Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-17 / 89. szám, szerda

14 Régió-SZÜLŐFÖLD-HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 17. www.ujszo.com A A o N GO ▲ Trükkös receptek Szemnek, szájnak ingere! Bővítik a nyitrai kollégiumokat Több lesz a férőhely UJ SZ0-H1R Etiópia, Tanzánia és Zanzibár egy világutazó szemével Afrika - álom és valóság határán Párkány. Afrikai köruta­A 36 éves világutazó képein Afrika rejtett arcai tárulnak fel (A szerző felvétele) Nyitra. Szeptembertől 4700 diákot tudnak elszállásolni a két nyitrai egyetem kollégiumai­ban. Még így sem jut hely min­den érdeklődőnek, de a 100 ki­lométernél távolabbról bejáró diákoknak már nem kell albérle­tet keresniük. A Szlovák Mező- gazdasági Egyetem öt kollégiu­mában a tavalyi akadémiai év­ben 2543 diák lakott, szeptem­bertől 88-cal több férőhelyet tudnak adni. A Konstantin Egye­tem diákszállóiban 1715-en laknak, a következő tanévben megnyílik az új kollégium, 360-nal emelkedik a férőhelyek száma. Az egyetem tervei között szerepelt egyúj, öt épületből álló kollégiumi komplexum, (vm) zásra invitálja az érdek­lődőket a Barta Gyula Galéria, ahol a párkányi Ivan Hauzner fotóiból nyílt kiállítás. A 36 éves világutazó képein Afrika rejtett arcai tárulnak fel. A szemlélő olyan világba kap betekintést, ahol az álom és a valóság határai összemosódnak. GULYÁS ZSUZSANNA A párkányi Barta Gyula Galé­riában kiállított fotókat még so­sem láthatta a közönség. Nem jelentek meg egy kiadványban sem. A tárlat anyagát képező fényképek három kelet-afrikai országban - Etiópiában, Tan­zániában és Zanzibáron - ké­szültek. Etnografikus, doku­mentarista szemlélet jellemzi valamennyit. ,A fotós művészi allűrök nélkül jeleníti meg azo­kat az emberi és természeti cso­dákat, amelyek maholnap talán eltűnnek a Föld színéről. Emitt elképesztő kombinációkban látható az autentikus kőkori ember, amott a helyi folklór ke­veredik a keresztény és muzul­mán világgal. Emitt a harcias murszi törzs asszonyainak ajak- tágításos erotikus játéka, amott a hamar törzs asszonyainak ön- vesszőzése, amellyel a felnőtté avatott férfiak iránti odaadásu­kat demonstrálják. Másutt ma­száj pásztorokat látunk egy Co- ca-Cola-automata előtt, amit az etióp kopt keresztények felleg­várában készült fotók ellensú­lyoznak. A természetfotók kö­zül a Gorongora nemzeti park állatvilágát és a feketesó-bá­nyászatot megörökítő képek ki­tüntetett figyelmet érde­melnek” - kalauzolta a látoga­tókat a tárlatnyitón Himmler György tanár. A résztvevők egybehangzó­an állították: igazi kalandornak kell lennie annak, akinek akkor is van bátorsága fényképezni, ha állig felfegyverzett harcos asszonyok fogják rá a kalasnyi- kovot. Ivan Hauzner csak mo­solygott, amikor legmegrázóbb afrikai élményéről faggattuk. ,A legnagyobb megrázkódtatás akkor ért, amikor az utazás másnapján elvesztettük a poggyászunkat. Kicsit ennek köszönhetjük, hogy ettől foga együtt éltünk és léteztünk Afri­kával. Részesei lehettünk egy beavatási szertartásnak is” - mondta lapunknak afrikai él­ményei kapcsán Ivan Hauzner. Az Afrika - álmok és valóság világa című tárlat május köze­péig látható a párkányi Barta Gyula Galériában. Gyerekkorában édesapjától, a patkolókovácstól leste el a mesterség fortélyait, ma ebből tartja el a családját Ma már nem luxuscikk a kovácsoltvas kapu Valamikor a díszítőelemek is kézzel készültek. Ma kifizetődőbb előre gyártott elemmel dolgozni. (A szerző felvétele) BARTALOS ÉVA A fém megmunkálása a leg­ősibb mesterségek egyike. A kovácsok szerepe meghatározó volt a fejlett és a fejlődő társa­dalmakban. Volt, ahol isten­ként tisztelték a kovácsot: Prométheusz is kovács volt, a görög mitológia szerint ő adta a tüzet a halandóknak. Mára a fémmegmunkálás jövedelme­ző iparág lett, a vaskohók em­berek százait látják el munká­val. Mégis van, aki otthon, saját műhelyében készíti a ková­csoltvas kapukat. Jóllehet, a negyedi Csillag Sándor műhe­lyében hiába keresnénk vasko­hót, mestersége mégis a letűnt korokat idézi. „Apám patkolókovács volt, gyerekként mindig befogott maga mellé, akkor nagyon nem örültem ennek, ma viszont nagy hasznát veszem az ott el­lesett fortélyoknak. Ebből tar­tom el a családom” - kezdi a beszélgetést Csillag, §ki több mint egy évtizede foglalkozik kerítések, kapuk és vas haszná­lati tárgyak készítésével. „Előre legyártott elemekkel dolgo­zom, az én munkám nem a nyersanyag megformálása, ha­nem a már létező elemek összeállítása” - mondja a ko­vács, akinek munkáját nem­csak a faluban, hanem a fővá­rosban és külföldön is ismerik. A vevők általában konkrét elképzelésekkel érkeznek hozzá, de előfordul az is, hogy szabad kezet kap. „Első a vevő kívánsága. Sokféle elképze­léssel találkoztam már, még nem fordult elő, hogy valaki­nek az elvárásait ne tudtam volna teljesíteni. Fontos, hogy a készülő kerítés, kapu jól mu­tasson a környezetében, ne lógjon ki a müiőből” - folytat­ja Sándor. Miután megbeszé­lik a terveket a megrendelő­vel, leveszi a méreteket és megkezdődik a tervezés, elké­szül az árajánlat, utána meg­rendeli a vaselemeket, dísze­ket. Vannak erre szakosodott forgalmazók, ezáltal sokkal jutányosabb áron lehet kivite­lezni az ízléses kovácsoltvas kaput. „Az ár nagyban függ attól, milyen díszítőelemeket választ a vevő. Kezdetben, amikor még nehezen lehetett hozzájutni, díszeket is készí­tettünk, de ez meghaladta az itthoni műhely lehetőségeit. A bonyolultabb formákat nehéz elkészíteni. A vaskapu fő dí­szei általában a csúcsok. Ezek öntvényből készülnek. Nekem nincs kohóm, de soha nem fe­lejtem el azt a szagot, ami apám műhelyében terjengett, az égő kohó és a forró vas illatát” - magyarázza a ko­vács. A modem technikának köszönhetően egyszerűsödött a munkafolyamat, a vaskohó helyét a forrasztógép vette át. A régi kovácsoltvas munkák örök életűek. „Mindig jó érzés fog el, amikor szépen összeil­lesztett kovácsoltvas tárgyat lá­tok. A múlt szépségét idézik, melegség árad belőlük” - mondja Sándor. A vas az egyik legtartósabb alapanyag. Egye­dül a rozsda tehet benne kárt, de ez ellen is lehet védekezni. Ma már léteznek olyan festé­kek, melyek alkalmazkodnak a fém tágulásához és összehúzó­dásához. „Ha a festést is mi vé­gezzük, akkor a még különálló darabokat is lekenjük, így az anyag teljes védelmet kap a rozsda ellen” - avat be a részle­tekbe a kovács. A festékek strukturált felszínt is adnak a fémnek, olyan is van, melyet kemencében égetnek rá a vas­ra. Manapság már nem csak a fekete kovácsoltvas hódít, no­ha még mindig ez az egyik leg­gyakrabban használt szín, de készül zöld vagy rézszínű kapu is. Az építészet változásával ebben a mesterségben is új anyagok és megoldások jelen­tek meg. „Egyre népszerűbb a rozsdamentes acél, a modern környezetben nagyon jól mutat ez a fényes, kicsit hideg anyag” - tette hozzá Sándor. Egy átla- gos méretű kapu elkészítése három hetet vesz igénybe. Mi­után összeállították a darabo­kat, a helyszínre szállítják és felszerelik. A kovács elmondta, ritkán ugyan, de műhelyében aján­déktárgyakat is készít, melyek­kel a barátait, ismerőseit ör­vendezteti meg. Virágtartó, asztal és egyedi bortartó is ké­szült már a kovácsműhelyben. Manapság az áruházakban is találkozhatunk kovácsoltvas bútorokkal, lakáskiegészítők­kel. „Ezeknek az áruknak a mi­nősége elmarad a kívánt szint­től. Látszik rajtuk, hogy soro­zatgyártásban készültek” - véli a kovács. Csillagék portáján hiába ke­resnénk a kovácsoltvas kaput. „Rám is igaz a mondás, mely szerint a suszter lyukas cipőben jár. Nincs kapunk és való­színűleg nem is lesz, de nekem ez így tetszik. A másik ok az, hogy magam sem tudom, mi­lyen lenne. Annyi biztos, hogy tükrözné az egyéniségemet, nem hivalkodó, de egyedi” - zárta a beszélgetést Sándor. Melléklet a Vasárnap legújabb számában! Keresse az újságárusoknál! VÁfv\RN/\P-rüzefek 20J3/5.

Next

/
Thumbnails
Contents