Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-27 / 121. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 27. Sport-hirdetés 17 A hegyi etapokból a rossz időjárás miatt alig maradt valami az olasz körön Nibali magánszáma a Girón GYÖRGY NORBERT Az olasz Vincenzo Nibali (Asztana) fölényes győzelmével zárult az év első nagy, háromhetes kerékpáros körversenye, a Giro d'Italia. A Cápa becenévre hallgató kerekesnek ez volt a második Grand Tour- győzelme, az elsőt még 2010- ben szerezte a Vuelta a Espa- nán. Gyűjteményéből már csak a Tour de France hiányzik. Ami azt illeti, az idei Giro igencsak felemásra sikeredett. Akadtak természetesen felemelő pillanatok is, mint a már említett Nibali pazar teljesítménye vagy a sprinterkirály Mark Cavendish öröme, aki Trevisóban karrierjének századik szakaszgyőzelmét ünnepelhette (aztán másnap mindjárt megnyerte a százegyediket is), de egészében véve inkább a csalódásból volt több. Hó, jég, fagy és köd Az időjárás kiszámíthatatlanságáról szóló közhelyeket nyilván mindenki ismeri, és az is tény, hogy vannak bizonyos helyzetek, amelyekre egyszerűen nem lehet előre felkészülni. Viszont abban reménykedni, hogy május közepe tájt az Alpokban vagy a Dolomitokban - kétezer méteres tengerszint feletti tartományokban - majd minden adva lesz egy bicikliverseny zökkenőmentes lebonyolítására, az már a naivitás határát súrolja. Hogy az olasz szervezők mire számítottak, azt még így utólag is nehéz kisilabizálni, a végeredmény viszont kiábrándító: az ambiciózus és látványosnak szánt hegyi etapokból a hó, ajég, a fagy és köd miatt alig maradt valami. Több kultikus hegymenetről kénytelenek voltak-voltunk lemondani (Sestriere, Passo Gau, Mont Cenis, részben a Ga- libier), a Bardonecchia ugyan maradt, abból viszont a befutón kívül semmit sem láttunk, mivel nem volt kép, a 19. szakaszt pedig (a Passo Gavával, és a Passo dello Stelevióval, amely a maga 2758 méterével az idei Giro legmagasabb pontja, a Cima Coppi lett volna - a legendás Fausto Coppi emlékére) teljesen törölték. Wiggins feladta Csalódást okozott az is, hogy a verseny előtt esélyesnek kikiáltott bringások közül, a győztes Nibalin kívül szinte mindenki elhullott. Mindenekelőtt a tavalyi TdF-bajnok Bradley Wigginsre gondolunk, aki már korábban kijelentette, hogy az idei év elsőszámú célja a Girón való részvétel, és természetesen a győzelem. És úgy tűnt, minden rendben is lesz: Bradley magabiztosan nyilatkozgatott, a Sky pedig, ahogy azt már megszokhattuk tőlük, ismét bombaerős csapattal érkezett. Csakhogy Wiggins közel sem volt akkora formában, mint volt ilyentájt egy évvel ezelőtt, vagy amilyen formában a Touron tekert. Bradley Wiggins a tavalyi szenzációs olimpiai kronó- aranya óta egyéniben például semmit nem nyert (két csapat- időfutamot igen, egyet épp itt a Girón, de ahhoz a többiek is kellettek, sőt), a tavaszi felvezető egyheteseken pedig rendre elverték. Ennek ellenére, bízva a kiváló időfutam-képes- ségeiben, őt tartották favoritnak. Wiggins aztán fokozatosan eltűnt a mezőnyben. Előbb bukott, majd az első nehezebb kaptatókon már időt veszített, majd egy esős-csúszós lejtme- netben annyira óvatoskodott, hogy az már komikumszámba ment („úgy bicikliztem, mint egy kislány” - vallotta be a szakasz után; igen, tele volt a gatyesz). Végül szó szerint belebetegedett, s mivel a további szenvedésnek semmi értelme nem volt, hát feladta. Hesjedal is feladta Ugyancsak idő előtt kiszállt a buliból a címvédő kanadai Ryder Hesjedal is. Hogy Hesjedal nem a világ legjobb kerekese, azt eddig is tudtuk. Tavalyi győzelme bombameglepetés volt, s most már nyilvánvaló, hogy egyszeri és megismételhetetlen. A többiek pedig? Samuel Sanchez formán kívül, bár a hegyikronón rendesen odatette magát, ez így kevés volt. Robert Gesink, úgy tűnik, most már végleg be nem váltott ígéret marad, és a nagy körversenyeken egyszerűen nincs benne több. Michele Scarponi felett már eljárt az idő, minden bizonnyal az a Contadortól elvett, Scarponi által megörökölt 2011-es Giro-győzelem pályafutása csúcsát jelenti. Aztán, hogy ennek örül-e vagy sem, azt már csak ő tudja. Evans nagyon ott volt Akik viszont örömet okoztak: senki nem számított például a már veteránkorba lépő, korábbi Tour-győztes ausztrál biciklisbulldog, Cadel Evans kiváló teljesítményére. Evans elmondása szerint a Girót csak a Tourra való felkészülésnek szánta, viszont Evanst nem úgy ismerjük, mint aki csak úgy ka- rikázgatni fog majd a mezőnyben, és felkészülés gyanánt fi- gyelgetni a többieket. Cadel Evans ha vérszemet kap, mindig számolni kell vele. És Evans, bár tényleg már nem mai motoros, most is nagyon ott volt. Sokáig ő volt az egyetlen, aki a félelmetes formában tekerő Nibalit úgy ahogy sakkban tudta tartani. S bár a he- gyikronóra nagyon elfogyott, ez az összetettbeli harmadik helye több mint kiváló. Urán is nagyon ott volt Örömet okoztak a fiatal kolumbiai hegyimenő süvölvé- nyek is. Egy nagyon erős felhozatal van kirajzolódófélben a dél-amerikai országból, s szinte biztos, hogy még fogunk hallani róluk. Elsősorban a fehér trikót megnyerő, 23 éves (tehát Peter Sagannal egyidős) Carlos Betancurra, valamint Wiggins távozása után a Sky-nál első emberré előlépő Rigoberto Uránra gondolunk (illetve az idei baszk kört nyerő Nairo Quintanára, aki itt ugyan nem indult, de valami azt súgja, a Touron nagyot fog alkotni). Urán összetettbeli második helye csak látszólag meglepetés, aki nézte, láthatta, hogy az egyik legerősebb volt a mezőnyben. Nibali, az érinthetetlen És végül Nibali, aki felkészülten és elszántan érkezett a Giróra, azzal a határozott tervvel, hogy végre megnyeri kedvenc (hazai) versenyét. A Cápa végig koncentrált volt, nem hisztizett, még az is belefért, hogy szakaszgyőzelmet ajándékozzon honfitársának, Mau- ro Santambrogiónak. A végén aztán kiderült, mennyire is volt erős valójában. A hegyi időfutamon majd’ egy percet vert a második Sanchezre, majd a szombati utolsó hegyi befutós etapon, a brutális The Címe di Lavaredón erődemonstrációt tartott, és megmutatta, ki is az idei Giro elsőszámú kerekese. Érinthetetlen volt. Hogy e kicsit kasztrált olasz kör után mennyire tudja majd összekapni magát a Tourra, az persze már más kérdés. Mindenesetre szívesen látnánk Contador, Froome, Purito Rodrigues stb. mellett harcolva a sárga trikóért. Nibalit köszöntik a hazai szurkolók (SITA/AP-felvétel A komáromiak fantasztikus hangulatú meccsen győztek az Inter ellen Újra vezet az MBK Rieker Rančík (balról) állítaná meg Stevenst (Milan Drozd felvétele) Már csak egyetlen győzelem választja el az extraliga bajnoki címétől a komáromi kosarasokat, miután az MBK Rieker szombaton 88:81 -re legyőzte a pozsonyi Intert az extraliga döntőjének ötödik mérkőzésén. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A négy győzelemig tartó sorozatban 2:2 volt az állás a szombati ötödik találkozó előtt, így mindkét fél tisztában volt vele, győzelme esetén meccslabdája lesz a bajnoki címért folyó küzdelemben. A komáromi drukkerek ezért semmit sem bíztak a véletlenre: olyan fergetes buzdítást produkáltak a negyven perc alatt (és azután is), amely mellett egész egyszerűen nem kaphat ki hazai gárda. Pluszenergia a szurkolóktól „A nézők ma hihetetlen módon besegítettek, főleg azokban a pillanatokban, amikor nem ment a játék, és az Inter felzárkózóban volt. Ez a biztatás fantasztikus támaszt jelentett a kosarasainknak, és azzal az óriási energiával, amelyet a fiúk így nyertek, hozni tudtuk a mérkőzést” - köszönte meg a drukkerek lelkesedését František Rón, a komáromiak vezetőedzője lapunknak adott nyilatkozatában. A kivételes atmoszférához természetesen az MBK Rieker játékosai is hozzájárultak: az 5. percben már 14:5-ös hazai előnyt mutatott az eredmény- jelző. A pozsonyiak azonban nem adták fel, lassan, de biztosan csökkentették hátrányukat, a 17. percben a vezetést is átvették (36:35), s végül 43:43-as állásnál következhetett a félidei szünet. Bátor támadójáték és küzdeni tudás A folytatásban deja vu-érzé- se lehetett az embernek: a komáromiak nagyszerűen kezdtek, a harmadik negyed végére 73:61-re növelték az előnyüket (Lukáš Dubovskýnak a dudaszóval egyidőben elengedett sikeres hármasa után egy püla- natig valóban kérdésesnek tűnt, állja-e a sportcsarnok az elképesztő tombolást a lelátón), a pozsonyiak azonban nem adták fel, lassan de biztosan csökkentették a hátrányukat - de négy pontnál közelebb (78:74) nem jutottak, Vincent Simpson és Ján Kratochvíl hárompontosai pedig eldöntötték a meccset. „Nagyon fontos volt, hogy jól kezdtük a negyedeket. Sikerült kisebb előnyöket kialakítanunk, míg az Inter csak maximum négy pontra tudott feljönni. A játékosok megmutatták, hogy van tartásuk, hogy képesek keményen küzdeni, és támadásban is bátran próbálkoztak, ennek köszönhetően nyertünk 88:81-re” - tette hozzá Rón. A hétórai busz Mialatt az MBK Riekert irányító cseh szakember ezt elmondta az Új Szónak, a szurkolók még mindig felállva ünnepelték kedvenceiket. Ekkor már senki nem törődött a fővárosiak ászával, az Interben a lelket egymaga tartó Martin Rančíkkal (pedig a meccs folyamán egy szurkoló figyelmeztette a 28 pontig jutó centert, hogy ha el akarja érni a hétórai fővárosi buszjáratot, ideje lesz a félidei szünetben elindulnia az állomásra), és a bírók is gyorsan eltűntek az öltözőfolyosón. Füttyszó még így is kijárt utóbbiaknak, nem teljesen alaptalanul: ítéleteikkel főleg az első negyedben segítették az Intett. (Olyannyira, hogy egy ideig az egész csarnok skandálva szidta a bírókat, ami pedig Komáromban igazán ritka dolog). Hibáikat alighanem maguk a játékvezetők is tudatosították, mert a továbbiakban aztán igyekeztek egy kicsit kompenzálni a hazaiaknak - akik azonban enélkül is jobbak voltak a hite- hagyottnak tűnő Internéi. Szerdán pedig akár a bajnoki címet is megszerezhetik Pozsonyban. (ot) APRÓHIRDETÉSEK FELVÉTELE DUNASZERDAHELYEN Komenský utca 5872/11. (A Kukučín és a Komenský utca sarkán lévő sárga tornyos ház) tel.: 031/551 13 24, fax.: 031/551 13 23 email: valeria.broskova@petitpress.sk. Nyitva tartás: Hétfő: 9.00-12.00 Kedd: 9.00-12.00 Szerda: 9.00-12.00 Csütörtök: 9.00-12.00 Péntek: 9.00-12.00 13.00- 15.00 13.00- 16.00 13.00- 15.00 13.00- 15.00 13.00- 15.00 Szombaton is! 9.00-12.00 VASARNAP
