Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-02 / 101. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 2. Iskola utca 21 A négytagú csapatoknak számos játékos-zenés feladatot, fejtörőt kellett megoldaniuk Kodály-vetélkedő Galántán A nagykéri alapiskolások szerezték a legtöbb pontot, ők örülhettek a győzelemnek (Fotó: CSGTV) A Csemadok Galántai Te­rületi Választmánya, a Szlovákiai Magyar Zene- barátokTársasága és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége Kodály Zoltán születésének 130. évfordu­lója kapcsán műveltségi vetélkedőt hirdetett az alapiskolák felső tagoza­tosai számára. MÉSZÁROS MAGDOLNA A régió öt iskolájából jelent­keztek a zeneszerető csapatok: Deákiból, Felsőszeliből, Galán- táról, Nagykérről és Peredről. Április elején zajlott a vetélke­dő Galántán a Pázmány Péter Alapítvány székházában, ahol a terem falát Tavaszy Noémi budapesti grafikus Kodály vi­rágai című linómetszet-soroza­ta vetítette a szemlélők elé a Mester egy-egy művének grafi­kai adaptációját. A vetélkedőt Mézes Rudolf, a Csemadok TV titkára nyitotta meg. Kifejtette Kodály jelentő­ségét a magyar zenetörténet számára, s hogy méltán büszkék lehetünk rá mint zeneszerzőre, népdalgyűjtőre, karmesterre s nyelvészre. Hatása a mai zene­oktatásra és énekkari mozga­lomra rendkívüli. Nevelési elveit pedig a gyermekek személyisé­gének fejlesztésében nem nélkü­lözheti a mai pedagógia sem. A négytagú csapatok verse­nyét Stirber Lajos, a komáromi Jókai Mór AI karnagya, Kazán József, a nagykéri AI tanára, Száraz Erzsébet, a Csemadok Galántai TV elnöke, Görföl Je­nő, a Csemadok OV titkára, a Pro Patria Honismereti Szövet­ség vezetője és Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szö­vetségének elnöke kísérte fi­gyelemmel és értékelte. 1. Nagykéri AI - 178 pont 2. Felsőszeli Széchenyi István AI -136 pont 3. Galántai Kodály Zol­tán AI -132 pont 4. Peredi AJ -125 pont 5. DeákiAI-104 pont Ezután Stirber Lajos vette át a játékvezetői szerepet. Hangu­latoldóként elénekeltette a je­lenlevőkkel a Gerencséri utca kezdetű népdalt, majd elma­gyarázta az első feladatkört. A zenehallgatás 10 fordulóból állt, amelyben mindegyik rész­lethez 3-4 kérdéscsoport tarto­zott. A zenék megszólaltatásá­ról Mézes-Bota Csilla gondos­kodott. A feladatokat boríték­ban kapták meg a csapatok, az egyes művek elhangzása után kitöltötték a feladatsorokat, majd egyszerre adták le a meg­oldásokat. A szünet után ismét énekel­tek, majd Kazán József folytat­ta a játékot tesztfeladatokkal. Ezek között volt keresztrejt­vény, képek felismerése Kodály munkásságát illetően, zenei to­tó, műkereső és még több más érdekes fejtörő. A csapatok iz­galmát fokozta, hogy közben a táblán megjelentek az előző feladatok eredményei, s na­gyon szoros verseny alakult ki. Az utolsó hajrá ismét zene- hallgatás volt, de most más­képpen. Ez azt jelentette, hogy az ismert művek más hangsze­relésben hangzottak el, főleg zongorán. A tanulóknak így sokkal nehezebb volt felismer­niük a dallamokat. Azonban ezeket a feladatokat is ügyesen megoldották. A díjkiosztáson valamennyi versenyző emléklapot kapott. A csapatok ezüst-, illetve aranysávos besorolást kaptak, és egy hatalmas könyvcsoma­got vehettek át a zsűritől. A fel­készítőknek is emléklappal és könyvekkel köszönték meg fá­radozásukat. Végül Mézes Rudolf egy meglepetéssel is szolgált, meg­hívta az összes csapatot tanára­ikkal együtt egy felfedezőútra Kodály nyomában, melyre jú­niusban kerül sor Budapesten és Kecskeméten. A kellemes hímek mindenki nagyon meg­örült. Az együtt töltött délelőtt, az értékes ajándékok és a sok új ismeret mindenképpen gazda­gította a résztvevőket, s meg­erősítette őket abban, hogy ér­demes kutatni, művelődni, s a hagyományokat ápolni. A má- tyusföldi és zoboralji gyerekek és pedagógusaik munkája példaértékű. Kodály hagyatéka tovább él a magyar iskolákban. EUROCLIO huszadszor - történelemtanárok nemzetközi konferenciája Németországban Visszaemlékezések ELEK JÓZSEF Április 7-13. között Erfurt adott otthont az EUROCLIO 20. konferenciájának. Ahogy Sylvia Semmet, a történelemtanárok európai szervezetének elnöke bevezetőjében elmondta, szán­dékosan esett a választásuk a thüringiai városra, amely nyu­gat és kelet határán fekszik. A konferencia alapgondolata a múlt század emlékeinek megőr­zésére helyezi a hangsúlyt, ezt sugallja a cím is: Visszaemléke­zések. Szlovákiát ketten képvisel­tük: Tóth Tibor az Ipolysági Ma­gyar Tannyelvű Gimnáziumból és jómagam a komáromi Selye János Gimnáziumból. A prog­ramban előadások, kerekasztal- beszélgetések, csoportmunkák, városnézések, iskolalátogatá­sok és tanulmányi kirándulások váltották egymást. A Visszaem­lékezések alaphangulatát az an­gol Keith Lowe határozta meg, aki élvezetes előadásmódjával ecsetelte a történelem több szempontú vizsgálatának fon­tosságát. Egy eseményt és annak hatását igazán csak úgy érthet­jük meg, ha minden fél oldalát megismerjük. Ez megerősítheti bennünk a toleranciát a másik­kal szemben is. A másik megismerését segí­tették elő a csoportmunkák, me­lyek során a résztvevők külön­böző nemzetek történelemtaná­raival együttműködve bújtak a diákok szerepébe. Izlandi, ro­mán, máltai, görög, finn, német, lengyel, svéd és angol kollégák­kal dolgoztunk együtt a work- shopokban. Két napon keresztül tartott a tankönyvek bemutatój a is, ahol mi is képviseltettük ma­gunkat. A 2008-ban kiadott, magyar gimnáziumok számára írt történelemkönyvünk tatár, norvég, holland és cseh könyvek társaságában várta az érdeklő­dőket. Mi is sűrűn lapozgattuk más nemzetek munkáit. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nemcsak földrajzilag, hanem a módszertan „geográfiáját” te­kintve is különbözünk kelettől és nyugattól is. A fehérorosz, orosz és tatár tankönyvek szö­vegközpontúságát már megha­ladtuk, a nyugatiak forrásköz­pontú foglalkoztató tankönyve­ihez még nem nőttünk fel. Külön érdekességnek számít a svéde­ké, amelyben egy külön fejezet foglalkozik Trianonnal és a reví­ziós politikával, míg a szlovák könyvek egy mondattal intézik el a békeszerződést. A Visszaemlékezések konkrét témái a holokauszttal, a nyugat- néníet-keletnémet viszonnyal, Weimar náci, Erfurt zsidó emlé­keivel voltak kapcsolatosak. Az EUROCLIO-konferencia Történelemkönyvek Európa különböző országaiból (A szerző felv. utolsó hivatalos munkanapján iskolalátogatáson vettünk részt. Hasonlóan a csoportmunkák­hoz, itt is ki lehetett választani egy iskolát. A Heinrich Mann Gymnasiumban egy olyan kö­zépiskolát ismertünk meg, amely tipikus kelet-európai problémákkal küzd. A technikai felszereltség terén van mit be­hozniuk nyugati kollégáikhoz képest, a pénz itt is hiányzik, vagyis hasonló a helyzet, mint nálunk, Szlovákiában. A fárasztó heti munkát közös estével zárta a száznál is több történelemtanár Európa csak­nem minden szegletéből. Azzal a nyitottsággal telt az utolsó fel­vonás is, ahogy a közös munká­val töltött napok: nyitottsággal mások iránt, hogy megértsük, megismerjük, hogyan gondol­kodnak, dolgoznak kollégáink Európa országaiban, s hogy el­mondhassuk, kisebbségi iskolák tanáraiként milyen körülmé­nyek között küzdünk a történe­lem oktatásánakjavításáért. Mivel Szlovákiában csak egy történelemtanár-társulat léte­zik, büszkék lehettünk arra, hogy kisebbségként képvisel­hettük országunkat. Az EU­ROCLIO minden évben kijelöli a következő konferenciák hely­színét, ősszel San Sebastian, jö­vő tavasszal Macedónia várja Európa történelemtanárait. Nem kell más hozzá, mint vállal­kozó kedv, egy csipetnyi bátor­ság, türelem a pályázati papírok kitöltéséhez és egy kis angol nyelvtudás sem akadály. Azok a kollégák, akiknek a figyelmét felkeltettük, keressenek kapcso­latot velünk a Történelemtaná­rok Társulásán keresztül. Külön köszönettel tartozom Vajda Barnabásnak, a Selye János Egyetem tanárának a segítsé­gért, biztatásért és támogatá­sért, hogy az erfurti konferenci­án képviselhettem a Társulást. Rengeteg ember rótta le tiszteletét az áldozatok előtt (A szerző felv. A POSTA HOZTA Az Élet menetén 2012 decemberében, mikor Tóth Tibor tanár úr meghirdette a jelentkezést a holokauszt em­lékére szervezett az Élet menete című rendezvényre, nem sejtet­tük, mekkora élményekben lesz részünk. Az ipolysági állami gimnázium diákjaiként mi kép­viseltük a szlovákiai magyar kö­zépiskolákat ezen a nemzetközi akción április 8-án, a Jóm Haso- án, a holoauszt napján. Április 7-én indultunk útnak több szlovák középiskolással és tanáraikkal, hogy együtt emlé­kezzünk a történelem egyik legszömyűbb eseményére. Másnap a délelőtti órákban ér­keztünk meg Auschwitz I-be, a munkatáborba. Az első megál­lónk az ottani gázkamrákhoz vezetett, majd a szlovák barakk­ban részt vettünk Martin Kor- čok, a pozsonyi zsidó múzeum igazgatójának előadásán. Ren­geteg új információt tudtunk meg a szlovák zsidóságról. Ellá­togattunk a magyar barakkhoz is, és az ottani rövid előadáson is részt vettünk. A menet előtt vé­gigjártuk az ottani múzeumo­kat, ami sokunk számára még hátborzongatóbb volt, mint a haláltábor. Egészen idáig az ál­dozatokat csak számokként em­lítették, de a múzeumok falán függő képek, a rengeteg cipő, le­vágott haj és a többi személyes tárgy látványa, amelyektől meg­fosztották őket, valóban szívbe markoló látvány volt. Ekkor tu­datosult mindannyiunkban, hogy minden pár cipő egy embe­ri életet jelent. Családok, életek mentek tönkre egy embertelen, őrült eszme miatt. A délutáni órákban megindult a tömeg Bir- kenauba, a haláltábor felé. Ren­geteg ember gyűlt össze a világ minden szegletéből, hogy lerója tiszteletét az áldozatok előtt. A magyar zászlót látva sokan jöt­tek oda hozzánk egy-egy fotóra, egy-két szóra. Birkenauba érve, egy magyar hölgy szólított meg minket a Kossuth rádiótól, hogy interjút készítsen velünk. Meg­tisztelve éreztük magunkat, örömmel vállaltuk a felkérést. Ezután ellátogattunk az összes nyitva lévő barakkba, és a sínek­re kiállított magyar vagont is megtekinthettük. A krematóri­umok és a felrobbantott gáz­kamrák látványa mély nyomot hagyott bennünk, felvetődött mindannyiunkban a kérdés - MIÉRT? A tábor szélén zajlott megemlékezésen több ezer em­ber vett részt. Az utolsó napon kölcsönösen beszámoltunk egymásnak az auschwitzi élmé­nyekről. Ezt követte Martin Korčok előadása, amely nem­csak a történelmi tényekről szólt, hanem főleg a két világhá­ború közti időszak zsidóságának életéről, tradícióiról. Az Élet menete egy életre szóló élmény volt számunkra, sokat tanultunk az empátiá­ról, az összetartásról, renge­teg hasonló mentalitású em­berrel ismerkedtünk meg. Az itt szerzett élményeket soha nem feledjük! Bízunk benne, hogy a múlt rémképeit látva az emberekben tudatosul majd, hogy ilyen szörnyű­ségnek nem szabad még egy­szer megtörténnie. Zolczer Melánia diák Kincskeresés címmel május 19-éig tekinthető meg a komáromi Limes Galéria Dúdor István termében az a gyerekrajz-kiállítás, amelyet a komáromi Munka Utcai Alapiskola alsó és felső tago­zatos diákjainak munkáiból állított össze Beke Ágnes, az iskola pedagógusa. A tárlaton közel 100, különböző technikával készült alkotás látható. (V. Krasznica Melitta felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents