Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-17 / 113. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 17. Vélemény És háttér 7 Szlovákiának ilyen formában semmi szüksége katonai elhárításra Titkosszolgák a szélben Megszámoltam: negyven- harmadszor írom le nyilvánosan, hogy a nyolcvanas években az általam is lakott laktanyánkfegyve- res őrségét a diszkóból hazatérő részeg fiatalok megverték és elfoglalták az őrhelyet, amíg a rendőrök elő nem vezették őket. LOVÁSZ ATTILA Akkor kérdeztem először, miként akarja a katona megvédeni a hazáját, ha még a laktanyáját se tudja. Máig nem értem, hogy egy kis országnak mi a fenének kell hadsereg, de rendben, egy nagyobb katonai tömbben, a specializálódás korában képesek lehetünk olyan alakulatot kiállítani, amilyennel még az amerikai sereg sem rendelkezik, mondjuk a vegyészeink nem rosszak. S ha már napirendre tértem afölött, hogy egy rakás pénzt költünk egy olyan hadseregre, amely a hazát minden valószínűség szerint erős szövetségesek nélkül nem képes megvédeni, akkor jön a másik kérdés: Mi a fenének van miné- künk katonai elhárításunk? Mit hárítunk? Milyen szupertitkos infokat védünk? Feltaláltuk az atomtöltetű ballisztikus rakétákat röptében megmajszoló lézerszemes repülő dínót? Vagy olyan napelemes polietilén madarakat állítunk elő, amelyek a vegyi fegyvereket még a levegőben hatástalanítják? Netán a bezárt rozsnyói vagy selmeci bányákban van a NATO európai szupertitkos szilikonvölgye? Vagy a mi katonai elhárításunk a harminc rozsdás kalasnyikovot, a még két működő, száz kilométerenként száz liter naftát fogyasztó tankot védi a kémektől? Esetleg a NATO-kötelékekben repülő, tehát minden szövetségesünk és lehetséges ellenségünk által az utolsó csavarig ismert Mig-29-est? Minek? Mi a jó fenének költünk kis országként titkosszolgálatra, vagyis annak katonai részére (nem mintha a civil valamiveljobb lenne) ? A válasz a sok-sok botrány után magától érkezik. Dehogy védjük mi e kis országot a külső ellenségtől, arra semmilyen képzett kapacitásunk nincs, Szlovákiát harminc tengerész- gyalogos két óra alatt elfoglalja egy puskalövés nélkül. Nekünk azért kell - most már összevont - hírszerzés és elhárítás, hogy állami pénzekből az aktuális hatalom olyan információkat szerezzen, amelyekhez csak nagyon áttételesen lehet valami köze. A Lexa-féle SIS óta világos, hogy a HZDS házi hírszerzése volt a titkosszolgálat, amely nem azért figyelte meg az új vállalattulajdonosokat, mert a munkapiacot, technológiát vagy a szociális békét féltették, hanem hogy az állami pénzen megszerzett infót magánzsebbe csurranó pénzekért eladják a konkurenciának. Meg megfigyeljék azt, aki csúnyákat mondott a muftira, vagy azt, aki utána akart járni, hogyan is volt az a kis Kováč elrablásával. Most miért gondolja valaki, hogy 15 év alatt megváltozott a helyzet. Ha igen, akkor annyival, hogy NATO-tagok lettünk, egy-két hírszerzőre jobban odafigyelnek a szövetségesek, de hogy nekünk komolyabb infót adnak, arra nem fogadnék. Meg arra jó a katonai hírszerzés és elhárítás - főleg az elhárítás - hogy elháruljanak az akadályok néhány ember bizniszelése elől, hiszen egy titkosszolgálatban még a használt klo- zettpapírt is titkosítják. S ha valamelyik kekeckedő firkász vagy civü ki meri teregetni a szennyest, akkor minden magyarázat nélkül el lehessen meszelni, mert megsértette a titok- tartási szabályokat. Kedves honatyák, nem hiszik el, végre van egy közügy, amiben a megoldás pofonegyszerű: titkosszolgálati visszaélés nem lehet ott, ahol nincs titkosszolgálat. Csukják be egyik percről a másikra, nehogy adattárakat vigyenek magukkal a szélnek eresztett fiúk, a pénzt meg fordítsák a minőségi oktatásra. Aki meg háklis információkat kutatna továbbra is, azt csukják be. Arra, amit itt információs szolgálatnak hívunk, legalább akkora szükség van, mint a köztársasági elnöki hivatalra: ebben a formában semekkora. JEGYZET Tudatos magyarság LAMPL ZSUZSANNA Miért van az, hogy a szlovákiai magyarok közül sokan felad- ják a magyarságukat, kérdezte nemrég, ebéd közbenegy külföldi, de viszo- nyainkbanjáratos bölcs ember. Szerintem azért, mondtamkét falat közt, mert folyamatos politikai „huzatban” élünk (amit a legúj abb könyvemben részletesen kifejtek). Olyan ez, mint a szélvihar, amikor a fák ide- oda hajladoznak a szélben, biztosfedezékbe menekülnek a madarak, s letört ágak hever- nekajárdán. És azért is, mert sokesetbennemelégtudatosa magyarságunk. Nemcsak arról van szó, hogy sokan hagyják magukat görgetni, mint a kavi- csotavíz, aztán egyszer csak meglepődve veszik észre, hogy hol kötöttek ki, hanem arról is, hogy ha csak érzéseink, érzelmeink vezérlik a magyarságunkat, meginoghatunk, amikor mások (akárhamis) észérveivel szembesülünk. Érezzük-e vagytudjukis, hogy miért fontos nekünk magyarnak lenni? Miértjóez (merthacsakrossz lenne, talán nem lennénk 460 ezren), miért éri meg a szélviharok ellenére is magyarnak maradnunk? Mivel érvelünk a gyerekünknek, az unokánknak, amikor azt mondja, a mai világban akkora a keveredés, hogy lényegtelen, milyen a nemzetiségünk? Vagy a szomszédunknak, aki szerint nehezen várható el valakitől, hogy magyar maradjon, ha maguk a magyar politikusok is azt mondják, hogy mi itt elvagyunk nyomva? Nem lehet mindent észérvekkel alátámasztani, mondta ő. Például nem tudjuk racionálisan megindokolni, hogy miért látogatjuka temetőben szüle- inksíiját, és nincs is erre szükség. Nincs, ameddig mindenki gondozza az ősök sírját, válaszoltam, mert addig elegendő a szívünket átható kegyelet és szeretet érzése. De ha rohamosan terjedni kezdene a sírok hanyagolása, akkor ahhoz, hogy megállítsuk a folyamatot - persze amennyiben ezt fontosnak tartanánk-, nemlenne elegendő a szülők iránti szeretette hivatkozni. Hiszen ez a szeretet talán a hanyagolókban is megvan. De a múlthoz köti őket. S ahhoz kevés, hogy a jelenhez és ajövőhöz is mutassa az utat. Márpedig a legtöbb egészséges ember a jelenben és ajövőben akar élni, s hogy ezt magyarkénttegye, ráadásul annak ellenére, hogy folyamatosan szembesül a magyar lét átpolitizáltságának tényével, ahhoz bizony sokaknak észérvek kellenek. Fontos tudni, miért válikegy magyar szlovákká. Demégfon- tosabb tudni, hogy a körülmények ellenére miért nem válik valaki azzá, miért marad meg magyarnak. Ez életbevágó útmutatás lehet az ingadozóknak. Hiszen az asszimiláció folyamata magyar minóségünk- benkezdődik. Ezérta „fontos- e, s miért fontos magyarnak lenni/maradni” kérdést úgy kell kezelnünk, mint amikor egyhitetlen vagy kereső azt kérdezi, van-e Isten. Lehet, hogy egy hívő számára ez evidencia, vagy épp szentségtörés, de jó lenne tudatosítani, hogy épp az ő válasza gyökeresen befolyásolhatja a kérdező további életét. KOMMENTAR Csuklani fognak MOLNÁR IVÁN Elterjedt hiedelem, hogyha csuklik az ember, valaki emlegeti. Ha ez igaz, nem irigylem a Fitch Ratings elemzőit, az elkövetkező hetekben ugyanis valaki egész biztosan sűrűn emlegeti majd a nemzetközihitelminősítőt. Nemártanajó előre szólni nekik, hogy a csuklásukért felelős személytaszlovákkormányhivatalbankeressék, hiszen Robert Fico a következő napokban sűrűn odadörgöli majd az ellenzék orra alá a hitelminősítő szerda este kiadott jelentését. Akormányfőnek hízhat a máj a, hiszen a Fitch- amellett, hogy megerősítette Szlovákia besorolását-elismerően nyilatkozott a szlovák gazdaság korábbi teljesítményéről. A szlovák kormányfő erre hivatkozva hozzáfoghat az önajná- rozáshoz, belekiáltva a nagyvilágba, hogy a kabinetje felvirágoztatja az országot. Valószínűleg igyekszik majd elhallgatni, hogy az elismerés a „korábbi” teljesítménynek szólt, és nem sűrűn hangoztatja majd a Fitch jelentésének lényegét sem. Ami pedig az, hogy a Fico-kabinet tavalyi hatalomra lépése óta lelassult az ország pénzügyi konszolidációja. A kormány ugyan tett bizonyos lépéseket az államháztartási hiány csökkentése érdekében, a hitelminősítő szerint azonban túl nagy szerepet szán az egyszeri, nagyobb bevételeknek, a takarékoskodással viszont hadilábon áll. Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy a hitelminősítő úgy látja: az idei évre tervezett költségvetési célok teljesítése egyáltalán nem lesz könnyű feladat. A pénzügyi konszolidáció fenntarthatósága érdekében elengedhetetlen lenne a szerkezeti reformok folytatása, de a Fitch is figyelmeztet, hogy a Fico-kabinet e téren is szembemegy az ajánlásokkal, hiszen a munkatörvénykönyv módosításával csak rontott a helyzeten, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a munkanélküliek száma újabbnál újabb rekordokat dönt. Mindezek fényében érdekes lesz figyelni, ajelentés mely részeit igyekszik majd kiemelni a kormányfő, és melyeket akarja elhallgatni választói elől. Ami biztos, a Fitch Ratings nevét a napokban többször halljuk majd tőle. A hitelminősítő képviselőinek így csak egyet ajánlhatunk: egy régi tengerészbabona szerint a csuklás azonnal eláll, ha acélkéssel egy pohár vízben két, keresztbe szelő mozdulatot teszünk, majd levegővétel nélkül kilenc kortyot iszunk a vízből. Ha ez nem segítene, a „szakértők” galambvér kortyolgatását ajánlják. A legegyszerűbb persze az lesz, ha odaszólnak a szlovák kormányhivatalba, hogy ne emlegessék őket annyit. FIGYELŐ Fura kérések a konzulátusokhoz Terméketlenség, rossz tornacipő, tetoválás lefordítása - ilyen kérések is érkeznek a brit konzulátusokra. Az izraeli brit konzulátustól egy brit nő azt követelte: utasítsák a férjét, hogy rendszeresen eddzen, mert nem elég fitt a gyermeknemzéshez. A külképviselet elzárkózott a tor- náztatástól. Rómában tetoválás lefordítását kérte valaki az ottani brit konzulátustól, a stockholmitól pedig egy svéd nő lenyomozását egy férfi. Kambodzsában nem fizetett a külképviselet semennyit annak a férfinak, aki majomharapásra hivatkozva követelt kártérítést. Pekingben egy nő a konzulátushoz fordult amiatt, hogy gyerekének gyenge minőségű futballcipőt vett. Volt, aki aziránt érdeklődött, hogy milyen nevű karórát hordtak a brit haditengerészet matrózai 1942 és 1955 között. Egy év alatt a konzulátusokhoz egymillió kérés érkezett brit állampolgároktól, csupán 5%-uk tartozott rájuk. A brit külügyminisztérium nem először kéri, hogy csakis fontos ügyekben kérjék a konzulátusok segítségét külföldön a britek, valódi baj, például rablás, eltűnés, letartóztatás esetén - adta hírül a The Daily Telegraph. (MTI) A fejétől bűzlik a hivatal Korrupcióval gyanúsítják Hongkong korrupcióellenes hatóságának volt vezérét - írta a South China Morning Post. A vádak szerint Tong Hin-ming több százezer dollárt költött el az adófizetők pénzéből a Független Korrupcióellenes Bizottság vezetőjeként, saját maga hagyta jóvá és írta alá saját számláit. 2007 és 2012 között a szárazföldi Kínából érkező hivatalnokok szórakoztatását, drága fogadásokat, luxusajándékokat és „hivatali látogatásokat” finanszírozott. A vizsgálatot maga a korrupcióellenes hivatal végzi el, Tong Hin-ming utódjának vezetésével. A főhivatalnok lebukása egy banális üggyel kezdődött, 2011-ben két vacsora alkalmával túllépte a rendelkezésre álló költség- keretet. A hivatali pénzek felhasználásának módját ezután vették nagyító alá, s derült fény a nagyszabású visszaélésre. (MTI)- Sokat romlott a látása, asszonyom. Nincs kiírva az ajtómra, hogy nem fogadok el hálapénzt. (Peter Gossónyi rajza)
