Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-21 / 116. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJSZÓ 2013. MÁJUS 21. Vélemény és háttér 7 Szíriában a fokozódó brutalitás és a gyűlölet gátolja a megbékélést A borzalom képei A két éve tartó szíriai konf­liktus az első olyan hábo­rú, amelyben a kamerás te­lefonok elterjedtsége és az internet révén háborús bűntettek százai kerültek napvilágra, gyűlöletet és félelmet keltve. A borzal­mak képei már magát a háborút határozzák meg. MTl-HÁTTÉR A brutalitást kezdettől esz­közként használták: előbb a kormányerők katonáiról jelen­tek meg videók, amelyeken tün­tetőket kínoznak, majd a fel­kelők brutális eszközeit is meg­ismerhette a világ a felvételek­ből. Most már mindkét oldal fil­men és fényképeken rögzíti saját erőszakos cselekményeit, a hát- borzongató felvételeket nem lopva, háttérből készítik, az el­követők filmezik magukat, szemmel látható büszkeséggel. Egy fotón például lázadó fegyveres pózol, egy harcos levá­gott fejét tartja mosolyogva egy grillsütő fölé, mintha épp meg­sütésére készülne. Egy másik vi­deón a jól ismert Abu Szakkar, az Aszad-rezsim elleni harcosok egyik parancsnoka látható, amint egy halott katona testéből szerveket vág ki, közben a kame­rába beszélve fogadkozik: Isten­re esküszöm, megesszük a szí­veteket és a májatokat. Szakkar alapító tagja volt a Faruk Bri­gádnak, a felkelők egyik legna­gyobb csoportjának, de ahogy az ellenzék töredezni kezdett, saját sereget hozott létre, emberei a legrettenthetetlenebb harcosok kategóriájába tartoznak. Reinoud Leenders, a londoni King’s College hadtudomá­nyokkal foglalkozó professzora szerint a brutális képeket mind­két oldal eszközként használja: így fejezik ki, hogy ellenségeiket semmibe veszik, megfosztják emberi mivoltuktól. A lázadás kezdetén Aszad erői tömeges gyilkosságokba és kínzásokba fogtak, hogy kiirtsák a civil la­kosság soraiban rejtőző felkelő­ket. Azonban nehezen tudják kiszűrni az ellenzék tagjait, ezért elijesztik egy adott terület­ről a lakosságot, hogy felfedjék a lázadókat. Nádim Houry, a Hu­man Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet kutatója a háború kezdete óta dokumen­tálja a súlyos jogsértéseket. A szembenállók egyre brutálisabb dolgokat követnek el, mindkét oldal úgy viselkedik, mintha a túlélésük forogna kockán, a há­borút zéró összegű játszmaként fogják fel - mondja. A vereségtől való félelem elnyomja a borzal­makat elítélő hangokat, ame­lyek egyébként mindkét oldal támogatói körében megfogal­mazódnak. Az Aszad-rezsim elleni felkelés fokozatosan fe­lekezetek közötti véres mészárlássá és leszámo­lássá alakul át. A konfliktus a négy évtizede hatalmon levő Aszad-rezsim el­leni felkelésként indult. A har­cok azonban kezdenek felekeze­tek közti gyűlölködéssé, véres leszámolások sorozatává átala­kulni. A felkelőket a népesség többségét kitevő szunnita musz­limok vezetik, míg Aszadot alapvetően a síita muszlim alavi- ta kisebbség támogatja. Ez a szektás szembenállás és gyűlöl­ködés alapja. A háború egyik legsötétebb epizódjai közé tar­tozik az a mészárlás, amelyet a kormányerők hajtottak végre Bánjász város környékén, két szunnita muszlim enklávéban. Helyi lakosok elmondása szerint a katonák házról házra járták a településeket, teljes családokat irtottak ki a legbrutálisabb esz­közökkel, több férfi fejét beton­tömbökkel zúzták szét. A három napig tartó vérengzés után több mint 300 áldozatot azonosítot­tak, a videókon egy tucat gyerek holtteste is látható, több száz embernek nyoma veszett. Helyi ellenzékiek szerint vallási alapú tisztogatás történt azzal a céllal, hogy kiszorítsák a szunnitákat arról a területről, amely Szíria esetleges felbomlása után egy alavita állam részét képezné. A tartúszi mészárlás megfi­gyelők szerint rávilágít arra, hogy olyan mélységekig fajult el a konfliktus, amelyből elérhetet­lenül távolinak látszik a megbé­kélés. tmmmmmmmmmmmmmmmmmamammam- Nincs itt egy rohadt számla se. Gyere, veszünk egy üveg almabort és megduplázzuk a lottón. (Peter Gossányi rajza A legkisebb eurócentek bevonása az emberek szerint áremeléshez, felfelé kerekítéshez vezetne Az egycentesek értelme HORBULÁK ZSOLT Talán részletkérdésnek tű­nik, hogy beszüntetik-e a két legkisebb névértékű eurócent verését. Noha az 1 és 2 centesek bevonásával tízmilliókat lehet megtakarítani, mégis érdemes jól átgondolni a lépést. A téma nem új, hiszen az ér­mekibocsátás mindig ráfizeté­ses volt, a korona idejében is. De mivel materiális pénzre egyelő­re szükség van, továbbra is gyártani kell. Gazdasági érte­lemben csak a papírpénz nyo­mása nyereséges, még annak el­lenére is, hogy élettartamuk a fém fizetőeszközökhöz képest lényegesen rövidebb. A pénz mindenestre különös jószág, ezért ezt a kérdést nem lehet csupán racionálisan megközelí­teni. A megtakarításon túl még egy érv szól az 1 és 2 centes ér­mék bevonása mellett, mégpe­dig a kényelem: kisebb súly ne­hezedne a zsebeinkre. Ettől függetlenül figyelembe kell venni néhány nem racionális nézőpontot is. Sok-sok gazdasági jelenség józan ésszel nem magyarázha­tó. Például többre tartjuk a friss, ropogós pénzt, a rongyosabb bankóktól pedig gyorsabban igyekszünk megszabadulni. Szubjektíve az a pénznem is többet ér, amellyel kisebb ára­kon fizethetünk, amelynél egy bizonyos termék árát kevesebb nullával lehet leírni. Talán ez az egyik oka annak is, hogy a bri­tek ódzkodnak az eurótól, mivel bevezetése esetén minden pénzben kifejezett érték náluk a másfélszeresére nőne. Az az eu­ró elfogadásának határozottan segített, hogy az ír font kivéte­lével mindenütt csökkentek a nominális árak. A nagy címletű bankók mellesleg sokszor a ko­rábbi inflációk emlékét idézik. Mindez értelemszerűen meg­szokás és főleg összehasonlítás kérdése, hiszen a jen, soknullás árai ellenére, azért igen erős va­luta. Summa summarum, a cen­tek bevonása szubjektíve azt az érzést kelti, hogy az euró érték­telenedik, függetlenül attól, hogy az infláció önmagában nem nő gyorsabban. Viszont néhány ország gyakorlatilag már kivonta azokat a forgalom­ból, sőt néhány be sem vezette. Nálunk sem okozna túl nagy gondot az 1 centesektől való búcsú. A korona végnapjaiban a legkisebb érme, az ötvenfilléres többet ért, mint a mai egycen- tes. Mégis, egy teljes érmesoro­zat a teljesség és a stabilitás ér­zetét kelti. A legkisebb érmék bevonása pedig az emberek többségénél leginkább úgy csa­pódna le, hogy a kereskedők a műveletet bizonyosan áreme­lésre, felfelé kerekítésre hasz­nálnák ki. Mindezek miatt talán nem ilyen időszakban kellene eltüntetni a centeket, jobb len­ne az alternatívaként felmerült olcsóbb ötvözetre való áttérés. KOMMENTAR Jobbratolódás NAGY ANDRÁS Teljesen szétesett a szlovák jobboldal. Az elő­ző kormány két pártja, az SDKÚ és az SaS be sem jutna a parlamentbe, a Dániel Lipsic ve­zette Nova pedig megelőzne minden jobbolda­li pártot a maga 9,5%-ával. Legalábbis ezt mu­tatja az MVK közvélemény-kutató legfrissebb felmérése. A számok értelmezése kapcsán fon­tos megjegyezni, hogy az MVK korábban is jóval magasabb támogatottságot mért Lipsicéknek, mint bármelyik más közvélemény-kutató. A többieknél még meg sem jelent a volt KDH-s politikus új formációja, de az MVK már 2012 ok­tóberében majdnem 6, idén januárban pedig már 9%-ot mu­tatott ki neki. Ám mindig érdemes, sőt fontos megnézni a többi ügynökség adatait. A Polis szerint is nő Lipsic népszerűsége, ám áprilisban az utolsó parlamenti befutó­ként csak 5% körüli támogatottságot mutattak ki a pártnak, szemben a fent említett 9-cel. Egyes elemzők ezeket a változásokat a jobboldali politikusok tehetetlenségével magyarázzák. Azt láthatjuk, hogy az em­berek többsége a kemény kiállású, biztos kezű, vitát nem kü­lönösebben tűrő politikusokat szereti. Ezért volt népszerű Meciar, ezért szeretik az emberek Ficót, de akár Magyaror­szágon Orbánt. A nagy többségnek nem az a fontos, hogy kedvence az igazat mondja, a legjobb megoldástjavasolja, hanem az, hogy elég meggyőző legyen. És a jelenlegi jobbol­dali gárdából Lipsic tűnik a legmeggyőzőbb politikusnak, pártjának van a legnagyobb növekedési potenciálja. Az nem valószínű, hogy képes lenne összefogni a teljes jobboldalt, mert ahhoz kompromisszumkészségre, empátiára is szükség lenne, s ezek nem tartoznak a jellemzői közé. Ám az egyre valószínűbb, hogy meg tudja szólítani a többi jobboldali párt csalódott szavazóit. Erre játszott rá remekül az óriásplakát­kampánnyal megtámogatott könyvbemutatója, mely a jobb­oldal leendő vezéreként vizionálta őt. Azt, hogy az MVK miért süllyesztette el ennyire az SDKÚ-t és az SaS-t, pontosan nem lehet érteni. Népszerűségük csökke­nésére persze van magyarázat, hiszen az SDKÚ képtelen való­ban ütős dolgokkal előjönni, az SaS pedig szétesőfélben van, de ez a pártok támogatottságán mindig némi késéssel jelenik meg. Ezért a 3-4%-os támogatottság valószínűleg elmarad a valóságtól. Mindenesetre mindkét párt számára fontos fi­gyelmeztetés ez az adat: ha nem kezdenek valóban értelme­sen és céltudatosan politizálni, ki lesznek radírozva a politikai palettáról. Az SDKÚ túl van már a zeniten, a nagy dolgokat még 2006 előtt végezte el, ám az SaS-ért, mint az egyetlen (ha nem is tökéletes) liberális formációért igazán kár lenne. Mert ha valóban Lipsicék fognak megerősödni, a KDH támogatott­sága pedig nem csökken, akkor a jobboldal súlypontja újra túlságosan jobbra tolódik. A polgári, liberális és konzervatív pártok helyett újra megerősödnek a vallási hátterű pártok. A 21. században pedig a vallást újra belekeverni a modern poli­tikába igazán kár lenne. FIGYELŐ Szocintern: itt a vége? A német SPD és az osztrák SPÖ is radikálisan csökken­teni akarja a Szocialista In- temacionálé számára fo­lyósított anyagi támoga­tást. Jelenleg a németek 100 000 angol fontnyi (118 000 euró) összeget fizetnek a nemzetközi szervezet kasszájába, ezt 5000 fontra csökkentenék. Sigmar Gab­riel német szocialista párt­elnök élesen bírálja a Szo­cialista Internacionálét. A szervezet struktúráját el­avultnak és megreformál- hatatlannak tartja, főtitká­rát, a chilei Luis Ayalát (aki már 1989 óta tölti be a posztot) pedig korruptnak. Az Európai Parlament szo­cialista frakciója is lefarag­ná a támogatást, osztrák frakcióvezetője, Hannes Swoboda szerint a jelenlegi 45 ezer font helyett csak 20 ezret fizetnének. Idén janu­ártól a brit Munkáspárt is megváltoztatta státuszát a szervezetben, teljes jogú tag helyett megfigyelő lett, az indoklásban etikai okokra, illetve arra hivatkozott, hogy más szervezeteken ke­resztül tartja fenn nemzet­közi kapcsolatait. Az intemacionálé elnöke je­lenleg Jórgosz Papandréu volt görög miniszterelnök, a számtalan alelnök közül az egyik az MSZP-s Mesterházy Attila. A Szocialista Intema- cionálénak tagja a Smer is, szlovák alelnöke azonban nincs a szervezetnek. Az ENSZ-nél tanácsadói jo­gosultsággal rendelkező szervezettel elégedetlen szo­cialista pártok új szervezet létrehozására törekednek. A Progresszív Szövetséget a héten Lipcsében alapítják meg. Ez valószínűleg végleg megpecsételi a Szocialista Intemacionálé sorsát. (Posta Ákost István)

Next

/
Thumbnails
Contents