Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-04 / 78. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 7 Addig nem lesz előrelépés, amíg Kína nem akarja - nem érdeke a koreai egyesülés Észak Dél ellen - koreai módra Elképesztően abszurd, amikor a Kim-dinasztia legifjabb sarja a felmenőit is túlszárnyalva az amerikai imperializmus megleckéz- tetéséről, az US A és Dél-Ko- rea elleni atomtámadásról beszél, az embemekmég sincs kedve nevetni. MALINAK ISTVÁN Elintézhető-e kézlegyintéssel az észak-koreai atomlétesítmények újraindítása, a rakéták harckészültségbe helyezése? A tűzszünet felmondása, a két Korea közötti forródrót elvágása? Ban Ki Mun ENSZ-főtitkámak van-e igaza, aki kedden azért aggódott, mert nem zárható ki, hogy valaki megunja Észak-Ko- rea folyamatos katonai provokációit és keményen visszavág? Pillanatnyilag a tények a következők. Ez még nem katonai, hanem diplomáciai konfliktus. A szakértők szerint a kommunista rezsim rakétaerői Délt elérhetik, de technikailag képtelenek arra, hogy az amerikai szárazföldre vagy a környékbeli amerikai támaszpontokra csapást mérjenek. A jelenleg hadgyakorlat címén - a térségben levő amerikai csapatok tűzereje megsemmisítő, messze felülmúlja Phenjanét. Pillanatnyilag kiterjedtebb háborúra senki sem számít, az északi rezsim azonban követhet el olyan, kemény választ kiprovokáló, ezért beláthatatlan következményekkel járó lépéseket, amilyen három éve a Cshonan cirkáló elsüllyesztése - félszáz déli tengerész halt meg -, vagy nem sokkal később Jonpjong szigetének ágyúzása volt. Az egyetlen szépséghiba: az északi rakétaerők fejlettségét, a nukleáris lehetőségeket illetően a nyugati szakértőknek csak becsléseik vannak, konkrét adataik nincsenek a hermetikusan elzárt országból. Egy elmélet szerint a legkisebb Kim nem akar tényleges háborút, hanem három politikai célt követ a hisztéria fokozásával. 1. Az egyre nagyobb nyomorba süllyedő otthoni tömegek figyelmét akarja elterelni, amihez jó alkalom az, hogy júliusban lesz 60 éve a tűzszünet kihirdetésének. 2. Washingtont szeretné rákényszeríteni arra, hogy folytasson végre kétoldalú tárgyalásokat a békekötésről, s az ettől remélt gazdasági segélyekről. 3. Dél-Koreát akarja politikájának megváltoztatására kényszeríteni, hiszen az utóbbi években rendkívül megromlott a Korea-közi viszony, azonban a nemrég hivatalba lépett új déli elnök asszony jelezte: hajlandó a változtatásra, ha az északi testvér feladja atomprogramját. A helyzetet bonyolítja: lehet, hogy mindez csak félig igaz, s az egész őrület a kínai nagyhatalElképzelhető, hogy a koreai válság mögött Kína külpolitikája áll: érdeke a feszültség fenntartása a térségben. mi játszma része, amely a gyakorlatban a kínai külpolitika agresszivitásának növekedésében, a területi terjeszkedésben nyilvánul meg. Pekingnek Japántól kezdve Dél-Koreán át a Fülöp-szigetekig mindenkivel szemben vannak területi követelései (szigetvitái). Az igaz, hogy a kínai lapok már szőrmentén bírálni merik Phenjant, s Kína a két legutóbbi BT-határozatot is megszavazta - a decemberi, műholdfellövésnek álcázott rakétakísérlet után, majd a februári - sorrendben harmadik - kísérleti atomrobbantás után is. Egyes pekingi elemzők már azt írták, el kellene végre engedni Észak-Korea kezét, de a gyakorlatban nem történt semmi. Az északi rezsim azért nem omlik össze, mert Peking továbbra is küld mindent, az élelmiszertől kezdve az energiahordozókig. Erre három jó oka van. 1. Fenntartja a térségben a terjeszkedő politikához szükséges feszültséget, amelyet befolyásának köszönhetően egyelőre az ellenőrzése alatt tud tartani. 2. Nem akarja a phenjani rezsim összeomlását, mert megindulna a menekültáradat a kínai határok felé, ezért ott csapaterősítéseket is végrehajtott. 3. Azért sem akarja a phenjani rezsim bukását, mert a két Korea egyesülésével a délen állomásozó amerikai erők a kínai határ közelébe kerülnének. Mindebből két tanulság vonható le. Ez a válság is épp úgy le fog csengeni, mint az eddigiek. Addig nem lesz előrelépés, amíg Kína nem akarja. MEGKÉRÜNK MINDEN KEDVES MUNKANÉLKÜLIT, HOGY NE RONTSA TOVÁBB A KORMÁNY KSTA USZTIKÁITV Ján Richter munkaügyi miniszter (Tüskéscápa-cartoonized/Fotó:TASR) KOMMENTAR Kis trakta kobrákról és ellenőrökről KOCUR LÁSZLÓ A szlovák állam már jó ideje törekszik arra, hogy felülírja azon herpetológiai evidenciát, mely szerint ebben a térségben nem élnek kobrák a szabadban. Tegnap Ján Richter munka-, szociális és családügyi miniszter jelentette be, a belügy- és a pénzügyminiszter sikerén felbuzdulva ő is akar egy kobrát magának. Kezdetben vala a Kobra 11, az érthetetlenül sikeres német krimisorozat, melynek a történetvezetése banális, a színészi alakítás inkább csak jelzésszerű, ellenben sok autót összetörnek benne. Az első Smer-kormány idején - valószínűleg a sorozat sikerén felbuzdulva - Robert Kaliňák belügyminiszter így nevezte el az autópályák ámokfutóinak lefülelésére létrehozott, eleinte szupertitkos, később a menthetetlenül nárcisztikus utód, Dániel Lipšic által dekonspirált elit rendőri egységet. Ez lett a Szlovák Kobra. Nem kellett sokáig várni, a pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó Pénzügyi Hatóság és az Országos Rendőr-főkapitányság négykezeseként létrejött egy következő kígyófaj, az Adókobra. Ez a tárcák közötti gazdaságvédelmi egység elsősorban a szofisztikáit, nagyban játszó adó- és járulékcsalókra vadászik. Tegnap pedig - nagy meglepetésre - a legtöbbször alvajáró benyomását keítő Ján Richter munkaügyi miniszter jelentette be, hogy a feketemunkáról szóló törvény módosításában speciális, a feketemunkát ellenőrző elit egységet hozna létre a Nemzeti Munkafelügyeleten belül, amely a nap 24 órájában végezne ellenőrzéseket. A miniszter ezt egyelőre csak Kobraként emlegeti, de az Adókobra analógiájára ez a hüllő valószínűleg a Munkakobra nevet fogja kapni. A tárcavezető természetesen sietett hozzátenni, hogy az egység oktató-nevelő-megelőző célzattal is fellépne, céljuk nem az öncélú bírságolás, bár ezt még a munkabiztonságért aggódó, jószándékú és/vagy naiv emberek is nehezen hihetik el, látva, mennyi pénz kellene szociális kiadásokra, és mennyi áll rendelkezésre. A „kobrák” egyértelműen jelzik az irányt, amerre az állam indult, és állampolgárként ettől nem leszünk feltétlenül boldogok. Az autópályán bírságoló egység szükségességét felesleges lenne vitatnunk. Adó- és járuléktéren, valamint a feketemunka terén éppen a Smer-kormány tehet a kialakult helyzetről, mivel lassan már, Mátyás királyhoz hasonlóan, a füstadót is bevezeti, és ha igen, valószínűleg valamüyen járulék is tartozni fog hozzá. Az emberek pedig ilyenkor igyekeznek kibújni a megnövekedett terhek alól, az állam által prognosztizált magasabb adó- és járulékbefizetések nem folynak be, növekszik a szürkén vagy feketén foglalkoztatottak száma, az állam húz még egyet a nadrágszíjon, az emberek igyekeznek kibújni... Erre a helyzetre pedig az erőből politizáló Fico-kabinet- nek, egyelőre legalábbis úgy tűnik, egyetlen eszköze van: a represszió folyamatos növelése. Nyilván a kormány is tudja, hogy nem szürke, nem fekete, hanem fehér munkahelyeket a vállalkozóbarát adó- és járulékpolitika teremthet. A mostani nem üyen. Végül is egyszerűbb az emberekre ráküldeni a kobrákat, mint normális adó- és járulékrendszert kidolgozni és működtetni. Egy cseh történész szerint Moszkvának is érdeke volt változásokat elérni Csehszlovákiában, Gorbacsov jelezte, nem fognak beavatkozni 1989-ben a rendszerváltók oldalán avatkoztak volna be a szovjetek? KOKES JÁNOS Ha 1989-ben Csehszlovákiában fegyveres összecsapásig fajult volna a szembenállás a korabeli kommunista rendszer és az ellenzék között, az országban állomásozó szovjet katonai egységek beavatkoztak volna, de egy dokumentumkötet szerint a reformokat követelő erők oldalán léptek volna közbe, eltérően 1968-tól, amikor a Varsói Szerződés öt országának hadseregei eltiporták a prágai tavaszt. Egyebek között ezt a megállapítást is tartalmazza az 1989-es bársonyos forradalom hátterét kivizsgáló parlamenti bizottság dokumentumainak gyűjteménye. Az eddig titkosított dokumentumokat a prágai Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet (ÚSTR) hozza nyüvánosságra. A hamarosan megjelenő kötetről a közszolgálati Cseh Televízió adott tájékoztatást. A szocialista Csehszlovákiában 1989 januártól kezdve egyre gyakoribbak voltak a rendszerellenes tüntetések. A rendőrség ugyan fellépett a tüntetők ellen, de korlátozott mértékben. Ha a karhatalom fellépése túllépett volna bizonyos határokat, az országban állomásozó mintegy 70 ezer fős szovjet hadsereg állítólag kész lett volna a beavatkozásra. „Ma, viszonylag hosszú idő elteltével megállapíthatjuk, hogy ez beillik azon információk körébe, amelyeket Oroszországban már nyilvánosságra hoztak” - mondta a televízióban Pavel Žáček történész, a Megvallani az igazságot és semmit el nem hallgatni című dokumentum és tanulmánykötet szerzője. „Más anyagokból is köztudott, hogy a szovjeteknek érdekük volt változásokat elérni Csehszlovákiában” - állítja Milan Hűlik, a parlamenti vizsgálóbizottság egykori tagja. Néhány, a televízióban megszólaltatott történész és egykori politikus viszont nem hiszi, hogy a szovjetek valóban az ellenzék oldalán avatkoztak volna be a csehszlovákiai fejleményekbe. ,A barátságos hangnemet (szovjet részről) nem tudom megerősíteni. Inkább az aggodalmat és a fogadkozást, hogy nem avatkoznak be” - jelentette ki Michael Kocáb, aki 1989-ben az ellenzék részéről tartotta a kapcsolatot a csehszlovák, illetve a szovjet hadsereggel. „Gorbacsov már jóval előtte, legalább másfél évvel korábban jelezte, hogy a szovjetek részéről kizárt bármiféle beavatkozás” - nyüatkozta Tomáš Vilímek, a cseh tudományos akadémia történeti intézetének kutatója. Az 1989 novemberi rendszerváltás után számos elmélet látott napvilágot arról, hogy összeesküvés is állhatott a „bársonyos forradalom” hátterében. Ä könyv egyik legfőbb célja, hogy megpróbálja megvilágítani ezt a hátteret. ,A parlamenti vizsgálóbizottság dokumentumai és jegyzőkönyvei azt bizonyítják, hogy nem volt semmiféle összeesküvés” - állítja Žáček. A csehszlovákiai rendszer- váltó eseményeket elindító 1989. november 17-i prágai diáktüntetés rendőri leverése miatt 28 személy ellen emeltek vádat, de börtönbe csak két rendőr került.
