Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-11 / 108. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 11. Szalon 21 Ha „lemerült az elem", megéri kézbe venni az ilyen sok humorral, emberismerettel és fantáziával megírt könyveket Felnőttes gyerekek, gyerekes macskák KAPJATOK EL TÜDŐ 6YUSZIT! / Molnár Jacqueline Hiúsítrációival Hóra Me # — J. ____________ A sörgyári szolgálati la­kásban családtagként élő macskák Hrabal regényé­nek gyermek elbeszélőjét a felnőttek világának jobb megértéséhez segítik hozzá. A macska (például az ő fülébe suttogott, va­lójában másnak szánt gyengéd szavak vagy a gyereknek szánt, ám a macskának mondott szi­dalmak révén) közvetíte­ni tud az emberek között, bizonyos szempontból tehát nélkülözhetetlen a család harmonikus működéséhez. POLGÁR ANIKÓ Ezért is nézik el neki az ágy alatti macskaürüléket, az éjsza­kai ágybakölykezést vagy a ka­rácsonyi idill megtörését. Hra­bal Díszgyász című regényében a gyermek mosolyogva nézi, hogy a macskák és kicsinyeik az anyukájából és az apukájából „kisgyerekeket csináltak”, s szenvtelenül, a felnőtteket kissé lesajnálva írja le, hogy szentes­tén, miközben a rádióban a Csendes éj, szentséges éj szólt, hogyan borították fel a macskák a karácsonyfát, az dőltében ho­gyan gyújtotta meg a függö­nyöket, majd a rendrakás után hogyan telepedtek fel a macs- kakölykök újra a fenyő ágaira. Hasonló az alapszituációja Lackfi János Mennyből című versének is. A gyermeket, aki teljesen más látószögből nézi a dolgokat, mint a karácsony esti rituálét a körülményektől füg- gedenül betartó szülők, a macska megfigyelése teszi a felnőtteknél okosabbá. Ugyan­akkor (látszólag) jó gyerekként ő is inkább a felnőttekhez iga­zodik, ám bizonyára huncut­kodás is van abban, hogy bár megtehetné, nem akadályozza meg a karácsonyi idillt megtö­rő balesetet. Lackfi versében a macska játékszernek tekinti a karácsonyfát, paskolja az ága­kat, mint egy bokszoló, felugrik a fa tetejére, majd egy gyertyát kezd legyezni a farkával. A gye­rek látja ugyan, hogy a macska farka meggyullad, ám nem szól a látottakról senkinek, inkább ő is csatlakozik a Mennyből az angyalt éneklő szülőkhöz. Lackfi János (az idei könyv­fesztiválon nagy közönségsi­kerrel bemutatott) Kapjátok el Tüdő Gyuszit! (Móra Könyvki­adó, 2013) című kötete az alcím szerint „felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek” író­dott, s tulajdonképpen nem is annyira a gyerekekhez, mint in­kább a gyerekekről szól, akár­csak a kortárs magyar gyerek­versek jelentős hányada (pél­dául Finy Petra vagy László No­émi művei). Nem véletlen hát, hogy Lackfi gyerekversköteté­nek egyes darabjai korábban felnőtteknek szóló irodalmi la­pokban jelentek meg: a Ta­konyhegy című költemény pél­dául a Jelenkorban, ahol pro­vokatív témájával egyes olvasó­kat meg is botránkoztatott (a vers miatt valaki feljelentette a lapot a Baranya Megyei Köz­gyűlésnél). Persze, a „felnőttes gyerekek” bizonyára nem fog­nak felháborodni az emberi testnedvek szókimondó emle­getésén vagy a krimibe illő ese­tek részletező taglalásán. Ha a nagyobb, főleg kamaszkorú gyerekekben „lemerült már az elem”, s akár a mobilokat, ideje őket is feltölteni (ezt a létálla­potot egyébként Lackfi Töltő című verse érzékletesen taglal­ja), megéri kezükbe adni az ilyen sok humorral, emberisme­rettel és fantáziával megírt (és hasonlóan fantáziadúsan il­lusztrált) könyveket. 23 szóból álló ősnyelvszótár 15 ezer évvel ezelőtt az eu­rópai és ázsiai népek közös nyelvet beszélhettek-vélik brit kutatók, akik 23 szót rekonstruáltak is, összeál­lítva az ősnyelv szűk szótá­rát. Mark Pagel evolúciós biológusban felmerült, hogy a nyelv evolúciója úgy működhet, mint a biológi­ai; a legfontosabb szavak, például azok, amelyekkel a társadalmi kapcsolatain­kat határozzuk meg, na­gyon lassan változnak. Pa- gelék azonosították a leg­szilárdabb szavakat, a leg­gyakoribb hangváltozáso­kat. Ez alapján találták ki, hogyan hangozhatott az I (én), a mother (anya), a male (férfi), a fire (tűz), a hand (kéz) vagy a to hear (hallani) - 15 ezer évvel ezelőtt. Pagel szerint ez a szókincs elegendő lenne ahhoz, hogy egy mai ember megértesse magát egy-két egyszerű mondattal egy kőkori előddel. (MTI) Amikor a titkosrendőrség is figyelt az irodalmi színpadokra... alakult a helyzet. Már az ünnepi megnyitón s az irodalmi szín­padok fesztiválján is nagyon foghíjas volt a nézőtér. Az oka? Néhány szervezési hiányosság. (...) Az már viszont más kérdés, hogy az embereket érdeklik-e az előadások.” Az első tíz év egyik nagy ese­ménye volt az 1968. évi Jókai Napok, amikor Kiss Mihály ren­dezésében a Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpada bemutatta második összeállítását, A tűz márciusát. Ebben az évben mu­tatkozott be a korszakos jelen­tőségű, lévai Juhász Gyula Iro­dalmi Színpad, amely Gergely József rendezésében a Taman- gó, táncolj !-t adta elő. Ekkor je­lentkezett rendezőként Vas Ot­tó és Kulcsár Tibor is. Egy évvel később rendezte meg Kiss Mihály a Zengő Duna- táj, Gergely József a Két végte­lenség között, Szobiné Kerekes Eszter és Szobi Kálmán pedig Az Éden elvesztése című előadást, amelyek nemcsak a szakma, hanem titkosrendőrség figyel­mét is „méltán” felkeltették. Még a politikai visszarendező­dés éveiben is folytatták áldásos munkájukat ezek az akkor igen korszerűnek és progresszívnek számító színpadok. Közben új színjátszó együtte­sek alakultak. Az első tíz év után egyértelművé vált, hogy a ren­dezvény ösztönző hatással van az amatőr színjátszó mozga­lomra a szlovákiai magyarok körében. A vers- és prózamondó versenyek is nagy tömegeket mozgattak meg; a rendezvény a hatvannyolcas események, a prágai tavasz eltiprása után szinte mentsvára volt a hazai magyar humán értelmiségnek. KISS PÉNTEK JÓZSEF A második Jókai Napok műsorfüzetét tarom a kezem­ben: „Immár kilencedszer foga­dod a legjobb magyar szavato­kat - szólítja meg Jókai meg­személyesített városát a szöveg szerzője - és másodszor a szín­játszó együtteseket. Ebben az évben a lelkes tábor az irodalmi színpadok tagjaival is gazdago­dik. Tíz napon keresztül lesznek a vendégeid azok, akik az igaz szó hirdetői.” Az idézett néhány mondat sokat elárul az idén ötvenedik évadját ünneplő fesztiválról. Egyebek között azt is, hogy az idei tulajdonképpen már az 51. Jókai Napok. Ha igaz az, hogy „immár másodszor”..., akkor nem nehéz kiszámítani: ha 1964. május 22. és 31. között zajlott a második Jókai Napok, akkor 1963-ban az első. Csakhogy a helyzet az, hogy hivatalosan ez volt az első Jókai Napok. Az 1964. évi, amikor Dávid Teréz szerzőként és zsűritagként éveken át rendszeres részt­vevője volt a Jókai Napoknak. Az első fesztiválon Lidércfény című darabját a párkányi színjátszók adták elő. 104 vers- ás prózamondó mel­lett hat irodalmi színpad és hét színjátszó együttes is bemutat­kozott. Az irodalmi színpadok a hat­vanas években alakultak sorra, fénykorukat a hetvenes évek­ben élték. Öntevékeny színját­szásunkban nagyon jelentős A Jókai Mór elbeszéléséből készült A debreceni lunátikus című víg­játék több alkalommal is szerepelt a Jókai Napok verseny- műsorán. 1968-ban a pozsonyi Forrás mutatta be nagy sikerrel. szerepet játszottak, hiszen ez a színházi forma volt a legalkal­masabb arra, hogy odaszóljon a hatalomnak. Oda is szólt. Oly­annyira népszerű műfaj volt, hogy a friss diplomás Beke Sán­dor is rendezett egyet Emberbo­tanika címen. A Magyar Terüle­ti Színház statisztikájának ta­A Szakszervezetek Művelődési Háza, vagyis a „szakiház" a kezdetektől a rendszerváltásig adott ott­hont a Jókai Napoknak (Képarchívum) núsága szerint mindössze né­hány előadást ért meg, de az 1964. évi Jókai Napok műsor­füzetében megtalálható. Már ekkor is volt zsűri. A so­kat szidott, máskor elismert bí­ráló bizottságban helyet foglalt Dávid Teréz, Monoszlóy Éva, Szuchy Emü, Újváry László és Kozma Zoltán. A következő év eseményei­nek egyike már eleven, szemé­lyes élményemmé vált. A komá­romi színjátszók a Fekete gyé­mántok című Jókai-regényből készült színpadi adaptációt mu­tatták be, az előadáson én is ott voltam. Ráadásul sikerült be­szerveznem a családot is. Ott ülhettem, este, a „szakiház” er­kélyén, bal oldalon, a második sorban. Már csak oda jutott jegy, amelyet az iskolában, kü­lön erre a célra kinyomtatott megrendelőlapon lehetett elő­jegyeztetni. A „szakiházból” - tisztessé­ges nevén: Szakszervezetek Művelődési Háza - azóta a Ma­tica slovenská székháza lett, a Jókai Napokból pedig egy ama­tőrszínházi szakmai fórum, amely nem kirekesztő ugyan, de nem is él együtt a várossal, ahogy a város sem tart igényt igazán a rendezvény megfelelő „beharangozására”. Minek is tartana, a „kenyeret és cirkuszt a népnek” elve alapján éppen lecsengő (és a kasszát meglehe­tősen igénybe vevő) Komáromi Napok után? De ne vágjunk a dolgok elébe. 1966-ban jelentkezett a ké- dőbb legendássá váló amatőr­színházi rendező, Nagy László a lévai Garamvölgyi Színpad­dal, nagy sikerrel játszották el G. B. ShowPygmalionját. Azért jegyezzük meg: az első évtized sem kizárólag sikerek sorozata volt. Gál Sándor érté­kelő írásából idézek, amely a Szabad Földműves 1966. június 4-ei számában volt olvasható: ,A Jókai Napoknak volt közön­sége és tömeghatása. Sajnos, az idén annál kedvezőtlenebbül JÓKAI NAPOK RETRO I. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Üj Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents