Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-25 / 120. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 25. Vélemény És háttér 7 Egy semmitmondó közvélemény-kutatás a lehetséges államfőjelöltekről Nesze semmi Az MVK ügynökség a napokban - egy nehezen hihető pártpreferencia-mérés és egy szokványos politikusi népszerűségi rangsor mellett - a lehetséges államfőjelöltekről szóló felméréssel is előállt. RAVASZ ÁBEL Mérése szerint ha most lennének a választások, akkor Fico (42%), Čamogurský (17%), Procházka (16%), Kiska (13%), Štastný (11%) lenne a sorrend. Ez alig kompatibilis aFocusmár- ciusi eredményeivel, ahol Fico (30%), Kiska (23%), Hrušovský (12%), Štastný (11%), Procházka (9%), Čamogurský (8%) és Bútora (8%) volt a sorrend. De nem is az egymásnak ellentmondó eredmények felettébb problémásak, hanem maga a mérési módszer. Mindkét esetben 100 százalékot adnak ki a számok, azaz minden válaszadó egyetlen nevet karikázhatott. Ilyen típusú méréseket a pártoknál szokás alkalmazni: ott vagy így szavaz valaki, vagy úgy, és kész. Az elnökválasztási kampányjelen szakaszában azonban teljesen indokolatlan az ilyen kérdésfelvetés. A választás csak jövőre lesz, és amit most fontos lenne tudni, az az, hogy a jelöltek milyen százalékban fogadhatók el a válaszadók számára - nem egymással, hanem csak magukkal versenyezve. Aligha képzelhető el ugyanis olyan helyzet, amikor az MVK öt és különösen a Focus hét jelöltje ténylegesen megjelenik egyszerre a szelvényen. A fentiek közül várhatóan maximum három lesz ténylegesen jelölt, és az adatok semmilyen információt nem adnak arról, hogy egy ilyen versenyben ki lenne a győztes. De elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy a kutatások megrendelői - vélhetően potenciális elnökjelöltek - ismerik a válaszadók másodlagos, har- madlagos, negyedleges preferenciáit is. További fontos kérdés, hogy a megkérdezettek pártszimpátia vagy a jelölt személye alapján akarnak majd szavazni? Példának okáért azok az (ismeretlen számú) KDH szavazók, akik most Čamogurský vagy Procházka urakat jelölték meg legszimpatikusabbnak, vajon végül a pártjuk által hivatalosan megtámogatott vagy pedig a most általuk kiválasztott jeAzok az adatok lennének érdekesek, amelyeket nem hoztak nyilvánosságra, a közöltek viszont félrevezetők. lökre szavaznak-e? (Most azt nem is firtatnám, hogy a híresztelések szerint erre leginkább esélyes Hrušovský úr miért maradt ki az MVK felméréséből.) Egy, a fentihez hasonló kérdés Kiska úr esetében is érdekes: vajon mekkora lenne a támogatottsága, ha mögé állna valamelyik standard párt? Vagy ha nem, az szavazatokat vinne tőle, vagy hozna a konyhájára? Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudjuk, a fenti adatok a megkérdezettek hány százalékának válaszából álltak össze, és mennyien voltak azok, akik nem akarták vagy tudták megnevezni egyik jelöltet sem. Valószínűleg minden magára valamit is adó elnökjelölt pontosan tudja a válaszokat a fenti kérdésekre; a köznépnek meg marad a nyilvánosságnak szánt, szinte semmi értékkel nem rendelkező, sőt félrevezető adatsor. Ezek nyilván érzékeny, stratégiai fontosságú információk, tehát nem meglepő, hogy nem publi- kusak - de a közölt adatokat ebben a formában aligha kellett volna kiadni, mert értelmezhetetlenek és félrevezető mutatóikkal befolyásolják a közbeszédet. A közvélemény ismerete hatalom: de az ilyen minőségű tájékoztatásnál még a teljes csend is hasznosabb.- Önmérséklet, öregem, tévednek. Ha mi most szétlopjuk az összes állami vagyont, az unokáink már csak a napot fogják lopni és még rossz útra (Peter Gossónyi rajza) Nem lrak vagy Afganisztán a Föld legveszélyesebb térsége, hanem Latin-Amerika Ahol az emberélet semmit sem ér MTl-HÁTTÉR Évről évre a gyilkossági toplisták élén végeznek a latin-amerikai országok, ami megfigyelők szerint a mélyreható politikai változásoknak, a fokozódó társadalmi egyenlőtlenségeknek, valamint az erőszak több évszázados hagyományának egyaránt tulajdonítható. Bár az utóbbi évek számos polgárháborús konfliktus lezárulását (Guatemala, Salvador) vagy éppen kifulladását (Kolumbia, Peru) hozták a földrészen, egyelőre nem tűnik úgy, hogy az erőszak alábbhagyott, és továbbra is a kontinensen találni a világ legveszélyesebb városait, illetve országait. Honduras és Salvador párosa vezeti a bűnözési listát, messze megelőzve a robbantásos merényletekről hírhedt Irakot és Afganisztánt. Hondurasban 2012-ben 85,5 gyilkosság jutott 100 ezer lakosra, ami a világátlag 10-szerese. A másik parányi közép-amerikai államban, Salvadorban az ENSZ adatai szerint 2011-ben 69 gyilkosság történt 100 ezer lakosra számolva. Az „északi háromszögben” (Guatemala, Salvador, Honduras) az erőszakot a hagyományos okokon túl az állam gyengesége, a bűnözésben érintett rendőrség és a nagyarányú büntetlenség is fűti. A világ legerőszakosabb városa jelenleg a Honduras északi részén található San Pedro Sula, ahol 100 ezer lakosra 173,6 szándékos emberölés jut évente. Az l,4milliós város két éve szorította le az első helyről a mexikói drogháború egyik kiemelkedő helyszínét, Ciudad Juarezt. Az északi háromszög után főként Venezuela, Mexikó és Brazília nagyvárosai fertőzöttek a bűnözéstől. A hivatalos adatok szerint Mexikóban a drogkartel- lekkel összefüggésbe hozható erőszak 2006 óta több mint 70 ezer halálos áldozatot követelt. A latin-amerikai erőszak fennmaradásában szerepet játszott a „macsókultúra”, amely a fegyverbirtoklást is magában foglalja. Egyes megfigyelők a nagyarányú bűnözéssel kapcsolatban a hangsúlyt a rosszul végbement demokratizálódási folyamatra helyezik, amely több országban gyengítette a központi intézményeket és a rend- fenntartó erőket, szabad teret engedve a bűnözői csoportoknak és „narkódollátjaiknak”. A városi bűnözés a rendőrségi és a bírósági korrupció miatt is nő, az államok tehetetlenek a kábítószer-kereskedőkkel szemben. Számos szakértő pedig az elnyomással átitatott történelmet és kultúrát is „felelőssé teszi”. Az erőszak hozzátartozik a latinamerikai társadalom lényegéhez, az aztékok (Mexikó) és inkák (Peru, Bolívia, Chile) óta minden birodalom kiépülése a helyi kultúrák erőszakos leigázásával mentvégbe. KOMMENTÁR Magyar minimum (Mutyiland helyett) SZOMBATHY PÁL Brüsszel addig szorongatta a magyar kormányzatot, míg meglesznek az elvonások, hogy kikerülhessen az ország a túlzottdeficit-eljárás alól, ami a választások előtti szabadabb költekezés miatt is fontos a jobboldal számára. (A foci tabu maradhat nadrágszíjhúzáskoris: alighanem hiába durvult be a megszorításokkal Orbán Viktor Varga Mihályba csomagolva, új Fradi-stadion pedig lesz a régi lerombolása után, ceterum censeo. Kell a sok zöld-fehér szavazat is.)Ha pedig az EU kiengedi a magyar betyárt a szorítóprés alól, annak örülnünk kell, mert az ország jár jól, bárha a Fidesz áll is nyerésre - rendes hazafi mást aligha vallhat. Örömteli tehát, hogy az MSZP elnöke jelezte: nem szavaznak meg semmiféle szankciót saját nemzetük sújtására. Hátha biztató magyar minimum formálódik. Idetartozik a hatalmat sok kérdésben bíráló Schiffer András ellenzéki LMP-vezető tiltakozása Orbán Viktor nyugati leantiszemitázása, lerasszistá- zása ellen. Demokrata először gondolkodik, mégha ellenfelének vannak vélt/valós autokrata hajlamai- aztán nem esik hasra a saját használatú külföldi szent tehenek belpol csatatérre hajtásától. (Jó jel másik oldalról a magyar kormányfő Szatmárba zarándoklása az agyonvert ember sírjához, a nagy balos TGM tanácsát megfogadva.) Orbánék víziója perifériánk gazdasági öntudatra ébredéséről és szabadságküzdelméről bátor, de a cél nem szentesíti a rossz eszközöket, vagyis nem muszáj tapsolni minden EU-ellenes kardcsörtetésnek, nem mindig a harc az út igazunk érvényesítéshez. Megérteni, meggyőzni, megmagyarázni: egy ilyen magyar viselkedés széles körben támogatandó volna. Otthon, a hátországban közben Bajnai Gordon Hajdú-Bét története feszül a Fidesz nemzeti trafiktrükkjeinek; utóbbi eredeti törekvése (kevesebb helyen nehezebben beszerezni a cigit) támogatható lett volna - ha nem új politikai kegyencréteg kialakítására szolgál. Ettől amúgy az ellenzéki Együtt politikai küszködéshez finnyás, inkább médiában megrajzolandó főarca még bőven magyarázkodhat egykori nem túl szép üzleti tranzakciója miatt. Ha nem tudnak igazságot tenni, feketére kontra fehérre festve a két ügyet pártszimpátiájuk szerint, az nem baj, sőt. A liba nem az önök készülékében van. És a dohány sem az önöktrafikjában. Maradjunk kívülállók, ebből adódhat össze a magyar minimum: viszlát, Mutyiland! A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Nemzeti fantomintézet Fantomintézetbe ölt Orbán 1,3 milliárdot Kövér kedvéért. Alig ad életjeleket magáról a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet (NSKI), melyet 1,3 milliárd forinttal indított el a magyar kormány, tavaly pedig úgy kapott 100 milliót, hogy csak papíron létezett. Több órás telefonálás árán sem lehet megtalálni az irodáját, bár a kormányzati kommunikáció szerint a Miniszterelnökségen székel. A kutatóintézet vezetője Kövér László régi barátja, aki havi 997 ezer forintot kap posztja után. „Szerepel a névjegyzékben az intézet, de nincs telefonszám hozzárendelve” - közölte a Miniszterelnökség telefonközpontosa. Viszont megadta az elnökhelyettes, Fráter Olivér mobilszámát, ám csak a géphang közölte: „a szám átmenetileg ki van kapcsolva”. Kicsengett az elnök, Szász Jenő telefonja - melyen korábban elérhető volt -, ám senki nem vette fel, SMS-re nem reagált. A hvg.hu több órás keresgélés után sem tudta kideríteni, hogy lelhető fel az NSKI. A tudakozó szerint nincs hivatalos elérhetősége. Mivel a kormányfő által személyesen kiadott alapító okirat szerint az intézet székhelye a Kossuth tér 1-3., ezért a lap hívta az Országházat is, de ott nem hallottak az NSKI-ről, sem két vezetőjéről. Bennfentes információk szerint Fráternek állítólag irodája van a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat kezelő alap Magyarság Háza épületében, de ott azt mondták, nem dolgozik náluk. A lapnak egy erdélyi szociológus és egy magyarországi kisebbségkutató is azt mondta, az NSKI a Magyar Tudományos Akadémián, a pécsi egyetemen, a romániai Sapientia Egyetemen keresett meg kutatókat, de visszautasították. Az egyik szakember közölte, az akadémiai világban fenntartással kezelik az NSKI-t, egyfelől, mert Szász és Fráter is politikus volt, másrészt a rendszerváltás óta kialakult egy Kárpát-medencei kutatói hálózat, így nem értik, miért van szükség egy új, milliárdokat elnyelő intézetre. (HVG)
