Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-19 / 91. szám, péntek

20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 19. wvw.ujszo.com Pénzecske Valamennyi névválto­zata egy-egy tulajdonsá­gát jelöli, magyarul száz­szorszép (Bellis perennis), a franciák húsvétkának hívják, a németek libavi­rágnak, az angolban „a nappal szeme” (mert esté­re összecsukódik). Kaszá- latlan pázsiton szépen el­szaporodik. ■MM!« Csillagvirág Nyílik a csillagvirág (Scilla). Hagymás évelő, rengeteg faja ismert, ez itt kék szirmú, tavasszal vi­rágzó. Bimbója hosszúkás babszemre hasonlít. Egyenként és csoportosan is mutatós, sárga porzói vonzzák a méheket. Nárcisz Egy hagyományos, sár­ga színű, tölcséres. Bimbó­ja is akkora, hogy szinte lehajlik a földre a súlya alatt. Árnyékos helyen még csak most nyúlik a szára, a napsütötte szegle­tekben már elvirágzott. Jácint Klasszikus, egyszerű, egyfürtű, fehér. Tavaly Jó- zsef-napra nyűt, idén kés­ve ébredt. Az ajándékba kapott cserepes nárciszt elvirágzása után rögtön ki kell ültetni a szabadba, ott új erőre kap, hagymája megnagyobbodik. A csili- és díszpaprikákat forgatni kell, hogy egyenletesen nőjenek. Most kerülnek át nagyobb edénybe, ahol már csak egy hónapot töl­tenek. Bevált a tojáshéj alapú palántázás is: a kihajtott növénykéket természetes fészkükkel együtt ültetjük el (Kertészkedő) Hagymák A tavaszi hagymások közül a nárcisznak és a tu­lipánnak levágjuk a virág­ját (vázába vagy elvirág­zás után lemetsszük), hogy energiájukat fölös­legesen ne vesztegessék el. A leveleket nem bánt­juk, ezek elszáradásukig táplálják a gumót. A hóvi­rág, a sáfrány (s minden magról is szaporodó hagy­más) virágját hagyjuk be­érni. Annyi a munka, hogy az ember ki se látszik belőle - de éppen ez a jó Áprilisi teendők a kertben BOROSS AMBRUS Végre-valahára itt a kertidő, bár most jól jönne, ha a nap reggeltől estig legalább húsz órán át tartana, éjjel pedig lan­gyos eső permetezné a vete- ményeket. Lássuk a legfonto­sabb munkákat! Metszés, permetezés. Még mindig bátran metszhetünk, a rózsatöveket is beleértve, a permetezés azonban fonto­sabb. Az ún. téli lemosó perme­tezést ismételjük meg, ha két héttel ezelőtt elvégeztük, ha nem, akkor lássunk gyorsan neki. Jusson mindenhová, a ké­reg repedéseibe is. Ha marad lé, a bokrokat és a fák alját is fú- jassuk át vele. Permetezzük az őszibarackot, levélfodrosodás ellen, a meggyet és a szilvát monflia ellen. Ha épp nincs otthon megfelelő vagy friss vegyszerünk, Kuprikollal (vagy egyéb réztartalmú gombaölő­vei) permetezünk. Fű, gyep, pázsit. Gereblyé- zéssel eltávolítjuk az elhalt szá­lakat, szintén fellazítjuk és el­egyengetjük a kopasz helyeket, füvet vetünk. Ha elszaporodtak a gyomok, kétszikűeket irtó szerrel permetezzük a füvet, de akkor a trágyázással két hetet várnunk kell. Ha nagyjából rendben van az állomány, nit­rogéntartalmú műtrágyával hintjük meg, lehetőleg borult időben, eső előtt. Füvet is eső előtt vetünk csak. Konténeres növények. Ki­hordjuk a szabadba a bent te­leltetett fagyérzékeny növé­nyeinket. Az első héten lehető­leg olyan helyre, melyet vagy csak délelőtt, vagy csak dél­után éri a nap, nehogy a hirte­len sugárzás kárt tegyen a leve­lükben vagy vékony hajtásaik­ban. Egyedül a kaktuszt nem kell szoktatni, mehet egyenest a legvilágosabb helyre. Kikerül a ház elé (a teraszra, a balkon­ra) a muskádi, a fukszia és a le­ander. Dudva, muhar. Gyommen­tesen tartjuk a veteményest, most ajánlatos minden szál gazt kiszedni, sok későbbi fá­radságtól kíméljük meg ma­gunkat. Villás kapával fellazít­juk a szemre tisztának tűnő he­lyeket is (bokrok alját, keríté­sek tövét), mert a porhanyós, száraz részek hamarabb me­legszenek fel, s kevésbé gyo- mosodnak, mohásodnak. Magok. Ha vetettünk zöld­ség- vagy virágmagot, feltétlen ügyeljünk ezek nedvesen tartá­sára: a veteménynek nem sza­bad kiszáradnia. A sorokat szá­raz időben óvatosan öntözzük, a sorok közét takarjuk (kom- poszttal, lombbal, kaszálékkal) vagy kapáljuk - takarni sokkal előnyösebb. Ha mulcsozunk, csakis eső után tegyük, egyéb­ként a kívánt hatás ellenkezőjét étjük el: a takaróréteg nem vé­di a földet a kiszáradástól, ha­nem kiszívja belőle a nedves­séget. Nyári hagymások, gumók. Elültetjük a dáliagumókat és a kardvirághagymákat. Mind­kettő a könnyű, szerves anyag­ban dús földet szereti, és persze a vizet. A hagymákat egy napig kéntartalmú szerben áztathat­juk is. KKfÄTtV «lilKOBri/l* 'O hcrtftzfti min HpttrM féptsľť Egy webkamerának köszönhetően bepillanthatunk a család életébe Premier plánban a gólyafészek TASR-HÍR KÖNYVESPOLC Tavasz a könyvben Éjjel-nappal üzemelő web- kamerát szerelt fel a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) és a környezetvédelmi minisztéri­um egy liptószentmiklósi gó­lyafészek közelében: a fészek és a benne zajló élet így a vi­lághálón keresztül bárki szá­mára szemmel tartható és kö­vethető. A HD-képminőségű kamera a fészektől 20 méterre levő alapiskola kéményén áll. Az évek óta lakott fészekbe - az éppen behavazott Liptói-me­dencébe - idén áprüis 9-én dél­előtt 11 órakor érkezett meg a gólyapár hímje: az ő feladata a fészek rendbetétele és kibélelé­se (ez már megtörtént), a na­pokban várható a nőstény ér­kezése. A kamerát másnap he­lyezték üzembe. Egyelőre tehát még csak a hím sürgése-forgása figyelhető meg: jelenleg a fészekkarban­tartás folyik. A gólyamonitoro­zás várhatóan augusztus végén zárul, amikor a kicsinyek a szü­leikkel együtt elrepülnek az af­rikai téli szálláshelyükre. Néhány érdekes eseményt rögzítettek is: ha tehát éppen üresnek látnánk a fészket, fel­vételről megnézhetjük, amint a gólyamadár megérkezése más­napján rendet rakott a fészek­ben, vagy amint harmadnap elkezdte kibélelni, egy április 16-ai felvételen pedig az látha­tó, amint egy betolakodó ide­gen gólyát erélyesen elzavar. (A gólya nagyon hűséges állat.) A kis térfigyelő rendszernek játékos jelleget is biztosítottak: aki elsőként veszi észre a tojás­rakást, s erről jelentést küld az info@kukaj.sk címre, nyere­ményben részesül. Az online adás a www.kukaj.sk címen érhető el. (g) KENÉZ BORBÁLA Idén oly soká jött a tavaszt, hogy még a tavaszi fáradtság is elmaradt. Ami a hideg napokon átsegített, nem más, mint Ste­ven Bradley könyve (Fényké­pezte: Anne Hyde, fordította: Erdős Zsolt), a Tavasz a kertben. A Kreatív kézikönyvek sorozat­nak - formáját, elgondolását és szerkezetét tekintve - ez a da­rabja is olyan, akár a többi: ke­vés és frappáns szöveg, sokkép, sok ábra, sok tervrajz. A kötése is kreatív: kemény táblás, de közepén acélspirálon forognak a lapok, vagyis bárhol (s bármi­lyen helyzetben) 180 foknál nagyobb szögbe is nyitható s úgy is hagyható anélkül, hogy a könyv vagy az oldalak megsíny- lenék, azonkívül némely oldala kihajtható, teret adva a na­gyobb rajzoknak, a térképek­nek, a finomabb részleteknek, a képzeletnek. Ami lényegesebb: látnivaló, hogy maga a tárgy (mi minden­re képes az ember, ha beköszönt a tavasz, és ha van kertje) nem egyetlen szezonra szól; nincs az az ügyes ezermester, aki pár hónap alatt mindezt megvaló­síthatná. Másrészt (s ezt a föl­ismerést ennek a mostani hosszú télnek köszönhetem) se tavasz, se kert nem szükséges hozzá: ez a kiadvány annyira megmozgatja az ember képze­lőerejét, ugyanakkor olyan egyszerűnek, kézenfekvőnek és közelinek tűnik minden ötlete, meg annyira természetesnek az ötlettől a megvalósításáig veze­tő út, hogy az csaknem mesébe ülő. Kedvenc fejezetem a fűszemövényes sétány, gondo­latban meg is valósítottam. A megemelt virágágyásról is so­kat olvastam már, de az itt be­mutatott hatására biztos, hogy legalább egy ágyást én is meg­emelek az idén. A fordítás, a kislexikon, a la­tin nevezéktan, az utalások és hivatkozások rendszere mind precíz munka. Az ember legszí­vesebben csak ilyen könyv alap­ján létrehozott kertben gondol­kozna. Vagy, hosszúra nyúlt te­leken - ilyen könyvet írna. (Budapest, Magyar Könyv­klub, 2005)

Next

/
Thumbnails
Contents