Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-15 / 87. szám, hétfő

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 15. www.ujszo.com Elhunyt Szeberényi Judit „A római mitológia szerint sorsunk fonalát a párkák szö­vik. (...) Az én sorsom fonala meglehetősen göcsörtösre si­került” - írta egyik nekem címzett levelében Szeberényi Zoltán vagy másfél évtized­del ezelőtt. A személyes névmást tehette volna akár többes számba is, mert nem­zedékünkben ritkán akadt olyan kivétel, akinek életfo­nala ne lett volna tele bogok­kal. Zoltán feleségéé még többel is, mint a kortársaké, ám Juditkát panaszkodni sohasem hallottam. Valószí­nűleg azért nem, mert lelki alkata olyan hivatás (tudati­ra predesztinálta, amely által fő feladata lett mások szel­lemi (szakmai) képességei­nek kialakítása és gyarapítá­sa. Szíwel-lélekkel pedagó­gus volt: nevelők nevelője, tanítók tanára. Szeberényiné Zupkó Judit 1932. május 8-án született Füleken; tanult Salgótarján­ban, Budapesten, Pozsony­ban, Brünnben; tanító- és ta­nárképzőkben, bölcsészdok­tori címet, kandidátusi foko­zatot szerzett. Miért is? Az biztos, hogy nem egy re­ményteljes karrier beteljesí­tése céljából, hiszen amit fő­iskolai, illetve egyetemi okta­tóként elérhetett, az adjunk­tusi beosztás volt. Jutalma vi­szont a legtöbb, amit egy ta­nár elérhet: a tanítványai szerették. Megvallása szerint erede­tileg nem pedagógus szere­tett volna lenni, hanem divat- tervező. Szépérzékének ki­bontakozását a közbejött gö- csök sem tudták megakadá­lyozni, mert a pszichéjében rejlő esztétikum az irodalom iránti vonzalmában élt to­vább, és áthatotta az egész életét. Első (magyar szakos) tanári oklevelével a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Könyv­tárban tudott elhelyezkedni, majd 1961 nyarán a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Pedagó­Szeberényi Judit (1932-2013) giai Tanszékén kapott állást, itt dolgozott nyugdíjas korá­ig. Amellett, hogy nevelésel­méletet, neveléstörténetet és általános pedagógiát okta­tott, rendszeresen publikált szak- és (szép) irodalmi folyó­iratokban, tan- és módszer­tani könyveket írt, szakköny­veket fordított magyarra. Az „előírt tanterv” teljesítése mellett vagy időnként azt mellőzve „a múlt értékeinek mához szóló üzeneteit” köz­vetítette a hallgatóinak. Szakmájában semmit sem tartott előbbre valónak, mint a korszerű pedagógiai gon­dolkodásmód kialakítását, fejlesztését, meg a magyar irodalom szeretetére való ne­velést. (Legtöbb cikkét és ta­nulmányainak anyagát is épp e témakörből merítette.) Gazdag munkássága mellett feleségként, családanyaként, majd nagyszülőként is példá­san helytállt. Az elmúlásról már sok mindent mondtak, de olyan találó szavakat, mint Zenthe Ferenc színművész feleségé­nek elveszítésekor, talán sen­ki sem: „A halál nagyon udva­riatlan dolog.” Modortalan- sága leginkább azokat sújtja, akiket megfoszt szeretett hozzátartozójuktól. A veszte­séget szenvedők fogadják együttérzésemet és mind- azokét, akik lélekben velük vannak. Szeberényi Judit bú­csúztatása szerdán lesz a ko­máromi római katolikus te­metőben. CsicsayAlajos Újra látogatható a Rijksmuseum Amszterdam. Tízévnyi felújítás után nagyszabású ünnep­séggel nyűt meg szombaton az amszterdami Rijksmuseum. A nyitást hatalmas érdeklődés kísérte, elővételben több mint 50 ezer belépőjegyet adtak el. A felújításnak köszönhetően a múzeum teljesen megújult, egyedül Rembrandt vüághírű festménye, az Éjjeli őijárat került vissza ugyanarra a helyre, ahol a renoválást megelőzően is látható volt. A felújított mú­zeum a németalföldi festészet aranykorának kiemelkedő al­kotásait őrzi, mások mellett Vermeer, Frans Hals, Jan Steen és Rembrandt műveivel várja a látogatókat. (MTI) 5 1 Á t k [SZÓ K EDDEN! mmm Both Péter dunaszerdahelyi ■BE járási rendőrparancsnok KEDDI FAGGATÓ C/3 Kérdések és válaszok Aich Péter verseket már csak a merevlemeznek ír, prózáiban a szabadság kifejezése hajtja A párbeszéd keresése „Egy könyv akkor jó, ha tovább működik az olvasóban" (A szerző felvétele) Aich Péter pozsonyi születésű pedagógus, szerkesztő, író életét családi örökségségként három kultúra érintette meg: a magyar, a német és a szlovák. Irodalmi munkássága az 1960-as években kezdődött. Ver­sei az Irodalmi Szemlé­ben, majd az akkor je­lentős visszhangot kivál­tó Egyszemű éjszaka című antológiában jelen­tek meg. PUNT1GÁN JÓZSEF Ezt követőn közel 30 évig nem jelent meg irodalmi mun­kája. Aktív pedagógusként egyebek között szlovák nyelv­könyveket szerkesztett magyar iskolák részére. Áttörést az 1989-es rend­szerváltás hozott, ami után már nem kellett öncenzúrát alkalmaznia. Ezt megelőzően sem tűntem el teljesen, voltak írásaim, ame­lyek megjelentek, de ezekre mindig oda kellett figyelni, ne­hogymegszóljanak értük. Újság­írással is foglalkoztam. A válto­zások után valami felszabadult bennem. Közelebb került hoz­zám a próza. A versnek más di­menziói vannak, nagyon ritkán térek hozzá vissza, s ha igen, ak­kor is csak a fiókba, pontosabban a számítógépbe kerülnek. Első, 1998-ben megjelent prózakötetét további 11 kö­vette. A legújabb a tavaly, év végén megjelent Háborús ügyek című esszékötet. A To­rony és a Keresés című kötet is elbeszéléseket, novellákat, tárcákat tartalmaz. Miért ke­rült munkásságában előtérbe a próza? Erre nem tudok választ adni. Sok író kezdte verssel, azután pedig prózával folytatta. A vers megkötött, és nem találtam meg benne azt a szabadságot, amit egy prózában ki lehet fe­jezni. Persze prózát sem egy­szerű írni. Fontos kritérium számomra az olvasmányosság, amiért azért meg kell dolgozni. Vannak elbeszéléseim, amelyek kétoldalas mondatokból állnak. Elég nehéz az ilyet összehozni, de van egy sajátos ritmusa. Ahogyan a versnek, a mondat­nak is van ritmusa, a formának is van tartalmi mondanivalója. Ezt kell úgy kombinálni, hogy meglegyen a sajátos hatás. írásai műfaji kérdést is fel­vetnek, hiszen novellaként, elbeszélésként vagy ezektől eltérően is lehet értelmezni őket. Általában elbeszélésekről szoktam beszélni, nem novel­lákról. A szakirodalom a kettő között alig tesz különbséget. Az elbeszélés rövidebb, a novella hosszabb mű. Az angolban a re­gény elnevezése „növel”, azaz ez a novella egyik változata. Amit én írok, nem regény. Elbe­szélek, elmondok egy bizonyos dolgot. Többen próbáltak vá­laszt keresni arra, hogy a Kere­sés történetei milyen műfajba sorolhatók, de igazából nem tudták meghatározni. Vannak benne lírai hangulatú szövegek, amelyeket prózaversként le­hetne meghatározni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mondanak-e valamit az olvasó­nak. Szerintem ez a fontos. A mű késztessen továbbgondo­lásra, a befogadóban kell, hogy befejeződjön. Meggyőződésem, egy könyv akkor jó, ha tovább működik az olvasóban. Ha azzal teszi le a könyvet, hogy jól van, nincs tovább, akkor az igazából nem jó könyv. Témái között előkelő he­lyen szerepel az életünket be­hálózó kérdések, érzelmek problematitája. Például a magány. Pesszimista? Szokták mondani, hogy pesszimista világképet tükröz­nek az írásaim. Én ezt nem mondanám. Végül is, ha adó­dik egy nehéz helyzet, amiről be kell vallani, hogy van, akkor keresni kell azt az ajtót, abla­kot, amelyen keresztül onnan ki lehet menni. Az egyik könyvbemutatón kifogásolták, hogy miért tettem a címlapra Brueghel képét - talán hozzá akarom magamat hasonlítani?! Nem erről van szó! Brueghel megfestette a Bábel tornyát, azt az ismert bibliai történetet, amely manapság még aktuáli­sabb, mint akkoriban. Nem tu­dunk szót érteni egymással. Ez az élet minden területén észre­vehető. Elmegyünk egymás mellett, magunkat helyezzük előtérbe, mert mást nem va­gyunk képesek meghallgatni. Ebből ered az a magány, ami­ben gyakran találjuk magun­kat. Ä mai világ olyan, mint a tévéreklámok sugallta kép: ha nem használod a legújabb mo­sóport, nem is vagy ember. A másságot pedig képtelenek va­gyunk elfogadni. Miskolcon él. Milyen érzés kintről nézni Szlovákiára? Lélekben pozsonyi vagyok és az is maradtam. Csak belülről tudok Szlovákiára nézni. Amit Magyarországon látok, azt is szlovákiaiként élem meg. A magyar médiában az ország belügyei mellett legfeljebb Er­dély szerepel, és a melldönge- tésen túl véget ér a magyarság­gal való foglalkozás. Ha beme­gyek egy könyvesboltba, ott esetleg találok egy Grendelt, ritkábban Tőzsén, s ezzel vége. A szlovákiai magyar irodalom lényegében nem létezik. Van­nak kollégák, akik itt-ott iro­dalmi lapokban publikálnak, de a boltokban nem látom a köny­veiket. Milyen tanácsot tudna adni az irodalomoktatáshoz? Ön milyen irányba terelné? Az irdalom nem csak annyi­ból áll, hogy az író megszüle­tett, élt majd meghalt - aho­gyan ezt manapság tanítják. Szóval nem a lexikális tudás a lényeg, hanem a művek megér­tése. Hogy bele tudjak gondol­ni, mit is akart mondani az író, majd bennem tovább tudjon folytatódni a megismert gondo­latsor. Erre a gyerekeket fel kel­lene készíteni, és éppen ez a módszer nincs jelen a mai okta­tásban. FELHÍVÁS Énekelt Versek XVIII. Zentai Fesztiválja A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Ok­tatási Központ Weöres Sán­dor születésének századik év­fordulója, valamint a „2013 - a külhoni magyar kisiskolá­sok éve” program jegyében, a Zentai Önkormányzat és a budapesti székhelyű Égtájak Kulturális és Közművelődési Egyesület közreműködésével 2013. május 16. és 19. között megrendezi az Énekelt Versek XVIII. Zentai Fesztiválját, amelynek idei díszvendége Harkai Vass Éva költő. A szervezők bemutatkozási lehetőséget kínálnak azoknak a szólistáknak és együttesek­nek, akik, illetve amelyek éne­kelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. A részvé­tel feltétele, hogy a nevezők műsorán három megzenésített vers szerepeljen; ezek közül az égjük Harkai Vass Éva Ha vol­tam is című verse legyen. A leg­jobbak meghívást kapnak a versenyre, amelyet május 17-én a műfaj legjelesebb képviselőiből álló zsűri előtt rendeznek meg. Az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja a vajdasági magyar­ság egyik legnépszerűbb, főleg fiatalok részvételére számító nagyrendezvénye, amely a zentai Zjmtharew együttes és a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ kez­deményezésére jött létre 1995-ben a budapesti Kaláka együttes szakmai támogatásá­val. A fesztivál célja - amellett, hogy művészi értékeket hordoz - a közönség szórakoztatása, mégpedig a lírai élmények el- mélyítésével. A rendezvény nemzetközi (a vajdaságiakon kívül a versenyprogramra erdé­lyi, kárpátaljai, felvidéki és magyarországi csoportok, il­letve szólisták is beneveznek). A nem vajdasági résztvevők számára a szervezők a rendez­vény ideje alatt szállást és étke­zést biztosítanak, továbbá megtérítik az utazás költségét. Jelentkezni április 27-ig on­line lehet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapján (www.vmmi.org), ahol a fel­hívás, a versszöveg és a jelent­kezési űrlap is megtalálható. A három versenydalt a kö­vetkező e-mail címre kell el­küldeni mp3-as formátumban: hajnal.anna84@gmail.com. Bővebb információ a Vajda­sági Magyar Művelődési Inté­zetben (+381 631116856), a zentai művelődési házban (+381 24 812 603) és a Zen­tai Városi Könyvtárban (+381 63 569247).

Next

/
Thumbnails
Contents