Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-02 / 101. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 2. Iskola utca 21 A négytagú csapatoknak számos játékos-zenés feladatot, fejtörőt kellett megoldaniuk Kodály-vetélkedő Galántán A nagykéri alapiskolások szerezték a legtöbb pontot, ők örülhettek a győzelemnek (Fotó: CSGTV) A Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Szlovákiai Magyar Zene- barátokTársasága és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója kapcsán műveltségi vetélkedőt hirdetett az alapiskolák felső tagozatosai számára. MÉSZÁROS MAGDOLNA A régió öt iskolájából jelentkeztek a zeneszerető csapatok: Deákiból, Felsőszeliből, Galán- táról, Nagykérről és Peredről. Április elején zajlott a vetélkedő Galántán a Pázmány Péter Alapítvány székházában, ahol a terem falát Tavaszy Noémi budapesti grafikus Kodály virágai című linómetszet-sorozata vetítette a szemlélők elé a Mester egy-egy művének grafikai adaptációját. A vetélkedőt Mézes Rudolf, a Csemadok TV titkára nyitotta meg. Kifejtette Kodály jelentőségét a magyar zenetörténet számára, s hogy méltán büszkék lehetünk rá mint zeneszerzőre, népdalgyűjtőre, karmesterre s nyelvészre. Hatása a mai zeneoktatásra és énekkari mozgalomra rendkívüli. Nevelési elveit pedig a gyermekek személyiségének fejlesztésében nem nélkülözheti a mai pedagógia sem. A négytagú csapatok versenyét Stirber Lajos, a komáromi Jókai Mór AI karnagya, Kazán József, a nagykéri AI tanára, Száraz Erzsébet, a Csemadok Galántai TV elnöke, Görföl Jenő, a Csemadok OV titkára, a Pro Patria Honismereti Szövetség vezetője és Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke kísérte figyelemmel és értékelte. 1. Nagykéri AI - 178 pont 2. Felsőszeli Széchenyi István AI -136 pont 3. Galántai Kodály Zoltán AI -132 pont 4. Peredi AJ -125 pont 5. DeákiAI-104 pont Ezután Stirber Lajos vette át a játékvezetői szerepet. Hangulatoldóként elénekeltette a jelenlevőkkel a Gerencséri utca kezdetű népdalt, majd elmagyarázta az első feladatkört. A zenehallgatás 10 fordulóból állt, amelyben mindegyik részlethez 3-4 kérdéscsoport tartozott. A zenék megszólaltatásáról Mézes-Bota Csilla gondoskodott. A feladatokat borítékban kapták meg a csapatok, az egyes művek elhangzása után kitöltötték a feladatsorokat, majd egyszerre adták le a megoldásokat. A szünet után ismét énekeltek, majd Kazán József folytatta a játékot tesztfeladatokkal. Ezek között volt keresztrejtvény, képek felismerése Kodály munkásságát illetően, zenei totó, műkereső és még több más érdekes fejtörő. A csapatok izgalmát fokozta, hogy közben a táblán megjelentek az előző feladatok eredményei, s nagyon szoros verseny alakult ki. Az utolsó hajrá ismét zene- hallgatás volt, de most másképpen. Ez azt jelentette, hogy az ismert művek más hangszerelésben hangzottak el, főleg zongorán. A tanulóknak így sokkal nehezebb volt felismerniük a dallamokat. Azonban ezeket a feladatokat is ügyesen megoldották. A díjkiosztáson valamennyi versenyző emléklapot kapott. A csapatok ezüst-, illetve aranysávos besorolást kaptak, és egy hatalmas könyvcsomagot vehettek át a zsűritől. A felkészítőknek is emléklappal és könyvekkel köszönték meg fáradozásukat. Végül Mézes Rudolf egy meglepetéssel is szolgált, meghívta az összes csapatot tanáraikkal együtt egy felfedezőútra Kodály nyomában, melyre júniusban kerül sor Budapesten és Kecskeméten. A kellemes hímek mindenki nagyon megörült. Az együtt töltött délelőtt, az értékes ajándékok és a sok új ismeret mindenképpen gazdagította a résztvevőket, s megerősítette őket abban, hogy érdemes kutatni, művelődni, s a hagyományokat ápolni. A má- tyusföldi és zoboralji gyerekek és pedagógusaik munkája példaértékű. Kodály hagyatéka tovább él a magyar iskolákban. EUROCLIO huszadszor - történelemtanárok nemzetközi konferenciája Németországban Visszaemlékezések ELEK JÓZSEF Április 7-13. között Erfurt adott otthont az EUROCLIO 20. konferenciájának. Ahogy Sylvia Semmet, a történelemtanárok európai szervezetének elnöke bevezetőjében elmondta, szándékosan esett a választásuk a thüringiai városra, amely nyugat és kelet határán fekszik. A konferencia alapgondolata a múlt század emlékeinek megőrzésére helyezi a hangsúlyt, ezt sugallja a cím is: Visszaemlékezések. Szlovákiát ketten képviseltük: Tóth Tibor az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumból és jómagam a komáromi Selye János Gimnáziumból. A programban előadások, kerekasztal- beszélgetések, csoportmunkák, városnézések, iskolalátogatások és tanulmányi kirándulások váltották egymást. A Visszaemlékezések alaphangulatát az angol Keith Lowe határozta meg, aki élvezetes előadásmódjával ecsetelte a történelem több szempontú vizsgálatának fontosságát. Egy eseményt és annak hatását igazán csak úgy érthetjük meg, ha minden fél oldalát megismerjük. Ez megerősítheti bennünk a toleranciát a másikkal szemben is. A másik megismerését segítették elő a csoportmunkák, melyek során a résztvevők különböző nemzetek történelemtanáraival együttműködve bújtak a diákok szerepébe. Izlandi, román, máltai, görög, finn, német, lengyel, svéd és angol kollégákkal dolgoztunk együtt a work- shopokban. Két napon keresztül tartott a tankönyvek bemutatój a is, ahol mi is képviseltettük magunkat. A 2008-ban kiadott, magyar gimnáziumok számára írt történelemkönyvünk tatár, norvég, holland és cseh könyvek társaságában várta az érdeklődőket. Mi is sűrűn lapozgattuk más nemzetek munkáit. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nemcsak földrajzilag, hanem a módszertan „geográfiáját” tekintve is különbözünk kelettől és nyugattól is. A fehérorosz, orosz és tatár tankönyvek szövegközpontúságát már meghaladtuk, a nyugatiak forrásközpontú foglalkoztató tankönyveihez még nem nőttünk fel. Külön érdekességnek számít a svédeké, amelyben egy külön fejezet foglalkozik Trianonnal és a revíziós politikával, míg a szlovák könyvek egy mondattal intézik el a békeszerződést. A Visszaemlékezések konkrét témái a holokauszttal, a nyugat- néníet-keletnémet viszonnyal, Weimar náci, Erfurt zsidó emlékeivel voltak kapcsolatosak. Az EUROCLIO-konferencia Történelemkönyvek Európa különböző országaiból (A szerző felv. utolsó hivatalos munkanapján iskolalátogatáson vettünk részt. Hasonlóan a csoportmunkákhoz, itt is ki lehetett választani egy iskolát. A Heinrich Mann Gymnasiumban egy olyan középiskolát ismertünk meg, amely tipikus kelet-európai problémákkal küzd. A technikai felszereltség terén van mit behozniuk nyugati kollégáikhoz képest, a pénz itt is hiányzik, vagyis hasonló a helyzet, mint nálunk, Szlovákiában. A fárasztó heti munkát közös estével zárta a száznál is több történelemtanár Európa csaknem minden szegletéből. Azzal a nyitottsággal telt az utolsó felvonás is, ahogy a közös munkával töltött napok: nyitottsággal mások iránt, hogy megértsük, megismerjük, hogyan gondolkodnak, dolgoznak kollégáink Európa országaiban, s hogy elmondhassuk, kisebbségi iskolák tanáraiként milyen körülmények között küzdünk a történelem oktatásánakjavításáért. Mivel Szlovákiában csak egy történelemtanár-társulat létezik, büszkék lehettünk arra, hogy kisebbségként képviselhettük országunkat. Az EUROCLIO minden évben kijelöli a következő konferenciák helyszínét, ősszel San Sebastian, jövő tavasszal Macedónia várja Európa történelemtanárait. Nem kell más hozzá, mint vállalkozó kedv, egy csipetnyi bátorság, türelem a pályázati papírok kitöltéséhez és egy kis angol nyelvtudás sem akadály. Azok a kollégák, akiknek a figyelmét felkeltettük, keressenek kapcsolatot velünk a Történelemtanárok Társulásán keresztül. Külön köszönettel tartozom Vajda Barnabásnak, a Selye János Egyetem tanárának a segítségért, biztatásért és támogatásért, hogy az erfurti konferencián képviselhettem a Társulást. Rengeteg ember rótta le tiszteletét az áldozatok előtt (A szerző felv. A POSTA HOZTA Az Élet menetén 2012 decemberében, mikor Tóth Tibor tanár úr meghirdette a jelentkezést a holokauszt emlékére szervezett az Élet menete című rendezvényre, nem sejtettük, mekkora élményekben lesz részünk. Az ipolysági állami gimnázium diákjaiként mi képviseltük a szlovákiai magyar középiskolákat ezen a nemzetközi akción április 8-án, a Jóm Haso- án, a holoauszt napján. Április 7-én indultunk útnak több szlovák középiskolással és tanáraikkal, hogy együtt emlékezzünk a történelem egyik legszömyűbb eseményére. Másnap a délelőtti órákban érkeztünk meg Auschwitz I-be, a munkatáborba. Az első megállónk az ottani gázkamrákhoz vezetett, majd a szlovák barakkban részt vettünk Martin Kor- čok, a pozsonyi zsidó múzeum igazgatójának előadásán. Rengeteg új információt tudtunk meg a szlovák zsidóságról. Ellátogattunk a magyar barakkhoz is, és az ottani rövid előadáson is részt vettünk. A menet előtt végigjártuk az ottani múzeumokat, ami sokunk számára még hátborzongatóbb volt, mint a haláltábor. Egészen idáig az áldozatokat csak számokként említették, de a múzeumok falán függő képek, a rengeteg cipő, levágott haj és a többi személyes tárgy látványa, amelyektől megfosztották őket, valóban szívbe markoló látvány volt. Ekkor tudatosult mindannyiunkban, hogy minden pár cipő egy emberi életet jelent. Családok, életek mentek tönkre egy embertelen, őrült eszme miatt. A délutáni órákban megindult a tömeg Bir- kenauba, a haláltábor felé. Rengeteg ember gyűlt össze a világ minden szegletéből, hogy lerója tiszteletét az áldozatok előtt. A magyar zászlót látva sokan jöttek oda hozzánk egy-egy fotóra, egy-két szóra. Birkenauba érve, egy magyar hölgy szólított meg minket a Kossuth rádiótól, hogy interjút készítsen velünk. Megtisztelve éreztük magunkat, örömmel vállaltuk a felkérést. Ezután ellátogattunk az összes nyitva lévő barakkba, és a sínekre kiállított magyar vagont is megtekinthettük. A krematóriumok és a felrobbantott gázkamrák látványa mély nyomot hagyott bennünk, felvetődött mindannyiunkban a kérdés - MIÉRT? A tábor szélén zajlott megemlékezésen több ezer ember vett részt. Az utolsó napon kölcsönösen beszámoltunk egymásnak az auschwitzi élményekről. Ezt követte Martin Korčok előadása, amely nemcsak a történelmi tényekről szólt, hanem főleg a két világháború közti időszak zsidóságának életéről, tradícióiról. Az Élet menete egy életre szóló élmény volt számunkra, sokat tanultunk az empátiáról, az összetartásról, rengeteg hasonló mentalitású emberrel ismerkedtünk meg. Az itt szerzett élményeket soha nem feledjük! Bízunk benne, hogy a múlt rémképeit látva az emberekben tudatosul majd, hogy ilyen szörnyűségnek nem szabad még egyszer megtörténnie. Zolczer Melánia diák Kincskeresés címmel május 19-éig tekinthető meg a komáromi Limes Galéria Dúdor István termében az a gyerekrajz-kiállítás, amelyet a komáromi Munka Utcai Alapiskola alsó és felső tagozatos diákjainak munkáiból állított össze Beke Ágnes, az iskola pedagógusa. A tárlaton közel 100, különböző technikával készült alkotás látható. (V. Krasznica Melitta felvétele)
