Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-29 / 123. szám, szerda

Pontyszezon ide vagy oda, nincs varázslatosabb, mint hamisítatlan folyóvízen keresni a halat 16 Horgász - hirdetés____________________________________ Tavaszi cserkelés a Kis-Dunán ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 29. www.ujszo.com Május közepétől aki csak él és mozog, a pon­tyokat hajkurássza, így logikusnak tűnt, hogy juszt sem halastóra me­gyünk, hanem mondjuk a Kis-Dunára. KÖVESDI KÁROLY A varázslatos Kis-Duna (A szerző és Somogyi Tibor felvételei) Domolykó és leánykoncér Kollégámmal és kamasz fi­ával nagy réssel pakolunk ki a folyó partján. Az időjárás nem éppen ideális, fúj a szél, a fel­hők is olyan alacsonyan lógnak felettünk, hogy bármikor lesza­kadhat az égi áldás. A víz is elég zavaros, ráadásul szemmel lát­hatóan apadni kezd. Egyszóval semmi sem szólt a pecajavára, hacsak a tavasz nem, amely csodákra képes. Magunk nem sokat teszünk a csoda érdeké­ben, nem akarjuk telizuhogtatni a vizet etetőanyaggal. Mindösz- sze néhány gombóc folyóvízi mix, kevés csonti és fagyasztott kukorica kerül a kis vödörbe. A srácok lehorgonyoznak a szokott helyen, én pedig, mert nem bírok megülni a fenekemen, azonnal elindulok cserkelni egy kicsit. Vagy száz méterrel följebb egy szakadt, mohos partnál pottyan- tom be a szereléket a szélvízbe, a horgon két, élénken fickándo- zó trágyagilisztával. Mivel nincs érdeklődő, kissé beljebb dobok a meder felé, majd ismét a part közelébe, a benyúló tuskó mel­lé. Ez a hely már több szép halat adott azelőtt is. Most is hamaro­san döccen a bot érzékeny spic­ce, azonnal zsinórt engedek, és jólesően érzem az ujjaim közt, hogyan húzza a hal a csalit. Mikor úgy érzem, benyelhet­te, bevágok. Jókora ellenállást érzek, a hal vadul rohanna, ha engedném. Némi huzavona után partközeibe terelem a csodaszép domolykót. Szákot természete­sen nem hoztam, konstatálom, így nem marad más, mint koc­káztatva a vízbe orrolást, letér­delni, és tarkón ragadni a zsák­mányt. A kilós formájú domival a győztesek mosolyával állok meg a srácok háta mögött. Ne­kik egyelőre nics szerencséjük. A hal egy időre a szákba kerül - lévén május vége, minden halat visszaengedünk a peca végén. S már talpalok is tovább, ezúttal hónom alá kanyarítva a mentőt is. Újabb helyemen, a híd alatti húzós vizet próbálom, egészen a mederbe suhintom a húszas ólommal nehezített horgot. Ki­csit görög a szerelék a homokon, majd a húzós szélén landolva megül a fenéken. Nem soká kell vámom, valami elég istenesen meg­rándítja az alkalmi ágasra tett bot hegyét. A bevágás közben konstatálom, hogy a gyerek a hátam mögött áll. A fenébe, majd a vízbe estem, úgy rám ijesztettél, korholom, de azért örülök a jöttének, mert legalább összerakja a mentőt, amely mö­göttem hever. A hal eközben bent dolgozik a mederben, még a féket is megrecegteti egy kicsit, jó súlya alapján újabb domoly­kót sejtek, bár kissé komótosabb a mozgása. Amikor alátolom a szákot, gyanús lesz a dolog, alak­ját, narancsvörös úszóit látva azonnal látom, hogy ez bizony leánykoncér! Gyönyörű példány, megvan vagy másfél kilós. Me­het ő is a szákba, immár párban vannak. Aztán sokáig hiába próbál­kozom, sem a híd alatt, sem az előbbi, szakadt partos helyen nem találok halat. Hiába, ilyen­kor még vándorolnak, ha nem etet bőségesen az ember, keres­heti őket. Mivel a srácok helyén kis halon kívül semmi sem jön, elhatározzuk, hogy lejjebb autó­zunk, és keresünk egy stabil he­lyet, amelyet majd rendszeresen látogatunk egész nyáron. A Kis- Duna azonban akkora dzsun­gellel van övezve, hogy órákig keresgélünk, mire találunk egy újabb helyet, amely elég jó hal­tartónak tűnik. Úgy tervezzük, hogy hetente egy alkalommal megszórjuk kukoricával a he­lyet, ahol majd eltöltünk néhány éjszakát a pontyok, amurok, na­gyobb dévérek reményében. De ha már itt vagyunk, bár rövidül az időnk, kissé Jóga- tünk” is. Feljebb ballagva egy sekély helyen, közvetlenül a túlpart közelében sötét árnyé­kokat látok mozogni. Szólok a srácnak, suhintson eléjük, úgy tűnik, domolykók bandáznak ott. Jómagam tovább csörtetek a sűrűben. Megállók a parton, és a A SÉF AJANLASAVAL Grillezett süllőfalatkák lecsóágyon Hozzávalók 4 személyre * 60 dkg filézett süllő * 25 dkg vöröshagyma ■ 25 dkg paprika * 25 dkg paradicsom * 1 üveg chilis Sungarden olaj ■ só ■ bors. Elkészítése A hagymából, paprikából és paradicsomból lecsót ké­szítünk, ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük. A rovat támogatója a BúšIahÉ! Dunatőkés - Dunajský Klátov (Fotók: Kanovits Gábor) A süllőszeleteket felkockázzuk, sózzuk, Sungarden olajon bőrös felével megpirítjuk, majd 200 fokos sütőben kisütjük. A lecsóágyra helyezve tejföllel tálaljuk. Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa látványtól sóbálvánnyá mereve­dek. Közvetlenül a lábam alatt, a part szélén akkora domolykó úszik, hogy elsőre pontynak néztem. Nosza, elépöccintek egy jókora esőgilisztát. Le sem érhet a gimyó a fenékre, már rándul is a zsinór, és feszülni kezd. A bevágást jókora rúgás követi, s már harcol is a szabadságáért a domikirály. Hiába, ő is partra kerül, pontosabban a fűbe, ahol nem történhet semmi baja. Óvato­san megszabadítom a horogtól, és elégedetten ügetek vissza a srácokhoz. Aztán már csak ej­tőzünk a parton, be-bedobjuk a szerelékeket, nézelődünk, hol is lesz az a bizonyos etetés, ahol majd óriási fogások esnek. Szin­te előre élvezzük a nyári estét, pirkadatot, amikor itt pecázunk, feledve a világ zaját. Ahogy ott ücsörgünk, egyszer csak egy termetes hal lebeg el az orrunk előtt. Hatalmas domolykó! Fogd meg, fogd meg, suttogja meg- igézve a gyerek az apjának, aki lehasal a parton, s szinte a vízbe lógva ügyeskedik. Csak a hátát látom, ahogyan mesterkedik, majd egy hirtelen mozdulat, és partra lendíti a gyönyörű halat. Azt a nemjóját, kiáltom, ha nem magam látom, el sem hiszem! Bizony, több mint két küójával ez lett a nap legnagyobb hala, ráadásul a legősibb módszerrel. Hazafelé tartva kollégám el­meséli, hogy gyermekkorukban gyakran fogtak így domolykót, csukát, sőt még süllőt is az egy­kori Duna-ágakban. Megsimo­gattuk a hátát a halnak, amely a gyökerek közt lakott, és egysze­rűen rámarkoltunk a tarkójára, mondja. Hát így könnyű, düny- nyögöm, miközben arra gondo­lok, micsoda pancserok lettünk mi, mostani horgászok, az őse­inkhez képest. Telietetjük a vi­zet, és elvárnánk a haltól, hogy elénk seregeljen. Azért valami készség csak megmaradt, tanú­sítja kollégám, és sejtelmesen mosolyog. Ettől kezdve már a számra se vehetem, hogy kezdő horgász. De ennél is szebb, hogy a gyerek szemében is nőtt egy nagyot, a halak pedig visszake­rültek a vízbe. A Horgász melléklet legközelebb 2013. június 12-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. \ZFZKZHxDQDűQIpCDlj^Q^ Bős, Mlynársky rad 250. (Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 325 052 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 MP130011 Ő volt a nap legnagyobb hala

Next

/
Thumbnails
Contents