Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-18 / 114. szám, szombat
o N 2013. május 18., szombat, 7. évfolyam, 20. szám Cannes díjazza, a fiai nem annyira 17. oldal ▲ Amerindián lányok ▼ Madárlesen a Kaw-mocsárban Cacao település közelében. Madárfajból mintegy 700 él Francia Guyanában, ugyanannyi, mint egész Európában. Francia Guyanában a világon a legnagyobb a biológiai sokszínűség. A 84 ezer négyzetkilométer 94 százalékát őserdő borítja, ez határozza meg az itt élők életét. A szavannákban és mocsarakban gazdag erdős vidéket ezért védett állatok és növények megfigyelésére is használják. A legnagyobb nyugalomban élnek itt iguánák (a felvételen), tapírok, tatuk és jaguárok, a látogatókat szállító busz pedig gyakran kerülget teknősöket. A Szojuz indítóállomástól alig egy kilométerre egy gyönyörű lila virágot, a nagyon ritka orchideaváltozatot, a Stachytarpheta angustifoliát is felfedezték. Pedig a rakétaindítások alkalmával fél kilométeres körzetben a teljes növényzet kipusztul. (Fotók: SITA/AP, mti, sxc.hu) A dél-amerikai kontinensen elterülő francia külbirtok arról is híres, hogy a világon itt a legnagyobb a biológiai sokszínűség. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy errefelé sem az őslakos indiánok, sem a későbbi civilizációk nem irtották az amazóniai őserdőt, és nem okozták egyetlen faj kipusztulását sem. A 84 ezer négyzetkilométer 94 százalékát őserdő borítja, ez határozza meg az itt élők életét. Madárfajból mintegy 700 él itt, ugyanannyi, mint egész Európában. Denevérből száz fáj repked, a pillangók és a békák itt a legszínesebbek. A folyókban több mint ötszáz halfaj, az őserdőben közel hatezer növényfáj figyelhető meg. Ezen a partvidéken lehet találkozni a világ legnagyobb, 2 méter hosszú és 600 kilogramm súlyú úgynevezett Luth óriásteknőseivel. A medúzákért a kanadai partokig is elvándorló teknősök ugyanis kizárólag Guyanában szaporodnak, április és június között éjszakánként a part menti homokban rakják le a tojásaikat. Franciaország dél-amerikai megyéje területének csaknem egyharmada természetvédelmi terület, amelynek megóvását 75 százalékban brüsszeli támogatásokból fedezik, az őslakos indiánok vadászó-halászó életmódjának tiszteletben tartása mellett. A helyiek fegyvertartási engedély nélkül szabadon vadászhatnak, az idegeneknek viszont a védett területeken ez szigorúan tilos. Franciaország más tengerentúli megyéivel és a környező dél-amerikai országokkal ellentétben errefele nincsenek part menti üdülőfaluk és luxusszállók. Összesen ezer hotelszoba áll rendelkezésre, de azok a legmagasabb európai színvonalat nyújtják. Az évi alig 100 ezer turista 40 százaléka a kourou-i űrközpontba érkezik hivatalos útra, s azt követően eltölt néhány napot a megyében. Többségük (95 százalék) francia, a többiek elsősorban németek, svájciak és belgák, akik az ősErrefele nincsenek part menti üdülőfaluk A múlt kedden sikeresen útjára indították a Francia Guyanában található kourou-i űrközpontból az Európai Űrügynökség (ESA) második Vega hordozórakétáját, amely két Föld-megfigyelő holdat állított Föld körüli pályára. Ezúttal azonban nem az űreszközök sorsát kísérjük figyelemmel, hanem a kourou-i űrbázisnak otthont adó Francia Guyanával ismerkedünk. erdő miatt rajonganak Guyanáért. Az európai űrkutatás csúcstechnológiájú fellegvárától induló kiváló minőségű utakon alig néhány kilométernyi autózás után elég egy motorral felszerelt facsónakba átülni, és az Amazonas valamelyik mellékfolyóján fél óra alatt az őserdő közepén találja magát az ember, ahol az az érzése, hogy előtte még senki nem járt az érinteden természetben. Remblier-Putnoki Stella, az űrközpont egyetlen magyar munkatársa öt éve él Francia Guyanában. Öt a szúnyoginvázió és a 28-30 fokos állandó meleg sem zavarja, bár a 90 százalékos páratartalom és a trópusi napsütés jelentősen igénybe veszi a szervezetet. Szerinte nincs nagyobb élmény, mint az Egyenlítő mentén reggel 7-kor a nappal együtt kelni, s este 7 körül a naplementében gyönyörködni. Leginkább azonban a helyiek kedvessége és nyíltsága miatt érzi magát otthon a legszegényebb francia megyében, ahol a fogyasztói társadalom kevésbé van jelen, és az emberi értékek sokkal inkább meghatározóak, mint Franciaország európai részén. Az őslakos amerindián törzsek néhány ezer tagja a társadalomtól elkülönülve a folyók mentén kialakított falvaikban él. Kihalásukat semmi nem fenyegeti, a különélés biztosításával elsősorban ősi szokásaikat védi Franciaország. Többségben vannak a gyarmatosító európaiak által Afrikából behurcolt fekete bőrű rabszolgák leszármazottai, a kreolok, ők teszik ki a guyanaiak mintegy 40 százalékát. Az 1848-as rabszolga-felszabadítást követően a francia kormány száz éven át fegyenctelepként használta a területet. Guyana az volt a franciáknak, ami Ausztrália a briteknek. A parthoz közeli Ördögszigeten kívül - amelyet Henri Charriere Pillangó című regénye és az abból készült film tett világhírűvé - a mintegy 30 őserdei fegyenctelepen kegyetlen körülmények között fogva tartott 90 ezer fehér bőrű elítéltnek alig 10 százaléka élte meg a szabadulást. Ök aztán a közben kialakult fekete bőrű burzsoáziának dolgoztak. A többiek belehaltak a kényszermunkába, a kínzásokba vagy a pusztító járványokba (sárgaláz, malária). Valamennyien megfordultak a jelenlegi suriname-i határ mentén található Saint Laurent településen kialakított elosztótáborban, ahova hajón érkeztek az elítéltek Európából. Többek között az árulással vádolt, antiszemita indíttatású perben ártatlanul elítélt Alfred Dreyfús is. Az egykori büntetőtáborok jelentős része eredeti formájában megtekinthető. Talán a szomorú történelmi múlt miatt sem tapasztalhatók itt a lakosság mintegy húsz százalékát kitevő fehérekkel szemben olyan ellenérzések, mint más egykori francia gyarmatokon. A keveredés manapság pedig teljesen mindennapos és elfogadott a különböző származásúak között. A közelmúltban kínaiak is letelepedtek itt, s légkondicionált boltokban kínálják portékáikat. A 70-es években pedig Franciaország idemenekítette volt ázsiai gyarmatáról, Indokínából a hmongok egy részét, akiket a fiig- gedenné vált Vietnamban és Laosz- ban üldöztek. Ők pedig magukkal hozták az ázsiai agrárgazdálkodást. Teljes falvak élnek déligyümölcsök termeléséből, piacaik hamisítadan ázsiai hangulat árasztanak. Az árak viszont e dél-amerikai francia megyében ádagosan 30 százalékkal magasabbak, mint Párizsban. Az élelmiszerek jelentős részét és minden egyéb árucikket ugyanis Franciaország európai részéről szállítják a tengerentúli megyébe. (MTI) (A kourou-i bázisról és az ott dolgozó Remblier-Putnoki Stella életéről a 14—15■ oldalon is olvashatnak)
