Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-18 / 114. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 18. Vélemény És háttér 7 Működésbe léptek az orwelli reflexek: a rendőrállam mindent tudni akar rólunk Mozgás, kényszer A Smer új intézkedése, amely arra kötelezi azokat, akik 90 napnál tovább külföldön tartózkodnak, hogy ezt bejelentsék az államnak, legalább annyira szükségtelen a gyakorlatban, mint amennyire politikailag káros. RAVASZ ÁBEL Ráadásul Kaliňák belügyminiszter már a bejelentés másnapján beismerte, hogy az államnak nincsen energiája arra, hogy betartassa ezt a szabályt. Túlzás lenne azt állítani, nem logikus az, hogy az állam szeretne informálva lenni állampolgárai hollétéről. Az elmúlt évtizedet jellemző tömeges nyugati migráció - átmeneti vagy tartó- sabb munkára - nagymértékben kikezdte ä közép-európai országok lakossági nyilvántartásának pontosságát. Románia szélsőséges példa a kivándorlók óriási hadával, például a népszavazások érvényességét gyakorlatilag ellehetetleníti a hiányzók masszívtömege. Várható tehát, hogy előbb- utóbb a térség összes országában napirendre kerülnek hasonlójavaslatok. Annak a konkrét eljárásnak azonban, amit a Smer választott, nulla a haszna. Első körben sikerült maga ellen fordítania mindenkit, akit az intézkedés érinthet, a pénzbüntetés hangsúlyozásával és a fenyegető, kényszerítő hangnemmel. Aztán második körben Kaliňák miniszter azon bejelentésével, hogy az állam a gyakorlatban mégsem fog büntetést osztani, az eleve a törvény elleni dacra hangolt közönség szemében sikerült az intézkedés potenciáját teljesen megsemmisíteni. Sokan már akkor fo- gadkoztak, hogy nem fogják bejelenteni magukat, amikor a büntetés szóba került, de így már azok sem fognak együttműködni, akiket felháborított volna a büntetés, de egyébként nem mertek volna szembeszállni a rendelkezéssel. Ergo, ezek után juszt se fogja senki bejelenteni magát a belügynél. A dolognak azonban van egy másik vetülete is. Sokak szemében gyanút keltett, hogy az állam ennyire érdeklődik polgárai tartózkodási helye iránt. Működésbe léptek az orwelli reflexek: a rendőrállam mindent tudni akar rólunk. Nem egy helyen még a jövőbeli csi- pezés, az emberek totális ellenőrzése is szóba kerül. Véleményem szerint az életünk feletti növekvő állami kontroll nem vicc, és ébernek kell lennünk jogaink korlátozásával kapcsolatban, de azért nem érdemes minden elbaltázott állami túlbuzgóság miatt a legrosszabbra gondolni. A Fico- kormány nem valami globális összeesküvés jegyében szeretné kontroll alatt tartani állampolgárait: mindössze egy létező problémára adott rettenetesen amatőr és kifejezetten rosszul sikerült választ. Mi lett volna jobb megoldás? Az állami szankció csak akkor működik, ha az valódi elrettentő erővel hat. Mivel senki sem gondolja komolyan, hogy a bel- ügy emberei végigkopogtatják az ország összes háztartását, emigránsokat keresve, ez ebben az esetben nem opció. Ahol nem működik a korlátozás, ott csak a meggyőzésre van esély. Menynyivel másként hatott volna, ha a belügyminiszter tájékoztatj a a lakosságot a problémáról, és az érintettek segítségét kérte volna a nyilvántartások pontosításában. Oké, nagyon sokan semmibe sem vették volna a kérést - de azt hiszem, mégis többen reagáltak volna, mint így, és a Smer megspórolt volna magának egy nagyon kellemetlen kört. JEGYZET A döbbenet fokozatai JUHÁSZ KATALIN Néhányhónapja még senki nem ismerte. Aztán Kedvesem című dalával 244produkció közül bejutott az Euroví- ziós Dalfesztivál magyarországi versenyének 18-as mezőnyébe. Aztán ott találta magát adöntőben. Egy nemzetdöb- bentmeg, amikor bejelentették, hogy ByeAlex a győztes, ő képviseli Magyarországot Mal- móben, á nagy nemzetközi nyálparádén. Ez a fura, esetlen mozgású, meglehetősen szerény hangiadottságokkalren- delkezó, retróparódia-szerű dalokat író fiatalember ugyanis egyáltalán nem passzol a fesztivál imázsához, ahol minden csillog-villog, ahol elképesztő látvánnyal, ruhakölteményekkel, szemüvegrepesztó hanggal, vagy legalábbis nagy ívű, hömpölygő, monumentális, agyondíszített dalokkal szokás harcba indulni. Akik az ilyen „alternatív”, „elszállt”, vagy inkább merészen hétköznapi dolgokat kedvelik, holtbiztos, hogy nem nézik az Eurovíziós Dalfesztivált. Vagy hanézik is, nemküldenek SMS-t. Gondoltam eddig. Döbbenetem akkor hágott a tetőfokára, amikor ByeAlex elkezdte a számot. Magyarul, minimalista körítéssel (a Dalban megismert gitárossal és vokalista lánnyal), a hetvenes éveket idéző fejjel és szerelésben, aközönségpedig már az első taktusoknál vas tapsolt. Mit történik itt?! Tényleg ennyire tetszik nekik? Félreértés ne essék, imádom a Kedvesem című dalt. Első hallásra megszerettem, de már akkor sem értettem, hogyan kerülhetett ez a srác egy műsorba Kállay Saunders Andrással, Radics Gigivel, vagy a Pál Dénes-Agárdi Szilvi duóval. Hiszenegy másik vüágból jött, egy szűk, a tévében alig szereplő réteg ízlését, kultúrá- játképviseli, amelyréteg viszo- lyog a szórakoztatóipartól. Az alternatív zene és a showbiz- nisz között van ugyan átjárás, de keveseknek sikerül egyensúlyozni a keskeny pallón. Magyarországon legutóbb talán az EmilRuleZ zenekarnak és a Kis- tehénnek. És ha a döbbenetnek van csim- borasszója, akkor ByeAlex döntőbejutása volt az. Ráadásula műsorvezető elsőként kiáltotta a nevét, illetve azt, hogy, Az első finalista Magyarország! ” Mert hiszen tudjuk: itt országok versenyeznek, nem előadók, és még véletlenül sem dalok. És mivel a tévénézőksaját országuk előadójára nem szavazhatnak, a skandinávok szomszédaikra, a szlávok egymásra, az osztrákoka németekre voksolnak, szegénymagya- rok pedig oly árván maradnak a nagy Európában, hogy rendre a huszadikhely környékén végeznek. Lehet, hogy a nézőknek elegük lett a bratyizósdiból? Vagy a döbbenet nyomatta meg velük a mobiltelefon gombj át? Vagy még sosem láttak ilyen fura figurát, mint ez a ByeAlex? (Aki egyébként az én ízlésemhez képest azért mégiscsak meg van dizájnolva kissé, azaz „ki van találva”.) Lényeg a lényeg: döbbent kíváncsisággal várom a ma estét. Sőt, az is lehet, hogy küldök Alexnek egy szavazatot -bár még életemben nem csináltam ilyesmit... KOMMENTAR Kétharmados többség KISS TIBOR NOÉ A Szonda Ipsos közölte legfrissebb közvélemény-kutatási adatainak eredményét. Az általában baloldali kötődésűként elkönyvelt Szonda felmérései több szempontból is meglepők. Már az is váratlan, hogy három év kormányzás után a Fidesz magabiztosan vezet a pártok között. Történhetett Magyarországon bármi 2010 óta, Schmitt Pál lemondásától kezdve a trafikbotrányig, a Fidesz továbbra is a legnépszerűbb párt. A „biztos pártválasztók” körében az Ipsos kutatói 48 százalékos támogatást mértek, és ezzel a jobboldali-konzervatív párt messze leköröz mindenkit. A szocialistákat (26%), a Jobbikot (14%) és a Bajnai-féle Együtt 2014—Párbeszéd Magyarországért (7%) elnevezésű formációt is. 48 százalék impozáns adat. De csak elsőre. A közvéleménykutatások terminológiájában a biztos pártválasztók azok a személyek, akik az adatfelvétel pillanatában kijelentik, hogy a következő választások során biztosan elmennek szavazni, és egy adott pártra szavaznak. A sztenderd kérdés valahogy így hangzik: „Melyik politikai pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások?” A biztos szavazó biztos a dolgában, ellentétben a többiekkel, akik ilyenkor csak legyintenek, sóhajtoznak, vakarják az állukat. Mert nem tudnak kire szavazni, nem érzik, hogy bármelyik párt is az ő ér- dekeiket képviselné. Márpedig ezek az emberekjókora többségben vannak. Ha a jelenlegi pártok támogatottságát nemcsak a biztos pártválasztók, hanem a teljes magyar lakosság körében nézzük, akkor kiderül, hogy a kétharmados többségére unos-untalan hivatkozó Fideszt csak a szavazókorú lakosság 24 százaléka támogatja. Minden negyedik ember. És akkor mit mondjunk a szocialistáknak? Van egy rossz hírünk, kedves Mesterházy Attila. Képzelje, százból csak 14 ember akarja az önök segítségével leváltani a „népnyúzó” Orbán-kormányť Az pedig egyenesen siralmas (legalábbis ajobbikosokszámára), hogy az ugyancsak kormányváltásról álmodó Jobbik száz ember közül csak hét számára igazán meggyőző. Még rosszabb idők járnak a liberális ellenzék kisebb pártjaira. Az LMP-nek sikerült törpévé zsugorodnia (Schifferékre csak minden ötvenedik ember szavazna), Gyurcsány pedig akár most rögtön nyugdíjba is vonulhatna (százból egy). Egy szó, mint száz, a pártot választani nem tudó/nem akaró, vagy pártpreferenciájában bizonytalan választópolgárok száma (közel négymillió ember) és aránya (70%) minden más adatnál magasabb. Magyarországon ők vannak túlnyomó többségben. Övék az igazi kétharmados többség. Az elégedetleneké, akiket már nem érdekelnek a jelenlegi pártok maszlagjai. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ A sajátjaink pályázata Bontanának Vereckén A vereckei honfoglalási emlékmű lerombolására szólítottak fel az ukrán nacionalista párt, a Szvoboda Lemberg megyei képviselői. ,A vereckei hágón, Lemberg megye és Kárpátalja határán áll egy, a magyar soviniszták által épített emlékmű, ami megengedhetetlen” - jelentette ki Osz- tap Sztahiv. A szvobodás politikus közlése szerint a kárpátaljai félnek nincs pénze arra, hogy likvidálja az emlékművet, miközben Ukrajna felosztása esetén e „határjelet” irányadóul véve Magyarország elfoglalná Kárpátalját. Arra szólított fel, találják meg a szükséges pénzt, adjanak támogatást a kárpátaljai félnek a „sovinizmus eme emlékművének” lerombolásához, amit illegálisan, a szükséges engedélyek nélkül építettek fel. (tiszanews) Orbán Viktor tegnap a Kossuth Rádióban visszautasította, hogy politikai szempontok - alapján születtek döntések a trafikpályázaton. Feltette a kérdést: „Miért lenne baj, ha egyébként a mi értékrendünket valló vállalkozók is, ha megfelelnek a pályázatokon, nyerhetnének?” Hozzátette, nem értene egyet azzal, hogy valaki csak azért ne nyerjen, mert az ellenzékkel szimpatizál, „de hogy a saját szavazóinknak, híveinknek, támogatóinknak hátat fordítsunk csak azért, hogy mi, politikusok kevesebb bírálatot kapjunk, ezt sosem fogom elfogadni”. A magyar kormányfő azt mondta, százas nagyságrendben vannak baloldaliak, akik trafikot nyithatnak. Az ellenzék ezután felszólította, válaszoljon, honnan tudja, hogy a pályázók közül ki baloldali. (mti, ú)
