Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-22 / 93. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 22. Vélemény És háttér 7 Dagad a honfiúi kebel, csak a honi munkahelyek száma nem dagad Állami munkahelyteremtés Roppantul büszke magára a kabinet, befektetési segítség címén már két alkalommal verte fél téglával a mellét, hogy a kassai U.S. Steel, majd a Mondi, a Continental és a Samsung esetében befektetési segély címén munkahelyek százait mentette vagy teremtette meg. LOVÁSZ ATTILA Dagad a honfiúi kebel, csak a honi munkahelyek száma nem dagad, minden látszat ellenére. A zömében külföldi befektetőknek nyújtott segítség árnyoldalairól újságoldalak százai értekeztek. De ha már árnyoldalak, a logikusan gondolkodó honpolgár csak fölteszi magának az idekívánkozó kérdést: Ugyan miért volt kóser Dzurinda két kormányának beruházástámogató igyekezete és miért volt olyan rossz Vladimír Mečiar harmadik kormányának hazai pályára szánt privatizációs gyakorlata? Kezdjük az egyszerűbbel, Mečiar privatizációjával. Az akkori kormányzat állítása szerint meg kellett teremteni a szlovák tőkefelhalmozó réteget, amit a végrehajtó hatalom nagyon érdekesen oldott meg: csókosok- nak, haveroknak osztotta szét a kilencvenes évek elején még zömében állami tulajdont. Ezek a csókosok és haverok zömmel 24 óra alatt váltak milliomosokká, a cégek aktívumait nem a további beruházásokra, piackeresésekre fordították, hanem kacsalábon forgó váraikra, autóparkjukra, a készpénzt offshore paradicsomokba mentették, és miután kiszipolyozták a cégeket, maradék áron túladtak rajtuk, a munkahelyek meg százával, ezrével szűntek meg. Voltak kivételek: a Slovnaft részvényeit megszerző csoport pl. komoly beruházásokat hajtott végre és a vállalat soha nem került kimondottan rossz kondícióba, sikerült megmenteni a termelést a vágsellyei vegyi kombinátban vagy a rózsahegyi papírgyárban is. De a történetek nagy része a szabad rablás, a szlovák Klondike története, máig büntetlenül. A Dzurinda-kormányok közül az első konszolidált és takarított Mečiarék után. A külföldi befektetőket alapvetően azért édesgette Szlovákiába, mert az országban alig volt befektethető tőke és korszerű technológia. A beruházások támogatása jobbára közvetett volt, az adóreform többet nyomott a latban, mint a támogatás, megint egy nagy kivétellel, s ez a kassai vasmű. A vasmű amúgy is kivételes történet, hiszen bolsevik barátaink a világot megváltó és sarkából ki- döntő mérhetetlen ostobaságának eredménye egy olyan domináns cég felépítése, ahol a körFicóék közvetlen állami támogatást nyújtanak egyes cégeknek, tűzoltási szándékkal, hosszú távú tervek nélkül. nyéken se érc, se szén nincs a vasgyártáshoz. A vasmű - amíg a keleti régió domináns munkáltatója és lététől százezrek életszínvonala függ - mindig kivétel lesz. S éppen ezért mondhatjuk el azt is, hogy a Fico-kabinet és a U.S. Steel közötti memorandumot a szükség hívta életre - persze a körülötte zajló rituális táncok ízléstelen voltán ez mit sem változtat. Dzurindáék minden egyéb beruházásélénkítő intézkedése alapvetően a gazdasági növekedést elősegítő lépés volt, s még azt is leírhatjuk, hogy a mai helyzetben az akkori lépések már nem feltétlenül lennének üdvözítőek. A néhány évre szóló adójóváírás, az energetikai cégek magánosítása nem járt közvetlen állami dotációval, a privatizációs bevételek jelentős részét adósságcsökkentésre, valamint a leendő nyugdíjreform pénzelésére használták. A mai beruházásélénkítő lépések viszont olyan környezetben zajlanak, amelyben az állam közveden támogatást nyújt egyes cégeknek, amihez a pénzt mi másból szerezné, ha nem a többi cégtől. Komoly gazdasági elemzést igényel a téma, de egy biztos: amit ma a befektetőknek adnak, azt más befektetőktől - magyarán: más munkahelyte- remtőktől - veszik el. Mindezt egyértelműen tűzoltási szándékkal, hosszú távú tervezés teljes hiányában teszik, a következmények ismerete és feltérképezése nélkül. A honfiúi kebel dagadása indokolatlan.- Na ez után kell tavaszi tisztítókúrát venni... (Peter Gossónyi rajza) Az al-Kaida már arra kéri a követőit, hogy lakhelyükön kövessenek el támadást Interneten kapnak kiképzést a dzsihádisták MTl-HÁTTÉR A bostoni merénylet feltételezett elkövetői - Amerikában felnőtt csecsének - tipikus példái lehetnek a dzsihádisták új generációjának, amely már nem titkos táborban kapja a kiképzést, hanem az interneten, és nem utazik el a világ egy olyan pontjára, ahol többedmagával vívhatja meg a „szent háborúd’, hanem lakhelyén hajt végre terroristatámadást. Egyelőre nem tudni, mi motiválta a két fiatalt, Tamerlan és Dzsohar Camajevet, a bostoni maratoni futóversenyen végrehajtott merénylet feltételezett tetteseit. Erről beszélt Barack Obama amerikai elnök is: Vajon mi késztet közöttünk élő fiatalokat arra, hogy ilyen erőszakos cselekményre vetemedjenek? Hogy tervezték meg és hajtották végre a támadást? Kaptak-e valamilyen segítséget? Frank Cilluffo, a George Washington Egyetem belbiztonsági intézetének igazgatója szerint a két csecsen módszerei magukon hordozzák a globális radikalizá- lódás jeleit. A fivérek 17 és 10 évesen, menekült család tagjaiként érkeztek az Egyesült Államokba. A gyökértelenné váló fiatalok könnyebben válnak radikális gondolatok híveivé - állapította meg Bayram Baki, a washingtoni Carnegie Intézet Kau- kázus-szakértője. Seth Jones, aki a iszlám terrorizmust elemzi a Rand Corporationnél, azt mondta: az új generáció tagjai már nem járnak kiképzőtáborba, hanem a közösségi oldalakon teszik magukévá az eszmét. A Camajev fivéreknek a közösségi oldalakon való megjelenése is alátámasztja ezt. Az első kutatásokból arra lehet következtetni, hogy az idősebb testvér, Tamerlan érdeklődött a szalafiz- mus iránt, amelyet általában összefüggésbe hoznak az al-Ka- idával és szövetségeseivel. Ben Wittes, a Brookings Institution- től azt mondta: valószínűleg a bostoni merénylet elszigetelt tett volt, nem pedig nemzetközi akciósorozatrésze. Sokan vannak, akik lakóhelyüktől távol akarnak harcolni, de az al-Kaida arra kéri őket, hogy lakhelyükön kövessenek el támadást-mondta Frank Cilluffo, hozzátéve, hogy az al-Kaida jemeni szárnyának honlapja, az Inspire is pontosan ezt hirdeti. Sőt, éppen az Inspire az, amely azt tanácsolja híveinek, hogy kuktába rejtsék a pokolgépet. Brian Jenkins, a Rand Institution egyik tanulmányában, amely az USA-ban élő dzsihádisták profilját igyekezett megalkotni, azt írta: az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-e óta elkövetett vagy tervezett 104 merénylet esetében az elkövetők háromnegyede amerikai állampolgár volt, a fele az országban született, 29%-uk pedig olyan bevándorló, aki megkapta az állampolgárságot. Jellemzőnek mondható, hogy a dzsihá- dista elkövetők az interneten váltak radikálissá, s hogy számukra a dzsihád kevésbé a vallásos hit kifejeződése, mint ürügy a személyes elégedetlenség kifejezésére - mondta Jenkins. KOMMENTAR Nyomás és gyakorlás VERES ISTVÁN Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a demokráciában automatikusan elénk teszik, amijár. Valahol ez biztosan így is van, a 2011-ben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény sorsa viszont azt jelzi, nálunk néha a törvény sem elég ahhoz, hogy garantálja a benne leírtakat. Az említettjogszabály (és a hozzá tartozó rendeletek) majdnem egy éve kötelezik az államigazgatási szerveket (anyakönyvi, adó-, körzeti és egyéb hivatalokat) a kétnyevű ügyintézés biztosítására Dél-Szlovákiában. Az itteni magyarok kommunikálhatnak a hivatalokkal írásban a kisebbség nyelvén, kérhetnek kisebbségi nyelvű közokiratokat (anyakönyvi kivonat), végzéseket, értesítéseket. Az elmúlt hónapok tapasztalata azt jelzi, hogy sem a hivatalok, sem az embe- reknincsenek ezekre a törvény által biztosított lehetőségekre felkészülve. Ahelyett, hogyjószokásunkszerint elkezdjük szidni a szűkmarkú nemzetállamot mega nyelvi j ogaikra fittyet hányó átlagembert, inkább a gépezet megindításában segédkezhetnénk. Tehetjük ezt úgy, hogy fogjuk magunkat, bemegyünk az anyakönyvi hivatalba és kikérjük a születési anyakönyvi kivonatunk kétnyelvű változatát. Meg a gyerekünkét. Másnap meg elküldjük az asszonyt, hogy kérje ki ő is a sajátját. Ha meg azt látjuk, hogy a magyar formanyomtatványunkba a hivatalnok szlovákul írt (nem az ő hibája, így utasították) , küldünk egy rövidke panaszlevelet a kormányhivatalba. Vagy elmegyünkmás közeli hivatalba, és ha úgy látjuk, hogy nem kommunikálnak velünk írásban vagy szóban magyarul, szép napot kívánunk, hazamegyünk, és írunk egy másik panaszlevelet. Nem kell, hogy ez elrontsa a napunkat, sőt legyünk büszkékmagunkra.Használjunknyugodtan királyi többest, ha elérzékenyülnénk, papírzsepit. így szépen mozgásba hozzuk a dolgokat. Kevesen tudják ugyanis, hogy a minisztériumok nagyon nem szeretnek panaszleveleket kapni. Mert ha az emberek panaszkodnak, akkor nekik azokkal a panaszokkal foglalkozniuk kell, az pedig egy csomó pluszenergia, ráadásul valami megoldást is kell találniuk. A kisebbségi nyelvhasználat ügyében pedig van megoldás, a törvény ugyanis egy sor lehetőséget ad, amiről mi nem tudunk, a hivatalok meg igyekeznek úgy tenni, mintha nem is lenne. Meg kell tehát mutatni az államigazgatásnak, hogy a kisebbségi nyelvhasználatra az embereknek igényük van (ha tényleg van). Ezzel a diszkrét nyomással elérhetjük azt, hogy fokozatosan a hivatalok is begyakorolják ezeket a dolgokat. És talán oda is eljutunk egyszer, hogy a hivatalnok azt mondja a Mari néninek: „ne adjak inkább magyar papírt?” Az átlagpolgár nem azt fogja kérdezni, hogy „minek nekem a magyar papír?”, hanem talán elkezdi értékelni ezt a lehetőséget, és természetesnek veszi, hogy a kétnyelvű változatot kéri. Mert ha erről lemondunk, akkor az olyan, mint amikor a pékségben mákos kalácsot kérünk, az eladó pedig azt mondja, van az is, de hátra kellene érte mennie a raktárba, úgyhogy inkább vigyük a diósat, mi pedig rábólintunk: perszejóleszazis. Otthon pedig savanyú képpel elnyammogjuk a diósat, és azzal vigasztaljuk magunkat, hogy legalább nem látszik majd a mák a fogaink között. FIGYELŐ Még gazgadabb szupergazdagok A recesszióval dacolva va- gyonrekordot döntöttek a brit gazdagok leggazdagabbjai. A The Sunday Times minden év tavaszán összeállítja listáját a Nagy-Britanniában élő leggazdagabb ezer mágnás becsült vagyonáról. A most megjelent összesítés szerint a brit pénzarisztokrácia felső kasztjának összvagyona egy év alatt 35,4 milliárd fonttal nőtt és 450 milliárd fontra emelkedett. Most 88 olyan nagy- vállalkozó van, akinek vagyona meghaladja az egymü- liárd fontot. Tavaly 77, az 1989-es listán pedig még csak kilenc fontmilliárdos volt. Az első helyre idén Aliser Usz- manov üzbég származású orosz pénzember került, miután vagyona csaknem egymilliárd fonttal 13,3 milliárd- ra emelkedett. Ezt főként a MegaFon nevű mobiltelefonforgalmazó vállalkozásának jó teljesítménye magyarázza. Uszmanov az Arsenal labdarúgócsapatában is érdekelt 29%-os ’ részesedéssel. A Chelsea ugyancsak orosz tulajdonosa, Roman Abramo- vics az idén kénytelen megelégedni az ötödik hellyel a tavalyi harmadik után, mivel vagyona 200 millió fonttal 9,3 milliárdra csökkent. Az aktív brit zenészek rangsorát az idén is Sir Paul McCartney vezeti, vagyona 680 millió font. Az élmezőnyhöz képest a brit uralkodó továbbra is szinte szegény. A 87 esztendős II. Erzsébet 320 millió fonttal a 33. Joanne K. Rowlingnak, a példátlan sikerű Harry Potter-so- rozat szerzőjének 560 millió font a vagyona, és messze a világ leggazdagabb írója. (MTI)
