Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-09 / 106. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 Kemény nyomásgyakorlás aligha lesz - elvégre a Smer „szociális párt" és a szakszervezet „partnere" Ez a vonat már elment Tavaly évvége felé úgy tűnt, a tanárok kicsikarhatnak a kormányból néhány konkrét vállalást, ám szakszervezetük ráharapott az első eléje dobott gumicsontra. A helyzeten valószínűleg a keddi tüntetés sem változtat. MÓZES SZABOLCS Tegnapelőtt felültek a buszra, elmentek a fővárosba, felbaktattak a kormány, majd a parlament elé, aztán bevásároltak és hazamentek. „Letüntették” a magukét, és kész. Több eredményt valószínűleg naivitás várni a tanártüntetéstől. A hatékony nyomásgyakorlásnak több fontos alapfeltétele van: az összefogás, a jó időzítés, a kényszerhelyzet megteremtése vagy a lakosság (vagyis a választók) kritikus tömegének az ügy mellé állítása. Néha ez utóbbi nélkül is megy - gondoljunk az orvossztrájkra -, de csak akkor, ha rendkívül előnyös zsarolópozíciót tud kialakítani az adott ágazat. A keddi akcióra a fentiekből szinte semmi sem igaz. Az időzítés fabatkát sem ért, kényszer- helyzetet nem teremtettek (semmivel sem fenyegették meg a kormányt), látszólag hiányzik az akció mögül az összefogás is (muszájszaga van az egésznek), az embereket pedig nem lehet rövid időn belül kétszer ugyanazért a célért lázba hozni, pláne ha úgy látják, hogy a tüntetők maguk se nagyon tudják, mit és hogyan akarnak elérni. A szakszervezet tavaly ősszel érhette volna el a maximumot, ám akkor megijedt a lehetőségtől. Vezetősége egyrészt nem volt felkészülve a kemény nyomásgyakorlásra, másrészt nem is nagyon akarta azt - elvégre a Smer „szociális párt”, ráadásul a szakszervezeti konföderáció partnere. Itt ütött vissza az egy évtizedes bratyizás Ficóékkal - a valós érdekvédelem feladása a munkatörvénykönyv felpuhításáért és pár szakszervezeti főnöknek adott zsíros pozícióért. Hiányzik a koncepció, a prioA kormány bármilyen gumicsonttal képes hónapokra jóllakatni a pedagógus-szakszervezet vezetését. ritások és az összefogás is. A kormányzat bármilyen gumicsonttal képes hónapokra Jóllakatni” a szakszervezet vezetését, és sajnos nem látni, hogy az pontosan mit is akar. 2011-ben azt követelte, a tanárbéreket emeljék a nemzetgazdasági átlagbér 1,6-szorosára, tavaly a 10 százalékos béremelésért volt sztrájk. Végül beleegyeztek ennek a felébe is, azzal, hogy a minisztérium előkészíti az ágazat átfogó reformját. Az 5 százalékos emelés felemásra sikeredett, a reformcsomag felemásra se. Most akkor mi is a helyzet? Béremelés helyett az „iskolák megmentéséért, jobb körülményekért, az ágazat költségvetésének emeléséért” vonultak utcára. Már csak a világbéke hiányzott a célok közül... Május eleje van. Ebben a tanévben több figyelemfelkeltő akcióra aligha futja, várhatóan egy ideig újabb éles sztrájkra sem kerül sor. A keddihez hasonló színes felvonulások meg csak arra jók, hogy pár száz tanár kiránduljon Pozsonyba. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kocsmai szurkolás KOMMENTÁR A törvényhozó polgár KOCUR LÁSZLÓ Tavaly az állampolgárok 147 petícióval fordultak az állami szervekhez, ületve 7965 alkalommal éltek panasszal - derül ki abból a dokumentumból, melyet keddi ülésén vett tudomásul a kormány. Azaz entiyi alkalommal vették a fáradságot az állampolgárok, hogy az őket nyomasztó problémákra a kocsmai asztalcsapkodáson túl is megoldást próbáljanak keresni. 147 petíció - nem túl sok, legfeljebb ha ehhez hozzávesszük még a helyi és regionális szintű petíciókat, melyekről jellegüknél fogva nem készül statisztika, de azt mutatja, az emberek egy csoportjában kétségkívül megvan az igyekezet, hogy a nem kívánatos helyzetre hivatalos úton keressen orvoslást. Valószínűleg rájuk szeretne építeni az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek legújabb javaslata. Matovičék azt javasolják, hogy az állampolgárok közvetlenül terjeszthessenek be törvényjavaslatot a parlamentbe, azaz ha 15 000 állampolgár aláírná a benyújtandó törvényjavaslatot, akkor azzal a parlamentnek foglalkoznia kellene. Az állampolgárok így (majdnem) azonos szintre „emelkednének” a parlamenti képviselőkkel, akik jelenleg a kormány és a parlamenti bizottságok mellett törvénytervezeteket vagy törvénymódosítójavaslatokat nyújthatnak be. Az Egyszerűek a demokrácia erősödését, a közügyek iránti érdeklődésüket elvesztő állampolgárok aktivizálódását remélik a javaslattól. Az ötlet kicsit olyan, mint Matovičék szinte összes törvényjavaslata, alapjában véve nem lenne rossz, csak... Egyrészt kérdés, hogy az állampolgárok ezt akaiják-e, ahelyett, hogy a kiskertben szorgoskodnának, vagy horgásznának a meleg tavaszi napokon. A hazai politikai életben vannak hasonló, látszólag a közvetlen demokráciát erősíteni kívánó tendenciák. Legutóbb Dániel Lipšic független képviselő állt elő azzal, hogy a nép közvetlenül választhatná a főügyészt, ami valószínűleg a közvetlen demokrácia teljes félreértelmezése, a lakosság nagy részének ugyanis fogalma sincs a főügyészi munkajellegéről, illetve az erre a pozícióra szóba jöhető pár jelölt alkalmasságáról, arról nem is beszélve, hogy ezzel tovább emelkedne a választások száma. Kérdéses tehát, hogy ezeket a trendeket mennyire kell erőltetni. Másrészt kétségeink lehetnek az így megszülető törvényjavaslatok minőségét illetően. Míg a kormánynak és a parlamentnek komoly (adóinkból) fizetett apparátusa van a törvényalkotásra, az állampolgárok szabadidejükben, kvázi a „térdükön írnák meg” ezeket a törvényeket. Komoly veszélyt jelenthet az is, hogy gazdasági érdekcsoportok próbálnának visszaélni ezzel a lehetőséggel. Persze, ez a pártok és a parlamenti képviselők esetében is megtörténhet, sőt, meg is történik, ám esetükben az ellenőrzés lehetősége valamivel nagyobb, mint 15 000 állampolgár esetében. Igor Matovič ezen javaslata is hangzatos, ám ami a gyakorlati megvalósulását illeti, a szlovákiai viszonyok és az állampolgárok társadalmi érdeklődésének ismeretében valószínűleg több hátrány származna belőle, mint előny. Ráadásul vajmi csekély az esélye, hogy a javaslatot támogassa a Smer. Ficóék hatalomról alkotott elképzeléseihez más se hiányzik jobban, mint a népi törvényalkotás. Nem tudni, vajon Aszad vagy a felkelők vetettek-e be vegyi fegyvert, sőt az sem kizárt, hogy az eddigi bizonyítékok hamisítványok Izraeli csapás Irán ellen - Szíriában MAL1NÁK ISTVÁN Két dolog bonyolítja az amúgy is rendkívül összetett szíriai válságot. Az egyik Obama vörös vonala, a másik a szír területen végrehajtott izraeli légi csapások. Az alapvető kérdésre, hogy elmozdul-e valamerre az Aszad-rezsim és a felkelők közötti katonai patthelyzet, egyelőre nincs válasz. Elemzők szerint az amerikai elnök akaratlanul manőverezte bele magát egy nehéz helyzetbe, amikor azt mondta, ha bebizonyosodik, hogy Aszad vegyi fegyvert vetett be a felkelők ellen, azzal átlép egy vörös vonalat, ami erőteljes amerikai reakciót von maga után. A Fehér Ház valószínűleg csak kemény figyelmeztetést akart intézni - még tavaly - Aszad- hoz, s Obama egy nagyszabású, tömeges áldozatokkal járó vegyi támadásra gondolhatott, amikor ezt a szófordulatot használta. Mint a The New York Times rámutatott: a tét most az elnök szavahihetősége, és kétségbeejtően kevés a jó megoldás. Ennek az éremnek három oldala van. A hatalmas szíriai vegyi arzenált a kormány ellenőrzi, az USA és Izrael joggal tarthat attól, hogy ezek a fegyverek szélsőségesek kezébe kerülnek. A felkelők egyre több és korszerűbb fegyvert kapnak az Öböl-országoktól, és a sarokba szorított Aszad juthat olyan helyzetbe, hogy ígéretei ellenére a vegyi eszközök bevetése mellett dönt. Ilyesmire egyelőre bizonyíték nincs. Az érem másik oldala: a felkelőknek és támogatóiknak érdekükben áll, hogy egy nyugati katonai intervenció reményében eltúlozzák a vegyi támadás lehetőségét a rezsim részéről. A lázadók egyik, Ma- dzsid nevű parancsnoka azt állította, a Jordániában szolgáló amerikai hírszerzőkhöz két ízben is talaj-, haj-, és vizeletmintákat juttattak el a kormánycsapatok állítólagos vegyi támadásának helyszínéről, és azok pozitívnak bizonyultak. A britek is megpróbáltak bizonyítékokat szerezni. Az ideggáznak csak a nyomait találták, ezekből nem lehet nagyszabású vegyi támadásra következtetni. Harmadszor pedig: senki nem tudja, hogy ki használt vegyi eszközt, a kormány-e vagy a felkelők. Egy ENSZ-csoport - ez nem azonos az ENSZ-főtitkár által létrehozott, tekintélyes szakértőkből álló bizottsággal, amelynek Aszad nem engedi meg a kutakodást - azt állítja, A tét most Obama amerikai elnök szavahihetősége, és kétségbeejtően kevés a jó megoldás. hogy éppen a felkelők használtak vegyi fegyvert. Tehát e téren is valamiféle patthelyzet van, semmire nincs bizonyíték, s amíg ez így van, addig a Nyugat nem engedheti, hogy belerángassák - a felkelők és arab szövetségeseik - egy meggon- doladan akcióba. Különösen azért, mert több független szakértő is állítja: Szíriában eddig egyik fél sem vetett be vegyi fegyvert, az eddigi ún. bizonyítékok hamisítványok. Ami az izraeli légi csapásokat illeti: Jeruzsálem letette a nagyesküt és meg is üzente Aszadnak: a támadások nem ellene irányultak, hanem a libanoni síita Hezbollah ellen, pontosabban e radikális szervezetnek szánt iráni rakéták megsemmisítése volt a cél. Az izraeli katonai akciót a környező arab országok mellet Peking és Moszkva is elítélte, az ENSZ pedig aggódott miatta. A szíriai lázadók is elítélték a támadásokat, egyrészt azért, mert akaratlanul is egy oldalra kerültek a zsidó állammal, másrészt az Aszad-rezsim érvelését támasztották alá, miszerint Szíriában nem belső konfliktus zajlik, hanem külső erők - Izrael és a nyugati hatalmak - akarják megdönteni a törvényes kormányt. Valójában az izraeli támadás lényege az, hogy Netanjahu Teherán ellen nyitott frontot. Többször figyelmeztette az iszlám köztársaságot: amerikai jóváhagyás nélkül is szétbombázza az iráni atomlétesítményeket, ha az ajatolláhok nem tesznek le a nukleáris fegyver létrehozásáról. Fenyegető erődemonstráció volt ez a javából, Izrael megnyitotta az Irán elleni frontot - szíriai területen.
