Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-23 / 118. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 23. Vélemény és háttér 7 Megkésve reagál a botrányokra a Fehér Ház, és rosszul is kommunikálja az ügyeket Az ártatlanság diszkrét bája Egy palóc közmondás szerint nem minden rossz jő ártalomra. Ilyesmire gondolhattak azok az amerikai elemzők, akik szerint Obama gyenge hazai teljesítményének az lehet a haszna, hogy ezt megpróbálja külpolitikai sikerekkel ellensúlyozni. MAL1NÁK ISTVÁN E „kifelé történő menekülés” pedig a Szíriái válsággal kapcsolatban hozhatja a leglátványosabb eredményt: az elnök már többször jelezte: ha bebizonyosodik, hogy Aszad csapatai alkalmaztak vegyi fegyvert, azzal a szíriai elnök átlépte a vörös vonalat, és az USA minden eszközt - a diplomáciától kezdve a katonai erőig-bevet ellene. Érdekes folyamatok zajlanak az USA-ban, a republikánus és a demokrata tábor olyan agresszívan támadja egymást, mintha az elnökválasztási kampány finisében járnánk, nem pedig utána. Az indulatos légkörben pedig nagyon nehéz reálisan felmérni, mire lehet az elkövetkezőkben számítani. Obama bírálói eddig főként azzal érveltek, hogy elvesztette a költség- vetési háborút - már-már a hadsereg is nemzetbiztonságot veszélyeztető kurtításokra kényszerül -, és a fegyvertartás szigorítása terén sem áll nyerésre. Ezek után jött az elmúlt hét: a legtöbb elemzés szerint Obama elnökségének legrosszabb hetét élte át. Három botránnyal kellett szembesülnie, ráadásul demokrata kommentátorok is úgy látják, hogy a Fehér Ház mindegyikre késve reagál és rosszul kommunikálja az ügyeket. Ezek után a svédcsavar: minden várakozással ellentétben a CNN és az ORC közvélemény-kutató intézet legújabb felmérése azt mutatta, hogy a rendkívül kényes botrányok nem rendítették meg Obama országos támogatottságát, ugyanakkor az amerikaiak nagyon komolyan veszik azokat. Kiderült, hogy az adóhivatalnál (IRS) fokozott ellenőrzésnek vetettek alá számos, adó- kedvezményért folyamodó konzervatív, a Tea Partyhoz közeli csoportot. Aztán az államtitkok kiszivárogtatása után nyomozó szövetségi ügynökök lehallgatták az AP hírügynökség több munkatársát. A kongresszusban és a médiában pedig ismét terítékre került a bengázi amerikai képviselet elleni 2012. szeptember 11-i terrortámadással kapcsolatos kormányzati kommunikáció, miután a közvélemény megismerhette az azzal kapcsolatos belső levelezést. Bengáziban az amerikai nagykövet és három másik amerikai Obama elnökségének legnehezebb hetét élte át, három botrány is a nyakába szakadt, ráadásul rosszul reagált. állampolgár halt meg, ezért nem véletlen, hogy ez utóbbi kapcsán a legrosszabb a kormányzat teljesítményének megítélése. Summa summarum: az elnökkel rokonszenvezők aránya mégsem esett 50 százalék aíá, amit nehezen lehet megmagyarázni. Egy másik felmérés szerint az elnök támogatóinak és ellenzőinek tábora egyaránt 49 százalékon áll, s ez is nagy sikernek számít, hiszen a döntő többség nem csak komolyan veszi, hanem el is ítéli mind az adóhivatali eljárást, mind a sajtó- és szólásszabadság megsértésének tartott AP-lehallga- tásokat. Beszűkíti az elnök mozgásterét, hogy az említett ügyekben újabb és újabb kongresszusi bizottságok vizsgálódnak, az adóhivatalnál pedig az FBI is nyomoz. Obama szerencséje: egyik esetben sem merült fel a Fehér Ház érintettsége. Obama pechje: mindig csak utólag értesül a dolgokról, ami nem elnöki erény. Egy republikánus szenátor máris a Watergate-botrány miatt lemondásra kényszerült Richard Nixonhoz hasonlította őt, mondván: a csúcson kezdődik a rothadás. Nixon anno politikai eszközként tekintett a mostani botrányok középpontjában álló adóhivatalra, bár Nixonnal ellentétben semmi nem utal arra, hogy Obama személyesen utasította volna bármire is az IRS-t. A felmérések tehát ezt a kettősséget tükrözhetik: Obama ártatlan, de elnökként mégis ő a felelős. (TASR/AP-cartoonized) JEGYZET Orvos és bér, erő és hatalom PÉTERFl SZONYA Ugye emlékeznek még arra, amikor az orvosszakszervezet Marián Kollár vezetésével kierőszakolta a kormánytól a béremelést? 2011 végén a kórházi orvosok egy része benyújtotta felmondását, többen pedig hirtelen betegállományba vonultak. Röviden - cserbenhagyták a betegeket. Az akkori jobboldali kormány- emberéleteket féltve-beleegyezett a fizetések fokozatos emelésébe, annak ellenére, hogy tudta, nincs rá anyagi fedezet. Azóta ugyan lehiggadtak a kedélyek (bár 2012 decemberében a zsolnai orvosokmegta- gadták a túlórázást, ezért néhány napig katonai orvosok látták el a betegeket), az orvosok megkapták a béremelést, de amikor az egészségügyi nővérek (méltatlanul alacsony) fizetésének emelése került napirendre, éppen ők voltak azok, akik megvétózták azt. Marián Kollár szakszervezeti vezért pedig a Szlovák Orvosi Kamara elnökévé választották. Na nem szakmai tudása, netán emberi értékei miatt, hanem hogy a kamara éléről felügyelje az orvosbérek emelésének harmadik szakaszát. Bár a tárca és a jelenleg kormánybarát kamara vezetői folyamatosan tárgyalnak, sőt a miniszter asszony szerint sor kerülhet a béremelésre, a kormány, biztos, ami biztos, kidolgozta a Btk. módosítását. Ajavaslatot a nyitrai egyetemi kórház sme- res igazgatója és parlamenti képviselője terjesztette elő. A foglalkozásuk gyakorlásától való eltiltásra vagy akár börtönbüntetésre is ítélhetnék az egészségügyi dolgozókat, ha nem állnak munkába a kormány által kihirdetett veszély- helyzet esetén. Ez gyakorlatilag az orvosok, nővérek sztrájkjogának megvonását jelenti, hiszen ha a sztrájk idejére vészhelyzetet hirdetnek, muszáj munkába állniuk. Kollár persze mozgósította az orvosokat, több tiltakozó megmozdulás volt, a kormány eljárását erődemonstrációnak nevezte. Vajon amikor a sztrájkoló kórházi orvosok magukra hagyták a betegeket, nem a hatalmukat demonstrálták?! Érdekes, hogy a Magánorvosok Társulása, illetve az ellenzék is elutasítja a módosítást, főleg mert nem előzte meg szakmai, társadalmi vita. A kormány tudja, hogy nem lesz fedezet az orvosbérek emelésének harmadik szakaszára, ezért a törvény szigorával gátolja meg, hogy ismét zsaroljanakés cserben hagyják betegeiket. A napokban sok mindenről szó esett, csak egyvalamiről nem: a betegekről, a betegek ellátásra való jogáról. KOMMENTÁR Gyengülő állami immunrendszer KOCUR LÁSZLÓ A Katonai Hírszerzés és a Katonai Elhárítás Iveta Radičová kérészéletű kormánya idején vált a közbeszéd tárgyává, Ľubomír Gaiko védelmi miniszter meglepően gyors „leszerelése” kapcsán. Előtte az állampolgár a titkosszolgálatot a katonaiak (most már csak egy van) „kertszom- szédságában” tanyázó Szlováklnformációs Szolgálattal azonosította. E szerv létéről a szakmabelieken túl legfeljebb a katonaviselt férfiak egyre apadó táborának van tudomása. Attól persze, hogy kevesen ismerik - ami egy titkosszolgálat esetében vágyott állapot -, egy-egy állami szervezet még nagyon fontos lehet, gondoljunk csak a Hegesztési Kutatások Intézetére, vagy a Szlovák Méréstudományi Intézetre. Hosszan folytatható azoknak az állami intézmények- neka sora, amelyekkel az állampolgár nem hogy nem kerül kapcsolatba élete során, de létéről sincs tudomása, amíg nem borul az állami bili, mint most katonáéknál. A múlt héttől az azóta egyesült katonai szakszolgálat elődszerveinél történt állítólagos gazdasági visszaélések kapcsán töprenghetünk a felett, hogy a Kutuzov utcai minisztérium katonákkal és az információáramlást korlátozó törvényekkel egyaránt védett kerítése mögött messze nincs minden rendben. Az különösen aggasztó, hogy- ha igaz a kiszivárgott jelentés - azok lopják szét az államot, akiknek megvédeni kellene. Az adófizető akkor érezhetett hasonló tehetetlen dühöt, amikor az elsősorban Besztercebánya megyében operáló, gyilkosságban is érintett rendőrmaffia bukott le (részben?). Bár a felháborodás talán most nem akkora, mert míg a rendőrséggel akarva-akarat- lanul közvetlen, a jogosítvánnyal rendelkezők pedig gyakori kapcsolatban állnak, a hadseregről nem nagyon tudjuk, hogy eszik-e vagy isszák. A szocialista haza védelmezője ugyanis a rendszerváltás óta elmulasztotta újradefiniálni önnön szerepét, s kialakítani az ehhez illő társadalmi arculatot. A titkosszolgálat Szlovákiában sose volt az emberek szíve csücske. Akikmár 1989 előttis éltek, azokkönnyenarossz em- lékűÁllambiztonsági Szolgálatra (ŠtB) asszociálnak a titkosok kapcsán, ahogy pedig Vladimír Mečiaridejénvisszaéltekaz akkor szervezett bűnözői csoportokkal is együttműködő SIS-szel, az még a legjámborabb embert is elfordította tőlük. Ebbe a sorba most szinte szervesen illeszkedik a katonai titkosszolgálatok botránya. Az ilyesmit normális országban kivizsgálja valamilyen vizsgálóbizottság, megnevezi a felelősöket, megtörténikafelelősségre vonás, és az élet megy tovább. Szlovákiában ebben, ebben a formában nem reménykedhetünk. A Gorilla-ügy kapcsán már leírtuk, hogy az ilyen kiszivárgott titkosszolgálati, vagy kvázi titkosszolgálati dokumentumok hagyományos újságírói eszközökkel nem, vagy nagyon nehezen verifikálhatok, részben az államtitoktörvény, részben az erre a területre vonatkozó speciális szabályozás miatt. (Tegyükhozzá, mindkettő valamilyen szinten megalapozott.) A vizsgálatot így csak az állami szervek folytathat)' ák le, amelyek iránt a közbizalom egyre apad. Ráadásul a botrány nagyon rosszkor jött, a szlovák állam ugyanis az oszlás meglehetősen előrehaladott állapotában van, és itt most nem(csak) az európai korrupciós lista bronzérmes pozíciójára gondolunk. Az alaptörvény felett őrködni hivatott Alkotmánybíróság nyíltan politikai érdekek kiszolgálója lett. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a mai napig nem tudta megmagyarázni kapcsolatát egy albán drogbáróval; emellett a testületnek három évig nem volt alelnöke. Két éve nincs főügyész, egy éve nincs számvevőszéki elnök. Azaz az államnak szinte nincs immunrendszere. És akkor kiderül, a beteg testben egy újabb védelmi funkció mondta fel a szolgálatot, a „sötétben bujkáló ellenforradalmár” helyett arra koncentrálva, hogy például hogyan szerezzenek meg olcsón állami ingatlanokat. Ebben a helyzetben - de ettől elvonatkoztatva is - jogos a polémia, kell-e Szlovákiának hadsereg, és a polgári mellett katonai titkosszolgálat is. Ebben a kérdésben a vélemények különbözőek lehetnek, de egy biztos: ebben a formában nem. FIGYELŐ ügyészek és börtönőrök becstelenségéről ír. „Nálunk nincsenek ügyészek, rendőrök, bírák. Csak sakálok, akik az ál- Az interneten jelenteti meg taluk elkövetett bűncselek- börtönnaplóját Julija Timo- mények miatti felelősségre senko volt ukrán kormányfő, vonás elől rangfokozataik az első részt az Ukrajinszka mögé bújnak”-írja oknyomo- Pravda közölte. Az Igazság a zó írásnak nevezett naplója rácsok mögül című írásban az elején Timosenko. (MTI) Julija börtönnaplója
