Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-07 / 105. szám, kedd
Érdemes velük foglalkozni 12 Agrárkörkép A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 7. www.ujszo.com Húsmarhák tartása ÖSSZEFOGLALÓ Hízott bikával érdemes fog(Szilvássy László illusztrációs felvétele) lalkozni, állítják az állattartók. Bár egy állat csak másfél évesen értékesíthető, megfelelő méretű legelővel nem túl költségesen felnevelhető. Az anyaállat tömegta- karmányon (kukoricaszilázs vagy fuszenázs, réti széna) és legelőn él. Amikor felsül a gyep, kalászosok tarlóján az árvakelést, vagy a vetett muhart legelik az állatok A fűhozam csökkenésével a kukoricatarló lép előtérbe. A boijak 2-3 hónapos kortól boíjúindító tápot kapnak a borjúóvodában. A tejet választásig legeléssel egészítik ki. Ezután a hizlaldában naponta a mázsáik száma plusz egy küo- grammnyi abrakot fogyasztanak el. Vagyis 300 kilósán 4 kilót, 600 kilósán 6-7 kilót igényelnek Az abrakhoz vásárolt koncentrátu- mot kevernek A hízékonyságot tekintve a hizlalásba fogott charolais képes a napi 2-2,5 kilogramm testtömeggyarapodásra, de a már napi 1,3- 1,6 kilogrammos gyarapodással gazdaságosan 600 kiló fölé hizlalható. A tehenek tömege 600-800 kilogramm, a kiállításra felkészített tenyészbikák a 14 mázsát is elérik. Ezek az állatok valóban a világ legnagyobb testű szarvas- marhái. Izmoltságuk és szélességi méreteik megnyerőek. A hízott növendékmarhák húskitermelési százaléka és értékes húsrészeinek mennyisége és aránya igen kedvező. A csontos hús faggyúban szegény, jól márványozott. A hízóbikák a legigényesebb fogyasztói igényeket is kielégítik. A boíjú önköltségét az anyate- héntartás költsége és a választási tömeg határozza meg. A magas önköltség a tenyésztői munka extra ráfordításai miatt alakult ki, amit ellentételez, hogy a szaporulat döntő része tenyészállatként értékesül, így megtérül. A marhahizlalás önköltségét kedvezően befolyásolja a charolais fajta, amelynek átlagos napi tömeggyarapodása eléri az 1300 grammot. Kizárólag a továbbtenyésztésre alkalmatlan bikaboijakat hizlalják, az üszőboijakat jellemzően továbbtenyésztik. A takarmányozást saját előállítású takarmányra alapozzák, amelyet önköltségi áron terhelnek az ágazatra, (sz) A ló takarmányozásánál abból kell kiindulnunk, hogy alapvetően legelő állat. Ez azt jelenti, hogy emésztőrendszere a folyamatos, kis mennyiségű táplálék felvételére van berendezkedve. ISMERTETŐ Ezért takarmányozása során arra kell törekedni, hogy minél többször, kis adagokban kapja meg napi betevőjét. Ami egy átlagos hobbiló esetében napi 8-10 kg jó minőségű réti szénát, 4 kg abrakot (2 kg zab, 1 kg árpa, 1 kg kukorica) és nyalósót jelent. Természetesen ettől a ló igényei, munkáltatásának nehézségi foka, vemhességi állapota, az évszak, a fajta és nem utolsósorban a rendelkezésünkre álló lehetőségek függvényében el lehet térni. Például, ha a ló nehezebb munkát végez (távlovaglás, hosszabb túralovaglás), akkor abrakadagja emelhető 5-6 kg-ra is. A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel, és abrakot nem eszik. Háziasított körülmények között viszont abrakot is kap, és sajnos a legtöbb helyen a legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Tehát a széna az alaptakarmánya, ezért az legyen jó minőségű, és legyen belőle mindig a ló előtt. A szálastakarmányok közül is a leggyakorib b a réti széna. Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes és rostiartalma magasabb, mint a lucemaszalmá- nak. A hátas azt a fűfélét kedveli a legjobban, ami lassan fásodik, így például az angol peijét és a réti peijét. A betakarításra és a szénakészítésre a virágzás előtti vegetációs fázisban lévő növények alkalmasak, ebből készíthető a legjobb minőségű széna, amely zöldes színű, ropogós és nem poros. Tavasszal és nyáron azonban legjobb a zöldtakarmány, akár legeltetett, akár kaszált formában. Fontos azonban az átszoktatás időszaka: vagy hagyjuk egyre többet legelni, vagy fokozatosan emeljük a ló zöldtakarmány- adagját, hogy hozzászokjon a gyomra. A zöld pillangósok etetését viszont kerüljük. A kaszált zöldet mindig kiterítve tároljuk etetésig, hogy ne fülledjen be. A lucemaszéna nem igazán alkalmas, az inkább tejelő szarvasmarhának való. Magas fehérjetartalma miatt egyedül a szoptatós kancának adható. A zabszalma kiegészítő ballaszttakarmány lehet, mivel energia- és fehérjetartalma alacsony, rosttartalma viszont magas. A ló háziasításával folyamatosan került előtérbe az abraktakarmányok etetése. Ennek az a magyarázata, hogy az abrak koncentrált takarmány a szénához képest. Az abrak erős fizikai igénybevétel esetén megfelelő tápanyagot és energiát biztosít a lónak. A legáltalánosabb abraktakarmány a zab. Ez az egyetlen olyan takarmány, amiből annyit ehet a ló, amennyi csak belefér. Ennek oka, hogy szemszerkezete hasonlít a fűfélékére, energiatartalma közepes és rosttartalma magas. A másik jó étrendi hatású abrakféleség az árpa. Külső burka szorosabban tapad a maghoz, mint a zabé, ezért szokták Toppantva vagy zúzva is etetni. Tápanyagtartalma a zabéhoz hasonló, bár energiában annál kicsit gazdagabb. A harmadik abrakalapanyag a kukorica. Ennek a legmagasabb az energia- tartalma, viszont kicsi a fehérjetartalma. Nyerszsírtartalma alig marad el a zabétól. Ha csöves formában adjuk a lónak, akkor tovább rágja, tehát nem tud belőle habzsolni, ami kólikás (bélgörcsös) tünetekhez vezetne. A morzsolt kukoricát adhatjuk egészben is, de jobb roppantva vagy durván megőrölve. Finom őrleményt soha ne adjunk a lónak, mivel sajátos szokása a takarmány fújása. Ezért a poros vagy finomőrlésű takarmány különösen veszélyes számára, mivel a felszálló por belélegzése légzőszervi károsodást okozhat. Ennek kivédése egyszerű: etetés előtt az őrölt takarmányt vízzel locsoljuk meg. A legjobb, ha az előbb említett három takarmányt kevert formában adjuk a lónak, mert így az egyszerre többféle fontos anyaghoz jut. A lédús takarmányok jó étrendi hatásúak: ízletesek, valamint javítják az anyagcsere-folyamatokat. A pad egyik kedvence a sárgarépa. Ebből a napi adagja 2-4 kg. Fogyasztása magas karotín tartalma miatt különösen ajánlott csikóknak és szoptatós kancának. Fontos, hogy a répát etetés előtt jól tisztítsuk meg és az, hogy fagyasztva soha ne adjuk. A takarmányrépa és a cukorrépa étrendi hatása a sárgarépáéhoz hasonló, de karotint a cukorrépa nem, a takarmányrépa pedig csak nyomokban tartalmaz. Napi adagja 10 kg-ig növelhető, (háziállat) A szilázs fermentációja túlnyomóan a tejsav képződésén alapul, melyet a tejsavtermelő baktériumok állítanak elő életműködésük során Tömegtakarmányok tartósítása baktériumkészítményekkel TÁJÉKOZTATÓ A zöldtakarmányok jelentős részét nem eredeti állapotában, hanem tartósított takarmányként (széna vagy süózott takarmány) fogyasztják a haszonállatok. Ugyanakkor ezek a takarmányok fontos szerepet töltenek be a szarvasmarhák fehérje- és energiaellátásában. A süókuko- rica például a szarvasmarha-állomány energiaszükségletének 61%-át fedezi, a pillangós zöldtakarmányok, illetve a belőlük készült széna, valamint szilázs pedig a szarvasmarhák fehérjeigényének 66%-át elégíti ki. A takarmányok konzerválása természetesen veszteségekkel jár, ami egy határ felett - mivel igen nagy mennyiségű takarmányt kell tartósítani - érzékenyen érinti a takarmánygazdálkodást. A nem megfelelő szilázskészítés miatt gyakran penészgombákkal fertőzöttek a szüázsok, ezért penészes szilázsok etetése a fertőző betegségek kialakulásának kedvez. A szilázs fermentádója túlnyomóan a tejsav képződésén alapul, melyet a tejsavtermelő baktériumok állítanak elő életműködésük során. Ezek a baktériumok a cukrot fermentálják, és ezáltal különböző mennyiségű tejsav, ecetsav, etanol, mannitol és széndioxid keletkezik. Ideális esetben a tejsav dominál, mint a legerősebb sav, mely a szilázsban keletkezik, és amely különösen ízletes a kérődzők számára. Amennyiben a szüázsban nem elegendő a cukor mennyisége, vagy a szárazanyag tartalma alacsony, előfordulhat, hogy a sava- nyodás mértéke nem lesz megfelelő, és nem fogja meggátolni a nem kívánatos baktériumok pl. a clostridiumok szaporodását. A dostridiumok a tejsavat és a cukrot vajsavvá fermentálják, később a fehérjéket is fermentálják, miáltal felszaporodik az ammónia. Mindez ellentétes hatású a tejsavbaktériumok hasznos munkájával. Törekedni kell arra, hogy a pH-érték minél hamarabb elég alacsony legyen a szilázsban, hogy megelőzze a dostridiumok elszaporodását. Szerencsére a természetben úgy alakult, hogy a tejsavbaktériumok jobban tolerálják az alacsony pH-t, mint a dostridiumok, a savas pH akadályozza a dostridiumok élettevékenységét. Javítható a szilázs, ül. a szenázs természetes erjedő képessége valamüyen süózási segédanyag alkalmazásával is. Napjainkban ezek közül a biológiai tartósítószerek térhódítása figyelhető meg. Ennek az az oka, hogy a mikrobákra szelektíven ható kémiai anyagok (szerves és szervetlen savak, illetve azok sói, nitrát-, valamint nitrittartalmú szerek, formaldehid) részben munka-egészségügyi okok, másrészt egyéb egészségügyi hatások (szermaradványveszély) miatt szorultak vissza. A biológiai tartósítószerek egyik lényeges komponense a tejsav- baktérium-kultúra, amely liofi- lezett formában található meg a készítményekben. A baktériumkultúra felhasználásával az a célunk, hogy segítsük a tejsavbaktériumok mielőbbi gyors elszaporodását a süóban. A tejsavtermelő baktériumkultúrával végzett oltás akkor eredményes, ha az oltási csíraszám legalább egy nagyságrenddel meghaladja az epifita flórában található tejsavtermelő baktériumok számát. Európában már több mint száz biológiai tartósítószer van forgalomban. Ezek döntő többségében a tejsavbaktérium-kultúra nem egy, hanem több tejsavbak- térium-törzsből áll. A törzseket tulajdonságaik alapján céltudatosan választják ki. A legtöbb tartósítószerben megtalálható a Lactobacillus plantanom, amely ennek a baktériumnak a homofermentatív voltával, jó pH-tűrőképességével, kis proteolitikus aktivitásával van összefüggésben. A starterkultúra eredményes működéséhez az szükséges, hogy a takarmányban legyen elegendő szénhidrát A nehezen erjeszthető pillangós zöldtakarmányokban nincs elegendő erjeszthető szénhidrát, ezért ezekből a takarmányokból csak fonnyasztással lehet stabü szilázst előállítani. Amennyiben fonnyasztott zöldlucemát süózunk, a tejsavbaktérium-kul- túrával végzett oltás növeli az erjesztés biztonságát. Az oltás hatékonyságát befolyásolja a süózásra kerülő növény szárazanyag-tartalma is. A tejsavtermelő baktériumok számára a 30-35% közötti szárazanyag-tartomány tekinthető optimálisnak. A starterkultúrával végzett oltás hatása az erjesztés első napjaiban a legszembetűnőbb. Az oltás eredményeként több tejsav termelődik az erjesztés első napjaiban, s ennek következtében gyorsabb ütemben csökken a szüázs pH-ja. Mindez azt eredményezi, hogy hamarabb szorulnak ki az erjesztésből a káros baktériumok, kedvezőbb lesz a szüázsban a tejsav- ecetsav arány, illetve javul az erjesztés során a szénhidrát-felhasználás gazdaságossága. A végeredmény kisebb erjedési veszteség és jobb minőségű szüázs, amelyből többet hajlandók az állatok elfogyasztani. A legújabb megfigyelések szerint a baktériumkultúrával kezelt szilázsok, ül. szenázsok etetése során az esetek felénél növekedett a tejtermelés. Kísérletekkel igazolták, hogy a baktériumkultúrával oltott szüázsból a szarvasmarhák 5%-kal többet fogyasztottak és a borjúhizlalás, valamint a tejtermelés során 5-13%-kal javult a teljesítmény. Azokban az esetekben, amikor a takarmányfelvétel egyforma volt a kezelt és a kezeletlen szüázsokból, a baktériumkultúrával kezelt szilázst fogyasztó tejelő tehenek zsír- és fehérjetermelése, ül. a hízóborjak testtömeg-gyarapodása 3-15%-al volt nagyobb a kontrolihoz képest. Az utóbbi évtizedben nem csak a tartósítószerek, hanem a technikai feltételek is fejlődtek. Bevezették a fóliahengeres süózási technológiát, melynél jó megoldásnak találták a fony- nyasztást és a süózási segédanyagok kombinálását. Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján megállapíttották, hogy 32-34% szárazanyag-tartalom esetén a baktériumkultúrák használata javítja a szüázs minőségét (kedvezőbb tejsav-ecetsav arány, kisebb ammóniatartalom) és stabilitását. A fogyasztó- és környezetbarát anyagok felhasználása a mindennapi élet során vezetett ahhoz a leginkább ésszerű megoldáshoz, hogy a szüázs fermentációját homofermentatív tejsavtermelő baktériumokkal célszerű támogatni. Több típusa létezik a fermentációt segítő baktériumoknak, a homofermentatív tejsavtermelő baktériumok minden, kereskedelemben kapható szüázstartósító készítményben megtalálhatók. Fontos, hogy a süózandó anyag minden grammjára 100-150 ezer élő baktérium jusson. A szüázs baktériumkultúrákkal történő fermentációjának szabályozása kedvező hatásokkal jár. A takarmány erjedése gyorsan beindul, a tejsavtermelő baktériumok és a tejsav dominanciája jobban érvényesül, gyorsabban csökken a pH, rövid lesz az erjedési főszakasz, ami a nemkívánatos baktériumpopulációkra, penészekre gátló hatást fejt ki. Az így előállított szüázs javítja a hízómarhák tömeggyarapodását, tejelő marhák esetében pedig a tejzsír és a tejfehérje mennyiségét növeli, (takarmánylap) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 (Szilvássy László illusztrációs felvétele) A lovak etetése
