Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-30 / 100. szám, kedd

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com HÍREK Jarmusch vámpírjai Cannes-ban Párizs. Jim Jarmusch új filmje, az Only Lovers Left Alive is bekerült a májusi cannes-i filmmustra versenyprogramjába. A film, amelynek főszereplői Tilda Swinton és Tom Hiddleston, 19 további alkotással versenyez az Arany Pálma-díjért. A 60 éves rendező „kripto-vámpír szerelmesfilmként” írta le legfris­sebb munkáját. Jarmusch harminc éve elnyerte a Cannes-i fesz­tivál Arany Kamera-díját Florida, a Paradicsom (Stranger Than Paradise) című filmjéért. 1989-ben a Mystery Traint jutalmaz­ták, legutóbb pedig 2005-ben szerepelt a fesztiválon Hervadó virágok című filmjével, amely a zsűri fődíját kapta. A cannes-i filmfesztivál május 15-énkezdődik. (MTI) „Kiadós” buli Nagyudvamok. Első születésnapját ünnepli a SOUN Re­cords kiadó holnap, május 1-én a nagyudvarnoki Muskátli presszóban. Az igényes elektronikus zenére kiélezett majális 14-22 óra között zajlik. A kiadó az elmúlt egy évben 9 lemezt és 2 podcastot jelentetett meg, istállójába olyan előadók és formációk tartoznak, mint a japán UNKNOWNjp, a holland Eigenheimer vagy a csallóközi Gwerkova. A kiadós bulira kü­lönleges szettekkel készülnek a SOUN-közeli előadók. Fellép a deep house stílusban utazó PLUSplus duó, DTK, Balanced, Ilii, Mario és Void Eleven. A belépés ingyenes, (k) A háború értelmetlenségére mutat rá Jaroslav Hašek 130 JUHÁSZ KATALIN Százharminc éve, 1883. ápri­lis 30-án született Prágában Ja­roslav Hašek, a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusa, Švejk, a derék katona „atyja”. Leghíresebb regényének utolsó fejezeteit 39 évesen a ha­lálos ágyán diktálta, de befejez­ni már nem tudta. A főhős egy látszólag - és hivatalosan is - elmebeteg katona, aki azonban mindenkinél okosabban éli túl az első világháborút, és kaland­jai révén épp a háború értelmet­lenségére mutat rá. A szerző élete is meglehető­sen kalandos volt, ezért nem meglepő, hogy a derék katona történetei sok önéletrajzi ele­met tartalmaznak. Mert bizony Katz tábori lelkész, Lukáš fő­hadnagy és Vanek őrmester va­lóban létezett, ahogy a regény több más szereplője is. A háború, amely milliók éle­tébe kerül, egyre kegyetlenebb arcát mutatja, ahogy Švejk kö­zeledik a fronthoz (ahová Hašek korai halála miatt soha­sem ér el), és szavai, tettei egyre több értelmet nyernek. Rájö­vünk, hogy az elmebetegség ná­la csak védekező reflex, a túl­élés eszköze. Egyre többször ve­ti le álarcát, amikor tudja, hogy nyíltan beszélhet. Ilyenkor jó­zan tanácsokkal látja el a nála bizonytalanabbakat. A bohém Jaroslav Hašek so­sem volt képes a polgári életre. Kezdetben banktisztviselőként Švejk atyja (Képarchívum) próbált megélni, aztán bejárta a Monarchiát, a Balkánt és Bajor­országot. Anarchista lapokat szerkesztett, különböző álne­veken írt cikkeiben támadta az állami és egyházi intézménye­ket, a rend és elégedettség pol­gári illúzióját. Švejk figurája a tekintély­uralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisem­ber jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, a paran­csok teljesítésével, sőt túlteljesí­tésével bizonyítja a monarchia és hadserege képtelen voltát. A könyvet hatvan nyelvre fordí­tották le, készült belőle film, bábfilm, sőt opera is. A világiro­dalomra is hatással volt: Joseph Heller saját állítása szerint so­sem írta volna meg A 22-es csapdáját, ha nem olvasta volna Hašek művét. CSÜTÖRTÖKÖN! Foglalkoztatáspolitikai támogatások HASZNOS TANÁCSOK Segít, intéz, tanácsot ad! Látogatóban a budapesti erotika-kiállításon, ahol a régi óvszertartó is műtárggyá válik Pajzánság a vitrinben Nem sok olyan kiállításon jártam eddig, ahol úgy en­gedtek volna utamra a pénztárnál, hogy „Nyugod­tan fogj on meg mindent és tessék csakfotózni!” Már ezen a ponton elszakadtam a tipikus budapesti múze- umfüingtől. ALMÁS1 KRISZTINA Aztán ahogy a befelé vezető folyosón lépkedek a női aktok­kal szegélyezett fal mellett, kez­dek ráhangolódni a tárlatra. Mustrálni kezdem a kiállított tárgyakat. Mit mustrálni? Tapo­gatni! Kézmagasságban egy pul­ton ugyanis férfi és női nemi szervek, mellek sorakoztak a legkülönfélébb méretekben, gumiszerű anyagból megfor­mázva. De a vitrinekben is sora­koznak érdekességek: régi, pi­káns képeslapok, termékeny­ség- szobrok, óvszertartók. Egy másik vitrinben különfé­le kutatások eredményeit ol­vashatjuk a magyarok szexuális életéről és szokásairól. Sokat­mondó lehet, ha ezeket az ada­tokat magunkhoz mérjük, hogy mégis hol helyezkedünk el az átlaghoz képest. Sok kis képer­nyőt is találunk a falra rögzítve, amelyeken főként régi idők pornográf képei peregnek álló és mozgó formában. A másik ki­állítóterembe egy óriási női nemi szerven keresztül jutha­tunk, mely naturálisán, saját anatómiai valójában szippantja be a látogatót. Ebben a helyi­ségben különféle szexuális se­gédeszközök és játékok bű­völetében találjuk magunkat, és pironkodva nyomhatjuk orrun­kat az üvegfalhoz, találgatva, hogy egy-egy tárgy mire is való. Utána persze a mellékelt cédu­lák mindenről lerántják a leplet, és felvilágosult arccal engedhe­tünk meg magunknak egy Különféle rendeltetesu eszközök „aha”-t. Ez a terem sem hagyja a látogatót közvetlen ingerek nélkül, itt szintén tapogatha­tunk, körbeforgathatunk külön­féle segédeszközöket, sőt egy guminővel is kontaktusba ke­rülhetünk. A helyiség további érdekessége, hogy van egy levá­lasztott rész, ahol számítógé­pen háromfajta tesztet tölthe­tünk ki szexuális témában. A kérdőívek kitöltése után máris felvillan a várt vagy éppen sok­koló eredmény a képernyőn. Innen egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol a kiállítás egy másik szekciójába érkezünk, és megváltozik a hangulat is. Ha lenne idegenvezető, ennél a résznél biztosan elmondaná, hogy csak bevállalósak vagy erősebb idegzetűek merészked­jenek ebbe a régióba. Apropó, idegenvezető! Már hogyne len­ne? Kovi, a magyar pomómá- gus személyesen tart tárlatve­zetéseket szerdán és csütörtö­kön 18 és 20 óra között. Nekem nem volt ebben részem, de a pénztáros elmondása szerint különféle történetekkel szóra­koztatja a látogatókat. Visszatérve a fenti kiállító­részre, durva, sőt fájdalmat okozó szexuális eszközökkel ta­lálkozhatunk, az enyhébb kor­bácstól a tüskés erényövig, de a dominafelszerelések gazdag tárházát is megtaláljuk itt. To­vábbhaladva asztalon kiterí­tett, dohos szagú pomóújságo- kat forgathatunk, és rácsodál­kozhatunk az évtizedekkel ko­rábbi szépségideálokra. Ezután elérkezünk a kiállítás utolsó szekciójába, ahol teljes mértékben Kovi aurája a meg­határozó. Egy emelvényen nagy piros kanapé, felette ref­lektorok a forgatáshoz, mellet­te a rendezői szék, melybe mi magunk is beleülhetünk. Majd a vitrinek mögött pomómun- kák sokasága, melyek mind Kovi keze nyomát őrzik. Egy üvegfal mögött megtalálható­ak e munka elismeréseként szerzett nemzetközi díjak, egy másik mögött pedig a filmjei­ben szereplő híres magyar por­nószínésznőkről készült fotók tucatjai kaptak helyet. A kiállítás megtekintése, ha mindent elolvasunk és megta­pogatunk, körülbelül másfél óra, pedig viszonylag kis terüle­ten rendezték be. Távozásnál azt is megtudtam, hogy a mú­zeumban nyilvános pornófor­gatásokat is rendeznek különfé­le tematikában, amelynek során a közönség is alakíthatja az események folyását. Izgalmas élmény lehet. A végén persze ugyanúgy írhatunk a vendégkönyvbe, mint a hagyományos tárlato­kon, csak épp itt meghökken- tőbb tapasztalatokról számol­nak be a látogatók. Negatívum lehet a turisták számára, hogy angol feliratok nincsenek, így nekik néha többet kell talál­gatniuk. A múzeum Budapes­ten a Párizsi utcában található, a tárlat egyelőre korlátlan ide­ig megtekinthető. Aki még nem járt hasonló kiállításon, annak garantáltan maradandó élményt nyújt. MONOSTORI AAART1NA Már négy hónapja annak, hogy Gálán Géza színművész itthagyott minket. A szó legere- detibb értelmében konzervatív volt. Őrizte a hagyományt, a nyelvet, a költészetet, féltett vi­rágként ápolta mindazt, ami közösségünkhöz köti. Nem szájával szerette nemze­tét, hanem szívével, cselekede­teivel. Egy olyan világban, ahol a proletár nemzetköziség helyét a gyökértelen kozmopolitizmus váltotta fel, egy olyan világban, ahol Gálán Gézának két hazája lehetett volna, de igazából egyik sem fogadta be. Fájt neki, ami vele történt, de soha nem tette visszahúzódó, passzív emberré. Nem a mindenkori államforma, országhatár, társadalmi beren­dezkedés tette magyarrá, ha­nem az illyési „haza a magasban”, amelyik leromolha- tatlan, mert minden vészek kö­zött a nemzet legnagyobb telje­sítményeit hordozza. Gálán Géza védte, óvta anya­nyelvűnket, szeretettel, olykor haraggal, amikor tartalmában- formájában tisztátalan monda­tokkal bombázták televízióból, újságban, színpadról. Ám kér­lelhetetlen szigorúsága sosem tette őt valamiféle morózus erénycsősszé, ahogyan az életé­ben átélt megpróbáltatások mi­att sem vált mizantróppá. Min­dig megőrizte játékosságát, gyermeki tisztaságú kíváncsisá­gát és örömre való képességét. Túláradó tehetségéhez igényes­ség és lelkiismeretesség társult, sem emberként, sem színész­ként nem adta el magát soha talmi sikerekért, a júdáspénz nem az ő erszényében lapult. Álmait immár nekünk kell tovább álmodni, magyarság­ról, színházról, költészetről, kinek-kinek a maga helyén, a maga tehetsége szerint, hoz­záadva önnön képességei leg­javát, hogy ne siváruljon el az életünk holmi falansztervilág­ban. Néhány gondolat a május 3-i komáromi Gálán Géza-emlékest előtt Intés az őrzőkhöz Találkozzunk hát május 3-án, pénteken este 7 órakor a Komáromi Jókai Színházban, ahol Gálán Gézára fognak em­lékezni barátai, pályatársai: Beke Sándor, Berecz András, Boldoghy Olivér, Boráros Im­(Képarchívum) re, Budiás Kalko Ida, Dévay Nagy Kamilla, Gubik Ági, Kondor Katalin, Kucman Eta, Medgyesi Mária, Papadimitriu Athina, Pelsőczy László, Szentpétery Aranka, Szvorák Kati és Thirring Viola.

Next

/
Thumbnails
Contents