Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-29 / 123. szám, szerda
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 29. www.ujszo.com RÖVIDEN A szerző faggatása Dunaszerdahely. Miklósi Péter Faggató című könyvét mutatja be lapunk főszerkesztője, Molnár Norbert ma este a dunaszerdahelyi Arthe Caféban. A kötetben szereplő interjúk az Új Szó Keddi faggató című rovatában jelentek meg. A kezdés időpontja 18 óra. (k) Az Irodalmi Alap fordítói díjai Pozsony. Tegnap a Zichy-palotában átadták az Irodalmi Alap fordítói díjait, melyekkel a 2012-es év legjobb fordításait jutalmazták. A díjazottak között van Magda Takáčová, aki Spiró György Tavaszi tárlat című művének szlovákra fordításáért kapott nívódíjat - a mű Jarná výstava címmel a Kalli- gram Kiadó gondozásában jelent meg. Az Irodalmi Alap a Kalligram Kiadót elismerésben részesítette a 2012-es évi jelentős kiadói tevékenységéért a tudományos és szakirodalmi, valamint a műfordítás területén. (TASR) Bárdy György még megérte 92. születésnapját Elment egy sármos úr JUHÁSZ KATALIN Egy nappal 92. születésnapja után, hétfőn este elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész. Színházi szerepei mellett több mint 60 filmben és tévéjátékban nyújtott figyelemre méltó alakítást. Ő volt Jumurdzsák az Egri csillagokban, Gugyerák Alajos a kabaré világában, Máris szomszéd hangja a Mézga családban, az Angyalbőrben című sorozat Tabajdi ezredese és az ő hangján szólaltak meg a magyar nemzet számára „létfontosságú” 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai. Élete során meggyűlt a baja a hatalommal: a szocialista erkölcs megsértéséért 1959-ben kirúgták a Nemzeti Színházból, három évig erdészként volt kénytelen dolgozni. Talán azért volt szálka az elvtársak szemében, mert megjelenésével, modorával, egész lényével a polgári világot csempészte be a szocialista realista színművekbe. A sármos eleganciát képviselte, valószínűleg Várkonyi Zoltánnak, a nagy színházcsi- nálónak is ezért tetszett meg, ezért fogadta védencévé és vitte magával a Vígszínházba, amelynek haláláig tagja maradt. Bárdy egyszerre tudott sötét rosszfiú és rokonszenves svihák lenni, egyszerre testesítette meg az élre vasalt nadrá- gos hősszerelmest és a ravasz- kás dzsigolót. Jellegzetes orgánuma miatt rádiójátékokban és rajzfilmekben is előszeretettel foglalkoztatták, markáns, férfias vonásai miatt pedig a legkisebb szerepben is vonzotta a tekinteteket, „lejátszva” a színpadról a főszereplőt. 2008-ban lépett utoljára színpadra a Vígszínház Egy csók és más semmi című előadásában. 90. születésnapján azt üzente a közönségnek, tartsák meg továbbra is szerete- tükben a Vígszínházát. Bárdy sosem számított színészfejedelemnek, erre a címre higgadt, kiegyensúlyozott, bölcs férfiúként nyilván nem is tartott igényt. Míg egyes pályatársai önpusztító életvitelükkel rövid idő alatt hivatásuk mártírjaivá váltak, ő a teniszpályán tombolta ki magát, és józanul tudta élvezni az életet. Bárdy Györgyöt a művész és családja kérésére szűk családi körben búcsúztatják. Bárdy György (1921-2013) (Fotó: MTI) I SZOMBATON! Gyermeknapi kívánság! PRESSZÓ Legyen a törzsvendégünk! Deák Renáta Jószomszédság és megértés díjat kapott a szlovák és a magyar külügyminisztertől A megelevenedett szövegről (Somogyi Tibor felvétele) A forrongó budapesti irodalmi élet nagy hatással volt Deák Renáta műfordítói pályafutásának alakulására. Sokan segítettek neki, amikor úgy érezte, túlságosan nagy fába vágta a fejszéjét, ezért jobb, ha feladja. De nem tette. SUSLA BÉLA Nemrégiben Szlovákia és Magyarország külügyminisztere a Jószomszédság és megértés díjjal tüntette őt ki. Mikor kezdett el aktívan fordítással foglalkozni, mely mű olvasásakor vetődött fel ennek a gondolata önben? Az egyetemi tanulmányaim vége felé kezdtem el komolyabban foglalkozni műfordítással. Fél évet töltöttem Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és megadatott számomra az a szerencse, hogy több kiváló irodalomtudóssal voltam körülvéve. Ott találkoztam az irodalomtudomány, valamint a hermeneutika és a műfogad- tatási esztétika legújabb trendjeivel. Ugyanakkor elsősorban a kortárs magyar próza irányába orientálódtam, amelybe akkor, a kilencvenes évek vége tájékán a posztmodem irányzat robbant be. A fiatal írók történetek nélküli szövegeket írtak, amelyek nyelvi játékokra épültek, nem pedig arra, hogy beszámoljanak az őket körülölelő világról. Éppen azáltal, hogy szövegeik történetszegények voltak, arról kezdtek el elmélkedni, hogy nem mi uraljuk a nyelvet, hanem a nyelv ural bennünket. Csodálatos időszak volt, Budapesten forrt az irodalmi élet, mindenütt a nagy elbeszélések korszakának a végéről beszélgettek. Amolyan kicsi, vidám irodalmi forradalom volt. Abban az időben kezdtem el fordítani két fiatal író, Garaczi László és Németh Gábor szövegeit. Mindketten az új irányzatok képviselői voltak. S ezekkel a fordításokkal megnyertem az ifjú fordítók versenyét, melyet a Szépirodalmi Fordítók Társulása szervezett. A szóban forgó fordításokat a Dotyky című szlovák lapban jelentettem meg. Ez a siker adta meg számomra az első komolyabb buzdítást. Melyik könyv volt az első műfordítói alkotása? A Kalligram Kiadótól jött az ajánlat, hogy fordítsam le Zá- vada Pál regényét, a Jadviga párnáját. Ez egy óriási kihívás volt, mivel a regény Magyarországon a kilencvenes évek egyik legnagyobb irodalmi eseménye volt. Mind az irodalomkritika, mind pedig az olvasóközönség nagyra értékelte ezt az alkotást, bestsellerré vált. Félelemérzetem volt ettől. S bizony nem sokon múlott, hogy visszaadjam a felajánlott munkát. Olyan fordítást akartam kiadni a kezemből, amely megfelel a könyv előszavában leírtaknak, és dühített, hogy nem leszek rá képes. Závada Pál azonban megbízott bennem, nagyon jól együttműködtünk, s egykori egyetemi tanárom, Rudolf Chmel is támogatott. A fordítás részleteit barátaim olvasták, de Tőzsér Árpád is, aki jól ismerte az eredeti szöveget. Az ő segítségükkel is ellenőriztem a megoldásaimat. A fordítási koncepciómat szerkesztőm, Karol Chmel is jóváhagyta. Amikor pedig Ján Hollý-díjat kaptam érte, a szó szoros értelmében sokkos állapotba kerültem. A magyar és a szlovák egymástól merőben eltérő, különböző nyelvcsaládba tartozó nyelv. Fordításnál mi a nehéz a magyarban, és mi a szlovákban az ön számára? Ez nehéz kérdés. A nyelveket sosem nyelvtudományi szempontból hasonlítom össze. Megkapom a magyar szöveget, és megpróbálok belőle szlovákot formálni. Nem fontolgatom a nyelvi szabályokat. Számomra az irodalmi, a kulturális és a társadalmi kontextus a meghatározó. A nyelv pedig jó esetben úgy reagál, ahogyan szükséges. A magyar és a szlovák társadalmi és történelmi kontextusban sok a közös elem. A monarchiában sokáig együtt élt a két nemzet, majd mindettő megélte a szocializmust és annak bukását is. Ami hasonló a két ország esetében, azt nem kell magyarázni. Mely fordításai nőttek leginkább a szívéhez? Valamennyi fordításomat szeretem, mert éveken át dolgoztam rajtuk. Sajnos, elég lassú ütemben fordítok. De azért mégis vannak kiválasztott alkotások, mégpedig azok, amelyek a legjobban megizzasztották, vagy szinte a tehetetlenség határára sodortak. Ez pedig a már említett Jadviga párnája, továbbá Esterházy Péter művei, a Harmónia Caelestis és az Egy nő. Vagy Tálamon Alfonz könyve, a Sámuel Bor- kopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából. A könnyű szövegek fordításánál nincs igazi örömérzetem. Bár minden egyes szövegben vannak igényesebb dolgok is, amelyeket a fordítónak valahogy meg kell oldania. Milyen fordításon dolgozik jelenleg? Most Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regényét fordítom, aztán Spiró György egyik regénye van tervben. A próza- vagy a drámafordítást kedveli jobban? Nagyon szívesen fordítok drámát. S akkor érzem magam igazán szerencsésnek, ha a mű jó színészekkel és rendezővel kerül színpadra. Mert akkor a szöveg megelevenedik. Ha pedig a színészek teljes mértékben magukévá teszik a szöveget, akkor fantasztikus színházi élményben van része a közönségnek. Ilyenkor a fordító visszaigazolást kap, hogy jól végezte munkáját. A fordítást ilyen előadások által nem fenyegeti az elavulás veszélye. Csodálatos élményt jelentett számomra az utóbbi hetekben Spiró György Prah című drámájának színpadi változata a pozsonyi L8tS Stúdióban. Tóbiás Szidi és Mokos Attila a szlovák szöveget teljes mértékben elevenné tette, és az az érzésem, hogy a színészeknek köszönhetően egyre jobb az előadás. OTTHONUNK A NYELV Milyen út az I. osztályú út? SZABÓM1HÁLY GIZELLA Köztudott, hogy a déli magyarlakta járásokra jellemző hiányos közlekedési infrastruktúra elriasztja a potenciális befektetőket, a szlovákiai magyar sajtóban ezért gyakran olvashatunk a közúthálózat fejlesztésével foglalkozó cikkeket. Ezzel kapcsolatban érdemes foglalkoznunk néhány, az utak osztályozására vonatkozó és a sajtóban gyakran használt kifejezéssel. Szlovákiában és Magyarországon a fontosabb és a kevésbé fontos utak kategorizálása hasonló, a megnevezések azonban eltérőek, s ez befolyásolja a szlovákiai magyar nyelvhasználatot. A magyar terminológia szerint forgalmi szempontból az utak így csoportosíthatók: gyorsforgalmi utak, főutak, összekötő utak, bekötőutak. A gyorsforgalmi utak közé az autópályák és az autóutak, a főutak közé pedig az első- és másodrendű főutak tartoznak. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban viszont gyakorlatilag nem találkozunk az elsőrendű főút, másodrendű főút kifejezésekkel, nálunk szlovák mintára a sajtó is az első osztályú út (cesta I. triedy), másodosztályú út (cesta II. triedy) kifejezéseket használja, pl.: 98 km első osztályú út újul meg Besztercebánya megyében-, Csak egy sávban lehet közlekedni Nagyszombat megye harmad- osztályú útjain. Az I.és a II. osztályú utakjárhatók (Új Szó). Az Új Szó olvasói célcsoportja, a szlovákiai magyarok számára - a szlovák megnevezés ismeretében - nem okoz gondot ezeknek a mondatoknak a megértése, a magyarországi magyaroknak azonban annál inkább. Ezért problematikus ezeknek a szlovák hatásra kialakult kifejezéseknek a használata nem szlovákiai magyarok számára készült szövegekben, pl. az elektromos útdíjról tájékoztató www.emyto.sk honlap magyar változatában. A honlapon olvasható információk elsősorban a magyar- országi kamion-, teherautó- és autóbusz-vezetőknek szólnak, akik nem okvetlenül tudják, mit kell érteni 1. osztályú úton. Ezért volna hasznos és célravezető, ha a magyarországi olvasóhoz is szóló és a szakmai szövegekben a magyar szakmai szóhasználatot alkalmaznánk, eszerint a szlovák cesta I. triedy elsőrendű főút, a cesta II. triedy másodrendű főút, a cesta III. triedy pedig összekötő út.
