Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-23 / 94. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 23. Vélemény És háttér 7 Az országban uralkodó politikai kultúra akadályozza, hogy a törvények működjenek Megbénított demokrácia Az új politikai pártok általában szokatlan Ötletekkel próbálják magukra felhívni a nyilvánosság figyelmét, melyek egy része eleve megvalósíthatatlan. TOKÁR GÉZA Az Új Többség vezetőjének, Dániel Lipšicnek a kijelentése a közvetlen főügyészválasztásról egyszerre tűnik végletekig populistának, megvalósítha- taďannak és elgondolkodtatónak. Valójában azt mutatja, mi a gond a szlovákiai demokráciával. Lipšic beharangozott törvény- javaslata értelmében Szlovákiában közvetlenül a népnek kellene főügyészt választania, méghozzá szakmai jelöltekből, azok kvalitásai és mondanivalója alapján. A kezdeményezés apropóját az igazságszolgáltatást átszövő korrupció és klienteliz- mus adná - ugyanis Lipšic gondolatmenete szerint a politikai elitet markukban tartó érdek- csoportok képtelenek arra, hogy százötven politikus helyett magát a népet befolyásolják. Tekintsünk el attól, hogy Lipšic kezdeményezése a parlamentben kudarcra van ítélve és hagyjuk figyelmen kívül a kezdeményezés legnagyobb logikai buktatóját is - miszerint a főügyész hatásköreit nem is ismerő választók felelősen tudnának dönteni arról, ki a legmegfelelőbb a posztra. Egy gondolat- kísérlet erejéig feltételezzük azt is, hogy az Új Többség nem csak a sajtómegjelenést keresi, hanem az egykori belügyminiszter komolyan gondolta a közvetlen főügyészválasztás ötletét. Akkor sem oldana meg semmit ilyen változtatás, mert a hiba a rendszer alkalmazásában, nem pedig formálásában rejlik. Lipšic kezdeményezésének legfontosabb mondanivalója az, hogy a szlovákiai politika önmagát új szabályokkal és intézményekkel, új törvényekkel és a döntéshozatal kiszervezésével tartaná korlátok között. A szlovákiai demokrácia viszont nem azért működik olyan rosszul, mert nem adottak a törvényi keretek. A probléma abban rejlik, hogy a szereplők az egyébként megfelelő korlátokat nem tartják be, vagy éppen önkényesen értelmezik a rájuk vonatkozó rendelkezéseket - a többi politikus vagy éppen a társadalom pedig tétlenül szemléli mindezt. Nem oldaná meg a problémákat a döntéshozatal levitele az állampolgárok szintjére, bár nem is rontana a dolgokon. Akonkrétpéldátnézve semmi probléma sincs azzal, ha a parlament választja (az államfő meg kinevezi) a főügyészt. A törvényhozásba felelős politikusokat választ a nép, a politikusok dolga meg elvileg pont az lenne, hogy a választókat megkíméljék attól, hogy elvont kérdésekben döntsenek. De törvényileg megfelelő, sőt átlagon felüli szabályozása van a korrupció és a kli- entelizmus elleni harcnak is, erős eszközökkel léphetnének fel a maffiózók ellen a szlovákiai bíróságok és az ügyészség. Az országban uralkodó politikai kultúra viszont azt akadályozza meg, hogy a törvények működjenek. Még egy agyonszabályozott törvény sem jelent garanciát arra, hogy az államfő, egy politikus, vagy egy bíró nem értelmezi-e majd sajátosan egyes passzusait, úgy, hogy a jogszabály szellemét figyelmen kívül hagyja. Szlovákia problémáit nem oldaná meg a döntéshozatal levitele az állampolgárok szintjére (bár minden bizonnyal nem is rontana a dolgokon, csak az állam fölösleges gondok elé állítaná saját állampolgárait). Új törvények és szabályozások helyett egy témára kellene fókuszálni: annak a kultúrának az elterjesztésére a politikában és a társadalomban, ami a már elfogadott törvények és szabályok tisztele- téreépül.- Azt kérdi, válságban vagyunk-e. (Peter Gossónyi rajza) A felmérések azt mutatják, hogy a hálapénz elfogadása jellem kérdése, nem függ az orvos bérétől A legdrágább dolog ára HORBULÁK ZSOLT A Milan Mrázik orvos által kezdeményezett kampány közel egyéves eredményének értékelése ismét felhívja a figyelmet az egészségügy anyagi helyzetére. Dr. Mrázik olyan kitűzőt tett a köpenyére, melynek felirata szerint viselője nem fogad el hálapénzt. Tavaly őszszel az orvosszakszervezet támogatásával egy másik mozgalom is indult, amely a korrupció feltárását tűzte zászlajára. Az elsőhöz eddig 412, a másikhoz 291 orvos csatlakozott. Azt tudjuk, hogy az egészségügy alulfinanszírozott, és már a szocializmus idején is nyílt titok volt, hogy az orvosi ellátás nem ingyenes. A Zajac miniszter idején bevezetett húszkoronás vizitdíj is csakjelképes hozzájárulást jelentett, de még a gyógyszerek sokszor borsosnak érzett ára se mindig fedezi annak teljes előállítási költségét. Persze Szlovákiában a betegbiztosítás még egészen jól funkcionál, de hogy a rendszer átfogó reformra szorul, senki számára nem lehet kétséges. Egyelőre nincs jelentős orvoselvándorlás, de a helyzet bármikor megfordulhat. A nemrég felemás eredménnyel végződött orvossztrájk csak haladékot adott, eredményt nem hozott. Nagyon kevesen vannak, akik baj esetén ne nyúlnának mélyen a zsebükbe. A választási lehetőség ugyan most is megvan. Például a privátbankári szolgáltatások nem csak jobb befektetési vagy üdülési lehetőségek kínálatát jelentik, hanem exkluzív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést is. Az orvosi ellátás lassan kétfelé szakad, az olcsóbb és gyengébb államira, és a hatékonyabb, de drágább magánklinikaira. A szakadék most még nem nagy. A felmérések azt mutatják, hogy a hálapénz elfogadása jellem kérdése, és nem függ közvetlenül az orvos bérétől. Akárhogy is, a betegek nagyobb hozzájárulása idővel elengedhetetlenné válik. Az egészség- ügyi szolgáltatások díjának emelése tulajdonképpen nem járna akkora tehernövekedéssel, csupán hivatalosan fizetnék be azt az összeget, aminek egy részét most feketén adják az orvosnak, nővérnek. Az ár-érték arányok nyilvánvalóbbakká válnának, a gazdaság fehéred- ne, és az olcsó egészségügy illúziója is megszűnne. Első lépésben differenciált díjszabást lehetne bevezetni, olyat, amelyet a rizikós csoportok esetében a piaci alapon működő biztosítók már rég alkalmaznak. Ha egy önhibájából betegesebb ember, például egy szenvedélyes dohányos többet jár orvoshoz, ne az egészségtudatosak pénzéből gyógyítsák. Egy ilyen megoldás még igazságosabbá is tenné rendszert. KOMMENTÁR Egyszerű válaszok NAGYANDRÁS Hiába tombol a gazdasági válság és nő a munkanélküliség, hiába mutat csökkenő tendenciát a GDP növekedése, a felmérések szerint Robert Ficóékat továbbra is szinte ugyanannyian támogatnák, mint az összes többi ellenzéki pártot együtt. A szlovák kormány az elmúlt egy évben valójában nem hozott olyan döntést, mellyel látványosan fel lehetett volna pörgetni a gazdaságot, de a szegényebb rétegeknek sem kezdett el osztogatni. Nem vetett ki extraadót a bankokra, de a rezsit sem csökkentette, mint Or- bánék. Vajon mi a magyarázata, hogy az emberek továbbra is Ficóra szavaznának? Alakosság egy nagyon komoly része - akár azt is meg lehet kockáztatni, hogy legalább a fele - nem hajlandó különösebben foglalkozni a világ racionális történéseivel, a gazdasági mutatókkal és bármi hasonlóval. Információéhsége valahol a bulvárlapok és a kereskedelmi tévék bűvkörében mozog, ahol fontosabb téma valamelyik celeb mell- plasztikája, mint az, hogy merre halad az ország. Ezeknek az embereknek a négyévente esedékes választás inkább nyűg, mint lehetőség. Számukra mindig a legegyszerűbb magyarázat a legelfogadhatóbb, a dolgokat nem nézik túl összetetten. Azokat apáitokat szeretik igazán, melyek egyszerű válaszokat adnak az ő egyszerű kérdéseikre. A populista politikus ennek a kornak a tökéletes produktuma, aki sármos, vezértípus, egyszerűen és érthetően beszél, és olyan megoldásokat javasol, amiket az is meg tud érteni, aki mondjuk nem jutott el a középfokú oktatásig sem. Ezek a szavazók nem különösebben mérlegelik, kire voksoljanak, és valószínűleg addig maradnak hűségesek pártjukhoz, amíg valaki nem ígér még nagyobbat. Jelenleg Szlovákiában az a helyzet, hogy nem létezik a Smernél többet ígérő politikai csoportosulás, és a lakosság annyira csalódott a másik oldalban, hogy simán megbocsátja Ficóék- nak még azt is, hogy még sincs kolbászból a kerítés, ahogy azt ígérték a választások előtt. A nem populista pártokat választók ezzel szemben sokkal kritikusabbak saját politikusaikkal szemben, sokkal kevésbé megbocsátóak, gazdasági alapismereteik pedig j óval magasabbak. Szomorú tényként kell elfogadni, hogy Ficónak addig nem kezd csökkenni a támogatottsága, amíg az országban valóban érezhetően nem romlik az életszínvonal, vagy nem jelenik meg valaki, aki igazán nagyobbat ígér nála. Igor Matovičnak erre egy ideig volt esélye, hiszen az elején még tökéletesen hozta a „nép egyszerű fia” figurát, aki majd megmutatja a politikusoknak, hogy mit kíván az ország, de már középtávon kezd kifulladni a projektje, valahogy az emberek neki nem hiszik el, hogy ő lenne az igazi új vezető, aki megválthatná az országot. Ajobboldali pártok kapcsán az elmúlt hetekben-hónapokban többször is leírtuk, hogy amíg saját belső problémáikat és vitáikat nem oldják meg, esélyük sincs a Smerrel szemben. Igazi vezetője a jobboldalnak nincs, és az embereket egyelőre nem zavaija annyira Ficóékegyeduralma. Nem kívánok én a szlovákjobboldalnak egy Orbán Viktort, de azért jó volna már találni valakit, akire mondjuk ajobboldali szavazók is felnézhetnének, nekik is lehet egy szimbólumuk, akiben hihetnek, mert a hit az nagyon fontos. Egyébként meg olvasták, hogy jelenleg Bugár Béla a legnépszerűbb szlovákiai ellenzéki politikus? FIGYELŐ A koszovói példa Erdélyben Jelentős szemléletváltást tükrözhet Victor Ponta román miniszterelnök reakciója az Európai Parlament azon határozatára, amely felszólítja Koszovó elismerésére azokat az EU-tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg - írta kommentárjában az erdélyi Krónika című lap. Románia - négy másik uniós tagállammal - eddig ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkorhajlandó elismerni Koszovót, ha Belgrad és Pristina rendezi a kapcsolatait. Ez természetesen korrektül hangzik, de mindenki tudja, hogy csupán ürügy. Bukarest ugyanis attól tart, hogy a függetlenedésre precedensként tekintenek az önrendelkezést követelő kisebbségek. Konkrétan: a román politikai elit tőlünk, magyaroktól fél, attól, hogy a koszovói példára hivatkozva szeretnénk elszakítani Erdélyt. Az a tény, hogy ez az etnikai arányok miatt meglehetősen irreális, a ,jobb félni, mint megijedni” elv alapján nem zavarta a bukaresti illetékeseket. Koszovóra valóban érdemes példaként tekinteni. Köztudott, hogy a tartomány elszakadásához az vezetett, hogy a Milosevics-féle belgrádi vezetés felszámolta a tartomány autonómiáját. Kérdés, mikor fogj a fel a bukaresti politikum, hogy a romániai magyar közösség azzal pacifi- kálható a leginkább és tehető lojálissá, ha teljes önrendelkezést - területi, illetve személyi elvű autonómiát - biztosítanak a számára - úja a lap kommentátora. (Krónika)
