Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-05 / 79. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 5. Vélemény És háttér 7 Čaplovič tulajdonképpen a tanárok elbocsátását javasolja, mint egy sima pénzügyi menedzser Közoktatás: a kutya vacsorája Čaplovič 84 oldalas jelentése nem lepett meg senkit. A közoktatásért felelős miniszter munkája ugyan érdekes olvasmány, de semmi olyat nem találunk benne, amitől elhihetnénk, jobb lesz az oktatás. LOVÁSZ ATTILA Az egyetlen érdekesség egy összeg: 200 millió euró. Nos, ennyivel nőne a közoktatásra szánt éves összeg, mégpedig úgy, hogy 140 millió a regionális iskolarendszerbe, -hálózatba, 60 millió pedig a felsőfokú intézményekbe kerülne, ha... Ha a pénzügyi tárca is úgy gondolja, hogy nem csak papíron marad prioritás a közoktatás. Meglátjuk. A pénzügyérek ugyanis csak annyit fűztek a jelentéshez, „minden világosabb lesz, ha meglesznek a közigazgatási költségek 2014-16-os keretszámai”. Magyarán, a terv ebben a pülanatban kutya vacsorája. Az oktatási szakszervezetek - azok a régiek, nem a sztrájkkészültség fenntartásáért küzdő új - azonnal reagáltak, mondván, ez több, mint amit kértek, és nagyon örülnek a fejleményeknek. Aki viszont nem biztos, hogy örül az egésznek, az a pedagógus. Nemcsak azért, mert a beígért összeg még sokáig beígért összeg marad, hanem azért is, mert a miniszter azt javasolja, tanítson kevesebb tanító több gyermeket, és akkor lesz pénz nagyobb bérekre. Hát ez az a javaslat, amelynek olvastán bizton tudhatjuk, hogy az égvilágon semmi nem változik. A jelenlegi, önmagát szociálisnak és baloldalinak nevező kormányzat éppen azért szidta az önmagát reform- és jobboldalinak nevező kormányzatokat, mert hatékonyság címén kevesebb al- kalmazott-nagyobb bér összefüggésben volt képes látni, láttatni a közoktatási rendszert. Ha ma egy felelős miniszter azt javasolja, hogy kevesebb pedagógus foglalkozzon a lurkókkal, akkor sima pénzügyi menedzser. Azaz olyan ember, aki megnézi, hogy jelenleg egy-egy osztály átlagos tanulói létszáma x, ezt beszorozza 1,3-mal, kijön az új keretlétszám, majd a pedagógusok számát beszorozza 0,7-tel és kijön az új alkalmazotti létszám. Nos, ehhez sem pedagógiai, sem tudományos rangfokozat nem kell, középiskolai végzettségű műszakvezetők is képesek a legelemibb hatékony- sági ráta kiszámítására. Az oktatásnak viszont - ha nem akarunk lecsúszni egyáltalán a jól élhető országok sorából- minőségre van szüksége. Szakképzett, egyben megbecsült pedagógusokra, akik nem 35-ös létszámú osztályokkal küszködnek, hanem marad idejük némi egyéni, egyedi, adott tanulóra kitalált módszerre is. A fegyelemre, nagyobb csoporttal végzett munkára alapozó, porosz típusú iskolának nem azért van vége, mert eldöntöttük, hanem mert a mai gyerekek befogadóképessége és kicsi lelke számára tökéletesen alkalmatlan. Oktatásügyi szakszervezeti vezetőként most nem nagyon örvendeznék. Sokkal inkább ösztönözném a szakszervezeti tagokat, legyenek rámenősebbek, mert az, amit a Čaplovič- jelentés megfogalmazott, semmi, de semmi minőségi változást nem hoz. Persze ehhez az kell, hogy ezt a szakszik is észrevegyék. JEGYZET Húsvéti sonka LAMPL ZSUZSANNA Lehet, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, de az biztos, hogy nincsen húsvét sonka nélkül. Jó soksonka nélkül, aminek egy része általában megmarad. Ez nem egyedi jelenség, azújságokfőzőrova- tai is bizonyítják, ilyentájttele vannak füstölthús-újrahasz- nosítási receptekkel, s ugye, a húsvéti sonka is ebbe a tárgykörbe tartozik. Feltéve, hogy tényleg füstölt, s tényleg hús. A nő eddig úgy tudta, hogy nincsen sonka disznó nélkül. Egyszer, kislány korában, hús vét előtt vonattal hozták a nagymamától a szép darab sonkát. Alassító szerelvény ablakából látta, amint egy ólból kicam- moga disznó, és rózsaszínmalackák tolakodnak a lába között. Müyen aranyosak, kiáltott fel. És milyen szép sonka lesz a combjukból, mondta valaki a kupéban utazó felnőttek közül. Akkor döbbenetében megfogadta, hogy soha többet nem fog sonkát enni - sonka never, kiabálná vékony hangon egy mai óvodás -, de otthon, miután kicsomagolták az illatos húst, valahogy mégis feloldotta magában az aranyos malacka és annakfelnőtténjébólkészült sonka közötti durva ellentmondást. Akkor még nem tudta, hogy az ilyen feloldásnak neve is van, úgy hívják, hogy kognitívdisszonancia. Anő így tudta meg, hogy a sonka a disznó combja. Idővel módosult abe- szerzési forrás, s vele együtt módosult a sonka szó tartalma is. Már nem a nagymamától volt, hanem az üzletből, s már nemcsak comb - mert azt nem mindig árulnak-, hanem tarja (hogy vegyes legyen, kérte a félj) és karaj (hogy még véletlenül selegyen vegyes, csak sovány, követelték a gyerekek). De mindenki sonkának hívta, merthús volt, és füstölt, ésjó. Azután elérkezett az idei húsvét. Anő megvette a sonkát. Gondosan leellenőrizte, hogy hazai termék-e, mert elvből támogatja a hazai termelőket. Amikor elérkezett az ideje, annak rendje s módja szerint meg- főzteahúst. Nemvoltolyan igazi füstölt illata, de azért alig várta, hogy megkóstolja. Vágott egy darabot, s ekkor érte az első meglepetés. Ahúsnak nem voltakszálkái. Pedignincsen hús izom nélkül, és az izom szálkákból áll, ezt mindenki tudja. Aztán beleharapott. Mintha szivacsba harapott volna . Olyan volt az állaga is, az íze is, már amennyiben a szivacs ízetlen. Először a saját fózőtu- dományában kezdett kételkedni, mert ugye az ember előszörpróbálja magábankeresni a hibát, de aztán rá kellett jönnie, hogy a hiba másban van. Azokban a hazai termelőkben, akik ezt a zselatinnal vagy ki tudj a mivel összetapasztott úgynevezett húst gyártották, s azokban az üzletekben, akik ezt a műsonkát nem kevés pénzért árusították. A nő eddig abban a tévhitben élt, hogy a termelő ésadisznó két különböző élőlény. De e tapasztalat után biztos abban, hogy némely termelő a disznóval egyenlő, sőt nagyobb disznó, mint amiből az igazi sonka készül. Pedigmindenki aranyos, ártatlan malackaként kezdi... KOMMENTÁR Unortodox közeledés MOLNÁR IVÁN Magyarország és Szlovákia egyre közelebb kerül egymáshoz. A történelmi sérelmek feloldása és a „komoly” nemzeti témák megoldása ugyan várat magára, az unortodox gazdasági intézkedések esetében azonban kezd egymásra hangolódni a két ország kormánya. A Fico____________kabinet által hozott gazdasági intézkedések e gyelőre persze nyomába sem érhetnek a Matolcsy-féle gazdaságpolitikai ámokfutásnak, szaporodnak azonban az olyan esetek, amikor a két kormány a hasonló problémákra csaknem hasonlóan reagál. A legújabb és egyben legszemléletesebb példa a kis- és középvállalkozások hitelezési problémáira adott válasz, amelyet a szlovák gazdasági miniszter és a pénzügyminiszter szerdán, Matolcsy György pedig tegnap, immár a jegybank elnökeként jelentett be. A kiindulási alap mindkét országban hasonló. A kis- és középvállalkozások eleve a gazdasági válság legnagyobb vesztesei, a megrendelések csökkenése miatt jelentős mértékben romlott a gazdálkodásuk. A kormányok ráadásul egy sor olyan intézkedést - adó- és járulék- emelés, rugalmatlanabb munkajogi szabályok - hoztak, amelyekkel tovább rontottak a helyzeten. Emiatt a kis- és középvállalkozások többsége képtelen megfelelni a bankok által támasztott egyre szigorúbb feltételeknek, az ágazat így akut hitelínségben szenved. A helyzet súlyosságát már a kormányok is érzik, hiszen ezek a vállalkozások azok, amelyek a legtöbb munkahelyet teremtik, még ha ez nem is olyan látványos, mint egy-egy nagy nyugati beruházó megjelenése. Ezúttal is a szlovák kormány választotta az elfogadhatóbb megoldást, az említett vállalkozásoknak ugyanis az Európai Befektetési Alap segítségével biztosít hitelkeretet, amely idén és jövőre elérheti a 170 millió eurót. A kis- és középvállalkozások ennek köszönhetően a kiválasztott bankokon keresztül fél százalékponttal olcsóbban, jóval enyhébb feltételek mellett vehetnek fel kölcsönt. Mindezt annak köszönhetően, hogy a hitelek egy részéért az Európai Befektetési Alap vállal kezességet. Matolcsy ezzel szemben most is hozza a formáját. Tegnap bejelentette, hogy a jegybank nulla százalékos kamatozású hitelt ad a kisebb cégeknek a bankrendszeren keresztül, amire a bankok legfeljebb 2 százalékos kamatot tehetnek rá, miközben devizahitelt kiváltó eszközöket is bevezetnek számukra. Az ország devizatartalékai a tegnap bejelentette intézkedések miatt azonban 3 milliárd euróval csökkennek, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben igencsak kockázatos intézkedés. Amiben a két ország gazdasági döntéshozói hasonlítanak, hogy ezúttal is csak a vállalkozók egy részén segítő megoldásokkal rukkoltak elő, továbbra is figyelmen kívül hagyva a vállalkozói szféra javaslatait, amelyekkel valóban segíthetnének, munkahelyek ezreit mentve meg. Ezzel kapcsolatban csekély vigasz, hogy Szlovákia ezúttal is a kevésbé kockázatos utat választotta, hiszen ami késik, nem múlik, és mint tudjuk, Fico - legalábbis a sokkoló ötletek szempontjából -jó tanulónak számít. TALLÓZÓ Túl különbözőek a V4 országai Kívülről úgy tűnhet, hogy a visegrádi négyek potenciálisan fontos tengelyt alkotnak Európában, amelyre a Baltikum, Délkelet-Európa és akár Ausztria is támaszkodhat geopolitikai, biztonság- politikai vagy uniós költség- vetési kérdésekben, csakhogy a V4 nem egy tömb, tagjai túl különbözőek - írta az European Voice hasábjain Edward Lucas, a The Economist külpolitikai szerkesztője. „A méret is gond. Lengyel- ország túl nagy, a másik három ország pedig túl kicsi, hogy egy ligában játsszanak, s a négy ország megítélése sem egységes”. Lucas emlékeztet, hogy Szlovákiának Vladimír Mečiar, Lengyelországnak a Kaczynski-kor- szak, Csehországnak Václav Klaus elnöksége okozott kellemetlen perceket. „Most pedig (helyesen vagy tévesen) Orbán Viktor Magyarországa a fekete bárány” - jelenti ki Lucas. A V4 regionális szerepét értékelve arról ír, szó sincs arról, hogy a V4 országai közös állásponton legyenek a kor ideológiai-filozófiai vagy biztonságpolitikai kérdéseiről. Azonban az együttműködés mégsem értelmetlen és bővíteni is lehetne, sorsát Lengyelország dönti el; ha teljes mellszélességgel támogatja, akkor tényező lehet, ha elhanyagolja, eljelentéktele- nedik. Lucas szerint a lengyel külügyminiszter megnyilatkozásai kizárják azt a forgatókönyvet, amely szerint Lengyelország majd kisebb államok élén vezeti a szövetséget az unió nagy országaival szemben, a V4 csak egy eszköz a sok közül Lengyelország számára. (MTI)
