Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-25 / 120. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. MÁJUS 25. www.ujszo.com SZTÁRVILÁG 15 Nehezen bírja a bezártságot egy olyan jó zenész, mint Som Lajos, akinek mindig a zene volt az élete Ha az egészsége megengedi, kijár a lovaihoz, „az igaz és örök barátaihoz" lányán ► ■elyes Kény néma rab! dühösen reklamál —w— régi rádiómárka tarlóhántást végez szilícium ► U.K.S. ► V eme humoros műfaj az egyik oldal eröátvG teli gépelemet az USA elnöke —w— Vük nevelője bolíviai folyó <=MAMORÉ) moJibdén -----v----z ony! V--a rra a helyre mozdul Vargas perui író (Mario) Ljubrmov alapította híres or. színház---V---ízil on ▼“ belső hiba! vonulni kezd! humánus ----n emzetközi szabvány -----v-----s zínes történet «éget mbol jtvóg! V— primőr gyümölcs--K olumbia fővárosa cibál országos bajnok- ► ság, röv. iXUS portdcsíárka Magamra maradtam Karda Bea énekesnő, Som Lajos első felesége és lányuk, Niki A hatvanas évek közepén kezdett el zenélni a Record nevű zenekarban, majd a Neoton együttesbe igazolt, ahol akkor már későbbi felesége, Karda Beáta volt az énekesnő. Som Lajos életében a következő állomás a Taurus, az első magyar hard rock zenekar volt, amelyben Radics Bélával, Balázs Fecóval és a Metróból átigazolt Brunner Győzővel játszott együtt. Köves Miklóssal létrehozták a nagy sikerű Piramis együttest. Németországban és Svájcban katonai klubokban léptek fel. Ekkor még Lévay Tibor volt az énekesük, akit később a Generálból távozó Révész Sándor váltott fel. A Piramis feloszlása után 1985-ben az ugyancsak sikeres Senator együttes basz- szusgitárosa lett. A kiváló gitáros egy ideje azonban nem tud annyira a zenére összpontosítani, mint amennyire szeretne. Betegségek kínozzák, orvostól orvosig, kórházból kórházba jár, de állapota nem javul. Igen, sajnos ismét kórházban voltam. A jobb lábamra néha rá sem bírok már állni. Ebben az az igazán szörnyű, hogy az orvosok sem tudják, mi lehet a bajom. Nagyon sokszor az motoszkál a fejemben, hogy a végén amputálni-fogják, amibe belehalnék. Időközben pszichés problémáim is előjöttek, és a kórházban töltött közel egy hónapból lényegében nem emlékszem semmire. Kábultnak, levertnek és rosszkedvűnek érzem magam azóta is, ahogyan hazaengedtek. Tudom jól, hogy nem engedhetem el magam. Van, amikor a lábfájásom miatt szinte fogcsikorgatva teszem meg a lépéseket. Ami a legfájóbb, hogy ilyenkor nem a barátaimra, hanem a botomra támaszkodom. A mihamarabb fel akarok épülni, mert érezem, hogy sok minden vár még rám az életben. A barátai, ismerősei, zenésztársai magára hagyják? Miért nem jönnek? Sajnos erre nem tudok válaszolni, pedig magamban is sokszor felteszem ezt a kérdést. Sokszor mondták már többen is, hogy ■feljönnek meglátogatni, beszélgetni. De senki nem csenget a postáson kívül a lakásom ajtaján. Magamra maradtam, amit azért nem is bánok, hiszen én mindig is a saját utamat jártam. Lehet, hogy éppen ez a baj? Azért az jóleső érzés, amikor az utcán megállítanak az emberek, és érdeklődnek egészségi állapotom iránt. A rajongók legalább még emlékeznek rám. Egy időben, talán tavaly volt, arról lehetett olvasni, hogy a Storm együttesben fog majd gitározni. Ebből lesz valami? Egészen pontosan 2011-ben határoztuk el Slamovits Istvánnal, aki korábban az Eddában is játszott, hogy alapítunk egy zenekart, ami meg is történt. A betegségeim azonban jelentősen keresztülhúzták a számításainkat. Én most viszont már úgy érzem, hogy hamarosan készen állunk a bemutatókoncertre, amiről egyelőre többet nem árulhatok el. Ennek azonban az a feltétele, hogy a lábam teljesen rendbe jöjjön. Elvégre széken ülve érdekes gitáros lennék. Gyakran gitározik? Igen. Mindennap van próba az új zenekarommal. Valóban komolyan gondoljuk a bemutatkozást. Mostanában a zenészek is gyakran kapnak magas állami kitüntetéseket, mondjuk Kossuth-dí- jat Meglepődne, ha a postás egy ilyen díjkiosztó meghívójával csengetne be önhöz? Nagyon jólesne. Emlékezetem szerint nagyon sokat letettem a hazai rocktörténelem asztalára. Nemcsak az én számomra, hanem több szakmabeli társamnak az is szembetűnő, hogy van olyan „kollegánk”, aki már a másodikat kapta... Nekem egyetlenegy kitüntetésem van, ami egy Kos- suth-kard. Ezt 5500 kilométeres lovaglást követően, vigaszdíjként kaptam. Orvosai mit tanácsolnak önnek, mivel vigasztalják? Ok a legszívesebben bezárnának a lakásba. Azt tanácsolják, hogy lassítsak, és végre lássam, illetve fogadjam el azt, hogy már nem vagyok fiatal. Ezt én nem tudom elfogadni. Mint azt már mondtam is, sok munka vár még rám az életben, számomra pedig a munka mindennél fontosabb. Meghalni még ráérek. Albert József A kezdet kezdetén. Karda Beáta és Som Lajos 1971-ben. 1987. novemberében váltak el. (Fotók: a szerző és a művész archívuma)
