Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-13 / 86. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 13. Szalon 21 KOMAROMI SZALON Jirí Menzel pályázata: Hrabal habbal Hrabal habbal címmel Jirí Menzel Oscar-díjas cseh rendező nemzetközi rö- vidfilmpályázatot hirde­tett csütörtökön Budapes­ten Bohumil Hrabal cseh író születésének jövőre esedékes 100. évforduló­jára. A pályázatot a ma­gyar BuSho Filmfesztivál és a budapesti Cseh Cent­rum írta ki. Olyan, a felhí­vásra készült vagy archív filmes anyagokat várnak december 31-ig, amelyek Hrabal életének és mun­kásságának motívumait, a hrabali életérzést vagy stí­lust dolgozzák fel a leg­eredetibb formában, fik­ció, animáció, kísérleti, zenés video vagy doku­mentumfilm kategóriá­ban. „Csehországban Hra­bal világáról szoktunk be­szélni, míg Magyarorszá­gon a mesternek egy egész galaxisa van” - mondta a pályázatot beharangozó Menzel, utalva arra, hogy A Hrabal-galaxis pillanat­képei címmel több éve lát­ható Magyarországon Hrabal-relikviákat és róla készült alkotásokat felvo­nultató vándorkiállítás. A filmpályázat nyertes al­kotásának készítője ezer euró pénzdíjat kap, a to­vábbi helyezettek egy-egy hosszú hétvégét tölthetnek el Prágában, vagy egy hor­dó sör mellett idézhetik fel a Moldva-parti város han­gulatát. Munkájával egyébként bárki jelentkez­het a BuSho Fümfesztivál oldalán (www.busho.hu). A verseny győzteseit 2014. március 28-án, Bohumil Hrabal századik születés- napjánhirdetikki. (MTI) Egy jól sikerült Márai-szeánsz „Köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam...” címmel - április 11-ere, a magyar költészet napjá­ra, József Attila és Márai Sándor „közös születés­napjára” időzítve -Má- rai-estre invitálták az ér­deklődőket a Komáromi Szalon szervezői a Révbe. A rendezvény házigazdá­ja Gazdag József, lapunk munkatársa volt, a ven­dég pedig Szegedy-Ma- szák Mihály, a magyar irodalomtudomány meg­határozó alakja, a Márai- életmű legavatottabb is­merője. ÖSSZEFOGLALÓ Kassa szülötte, a polgári kul­túra jelentős huszadik századi képviselője, a harmincas évek ünnepelt, körülrajongott írója, majd a fél életét kitevő emigrá­cióban „itthon” szinte teljesen elfeledett szerző, aki a határo­kat megnyitó 1989-es rend­szerváltás előtt tragikus módon önkezével vetett véget életé­nek. Ez az, amit az átlagolvasó tudni vél Márai Sándorról. A beszélgetőtársak elsősorban arra keresték a választ, miként alakult Márai helye az irodalmi kánonban a második világhá­ború előtt és után, minek kö­szönhető az utóbbi években, évtizedekben tapasztalható Márai-reneszánsz. „Márai úgy él a köztudatban, mint aki a jobboldali és a balol­dali diktatúráktól is elhatároló­dott. A harmincas években az egyik legnépszerűbb magyar író volt. A helyzete 45 után lénye­gesen megváltozott. Olyan író lett, akit Lukács György is meg­támadott. A kommunista veze­Szegedy-Maszák Mihály, Gazdag József és az érdeklődő közönség a Komáromi Szalon legutóbbi estjén (Tóth Attila felvételei) tők jelentős része ekkor jött ha­za Moszkvából, úgy gondolták, a polgári író veszélyesebb, mint a fasiszták - magyarázta egye­bek között Szegedy-Maszák Mihály, hogyan lehetetleneden el az író Magyarországon. - A rendszerváltásig szinte semmi nem jelent meg tőle. A legenda szerint ő nem hagyta, de ez nem igaz. Bélády Miklós szerkesztett egy nyugati magyar antológiát, a pártközpont utasítására a Ha­lotti beszédet ki kellett venni belőle. Gyulán bemutatták vol­na A kassái polgárokat, Aczél elvtárs azonnal betiltotta.” Az est vendége arra is kitért, mennyire változatos volt a Má- rai-művek idegen nyelvű fogad­tatása. „Nem volt ismeretlen, nem volt ismert sem. A kilenc­venes években nagy siker lett előbb olaszul, majd németül A gyertyák csonkig égnek. A kül­földi olvasók más köteteit szere­tik, mint a magyarok. A kiváló magyar művekben általában túl sok a magyar történelem. Ami­kor Esterházy Harmonia caeles- tisét bemutatták Párizsban, volt körülötte értetlenkedés, mi az a kuruc, mi az a labanc... A gyer­tyákban picit benne van a Mo­narchia, de ennyi. Márainál nem tehertétel a történelem. ” A beszélgetés során óhatat­lanul felmerült az a kérdés is, hogyan élhette meg Márai a sok évtizedes emigrációt. Sze­gedy-Maszák Mihály elmond­ta, az író borzasztóan ragasz­kodott a magyar nyelvhez - Amerikában is rengeteget olva­sott, könyvtárazott, apró szer­zőket kutatott, Kosztolányi pe­dig szinte a rögeszméje lett. „Sokáig élt az államokban, de tudtommal soha nem próbált meg angolul írni. Nem lett amerikai. Az utolsó évekre vég­telenül elmagányosodott. Az amerikai magyarság különbö­ző csoportjai egyaránt nem ro­konszenveztek vele. A megosz­tott amerikai magyarságban nem találta, nem is akarta meg­találni a helyét.” Bár a technika ördöge miatt Márai Sándor hangja nem tu­dott a maga fizikai valójában megszólalni a Komáromi Sza­lon estjén, a „szeánsz” bizonyos értelemben mégis sikerült. A Révben ez alkalommal szó sze­rint összezsúfolódott 100-120 fős közönség Gazdag József tolmácsolásában hallhatott há­rom terjedelmesebb összeállí­tást Márai naplóiból. Majd el­gondolkodhatott, minek is kö­szönhető, hogy ezek a gondola­tok - legyen szó a belső emig­rációról, a társadalom látlele­téről, történelmi és egyéni tra­umákról - mindenkor mainak hatnak, ha akarjuk, velünk is párbeszédet folytatnak. Meg­annyi pengeéles megállapítás, semmi öblös kinyilatkoztatás. Talán ez a Márai-titok, (as) Szinte egyáltalán nem születnek manapság szociográfiák vagy szociográfiai hátterű, realista művek határon túli magyar szerzők tollából Válság, szegénység és szolidaritás a szépírók szemszögéből TUDÓSÍTÁS Szinte egyáltalán nem szü­letnek manapság szociográfiák határon túli magyar szerzők tol­lából, és az irodalom nem ra­gadja meg a lehetőséget, hogy szociográfiai hátterű, realista műveket alkosson a szegény­ségről - hangzott el alaptétel­ként a Szépírók fesztiválján az elmúlt hétvégén Budapesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott rendezvény közép­pontjában a válság, a szegény­ség, a szolidaritás állt, és persze az a kérdés, hogy miként reagál minderre a kortárs magyar iro­dalom. A fesztivál keretében a szegénység határon túli iro­dalmi formáiról Károlyi Csaba kritikus, szerkesztő vezetésével a „mi részünkről” Grendel La­jos, továbbá Balia Zsófia erdélyi költő és Szerbhorváth György vajdasági publicista cserélt eszmét. A beszélgetés során kiderült, hogy az írók érdeklődnek kör­nyezetük társadalmi valósága iránt, de annak irodalommá formálása ma nem tartozik a meghatározó trendek közé. Persze az is kérdés, van-e erre igény - vetette fel Balia Zsófia. Aki egyébként úgy látja, Romá­niában a privatizáció, a nemze­tiségi arányok megváltozása és a megosztottság is növeli az el­szegényedés kockázatát, de az erdélyi irodalom szinte egyálta­lán nem foglalkozik a szegény­séggel, más típusú, inkább szür­realista művek születnek. A magyar regényekben ugyan­olyan kevés a román, mint amennyire kevés a magyar sze­replő. A két kultúra egymás mellett él, de nem egymásból. Grendel Lajos is arról számolt be, hogy Szlovákiában a ma­gyarok többségét, különösen a keleti régiókban, közvetlenül érinti a szegénység, mégsincs semmi jele annak, hogy a ma­gyar irodalom megragadná, áb­rázolná a problémákat. A fenti­ekkel szemben a Vajdaság iro­dalmának ,jót tettek” a hábo­rúk, mert megújították azt, véli Szerbhorváth György. Számos magyar író foglalkozik művei­ben a társadalom peremére sodródottakkal, kérdés azon­ban, hogy háborús vagy „sze­génység-irodalomról” kell-e in­kább beszélnünk. A publicista azt is megjegyezte: noha mind a mai napig élő az a kép, hogy a vajdasági magyarok műveltek és iskolázottak, a többségi tár­sadalommal szemben egyre na­gyobb a lemaradás, Szerbiában a társadalom pereme felé csú­szik a magyarság. (pyg) Szerbhorvát György, Grendel Lajos, Balia Zsófia és Károlyi Csaba a Szépírók fesztiválján (Patay Gábor felvétele) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents