Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-19 / 91. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 19. Kultúra 13 Ausztrál és szlovák-cseh filmet díjaztak a kortárs külföldi alkotások budapesti fesztiválján Jelentések egy lehangoló világról Saskia Rosendahl, a Lora címszereplője (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Húsz évet ugrott előre Horváth György, a Tita­nic Filmfesztivál igazga­tója, amikor az idei mustra záróestjén tréfá­san azzal búcsúzott a kö­zönségtől: „Szeretettel várok mindenkit 2033-ban, a 40. fesztiválunkra.” SZABÓ G. LÁSZLÓ Horváth György reményke­dik. Derűs ember lévén abban bízik: ez a Titanic nem fog el­süllyedni a moziuniverzum óceánján, és továbbra is a kor­társ nemzetközi filmtermés legjavát kínálhatja lelkes kö­zönségének. Az idei „legjava” azonban távol áll a derűtől, a reménytől, sőt még a mosoly leghalványabb jelét is messzire űzte, legalábbis az a tíz alkotás, amely versenyben veit a ren­dezvény nyolcezer eurós Hul­lámtörők elnevezésű fődíjáért. Ennek odaítélésében háromta­gú zsűri döntött, élén Jin Menzellel, az Oscar-díjas cseh rendezővel, aki mellett Hajdú Szabolcs, a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal fiatal alko­tója és Morgan Bushe ír produ­cer hallatta véleményét. Bár a zsűri tagjai, mint kiderült, a fő­díj odaítélésében gyorsan kö­zös nevezőre jutottak, Jirí Menzel mégis hangot adott el­keseredésének. „Nem hiszem, hogy a világ ennyire lehangoló, ennyire sötét és ennyire nyo­morúságos, mint a vásznon - mondta az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán. - Én azokat a filmeket szeretem, amelyek, ha rámutatnak is a rosszra, a néző hitét mégis a jó felé fordítják, hogy könnyű szívvel távozhasson a mozi­ból.” Hajdú Szabolcs úgy véle­kedett: ha hiányzott is a pozitív életérzés a vászonról, volt né­hány erős alkotás, bátor rende­zői hang. Mira Fomay Kutyám, Küler című szlovák-cseh produkció­ját, amely különdíjat kapott a zsűritől, mindenképpen ilyen­nek találta. A Rotterdamban és Vilniusban már kitüntetett al­kotás szuggesztív hangulatá­val, pontos nyelvezetével, ér­zékeny színészi játékával és a legapróbb részletekig kidolgo­zott forgatókönyvével fogta meg a zsűrit. A csak nagyapai ágon magyar származású, Prá­gában élő szlovák rendező 2009-ben hallatott magáról először, amikor Kisrókák című debütálásával (a főszerepben: Derzsi Réka) meghívást kapott a velencei fesztiválra. A Ku­tyám, Killer egy tizennyolc éves srác egyetlen napját mutatja be úgy, hogy közben a szkinhed létet, a rasszizmus, az etnikai konfliktusok mozgatórugóit is láttatja. Maréknek egyedüli jó barátja Killer nevű őrkutyája, az ő társaságában tengeti nap­jait bőrfejű haverjai között. Anyja elhagyta, most mégis feltűnik az életében, méghozzá szörnyű helyzetet teremtve. Fomay mesteri filmnyelve so­kakat a Dardenne fivérek stílu­sára emlékeztet, s bár az alko­tás egészében meglehetősen kemény, sőt brutális, az ábrá­zolt világ mégis mélyen meg­érinti a nézőt. Kiemelkedett a mezőnyből az ukrán Éva Nejman Kupolás ház című alkotása is, amely egy nyolcéves kisfiú fekete-fehér képekkel elmesélt, végtelennek tűnő utazása a második világ­háború végén'járó Szovjetuni­óban. A film forgatókönyvét az a Friedrich Gorenstein jegyzi, aki Tarkovszkij Solarisát írta. Az ő önéletrajzi elemeire épü­lő, szívet-lelket felkavaró mun­ka hőse, az érzékeny arcú kisfiú édesanyjával vonatozik egy le­pusztult országban, ahol a nép­iden festői tájat a nyomor és az éhezés birodalma váltja fel, benne az anyját és nagyapját is elveszítő gyerekkel. A kiútta­lanság és a kiszolgáltatottság érzetével az arcán, lelküeg tel­jesen meggyötörve, de mégis talpon maradva látjuk a kisfiút a film utolsó kockáin, ebben a kifelé csendes, befelé azonban hangos sikolyt hordozó, drá­mát és lírát finom egyensúly­ban tartó történetben. A „futottak még” kategóriá­ban vetítették a francia Aliját (egy Párizsban élő zsidó drog- díler története), a holland-ma­gyar összefogással készült Csendeseket (összetört autó­ban ébred egy lány), a finn Fe­kete golyót (börtönből szaba­dul egy fiatal anya), a né- met-orosz-belorusz-holland- lett Ködbent (vasúti szabotázs­akció a németek által megszállt Szovjetunióban), a szlovák Kö­szönöm, jóit, Prikler Mátyás filmjét, az ír Mit tettél, Richar- dot (egy dublini tinédzser tra­gédiája) és az amerikai Feltörő színeket (parazitát helyeznek el egy nő bőre alá egy szürreális thrillerben). A Hullámtörők díjat az ausztrál Cate Shortlandnek ítélte a zsűri az ausztrál-né- met-brit koprodukcióban for­gatott Loráért. Hannelore, a holokauszt egy kevésbé ismert oldalát feldolgozó mű fősze­replője a Hitler-kultusz és zsidógyűlölet jegyében nevel­kedett, így a náci birodalom bukása saját világának totális csődjét jelenti. Megindító, lírai történet: miután náci szüleit le­tartóztatják, Lóra három kis­testvérével indul útnak Észak- Németországban élő nagyma­májához. Csakhogy az út a szö­vetséges csapatok uralta zónán vezet keresztül, ahol épp egy zsidó menekült csapódik hoz­zájuk. A fiatal férfi azt állítja magáról: megjárta a koncent­rációs tábort. Lóra gyűlölete fokozatosan oldódik, majd ér­zelmi kötődésre vált, sőt testi vággyá érik. A lány megformá- lója, Saskia Rosendahl, aki most egy Budapesten készülő, többrészes HBO-sorozat fősze­replője, személyesen is jelen volt a díjkiosztón. Árnyalt ala­kításához Jin Menzel is gratu­lált. Az az őszinte mosoly, ami a vászonról olyannyira hiány­zott, mindkettőjük arcán felra­gyogott. Korunkról azt mondja, hogy a hamis történelemképzetek és az ócska mítoszok fertőznek Sándor Iván a rozsnyói Könyvkuckóban AMBRUS FERENC Rozsnyó. A saját kor lénye- giségére való rákérdezés az - mondja szinte hitvallásként Sándor Iván, a kiváló regény­író, esszéista -, aminek kons­tansnak kell lennie. A mában él, így nem lehet más feladata, mint hogy művészként - ha ké­pes rá - magára hagyatottan kellene kialakítania a korszel­lem jegyeit. Ez izgatja Sándor Ivánt történelmi regényeiben, de esszéiben is. „Engem az fog­lalkoztat, hogy milyen nyelvi­epikai formációban mutatha­tom a kiszolgáltatottságot, azt, hogy a háborúba sodort ember miképpen csupaszodik a mag­jára, s aztán hogyan morzsoló­dik fel ez a mag is” - vallja az író egy vele készült interjúban. S ez az írói szándék jól érzékel­hető a rozsnyói Könyvkuckó­ban bemutatott legutóbbi, a Kalligram által kiadott Sándor Iván-regényben, Az éjszaka mélyén 1914-ben is. Ebben - hasonlóan, mint más történel­mi korok, események, pl. a má­sodik világháború (Követés) vagy az ötvenhatos forradalom (Drága Liv) történéseiről írott műveiben - központi helyet tölt be az egyén állandó kéte­lye, vívódása. Sándor Iván - fi­nom árnyalatokat és arányokat kereső kíméletlen pontosság­gal - úgy teremt a múltban ját­szódó, a mával állandó párbe­szédet folytató regényvilágot, hogy a különböző idők egy­másra rétegződnek. Számomra ez az egyik legizgalmasabb do­log Sándor Iván írásművésze­tében. A mostani, első világhá­borús regényében Kiss Ádám, a történet ifjú hőse bejálja a há­ború nyugati, keleti és déli hadszínterét, hogy a „mindent behálózó körkörösség jegyé­ben” visszatérjen az őt kibocsá­tó városba. „Sándor Iván kalandos törté­nelmi regényeket szokott írni általában, és ez jól áll neki - ál­lapítja meg az íróról Margócsy István irodalomtörténész. - Mély megértéssel ábrázolja sze­replőit, de nem foglal állást egyik mellett sem, nem hoz ki győztest erkölcsi értelemben. Egyén és történelem kontraver­zióját mutatják regényei. Nem elmélkedik azon, kinek van iga­za, vagy jogos volt-e támadni, a háborút a történelem természe­tes velejárójának tekinti.” „Az első világháború tízmil­lió, a második ötvenmillió ha­lottjával nemzedékek pusztul­tak el. Vagy úgy, hogy belehal­tak, vagy úgy, ahogy például nálunk is, kényszerűen vagy akarva betagolódtak azokba a hamis rendszerekbe, amelyek a túlélést, sokak számára akár a jól élhető életet biztosították, miközben hamis vüágban él­tek. A huszonegyedik század­ban, szerencsére nem háborús körülmények közepette, a ha­mis helyzetek továbbra is meg­határozzák az életkörülmé­nyeket. Rémisztő flashback. Fertőzik az újabb nemzedéke­ket a hamis történelemképze­tek, az ócska mítoszok, a szem­benézés-lehetetlenségek. Raj­tunk száz év árnyéka” - mondja korunkról Sándor Iván. RÖVIDEN A Vitéz lélekkel kezd a Nemzeti Budapest. Április végén ismerteti a Nemzeti Színház jövő évadának pontos műsorát a leendő igazgató, Vidnyánszky Attila, aki annyit azonban már elmondott, hogy a nyitóelő­adás Tamási Áron Vitéz lélek című darabja lesz. A János vitéz- amellyel a korábbi tervek szerint megnyílt volna a teátrum- a jelenlegi elképzelés szerint márciusi bemutató lesz. Vik­tor Rizsakov rendezésében Gorkij Éjjeli menedékhely című színművét is láthatja a közönség, Silviu Purcarete pedig Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát állítja színpadra. A tervezett bemutatók között van még Maár Gyula rendezé­sében Pilinszky János KZ-oratórium című műve, Vidnyánsz­ky Attila pedig az évad végén Weöres Sándor Psyché című alkotását állítja színpadra. Az új igazgató azt is elárulta, hogy Trill Zsolt, Szűcs Nelli és Reviczky Gábor mellett Nagy- Kálózy Eszter, Schnell Ádám és Horváth Lajos Ottó érkezik a Nemzeti Színház társulatába a jövő évadban. (MTI) Christoph Waltz operát rendez A kétszeres Oscar-díjas osztrák színész, Christoph Waltz életében először rendez operát. A művész a bajor zeneszer­ző, Richard Strauss Rózsalovag című művét rendezi Ant­werpenben, a Vlaamse Oper operaházban. Waltz, aki idén másodszor kapta meg a legjobb színésznek járó Oscart, osztrák-német kettős állampolgár. A bécsi születésű, anyai ágon osztrák, apai ágon német színész egyértelműen és kizá­rólagosan osztráknak vallja magát, kiemelve a rá is jellemző jellegzetes osztrák humort. Ugyanakkor volt olyan időszak az életében, amikor nem volt osztrák állampolgársága, csak német. Az osztrák állampolgárságot, minisztertanácsi ren­delettel, az első Oscar-díja után kapta meg. (PÁI) Háromszáznál is több új kiadvány a kínálatban Megnyílt a Könyvfesztivál MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Egy új, „friss, modern hangvételű, de a lé­nyegre fókuszáló" olvasás­népszerűsítő program tervét je­lentette be a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tegnapi megnyitóján Halász János kultúráért felelős állam­titkár, míg az idei díszvendég Olaszország képviseletében Maria Assunta Accüi nagykövet hangsúlyozta: a fesztivál kö­zönségét számos olasz vonat­kozású rendezvény váija. A Brüsszelben tartózkodó Áder János államfő üzenetében Márai Sándort idézve emlékez­tetett: „csak az ember olvas”. Hozzátette azonban, hogy a mondás fordítva is igaz, hiszen csak az olvasás által teljesedhet ki az ember szellemi-lelki élete. A köztársasági elnök üzeneté­ben hangsúlyozta, hogy a könyv megünneplése művelt nemzethez méltó cselekvés. A magyarok szeretik a könyve­ket, ezt mutatja, hogy az Ün­nepi Könyvhét mellett húsz év alatt polgárjogot nyert a Buda­pesti Nemzetközi Könyvfeszti­vál is - jegyezte meg. A több mint 300 programot kínáló rendezvényen mintegy 50 ezer kiadvánnyal, köztük 300-nál is több újdonsággal ta­lálkozhatnak a látogatók va­sárnap estig. A jövő héten kerül a hazai mozikba a tavaszi szezon legromanti- kusabb filmje, Lasse Hallström Menedék (Safe Haven) című munkája. Az amerikai produkció arról szól, hogy egy titokzatos fiatal nő érkezik Észak-Karolina egyik kisvárosába, ahol megta­lálja az igaz szerelmet egy magányos apuka személyében. A film alapjául szolgáló regényt ugyanaz a Nicholas Sparks írta, aki a Kedves Johnt is, amelyből ugyancsak Lasse Hallström rendezett sikeres romantikus mozit. (Fotó: Continentalfilm)

Next

/
Thumbnails
Contents