Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-07 / 105. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 7. Vélemény És háttér 7 A politika igazi arca: piszkos alkuk, átverések, korrupció és kicsinyes személyeskedés Intézményes különbség Az utóbbi időben kimondottan rákaptam arra, hogy politikáról szóló tévésorozatokat nézzek. Két „valósághű” sorozat is felbukkant ugyanis, a chicagói városi politikával foglalkozó Boss és az amerikai alsóházi intrikákat bemutató House of Cards (magyar nyelven sajnos még egyiket sem mutatták be). TOKÁR GÉZA Ugyan mindkét sorozat az Egyesült Államokban játszódik, de érdekes következtetéseket lehet belőlük levonni Szlovákiára nézve is. Eleve érdekes és sokatmondó a téma bemutatása, főként annak fényében, hogy milyen politikai sorozatokat lehetett látni eddig. Míg a korábbi próbálkozások, például Az elnök emberei alapjában véve jóindulatú, idealista személyiségeknek mutatják be a politikusokat, ezúttal teljesen más tulajdonságok kerülnek előtérbe. Hangsúlyt kapnak a piszkos alkuk, az átverések, a politikai rendszert átszövő korrupció és a kicsinyes személyeskedés, a modem technikai körülményekhez és hírközléshez való feltétlen alkalmazkodás. A Boss egy-egy epizódjának megnézése után kimondottan görcsbe rándul az ember gyomra és belegondolni se mer, mi folyhat valójában az Egyesült Államokban. Vagy éppen Közép-Európában, ha már a témánál tartunk. A mi térségünknek még csak politikai témájú sorozat sem jutott. Az önvizsgálat és az önirónia ismeretlen fogalmaknak, a kabaréműsorok (például az Uborka) elsorvadtak, a beszélgetős műsorok (mint a Heti Hetes és szlovák mutációja) pedig önmagukba fordultak. Áz egyetlen értékelhető szatíra mostanság, ami legalább egy szeletet megmutat a hétköznapok világából, a magyar bürokrácia tehetetlenségére összpontosító, néha kimondottan vicces Munkaügyek. Kérdés, hogyan festenének szlovákiai környezetben az Egyesült Államokban játszódó, realista politikai sorozatok. A tapasztalatokból és a közelmúlt eseményeiből kiindulva valószínűleg még az Tőrségünkben teljesen megszokott, hogy egy súlyos politikai problémát a hatáskörök módosításával oldanak meg. amerikai viszonyoknál is lehangolóbb képet festenének a politikáról és annak működéséről. A különbség ugyanis még akkor is szembetűnő, ha rájövünk, hogy egyes jelenségek, mint a korrupció és a nyílt ellenségeskedés rendszertől és politikai kultúrától függetlenül mindenhol megtalálható. A közép-európai szokások és a nyugati hagyományok egy dologban ugyanis markánsan különböznek: ez pedig az intézmények tisztelete (vagy jelen esetben a tisztelet hiánya). Míg Nyugaton még a sorozatbeli mindenható polgár- mesterben vagy frakcióvezetőben sem merülhet fel az, hogy egy-egy súlyos problémát az egyes tisztviselők és hivatalok hatáskörének megváltoztatásával és manipulálásával oldjon meg, addig ez a módszer Közép-Európában teljesen megszokott. Láthatjuk, miként módosítgatják a pártok az Alkotmányt vagy a bíróságok hatáskörét, miként alkalmazzák magától értetődő módon a kinevezések késleltetését. Ahhoz, hogy mindezt tudatosítsuk, tulajdonképpen nem is kell sorozatok után kutatni - elég hozzá a híradó. A hírforrás, ami durvább az amerikai sorozatoknál, legyenek azok bármennyire szókimondóak.- A szerelemből nem lehet megélni. Ide a pénztárcákat! (Peter Gossónyi rajza) Amikor az uniós pályázattal csak a helyi erős ember, a projektmenedzser és a beruházó jár jól Szegény embert az EU-támogatás is húzza HORBULÁK ZSOLT Ahogy mélyül az unió válsága, mind nagyobb figyelem irányul a szűkülő források hatékonyságának a felmérésére. Korábban csak a nagy pénzügyi keretek - mint az agráralap vagy a strukturális alap - álltak a középpontban, most már a kisebb, helyi célú támogatások értelmét is megkérdőjelezik. Azt eddig is tudtuk, hogy az uniós támogatások elosztása az állami korrupció melegágya. A kommunizmusban szocializálódott kelet-közép- európaiak erre sokszor csak legyintettek: végül is nem a mi pénzünk bánja. Érdemes megnézni, hogy a mi kistérségeinkben miként hasznosul a brüsszeli manna. A korrupció helyi szinten is érvényesül, legfeljebb kisebb mértékben. Ezt felszámolni valószínűleg sohasem sikerülhet. Azt viszont meg kell nézni, hogy a már megvalósult projekteknek mi lett a sorsuk, de még inkább azt, amiről még alig beszélnek, hogy egyáltalán volt-e értelmük? Ez az utóbbi kérdés az, amelyet legújabban egy-egy elemző óvatosan pedzeget. Ugyanis nem biztos, hogy az ingyen kapott pénzt mindig hatékonyan használják fel. A támogatásokat sok esetben olyan presztízsberuházásokra költik, amelyeket más körülmények között meg sem valósítanának, esetleg jóval későbbre terveznék. Ilyen tipikus invesztíciók a Idsvárosok, faluk főtereinek felújítása, de bizonyos esetekben akár az iskola bővítése is. Az igaz, hogy a település szépül, de minek a csinos tér, ha nincs pénz fűtésre, fizetésre, minek a nagy iskola, ha alig lézengenek benne a gyerekek, vagy akár egy kerékpárút, ha turisták se járnak erre, a környékbelieknek meg eddig is elég volt a töltés? Csak mert erre lehetett pénzt szerezni? Az igazi gond egy megtévesztő képlet. Tény, hogy egy-egy uniós támogatás elnyeréséhez gyakran elég ötszázalékos önrész, de ha ennek a kigazdálkodása is gondot okoz, a támogatás lehívásakor már egy átgondolatlan fejlesztésről van szó. Egy nagy projekt öt százaléka helyi szinten komoly kiadásnak minősülhet, és a pénznek máshol talán jobb helye lenne. Esetenként előfordul, hogy csak egy helyi politikus öncélú imázsépítéséről van szó, vagy egy projektmenedzser minél nagyobb százalékot akar leszakítani, esetleg a beruházó szerez magának egy újabb megrendelést. A legrosszabb az, ha egy ilyen beruházásra a település kölcsönt vesz fel. Ekkor éli fel igazán a jövőt a jelen kárára. KOMMENTAR Szomszédnézőben NAGY ANDRÁS Bajnai Gordon múlt heti, dunaszerdahelyi látogatásán tett kijelentései közül az egyik legfontosabb a határon túli magyarokat érintette. A volt miniszterelnök szerint mind a kettős állampolgárság, mind a szavazati jog kapcsán a jelenlegi helyzetet tényként kell elfogadni, ezen változtatni nem szükséges. Bár bennünket, szlovákiai magyarokat a kevés állampolgár- sági kérelem miatt kevéssé érint a szavazati jog, és amíg Ro- bertFicóékmaradnakhatalmon,nyilvánnem sokváltozás lesz, mégis érdemes odafigyelni arra, hogyan változik a magyar politikai pártok véleménye ezzel kapcsolatban. Bajnai dunaszerdahelyi előadásában kifejtette, hogy a Jogot el nem veszünk” elvet vallj ák. Tehát ha a magyar parlament egyszer nagy többséggel úgy döntött, hogy legyen kettős állampolgárság, majd a Fidesz úgy döntött, hogy járjon hozzá szavazatijog is, ők ezen már nem akarnak változtatni. Természete- sen nem arról van itt szó, hogy az Együtt 2014-nek most bármilyen beleszólása is lenne a dolgokba. AFidesszel szemben álló erők minden valószínűség szerint rájöttek és elfogadták, hogy a határon túli magyar témákban egyszerűen nem mehetnek szembe ajelenlegimainstreammel. Egyrészt, mertúj- ra magukra haragítanák a határon túliakat és esetleg maj d azok is elmennek a Fideszre vagy a Jobbikra szavazni, akiknek eddig eszükben sem volt beszállni a magyar belpolitikába - a magyar állampolgárság legfeljebb egyfajta lelki biztonságot ad (na) nekik. Másrészt a baloldal is belátta, hogy a magyar társadalom is elfogadta a kettős állampolgárságot mint tényt. Bajnaiék azt is megértették, hogy ezen a terepen, ha nyerni nem is tudnak, próbáljanak meg úgyjátszani, hogy túl sokat ne veszíthessenek. Ehhez kellenek az ilyen típusú kijelentések, hogy a határon túl is lássák az emberek, ők nem akarnak rosszat. Valószínűleg ugyanezt a taktikát fogják követni a szocialisták is, akik mondjuk Erdélyben nem nagyon kaphatnak szavazatokat, de hajói taktikáznak, nem hergelik maguk ellen az embereket. Nálunk ez a téma nem aktuális, a magyarországi pártok itt nem is fognak jövőre kampányolni. Ám látni kell azt, hogy a magyarországi ellenzéki politikai erők is keresik a kapcsolatot, a helyet, akár Szlovákiában is. A magyarországi-szlovákiai magyar kapcsolat nem feltétlenül csak a Fidesz-MKP- kapcsolatot jelenti. Ehhez kapcsolódik, hogy nemrég Magyarországon jártam, csak két falura a határtól, és egy beszélgetés során teljes nyugalommal szlovákozott engem egy helyi hölgy. A politikai hitvallása ebből a szempontból teljesen irreleváns. Kettős állampolgárság ide, szavazati jog oda, az egyszerű emberek fejében továbbra sincs teljesen tiszta kép arról, hogy kik is vannak a határ közveüen túloldalán. Nekem ez sokkal kellemetlenebb, és egyben fontosabb, mint az, mit ígérnek, vagy mit állítanak a magyar pártok. Mert először Magyarországon kellene mindenkinek tudatosítania, hogy kik is laknak a határ másik felén. FIGYELŐ Egy gratulációra ,A Magyarok Világszövetsége a Budapesti Zsidó Világ- kongresszus munkájához gratulált! Faxon küldte el gratuláló levelét Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a Budapesti Zsidó Világkongresszusnak, tudtuk meg az MVSZ neve elhallgatását kérő munkatársától. Patrubány Miklós jó munkát kívánt a Zsidó Világkongresszusnak, és sikerekben gazdag tevékenységet az Új Magyarország felépítéséhez, áll az MVSZ levelében.” A Magyarok Világszövetségéből Kizártak sajtószolgá- latánakközleménye Tüntessék el Konyev szobrát! Konyev marsall, a szovjet hadsereg egykori hadvezére prágai köztéri szobrának eltávolítását és múzeumba helyezését követeli a Lidové noviny. A cseh lap rámutat, „magyarok vére szárad Konyev kezén”,, főparancsnokként személyesen irányította az 1956-os magyar forradalom leverését. A szobrot 1980 májusában állították annak emlékére, hogy Konyev parancsnoksága alatt a szovjetek felszabadították Prágát. Egyéb- kéntKonyev kíséretében 1968 tavaszán szovjet hírszerzők tucatjai érkeztek Csehszlovákiába, s adatokat gyűjtöttek az ország majdani megszállásához. „De van itt még egy, sokkal súlyosabb ok. Konyev volt a parancsnoka 1956-ban azoknak a szovjet katonáknak, akiknek tankjai vérbe fojtották a kommunistaellenes felkelést Magyarországon. A prágai parkban tehát már 33 éve olyan ember integet nekünk baljával, aki közvetlenül felelős rengeteg magyar állampolgár haláláért” - írja a konzervatív cseh újság.
