott jobboldali együttműködésnek van egy negatív ho- zadéka a kampányt illetően is: nem lehet a választásokat a Smer elleni országos szintű „népszavazássá” változtatni. Ezt Lucia Žitňanská vetette fel hónapokkal ezelőtt, mondván, így jobban lehet mozgósítani a fásult jobboldali szavazókat - még ha kicsit populista módon is, hiszen egy regionális választás nem szólhat az országos politikáról. Ebben igaza is volt. Ke- resztbe-kasul kötött koalíciókkal viszont ez nem fog menni. Az alacsony részvétel - négy és nyolc éve is katasztrofális volt - pedig hosszú távon jól jön majd Robert Ficónak. Decemberben ugyanis előveheti hárommegyés tervét, mondván: az emberek sem érzik magukénak a jelenlegi felosztást, térjünk vissza a „szocialistához”. Ez pedig egyértelműen rossz lenne nekünk, magyaroknak - főként azért, mert Fico a „hármas” megoldásba valójában az önkormányzatiság megkurtítását csomagolná, a központi kormányzat által kinevezett hivatalnokokkal feltöltve az eddig választott képviselő- testületeket. Persze a magyar képviselet - az önkényesen meghúzott megyehatárok miatt - ma is csak részeredményeket tud elérni, de nagyon nem mindegy, hogy a megyei képviselők 15-30 százaléka magyar-e, vagy csak 5-10 százaléka. Novemberben, amikor az urnákhoz járulunk, erre is gondolnunk kell.- Akkor is megválasztjuk Ficót elnöknek, ha nem akarja! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR A hallgatag állam KOCUR LÁSZLÓ Sajnálatosan kevés figyelmet kapott a hazai sajtóban, hogy amint a Global Investigative News Network független oknyomozó blog az iránt kezdett érdeklődni, hogyan juthatott a Pénzügyi Hatóságnál pár nap alatt vezérigazgatói pozícióba az államigazgatási tapasztalatokkal nem rendelkező Dániel Čech, Martin Daňo főszerkesztőnél már másnap jelentkezett a vámhivatal, ellenőrzést akartak végezni nála. Azonnal működésbe léptek a kommunista reflexek, mondhatnánk, ha Čech nem lenne túl fiatal ahhoz, hogy ismerje ezeket, és a kommunizmust soha meg nem tapasztalt Egyesült Államokból nem mostanság érkeztek volna olyan hírek, hogy a demokrata kormányzatnak nem szimpatikus konzervatív szervezetek módszeres zaklatásnak voltak kitéve az adóhivatal részéről. Pedig Daňo nem tett mást, mint kérdezett. Ez a rendszerváltás egyik nagy vívmánya, hogy az állampolgár kérdezhet, anélkül, hogy a szájonvágást kockáztatná (legalábbis elméletileg). Ezt pedig az 211/2000-es, az információkhoz való szabad hozzáférést garantáló törvénynek, röviden az infotörvénynek köszönhetjük. Ennek megnyirbálására készül most a kormányzat. Igaz, papíron még semmit nem láttunk, de ha valamit egy miniszterelnök nyilvánosan kijelent, akkor feltételezhetjük, hogy abból rövid időn belül lesz is valami. Robert Fico a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlésén arról beszélt, hogy a kabinet módosítaná az infotörvényt. Mindezt arra hivatkozva, hogy az adatigénylők ne zaklassák az önkormányzatokat - amelyeknek nem az első számú kedvence ez a törvény-, és az államigazgatási szerveket. Ha minden állampolgár aktívan élne ezzel a jogával, és napi szinten adatigénylési kérelmek tucatjával árasztaná el a köz- és államigazgatást, akkor a törvény jelenlegi formájában valóban alkalmas lenne arra, hogy lebénítsa a hivatalokat, a hivatalnokok nem tudnák eredeti munkájukat végezni, csak leveleznének az állampolgárokkal. A valóság ezzel szemben az, hogy a törvény lehetőségeivel legfeljebb néhány tucatnyi aktivista élt, mivel a többséget továbbra is az érdekli, hogy olcsóbb lesz-e a kenyér. (Az pedig azért sem lesz olcsóbb, mert az állam két kézzel szórja a pénzt havercégeknek, erre pedig az említett törvény segítségével rá lehet jönni, de azt állítani, hogy az infortörvény miatt lesz olcsóbb a kenyér, olcsó demagógia lenne. Legfeljebb lehet.) Ficóék azt szeretnék, ha a jövőben a hivatalnokok dönthet- nék el, mikor jogos egy adatigénylés, ami a kecskére káposztát tipikus esete. A Katonai Hírszerzés legutóbbi botránya, a Gorilla-ügy és az SIS, a védelmi tárca összes gyanús közbeszerzési ügye, ületve minden, az államtitkokról szóló törvény hatálya alá eső tevékenység kapcsán láthatjuk, az államnak már most is vannak jól levédett szférái, ahova nem hogy az állampolgár, de parlamenti képviselő is bajosan juthat be. (Ennek kapcsán megmosolyogni való az az ellenzéki demagógia, hogy a Katonai Hírszerzés épületében szeretnének vizsgálódni, hisz tudjákjól, hogy az „élő ügyek” aktáiba még ők se tekinthetnek be.) Ha az állam öncélúan még tovább kívánja korlátozni a közérdekű adatok hozzáférhetőségét, csak idő kérdése, mikor jutunk el oda, hogy aztán már szájonvágás is fog járni a kérdezést követően. Nehéz eldönteni, hogy Szíriában kik harcolnak a demokráciáért, és kik valami másért; egyre több a felkelők közt a külföldről érkező „dzsihádista" Fordult a kocka - Aszad elnök egyáltalán nem áll vesztésre MAL1NÁK ISTVÁN Több mint kétévi politikai patthelyzet után a fokozott diplomáciai erőfeszítések valamiféle megoldás felé mutatnak a szíriai válságban. Ezeket az erőfeszítéseket az utóbbi két hét lényeges változásai kényszerítették ki. Szíriában merőben új helyzet állt elő, a nemzetközi diplomáciának a következőket kell figyelembe vennie. A német hírszerzés szerint Aszad katonailag megerősödött, a libanoni síita Hezbollah elitegységeinek támogatásával a kormánycsapatok stratégiailag fontos területeken szorították vissza a felkelőket. Tovább mélyültek a felkelőcsoportok közötti ellentétek. Az ellenzék emyőszervezeté- ből, a Szíriai Nemzeti Koalícióból szinte teljesen kiszorították a liberálisokat, a 60 fős vezető testületben az eredetileg követelt 25 helyett csak 5 helyet kaptak a múlt vasárnapi isztambuli tanácskozáson. A liberális tömörülés így semmiképp sem tudja ellensúlyozni a konzervatív többséget, már ott is hagyta a koalíciót. A lázadók közül az al-Kai- dához köthető iszlamista fegyveresek érik ek a legnagyobb katonai sikereket a kormányerők ellen, egyre több köztük a külföldről érkezett „dzsihádista”. Érdekes hír, de valószínűleg kacsa, hogy Netanjahu megállapodott volna Putyinnal abban, hogy Moszkva nem szállítja le Aszadnak az SZ-300-as légvédelmi rendszereket, cserébe Izrael nem intéz újabb légi csapásokat szíriai területek ellen. Az orosz külügy szerint Aszad mindenképpen megkapja az SZ-300-asokat. Az EU külügyminiszterei nem tudtak megállapodni a szíriai fegyverembargó meghosszabbításában, így az unió tagállamai szombattól szállíthatnának fegyvert a felkelőknek, de egyelőre nem akarnak. Még a felkelők felfegyverzése mellett kardoskodó britek, franciák és olaszok sem. Washington és Moszkva kitart közös kezdeményezése, a Genf 2-nek nevezett nemzetközi konferencia összehívása mellett. Nem szabad feledni az arab tavasz egyik tapasztalatát: mindenütt radikális iszlamisták kerültek hatalomra. Az amerikai külügy már nem ragaszkodik ahhoz, hogy bármiféle politikai rendezés előfeltétele legyen Aszad elnök távozása a hatalomból. Egyrészt ezért, másrészt pedig azon brüsszeli nyilatkozatok miatt, hogy az elkövetkező két hónapban az uniós országok nem küldenek fegyvert Szíriába, az ellenzéki koalíció közleményben adott hangot csalódottságának, mondván: abban bíztak, hogy a „nyugati demokráciák törődnek azokkal, akik a demokráciáért harcolnak”. Ez utóbbihoz kapcsolódóan a konklúzió: az uniós külügyi értekezlet is bizonyította, a nyugati demokráciák egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy Szíriában kik harcolnak a demokráciáért, és kik vedami másért. Senkinek sem érdeke az olyan radikális iszlamisták felfegyverzése, mint az an- Nuszra Front. Az arab tavasz országaiban - Tunézia, Egyiptom, Líbia - lezajlott események megszívlelendő tapasztalata: bármekkora és bármilyen jellegű is volt a nyugati támogatás, mindenütt a radikális, jobb esetben csak konzervatív iszlamista erők jutottak hatalomra. A három ország közül egyikben sem szeretik a nyugatiakat. Ezt a békát le kell nyelni - és ennek tudatában dönteni a támogatásról. Oroszország és Irán támogatásának köszönhetően pillanatnyilag Aszad egyáltalán nem tűnik vesztesnek. Valószínűleg vele is tárgyalni kell.
