Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-10 / 107. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 10. Vélemény És háttér 7 Az Egyesült Államok a mindenhol jelen levő, korlátlan megfigyelés állama Minden telefont lehallgatnak Az Egyesült Államokban minden belföldi telefonhívást lehallgat és eltárol a titkosszolgálat - állapította meg az FBI egy korábbi terrorellenes ügynökének nyilatkozata alapján a The Guardian brit napilap. MT1-HÁTTÉR Az FBI egy volt ügynöke látszólag spontán, megdöbbentő nyilatkozatot tett arra vonatkozólag, hogy az amerikai felderítés milyen kiterjedt megfigyelést folytat. Tim Clemente egykori FBI-ügynököt a CNN hírtelevízióban arról faggatták, hogy a kormány milyen eséllyel kutathatja fel egy korábbi telefonbeszélgetés tartalmát. Az ügynököt a bostoni robbantásos merénylettel kapcsolatban interjúvolták meg, miután felmerült, hogy az abban részt vett az egyik terrorista, az elhunyt Tamerlan Camajev özvegye, a muszlim vallásra áttért 24 éves Katherine Russell is. A volt ügynök úgy fogalmazott: rendelkezésre állnak nemzetbiztonsági eszközök annak megállapítására, hogy pontosan miről beszélgettek. „Ezt az FBI nem feltétlenül akarja bíróság előtt feltárni, de segítheti a nyomozást” - mondta. A CNN közbevetésére, hogy az emberek úgy gondolják, ez nem lehetséges, az ügynök ezt mondta: „Nem, ez Amerika. Mindent rögzítenek, most is, miközben beszélünk, tetszik-e vagy sem.” A The Guardian elemzője a nyomaték kedvéért ehhez hozzáfűzte, hogy akár bírósági végzés nélkül is minden telefonbeszélgetést rögzítenek az USA területén. A volt FBI-ügynök a hírtévében hozzátette, „minden múltbeli digitális kommunikációt felvettek és tároltak”, és „nincs biztonságos digitális kommunikáció”. Ez nem csupán annyit jelent, hogy a kormány képes arra, hogy minden kommunikációt valós időben, vagyis annak időpontjában lehallgasson. Ennél sokkal többről van szó: minden digitális kommunikációt - telefonbeszélgetést, e-mailt, online társalgást és hasonlókat - automatikusan felvesznek és tárolnak, majd ehhez hozzáférést biztosítanak a kormánynak. „Ez a mindenhol jelen levő, korlátlan megfigyelés állama” - írta a brit lap, megjegyezve, hogy erre az átfogó tevékenységre korábban is utaltak bizonyosjelek. Ez a minden egyes telefonhívást érintő lehallgatási és adat- tárolási folyamat magyarázza a The Washington Post című na- püap 2010-es megdöbbentő közlését arról, hogy az NSA naponta 1,7 milliárd e-mailt, telefonhívást és más típusú kommunikációt rögzít. Habár ezt a lehallgatási-megfigyelési rendszert a legszigorúbb titkosság övezi, nagyságát bizonyos nyilatkozatok időnként érzékeltetik. Ron Wyden és Mark Udali demokrata párti szenátorok évek óta arra figyelmeztetnek, hogy az amerikaiak elképednének, ha megtudnák, hogy kormányuk milyen tevékenységet folytat a titkos megfigyelések keretében. A The Guardian megállapította: az Amerikai Megfigyelő Állam működésének az az alapelve, hogy nem történhet olyan emberi kommunikáció, amelyről az amerikai kormány ne szerezne tudomást. A brit lap ismert biztonsági elemzője, Glenn Greenwald megjegyezte: akármi legyen is az emberek nézete erről, a tömeges megfigyelés az önkényuralmi politikai kultúra jellemzője. NYUGI, LESZ ELÉG MELÓ. A KORMÁNY EGY CSOMÓ MUNKAHELYTEREMTŐ PROGRAMOT INDÍTOTT NEKÜNK. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Látjátok, feleim? JUHASZ KATALN Olyan ez, mint amikor belefeledkezünk valami kellemes tevékenységbe, például cukibbnál cukibb akciós ruhák között válogatunk egy boltban sokadmagunkkal, aztán szétnézünk, és megállapítjuk, hogyjócskán megcsappant a tömeg körülöttünk. Először megörülünk, hogy nő az esélyünk lőni valami egyedi darabot, aztán feltesszük a kérdést: hová lettek, miért tűntek el? Biztos oka van. Vége az akciónak, záróra közeleg, vagy a szomszédban nyitottak egy még olcsóbb boltot? Vagy mint amikor várunk a buszra, először sokan, aztán egyre kevesebben. Mit tudnak a többiek, amit én nem? Megszűnt aj árat? Vagy most indult egy vonat ugyanoda? Az történt, hogy mi, magyarok a minap szétnéztünk, és meglepődve vettük észre, hogy sokkal kevesebben vagyunk, mint amennyien voltunk. Az elmúlt két évben végzett nép- számlálások eredményei alap- jánjelenlegaligtöbbmint 10 millió magyar él a Kárpát-medencében. Pont annyi, amennyinek Magyarország lakosságát tudtuk, tanultuk, olvastuk, hallottuk. Szóval ez a tízmillió beleégett az agyunkba, és most ki kell onnét törölni, helyette pedig bevésni ezt: 8,3 millió. A másik fix adat a 15 millió volt, ennyi magyar miniszterelnöke kívánt lenni Antall József. Orbán Viktor viszont már csak 10,4 millió Kárpát-medencei magyart ölelhetett volna keblére kine-, vezésekor. Azt eddig is tudtuk, hogy nálunk 62 ezerrel csökkent a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma, az viszont új hír, hogy Magyarországon is komoly fogyást észleltek. A legutóbbi ottani nép- számláláskor voltak, akik egyszerűen üresen hagyták a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. Nemtörődömségből, lustaságból, vagy talán azért, mert annyira magától értetődőnek tartják a dolgot, hogy feleslegesnek^vélték megemlíteni, mint a férfiak a lánykori nevük feltüntetését a banki kölcsön igénylésénél-bizony, van ilyen rubrika, kéretik nem csodálkozni. A többi országból érkező adatokis meglepőek: Romániában 178 ezerrel, Szerbiában 39 ezerrel csökkent a magyar nemzetiségűek száma, Ukrajnában pedig az idei népszámlálás előtt a legtöbben pesszimisták ez ügyben. Jókora sokk ez. Nincs sok értelme a lelkes felfelé kerekítésnek, sem a könnyelmű sac- colgatásnak. Két dolgot tehetünk: gyerekeket szülhetünk és magyar iskolába írathatjuk őket, hogy megadjuk nekik a kezdő lökést. Később úgyis ők döntenek, őkkarikáznak, ők töltik ki a kérdőívet. A bajok akkor jönnek-és bizonyjönnek, tán már itt is vannak-, amikor a magyar fiataloknak nem telik gyerekre. Mert nincs munkájuk, mert alamizsnáért robotolnak, mert először lakni szeretnének valahol, vagy mert már rég nyugaton dolgoznak... KOMMENTAR Közéleti kátyú LOVÁSZ ATTILA A kátyú nem szocialista, nem konzervatív és nem liberális, a kátyú nagy, és nekünk az a dolgunk, hogy rendbe hozzuk. Valahogy így hangzik a NOVA elnöke, Dániel Lipšic szavainak parafrázisa. Jól mondja, mondhatnánk, mert ki a fenét érdekel az ideologizálás, amikor a féltengely van veszélyben, márpedig az folyamatosan, az életünkkel együtt veszélyben van. A cinizmussal bőven megáldott politikai kommentátor ilyenkor azt is leírhatná, hogyan képzeli el Lipšicet „monter- kában”, előbb betont keverve, majd aszfaltot öntve, de félre a tréfát. Amit Lipšic mondott, nem nagy igazság, hanem - ahogyan középiskolás éveim emblematikus magyartanára írta a dolgozatok alá - tárgyi tévedés. A kátyút az útkezelőnek kell megoldania, nem a politikusnak, és ha kátyúkat akarna Lipšic javítani, akkor túlképzett és drága munkaerőként tenné - a Harvardon biztosan nem ezt tanulta. A baj ott van, hogy mi meg szépen bevesszük. Merthogy, ha a kátyú olyan nagy és olyan sok, hogy politikai problémává duzzadt, akkor igenis van liberális, szocialista, konzervatív kátyú, van szélsőséges és mérsékelt, középvonalas, többségi, kisebbségi kátyú. Van bizony. Merthogy az út jobbára közút. De ez sem törvényszerű, mert van magánút is. De a magánutakat is jogszabállyal szabályozza az állam. A közutat kezelheti az állami szerv, de kezelheti állami vállalat is, sőt magáncég is. A közút kezelőjének van költségvetése. Egyrészt van pénz, amiből az út felépül. Aztán van olyan pénz, amiből az állagmegóvást, felújítást kell elvégezni. Ezen pénznek van forrása. Lehet állami költségvetésből, lehet útadóból, pályadíjból, útdíjból. Lehet ugyan Dárius kincséből is, de ennek valószínűsége éppen akkora, mint amennyire valószínű, hogy Dárius kincsét Szlovákiában találják meg. S amit nem lopnak el belőle, azt az utakra adják. Nos, az államnak azt kell eldöntenie, milyen közúti finanszírozási modell mellett dönt - s ez már politikai kérdés. Azt is el kell döntenie, a kátyúért ki felel, ki köteles megjavítani és miből. Ez is politikai kérdés. Azt is el kell döntenie, hová folyik az útdíj, az útadó és az autópályadíj, valamint azt, hogy ennek mekkora része a költségvetésé, mekkora az útkezelőé, sőt még az is kérdés, nem szükséges-e a pénz pótlása a költségvetésből. Ez mind-mind politikai kérdés. Ergo, létezik rá konzervatív, szocialista, liberális meg egyéb válasz, mert a politikus dolga a társadalom működő- képességének szavatolása számos érdekütközés mellett, nem pedig a betonozás. Ha ezt megoldják, akkor a megfelelő képzettségű, szabványos monterkát és kesztyűt viselő, technológiákat betartó ember dolga betömni a lyukat. Hogy a kilencvenes ne elméleti sebességplafon legyen. Lipsictől - eddigi munkája alapján - keresztény konzervatív megoldási javaslatokat várunk. Hátha meg is szavazzuk. FIGYELŐ Fehér gallér, feketefuvar Megdöbbentő eredményt hozott a magyar pénzügyőrség szlovák-magyar határ menti utakon szervezett ellenőrzés-sorozata. Minden negyedik Magyarországra belépő kamion a fehérgalléros bűnözők számára fuvarozott - írta a Napi Gazdaság. A pénzügyőr egységek három hónapon át tartották megfigyelés alatt a főbb útszakaszokat és szedték ki a sorból a gyanús járműveket. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal még úgy is több milliárd forint értékben foglalt le hamisított, szerzői jogot sértő termékeket, jelöletlen élelmiszereket és egyéb árut, hogy a negyedével, napi 1600 kamionnal csökkent a forgalom, miután elterjedt az ellenőrzés híre. Az áfacsalók az átfogó ellenőrzés következtében akár százmilliárd forintot is bukhattak havonta, a fináncok szeme előtt ugyanis nem tudták szállítmányaikat az országba hozni. A NAV az akció megkezdése előtt egy nulladik, kontroli- napon megmérte az adott szakaszokon a forgalmat, amelyhez képest negyedével, napi átlagosan 1600 teherautóval kevesebb érkezett az országba. Ez a csökkenés, illetve az alternatív módszerek alkalmazása igazolta a korábbi gyanút, vagyis hogy a forgalom jó része szervezett áfacsalásban érintett. A megzavarodott csalók hirtelen nem tudtak jobbat, mint leállítani a szállítmányokat, majd próbáltak alkalmazkodni a helyzethez, a konténeres ruhaszállítmányokat szétpakolták kisebb járművekbe, hűtőkamionokba, a kamionok az ellenőrzés kikerülése érdekében konvojban érkeztek. (NG)
