Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-27 / 98. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2013. ÁPRILIS 27. REJTVÉNYSZIGET 15 páznak egy brit kertben Macskák a családban Harminc évvel ezelőtt, 1983. március 25-én mutatták be Budapesten Andrew Lloyd Webber Macskák című nagy sikerű musicalét. A Madách Színház jelenlegi vezetősége a kerek jubileum alkalmából felújította az előadást. Fiatal szereplők kerültek a darabba, s az új szereplők között található egy „régi macskának”, Hűvösvölgyi Ildikónak a lánya, Kisfaludy Zsófi is. A régi és az új szereplőknek - így a mamának és lányának is - megadatott, hogy a jubileumi gálán együtt játszanak a darabban. Egyebek között erről is kérdeztük a népszerű művésznőt és lányát, Zsófiát. Az anyukának, Hűvösvölgyi Ildikónak milyen érzés volt gyermekével együtt szerepelni a Macskákban? Tudtommal minden színész vágya, hogy a gyermekkel közösen lépjen fel a világot jelentő deszkákra. Ez nálunk sincs másképp. Tisztában voltam lányom tehetségével és mérhetetlen akarásával. Nagyon régi vágya teljesült ezzel. Az öltözőnk is közös volt, és érdekes, amikor készültünk, sminkeltek minket, valahogy és valamiért nem mint a lányomra, hanem mint kolléganőmre tekintettem fel. Igen, jól olvassák a kedves olvasók: tekintettem fel. Amit Zsófi produkált a próbák és az előkészületek alkalmával! Minden elismerésem. Egy másik érdekes dolog az életünkben, hogy a színiiskolában én is tanítom őt. Ebből is következik, hogy nagyon ismerem Zsófit, és büszke vagyok rá. Számomra óriási öröm, hogy édesanyaként, tanárként és kollégaként is végig gyönyörködhetek lányomban. Kisfaludy Zsófinak gondolom, sokkal jobb lenni a színészi pálya kezdetén, mint esetleg Hűvösvölgyi Zsófinak. Ez valóban így van. Anyu meghagyta a lánykori nevét, én pedig apukám vezetéknevét használom. Gondolom, sokan vádolnának azzal, hogy protekcióval kerültem a musicalbe, de akik nem ismerik családi hátterünket, azok szerintem ezt észre sem veszik. Zsófi, ön valójában nem is színésznek készült. Gazdasági diplomát szereztem, közgazdász vagyok. De a színészet is mindig motoszkált bennem. Első komoly szereplése a Macskák gáláján volt. Gondolom, az élmény egy ösztönzés is lehetett a folytatáshoz. A gálán való szereplésem felért egy álommal, amely teljesült. A Madáchban telt ház előtt játszani, és olyan telt ház előtt, amikor a nézőtér tele van prominens szakmabeliekkel, csodálatos érzés. A siker pedig hatalmas volt, a darab végén a vastaps hosszú percekig tartott. Tudom, hogy ez a taps igazán a „régiek” harmincéves munkáját is köszönte. A Macskák folytatásában ön nem édesanyja szerepét játssza tovább. Nem. Anyukám Mindlevery szerepét játszotta, nekem pedig egy másik szerep jutott. Mikor dönti el, hogy marad a színpadon, vagy inkább visszamegy az íróasztalhoz? Erre nem tudok most választ adni. A színpadi élményeim nagyon frissek és elmondhatatlanul kedvesek. Ameddig örömömet lelem a szereplésekben, addig biztosan játszani fogok. De ha esedeg valamiért kezdenék belefáradni, nem fogom magam erőltetni. Úgy gondolom, hogy közgazdászként még dolgozni fogok, elvégre ezt a hivatásomat is szeretem. Albert József Anya és lánya, tanár és tanítványa és két kolléganő (Fotók: családi album)
