Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-17 / 89. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 17. Vélemény És háttér 7 Fiatal liberális demokratából kiöregedett bolsevik autokratává vedlett a Fidesz Ezért komcsik Orbánék Orbán Viktornak semmi keresnivalója nem lenne Margaret Thatcher temetésén, és a Fideszt már rég ki kellett volna paterolni az Európai Néppártból. Már csak nevében jobboldali és demokrata, gazdaságpolitikája leginkább szélsőbalosként jellemezhető, ráadásul a jogállamot is veszélyezteti. GÁL ZSOLT A fideszesek és támogatóik gyakran reagálnak úgy a kritikákra, hogy csuklóból lekom- munistázzák („komcsi”, „ballib- si”, „vörös” stb.) az őket bírálókat. Pedig volna mit söprögetni a saját portájuk előtt. Először is a Fidesz - a legfelsőbb szinteken is - tele van volt kommunistákkal: volt MSZMP-tagokkal és/vagy a Kádár-rendszerben magas funkciókat betöltő emberekkel. Ide tartozik Kövér László házelnök, Schmitt Pál volt köztársasági elnök, az alkotmánybíróságba választott Stumpf István és egy sereg kormánytag: Fónagy, Hoffman, Martonyi, Pintér és persze Orbán gazdasági jobbkeze, a volt nemzetgazdasági miniszter és jelenlegi jegybankelnök, Matolcsy György. A kétharmados többséggel rendelkező Fidesz úgy is bizonyíthatta volna antikommunista voltát, hogy végre teljes egészében nyilvánosságra hozza a pártállami diktatúra titkosszolgálata (legalább az ún. III/3-as ügyosztály) ügynökeinek és tartótisztjeinek listáját, illetve a tevékenységükhöz kapcsolódó iratokat. A kétharmad rengeteg alkotmányos törvénymódosítást alkotott, de erre valahogy nem jutott idő. Vajon miért? Erős a gyanú, azért, mert a Fi- deszben és a hozzá kötődő szervezetekben jócskán akadnak ügynökmúlttal rendelkező személyek. A legvörösebb azonban maga a gazdaságpolitika. A Fidesz- kormány gyakorlatilag államosította majdnem 3 milliónyi ma- gánnyugdíjpénztár-tag csaknem 10 milliárd eurónyi vagyonát, ekkora magánvagyon le- nyúlására a kommunista hatalomátvétel óta nem volt példa. Elgondolkodtató, vajon hogyan viszonyulna a szinte mindent privatizáló Margaret Thatcher a temetésén részt vevő és az államosításra (Mól, Rába, Eon, közműcégek) minden alkalmat felhasználó, a privatizációt vadul ellenző Orbán politikájához. Valószínűleg hangos egyet nem értését fejezné ki. És akkor még 10 milliárd eurónyi magánvagyon lenyúlá- sára a kommunista hatalomátvétel óta nem volt példa. nem szóltunk a többi balos, sőt szélsőbalos elemről: radikális minimálbér-emelések, szocpol támogatások, a tandíj és vizitdíj elleni népszavazás támogatása, rezsicsökkentés, adóemelések, például az EU legmagasabb áfakulcsa (27%), szelektív ágazati különadók, a multik, bankok folyamatos ócsárlása, a 13-ik nyugdíj megszavazása és a 14-ik beígérése stb... De a posztszovjet és egyéb diktatúrákkal ápolt jó viszony és a hozzá gyártott ideológia („keleti szél”) sem éppen jobboldali. És mindezt tetézik a jogállam és a demokratikus intézményrendszer elleni sorozatostámadások. Az Európai Néppártnak úgy kellett volna kirúgnia e lajstrom miatt a Fideszt, mint annak idején az európai szocialistáknak a Smert, amikor Fico koalícióra lépett Slota nacionalistáival. Az, hogy egyik nagy pártcsalád sem foganatosított komoly szankciókat, csak azt bizonyítja, hogy mindkettő gittegylet, csak a másik oldalt támadja, de saját tagjainak szinte mindent elnéz. Vajon a Fidesznek mennyire kell még vörösödnie és távolodnia a demokratikus elvektől, hogy egyáltalán nyilvánosan is megkérdőjeleződjön néppárti tagsága? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjé- nekgazdasági tanácsadója KOMMENTAR A Sulík-szekta /MARIÁN LEŠKO 0 Richard Sulíkot faképénél hagyta képviselőinek majdnem fele és a párttagság közel egyharmada. Az SaS helyzetét már a márciusi közgyűlése előtt is leginkább Woody Allen régi mondásával lehetettjellemezni. Válaszúihoz érkeztünk, az egyik a kétségbeeséshez, a másik a reménytelenséghez vezet. Minden azon múlik, vagyunk-e annyira bölcsek, hogy a helyes utat válasszuk. Azzal, hogy az SaS kong- resszusánaküldöttekmeghagytákSulíkotpártelnöknek, az első lehetőséget választották. 2010-ben az SaS több mint 300 ezer szavazatot szerzett. Két év alatt kormánypozícióból elvesztett több mint 150 ezer szavazót. Főleg azért, mert inkább a kormány megbuktatása mellett döntött, semhogy rábólintson az eurómentőöv elfogadására. A másik okaSasanka-ügy,melybőlkiderült, hogy Sulíkmegbe- szélései Marián Kočner vállalkozóval több mint ízléstelenek. Azzal, hogy az SaSnem szavazott bizalmat a kormánynak a parlamentben, csaka bukását sikerült elérnie, az eurómentőöv elfogadását nem sikerült megakadályoznia. Sulíkkeményfejű- en azt hajtogatta, a mentőöv elfogadásánál minden jobb, még RobertFico visszatérése is. Amentőövet mégis elfogadta a parlament, Sulik pedigzsákutcába vitte pártját. Ha valami csoda folytán az SaS a következő választásokon is bejutna a parlamentbe és aj obboldali pártoknak több képviselője lenne, mint a Smemek, Sulik mentőövvel kapcsolatos álláspontja úgy is lehetetlenné tenné egyjobboldali kormány megalakulását. A jobboldali pártok elnökeinem kockáztathatnak egyújabb koalíciót azzal, aki egy kormányukat már megbuktatta. Az új kormány csak az első hasonló konfliktusig létezne. Mindenki, aki most az SaS-ben maradt, csendben beletörődött, hogyegyön- célú, csak önmagáért létező párt tagja. Nullához közelít az esélye, hogy Sulik mégegyszer kormánypárti politikus lehet. A kérdés csak az, van-e valamüyen politikai jövőjük azoknak, akiktávoztakaz SaS-ből. Vajon nem meneteltek-e Sulikkal olyan messzire a politikai zsákutcába, hogy már nem tudnak visszafarolni. Úgy tűnik, életképesönállópártlétrehozására nincs sok esélyük. Ajobboldaliválasztóknagy része ugyanis sose bocsátjamegnekik, hogy resztvettek a Radičová-kormány megbuktatásában. A többi szavazó meg azt nem, hogy otthagyták Sulíkot. Apolitikai túlélésre úgy van esélyük, ha odacsapódnak valamelyikpolitikai tömörüléshez és liberális nézetei- ketfogják hirdetni, Sulik szektás keményfejűsége nélkül. A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Közös emléknap lehetne A felvidéki magyarok 1947-ben kezdődött kitelepítéséről közölte Simon Attila történész cikkét a Sme. A „Kollektív bűnösség leple alatt” című írás leszögezi: Csehszlovákiának nem sikerült elérnie a kívánt hatást, az összes magyart nem sikerült eltüntetni, és arra végső soron a szlovákok fizettek rá jobban, hogy a lakosságcsere során a Magyarországon élő szlovák kisebbség elveszítette „legfelvilágosultabb tagjaid’. A kitelepítésekről való megemlékezéseken sajnos csak magyarok vettek részt, ez igen nagy kár, mert az közös emléknap lehetne, hiszen szlovákok is az államilagtámogatottnaciona- lizmusáldozatailettek. (MTI) JEGYZET Fáradt SaS VERES ISTVÁN Elfáradt az egyik hűtőmágnes. Három éve, amikor a postaládánkba dobták, sokkal erő- sebben tapadt a hűtőajtóra, még a počúvadlói fényképet is képes volt odanyomni. Most meg alig marad meg a helyén, csúszkál, leválik. Négylevelű lóhere látható rajta, meg az, hogy SaS - az ön szerencsésválasztása. Apropó. Szétesőben vanaszlovákpolitikai paletta egyetlen pártja, amely a liberális értékekképvi- selőj ének tekinti magát. A Szabadság és Szolidaritás nevű, 2009-ben megalakult formáció szétszakad és megszűnik parlamenti frakciója. Lehet, hogy a veszteséget Sulíkékmár ki sem heverik, így is a legsoványabb tagsággal és struktúrákkal rendelkeztek. Pedig ha válasz- tanunkkellene, melyikparlamenti pártokat lőjük ki az And- roméda-ködbe, nem őklenné- nekaz elsőka listán. Ha konzervatívabb értékrenddel szemléljük a világot, akár még pezsgőbontásra is okot találhatunk az SaS szétesése miatt, mondván: legalább egy darabig nem fogják az agyteker- vényeinket tupírozni a köny- nyűdrogok dekriminalizálásá- val vagy az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolataival. Ha pedig SaS-szavazók vagyunk, nincs más dolgunk, mint keresni magunknak másik pártot. Ez nem lesz nehéz, ugyanis az SaS politikusai eddig nem csináltak túl sok olyan dolgot, amit más pártok politikusai ne csináltak volna. A párt egyetlen figyelemre méltó teljesítménye, hogy 2010-ben 10 százalék feletti eredményével hozzájárult a Smer-SNS- HZDS-kormány megbuktatásához. Radičová miniszter- elnöksége alatt aztán megmutatták, hogy őket is onnan sza- lajtották, ahonnan a többieket. Sulik, mivel nem lehetett pénzügyminiszter, fájdalomdíjként beült a házelnöki székbe, az sem zavarta, hogy nem ért hozzá. Aztán Dániel Krajcer, a médiapinokkióból lett kulturális miniszterükmutatta meg, milyen a liberalizmus po slovensky, amikor az államnyelvtörvényből nem volt hajlandó eltávolítani a szankciókat. Az SaS legnagyobb hiányossága mégis talán az, hogy nincs igazi társadalmi ideológiája (azon kívül, hogy nem szeretik Ficót és a kommunistákat). A maris- ka és a melegházasságok ehhez ugyanis kevés. A pártot technokraták (Sulik, Mihál, Miškov, Kollár mind azok) hozták létre. A gazdagági részt tekintve rendben is lett volna a csapat (úgysem tudja meg soha senki, mi fán terem a költség- vetési hiánycél meg a szuperbruttósítás) . De ki lett volna közülük az a nagybetűs liberális politikus, akire az emberek azt mondják: ennek a szavaira érdemes figyelni. A heroinos tapasztalatait kikotyogó Polia- čik? Az SNS-es múltú Krajcer? Utóbbinak a roma nők sterilizálását sürgető Nicholsonová- val annyi közük van a liberalizmushoz, mint a ffanciakrémes- nek a kovászos uborkához. Szóval Sulik ezt szépen elbaltázta. A pártot ő indította el felfelé, és lefelé is. Nem egy hasznavehetetlen ember, viszont politikusnak csapnivaló, mivel az egója nagyobb, mint ameny- nyi esze van. Miután tavalyelőtt megbuktatta a saját kormányát, most nem volt hajlandó átengedni Kollárnak a pártelnöki posztot, a rebelliseknek pedig megüzente, hogy mehetnek a fenébe. Ilyeneket Vladimír Mečiar szokott csinálni. Szlovákiának még gyakorolnia kell a liberális pártok kitermelését. Az AN Osem volt hosszú életű, az SaS sem húzza sokáig. Jöhet a következő. Talán a hűtőmágnesük is tovább bírj a.
