Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-29 / 123. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 29. Vélemény és háttér 7 Európában komolyan meg kellene fontolni a muszlim bevándorlás korlátozását, amíg nem késő Rasszista svédek? Na ne! A svédországi zavargások kapcsán megbukni látszik az összes bevándorlást övező (multikulti és politi­kailag korrekt) sztereotí­pia, amelyekben mindig a befogadó ország bűne, ha a bevándorlóközösségek­kel bármi baj van. GÁL ZSOLT A Stockholmban kezdődött, majd több svéd nagyvárosra ki­terjedő zavargássorozat nem csak a jóléti paradicsomról ki­alakult álomképet rengette meg, hanem rámutatott: Európában szinte lehetetlen feladat a har­madik világbeli, különösen a muszlim bevándorlók integrá­ciója. Ha ez még a legtolerán- sabb, leginkább befogadó, leg­nyitottabb, egyik legjobb gazda­sági és munkaerő-piaci helyzetű (és a legeket még lehetni sorol­ni) uniós tagországban sem si­került, akkor máshol eleve ku­darcra van ítélve. Tekintettel a bevándorlóközösségek közötti óriási különbségekre, komolyan fel kellene már tenni a kérdést, hogy a fő gond a (befogadó or­szágok helyett) nem a betelepü­lők egy részénél van-e, akik nem is akarnak beilleszkedni. Nem az-e a baj a bevándorlási politi­kákkal, hogy túl sokat adnak (jogokat, szolgáltatásokat, segé­lyeket) - nem túl keveset. És nem érkezett-e el végre az ideje annak, hogy legalább komolyan felmerüljön, radikálisan korlá­tozni kéne a muszlim bevándor­lást, amely számszerűsíthető hasznot nem hoz, sokrétű (gaz­dasági, társadalmi, politikai, nemzetbiztonsági, rendészeti) problémákat viszont bőven. Visszatérve a sztereotip ma­gyarázatokhoz, az egyik ilyen, hogy a nyugati országok ki­zsákmányoló gyarmatosítók voltak, ezért erkölcsi kötelessé­gük befogadni az egykori gyar­matokról érkezőket. Svédor­szágnak azonban soha nem volt gyarmata, ahogy a legtöbb uni­ós tagországnak sem. Gyakran hallani azt is, hogy bezzeg egy­koron szükség volt a bevándor­ló munkásokra, most meg nem akarnak munkát adni a gyere­keiknek. Svédországban azon­ban a harmadik világból való bevándorlás mindig is a mene­kültek és családtagjaik befoga­dását jelentette (jótékonysági okokból), sohasem vendég- munkások toborzását. Svédor­szágra aztán végképp nem lehet ráfogni, hogy elutasító lenne. Az elmúlt évtizedekben itt volt a legkönnyebb menekültstátust szerezni Európában, és a lakos­ság számához viszonyítva ők fogadták be a legtöbb menekül­tet. A bevándorlók integráció­jának tekintetében az ezt elem­ző világranglistán folyton do­bogós helyen állnak. Akárcsak a toleranciát mérő felmérések­ben. A foglalkoztatottsági mu­tatók is a legjobbak között van­nak a világon. Persze gyakran mondják, hogy a lappangó rasszizmus miatt a külföldiek nem jutnak munkához. Ez ugyan részben igaz, de ez sehol a nyugati vi­lágban nem magyarázat a be­vándorlóközösségek közötti óriási különbségekre. Miért van az, hogy sokszor három-ötszö­rös különbség van (szinte kizá­rólag a muszlim országokból származók kárára) mindenféle statisztikákban. A kínaiaknak, vietnamiaknak, indiaiaknak, fi- lippínóknak, sőt az irániaknak többnyire sikerül az iskola el­végzése, van munkájuk, alul­reprezentáltak a bűnözésben (és persze nem csinálnak utcai zavargásokat meg terrorme­rényleteket), a muszlim orszá­gokból jövőknél meg ez pont fordítva van. Az európaiak és a svédek szelektíven lennének rasszisták és előítéletesek? A kínaiakkal és a filippínókkal szemben nem, az arabokkal meg a törökökkel szemben vi­szont igen. És akkor mi van az indiaiakkal meg a pakisztáni­akkal, akiket sokszor alig lehet megkülönböztetni a kinézetük alapján? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója (Ľubomír Kotrha karikatúrája) HALLOTTAD, MIVEL ETETIK MANAPSÁG AZ EMBEREKET? JEGYZET Nők a Hídban VERES ISTVÁN Az Angelina Jo­lié melleivel, majdazErőss Zsokékkal tör­téntekre látha­tóan nem volt felkészülve a közvélemény. De még ennél is megdöbbentőbb, hogy meg­alakult az Idea, a Híd női szer­vezete. Már azt sem könnyű el­dönteni, hogy nevessünk, vagy sírjunkazon, hogy egy pártúgy dönt: létrehoz egynőiszerve- zetet. Pedig ma is léteznek ilyenek, Szlovákiában is, pél­dául az SDKÚ-ban. Az egész ki­csit a munkásmozgalmat idézi: ha már a nők is részei a dolgo­zók népes seregének, és ha már helyenként az esztergályosok mega traktoristákmunkáját is ők végzik, akkor legalább le­gyen egy nőnap, amelyen kife­jezhetjük, mennyire szeretjük, meg tiszteljük őket azért, mert... nők. Erre a Hídnak elég lett volna, ha a 2010-es, aztán a 2012-es választásokon az első tízben is helyet ad egy (vagy több) nőnek. Vagy ha az Ideát nem az ínséges ellenzéki esz­tendők egyikében alapítják meg (azon agyalva, hogyan is maradjanak a köztudatban), hanem a kormányzás alatt, je­lezve: bárelfoglaltakvagyunk, de mivel ez fontos, szakítot- tunkráidőt. Nem mintha a többi párt élvo­nalában a nők volnának több­ségben, csak hát a tényből, hogy valahol külön Ideát hoz­naklétre nekik, akevésbé tájé­kozott választó arra is követ­keztethet, hogy ezeknél annyi a nő, hogy muszáj külön szerve­zetet alakítani nekik. Aztán kis utánanézéssel kiderül, hogy néhai egyeden nőnemű parla­menti képviselőjük (Pfundtner Edit) egy éve búcsút intett a pártnak, hasonlóan Renáta Lenártová kassai alpolgármes­ter, aki tavaly aválasztások előtt még a 19. helyet birtokol­ta a listán. Vagyis a Hídnak van mit pótolnia ezen a téren. Az Ideának állítólag épp ez a célja: jelentkezhet bárki, hajó ödete van, és szeretne bekap­csolódni a közös munkába, sa­többi. Mindenesetre ezt alig­hanem megtehetnék nőegylet nélkül is - aztán ha valaki elis- merést meg befolyást szerez, automatikusan feljebb kerül a ranglétrán, na meg a listán. Egyelőre ugyanis a nőszerveze­teket sokan úgy képzeljük, mint a Váradan utazás című egykori kanadai sorozat vasár­nap délutáni epizódjait: amíg a férfiak komoly dolgokról dön­tenek (értsd: krikettet néznek), addig Hatty néni és Olivia gob- leneket hímeznek Eulália Bjúgl vagy Rachel Lind szürkésrózsa­színre tapétázott szalonjában. Persze ez mégmindig nem annyira visszataszító módja a szavazatszerzésnek, mint az if­júsági pártszervezetek létreho­zása (utóbbi ugyanis a pubertá- sokbefolyásolhatóságátak- názzaki).Megháta befektetés úgyis akkortérül majd meg, amikor elmondhatj ák: ha a párttagok nagyrészenemis,de a párt támogatottsága már egyértelműen nő. KOMMENTÁR Egy rögeszme ára MARIÁN LEŠKO Az első Fico-kormány megtiltotta a magán­egészségbiztosítóknak, hogy nyereséget ké­pezzenek, a törvény miatt nemzetközi per in­dult, melyet Szlovákia elveszített, ezért most a luxemburgi bíróság zároltatott az ország szám­láin 30 millió eurót. Ennek ellenére a második Fico-kormány tanácsadót keres, amely segít kidolgozni, hogyan lehetne „betiltani” magukat a magán­egészségbiztosítókat. Ebből is látni, Robert Fico olyan politi­kus, aki semmit sem tanul, semmit sem felejt. Mindkét „tiltás” az ő személyes műve. Még 2007-ben jelentette ki, hogy a Smer „politikájának alapköve” a nyereség megtiltása az egészségügyben. Fixa ideáját először Valentovič egészségügyi miniszterre erőltette rá, aki kénytelen volt újabb és újabb törvénytervezetekbe be­legyömöszölni a tütást. Aztán Fico a kormányban is elfogad­tatta rögeszméjét, holott több minisztere is figyelmeztette, alkotmánysértő törvényről van szó, hiszen a magán-egész­ségbiztosítók teljesen legálisan jutottak tulajdonjoghoz. A pénzügyminisztérium 2008-ban figyelmeztette Ficót, hogy ha az ügy nemzetközi bíróság elé kerül, Szlovákia elveszíti a pert, ha a bíróság arra jut, hogy „az állam részéről szándékos beavatkozás történd’ azzal a céllal, hogy megfosszák a bizto­sítók tulajdonosait attól a joguktól, hogy „élvezhessék befek­tetéseik hasznáť’. Ezután Fico a koalíciós partnereire is ráerőltette vesszőpari­páját. A tervezetet ugyan ellenezte Meéiar HZDS-e, sőt, olyan módosító javaslatot készített, amely mégiscsak lehe­tővé tette volna a nyereségképzést a biztosítók számára. Slo- ta és az SNS szintén ellenezte a törvény elfogadását. Hogy Fico rendre utasítsa őket, kijelentette, ha a parlament elfo­gadja a HZDS tervezetét, az a kormánykoalíció végét fogja jelenteni. Meéiar szó nélkül megadta magát, Slota pedig azt a kommentárt fűzte a történtekhez, hogy a „koalíció fonto­sabb, mint a saját meggyőződése”. Szlovákiának 30 millió eurójába kerül, hogy Fico ilyen csö­könyösen ragaszkodott a fixa ideájához, a pénzt a biztosítók kártérítésként kapják. 25 millió eurót pedig már kifizettünk a neves ügyvédi irodáknak, amelyek Szlovákiát képviselték az elvesztett perben. Az adófizetők így szépen megfizetik Fi­co rögeszméjének árát. De Fico második tiltási kísérlete már nem ilyen olcsó hóbort. Ha a nyereség megtiltása tízmilliók­ba került, a magánbiztosítók „betiltása” százmilliókba fog. Egyetlen szlovák kormányfő rögeszméje se volt még ilyen drága, mintFicóé. A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Szolgálnak - mi meg félünk Ukrajnában a lakosság egy százaléka sem bízik a rendőr­ségben a hozzá nem értés, a korrupció és a belügyi szer­veknél szolgálók demorali- záltsága miatt - írta a Kor- reszpondent hetilap. „Az ar­comba köptek, fenyegettek, megvertek. Két karnyújtás­nyira állt tőlem egy rendőr, lehetetlen, hogy nem látták, mi történik” - mondta el a lapnak Olga Sznyicarcsuk, az Ötös tévécsatorna újságíró­nője, akit a május 18-i kijevi ellenzéki tüntetésen vertek meg a demonstrálókra táma­dók. Hozzátette, hogy ezek után semmi bizalma nem maradt a rendőrségben. Az Ukrán Tudományos Akadé­mia Szociológiai Intézetének adataiból az derül ki, hogy az újságírónő véleményét a 45,5 milliós ország szinte tel­jes lakossága osztja: idei fel­mérésükben a megkérdezet­teknek csupán 0,8 százaléka válaszolta azt, hogy teljes mértékben megbízik a rend­őrségben. „Mivel az ukrán rendőrség állományának 171 ezer tagja van, ennek alapján csak maguk a rendőrök és csa­ládtagjaik bíznak a rendőrsé­gben” - jegyezte meg a lap. „Nálunk a rendőrség inkább kiveri a gyanúsítottakból a vallomást, minthogy nyo­mozzon. Inkább hamis vádat kreálnak ahelyett, hogy való­di bizonyítékokat gyűjtené- nek” - állítja Bohdan Hmel- nickij ismert ukrán jogvédő, akit tavaly szintén bántal­maztak rendőrök kihallgatás közben. Egy harkivi jogvédő szervezet adatai szerint „a rend őreinek keze által” 2009- ben legalább 600 ezren szereztek kisebb-nagyobb fo­kú sérüléseket Ukrajnában, 2010- ben 800 ezren, 2011- ben pedig már közel 1 millió­an. Ennek alapján kimondha­tó, hogy a rendőrség nem a közrend védelmezője, ha­nem elnyomószerv, amely „kíméletlenül elbánik min­denkivel, aki az útjába ke­rül”. Tavaly mindössze 77 belső eljárást indítottak rendőrök ellen, holott a rendőri intézkedések miatt 115 ezer panaszt tettek az ügyészségeken. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents