Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-13 / 86. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 13. Vélemény És háttér 7 Richard Sulik megint teljes erővel csapja oda magát és pártját a falhoz Az elvszerűség csapdája Úgy fest, két részre szakad a szlovák parlament eleve legkisebb pártja, a Szabadság és Szolidaritás, miután egy kemény elnökválasztási küzdelem után az újraválasztott Richard Sulik levélben szólította fel ellenfeleit a pártból való távozásra. RAVASZ ÁBEL A Jozef Kollár körül csoportosulok és a Sulik mellett állók közötti viszony fokozatosan elmérgesedett, és annak ellenére, hogy a régi-új pártelnök a minimális arányú kongresszusi győzelme után együttműködésre hívta fel riválisát, erre végül nem maradt esély. Az SaS bajban van, és nem csak a távozók miatt. A párt a számára sikeres 2010-es kampányba egy tripla politikai programcsomaggal ment bele. Egyrészt ott van a neoliberális, kis államot hirdető gazdaságpolitikájuk tűzön-vízen át való elvszerű képviselete - ez még ma is él, igaz, egy kormányt már megbuktatott. Másrészt a klasszikus liberális értékeket is igyekezett felvállalni, ez viszont a parlamenti munka során háttérbe szorult, inkább csak a médiapolitizálásuk eleme maradt. Harmadrészt pedig ott van az „an- tipolitikára” vonatkozó ígéret: a fiatalos, tabudöntögető 2010-es kampányban azt is ígérte a párt, a politika lehet jobb és más, az SaS az elvszerű, szavahihető új politika hírnöke. Ez az üzenetcsomag népszerűnek bizonyult, elsősorban a fiatalok körében, és a 12 százalékos eredmény nagyon erős kezdőlökést adott a formációnak. A problémák azonban szinte rögtön kiütköztek: a négypárti koalícióba szorult liberálisok őrlődtek az elvszerű politizálás és az alkukényszer között, és ígéretükkel szemben éppenséggel azt mutatták be, mennyire nem lehet más a politika. Aztánjött 2011 ősze és a párt saját érdekeit rosszul értelmezve egy számára ideológiailag alapvető kérdés miatt - de facto megbuktatta a kormányt. Nagyon sok szavazó már akkor elhagyta a pártot - hiszen a kormányváltásra, nem a kormánybuktatásra szavaztak -, és további csapások érték a kampány során: például a Galko-féle lehallgatási ügy és a Sulík-féle Kocner-ügy. A párt átcsúszott a parlamenti küszöb felett, de helyzete ellenAz SaS elnöke extrém válaszokat ad egyszerű kérdésekre. Kompromisz- szum helyettpártot ver szét és kormányt buktat. zékben sem sokat javult. A belső kritikusok egyre hangosabbak voltak: a párt nem elég aktív, képtelen az érdekérvényesítésre, és mintha a szimpatizánsokkal való online kapcsolattartás (ami olyan hangsúlyos volt 2010-ben) is akadozna. A tagság egyik része a váteszként viselkedő Richard Sulik mögé csoportosult, annak ellenére, hogy gazdaságpolitikai Kasszand- ra-jóslatai közül a mai napig egy sem jött be. Mások azonban éppen Sulik személyközpontú politikáját látták az alapvető problémának, és megindult a harc a leváltásáért. A mostani eset hasonlít a Radičová-kormány bukására: Richard Sulik megint teljes erővel csapja oda magát és pártját a falhoz, nem törődve a következményekkel, csak azzal, hogy elvszerűen kiálljon a saját igaza mellett. Az eredmény nyilvánvalónak tűnik. Viszont kifelé nagyon jól látszik az, hogy mennyire lehet reális alternatívája az utált politikacsinálásnak az elvszerűség pie- desztálra emelése: semennyire, mivel extrém válaszokat ad egyszerű kérdésekre. Pártot ver szét és kormányt buktat ott, ahol egyszerűen kompromisszumokra lenne szükség. Ha ez az új és más politika, akkor inkább maradjon a régi. JEGYZET Megoldások nélkül JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Amíg az iskola- igazgatóra várok egy kör- nyékbeli alapiskolában, egy alkalmazotttart szóval. Vagyis panasszal. Nemrég utánaszámoltam, mondja, az elmúlt években közel negyven gyerekünk ment egyetemre tanulni, de egy sem jött vissza. Csak az utcánkból nyolc. Köztük a gyerekeim, akik Budapesten élnek. De mi lesz így tíz-húsz év múlva? A kérdésre persze az igazgatónak sem lehet megnyugtató válasza. A hatalmas iskola- épületet a hetvenes években adtak át, erőteljes felújításra szorulna, de természetesen nincs rá pénz. Amikor központi iskola lett, még közel négyszáz gyerek járt ide, ma még nagyjából kétszáz. De az idén ismét jóval kevesebb lesz az elsős, mint amennyien kikerülnek, s ez valószínűleg pedagóguselbocsátással jár majd - számol az igazgató. Holott már most is van jó néhány szaktantárgy, amelyre nincs megfelelő képesítésű oktatója, szlovák szakos is már csak kettő van, s egy-két év múlva mindkettő nyugdíjba készül. S nem is nagyon van utánpótlás a láthatáron. Ezekben az iskolákban, ahol egyre több a nehéz szociális körülmények között élő, valamint nehezen kezelhető nebuló, még azok sem nagyon vágynak a pedagógusi pályára, akik ezzel a végzettséggel rendelkeznek. Tudok több olyan kollégáról, akik inkább elmentek kényszervállalkozónak, mint hogy rövid úton kikészüljenek az idegeik - s ezen nem is igen csodálkozom. Beszélgetésünk közben betoppan a polgármester is, szívügye az iskola, hiszen a felesége is ott tanít, de csodákat tenni ő sem tud. Teljesen lega- tyásodott ez a régió, akik mo- bilisak voltak, már rég elmentek. Innen bármelyik járási székhely közel negyven kilométer, minimálbérért eljárni dolgozni nem éri meg. Amikor még nem voltam polgármester, keményén bíráltam az elődömet, hogy a fél falut közmunkán tartja, mert gyakorlati eredményét ennek a falu egyáltalán nem látta. Ma már megértem, hiszen ezek az emberek, amíg kapják a segélyt, legalább helyben maradnak. Holott tíz minimálbérért foglalkoztatott munkás jóval kevesebből kijönne, mint a most is több mint száz főt számláló aktivációs munkaerő, s azokat még noszogatni is lehetne. De ha az állam húsz éve nem talál megoldást, mi itt lenn mit csináljunk? A kérdés, persze, költői, megoldásra egy ideig még biztos vámunk kell. KOMMENTAR Nemzeti motorosok KISS TIBOR NOÉ Orbán Viktor személyesen tiltott be egy rendezvényt Magyarországon. A miniszterelnök a parlamentben utasította a belügyminisztert, hogy az „Adj gázt!” elnevezésű motoros felvonulás nem valósulhat meg. A rendezvényre ugyanis éppen azon a napon és éppen ott került volna sor, amikor és ahol különböző zsidó szervezetek az Élet Menete nevű fáklyás felvonulást tartják Budapesten, amellyel évről évre a holokauszt áldozataira emlékeznek. Vagyis az,,Adj gázt!” nyilván nem a motorozás szépségeiről szólt volna. Ne galamblelkű, szakállas hippiket vagy kemény, bőrruhás rockereket képzeljünk el, akik számára a motorozás a szabadság megnyilvánulási formája. Ajó hangulat garantált lett volna a motorosokközött egy kis gázkamrázással meg néhány trendi rabbiviccel. Orbán az „emberi méltóságot sértő” akciónak nevezte a tervezett rendezvényt, Gyurcsány „ocsmány provokációról” beszélt, Bajnai pedig elküldte a motorosokat Auschwitzba, hogy „nézzék meg a gázkamrákat, és azután viccelődjenek” ezzel a témával. Mindegyik párt elítélte a felvonulást, kivéve a Jobbi- kot, ami nem csoda, a motorosok főszervezője, Jeszenszky - Sándor a pártXI. kerületi szervezetében tisztségviselő (erről a botrány kirobbanása után lemondott, isten őrizz, hogy a pártot a személyén keresztül támadják). Az eset után azonnal beindult az interpretációs diskurzus. Jeszenszky szerint a betiltással „a jogállamiság került veszélybe” - a motorosok szerencsére nemcsak a történelmet ismerik kiválóan, hanem jogászkodásban is menők. És lehet, hogy igazuk van: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a rendőrséget támadta, mondván, egymár tudomásul vett rendezvényt utólag nem lehet betiltani. A liberálisok nem tudják, hogy sírjanak-e vagy nevessenek, és ismét a klasszikus dilemmán rágódnak. Orbán intézkedése morálisan megalapozott, ugyanakkor kézi vezérlésről tanúskodik: szerintük a miniszterelnök lényegében elismerte, hogy egymaga hozhat döntést bármilyen kérdésben. Ha legközelebb úgy tartja kedve, morális indokokra hivatkozva betilthat akár egy kutyakiál- lítástis. Egyszóval: mindenkinek igaza van, a helyzet jogi rendezése megoldatlan, és megoldhatatlannak is tűnik. Ha betiltod a neonáci rendezvényt, az a baj, ha nem tiltod be, az a baj. De a legnagyobb baj mégsem jogi természetű, hanem morális. Nincs ezen mit szépíteni, nincs ezen mit magyarázni: az „Adj gázt!” szervezői a legalapvetőbb erkölcsi normákkal sincsenek tisztában. S ami a legszomorúbb: követőik nincsenek kevesen. Sőt, úgy tűnik, egyre többen vannak. De íme, egy példa, amit ők is értenek: nem sorakozunk fel a Parlament elé vörös csillagos zászlókkal a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján. És még egy, igazán aktuális: tegnap volt a Felvidékről kitelepítettek emléknapja. Vajon mit szóltak volna a szlovákiai magyarok, ha néhány dél-szlovákiai városban arra ébrednek, hogy valakik marhavagonokat állítottak éjszaka a vasútállomásokra. Frappánsnak vélt feliratot meg számtalant lehet találni a vagon oldalára. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ Gój, nemzeti, szkíta, gárdista A Gój Motorosok Egyesületének elnöke nem fukarkodott a Nemzeti Érzelmű Motorosok Szövetségének bírálatával. Mészáros Imre szerint a nemzetiek a Jobbikhoz állnak közel, azt azonban visz- szautasította, hogy ők, a gó- jok Fidesz-közeliek, bár vannak ilyen tagjaik. Azt is elmondta: a szkíta motorosok a nemzeti érzelműekből szakadtak ki, Laci betyárral az élen, és vannak gárdamőtoro- sok is. „2008-ban alakult meg a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete. Rátelepülnek mindenféle programra. Csak két saját szervezésű túrájuk volt, az egyik Versailles-ba, a Trianon-kastélyhoz - de ezt is tőlünk koppintották, ráadásul egymást elhagyták, meg eltévedtek az út során; ezt egy oda beépített emberünktől tudom. A másik túra a Székelyföldre volt. Annyira nemzeti érzelműek, hogy nem ismerték fel a székely színeket, Korondtól Székelyudvarhelyig pedig egy óra tizenöt perc ďatt tették meg a 35 kilométeres utat. Ez egy motoros számára mindent elmond. Tavaly is szerveztek Adj gázt! menetet, csak akkor nem mentek a zsinagógához, úgymond, a magas üzemanyagárak ellen tiltakoztak. Most - hivatalosan - a devizahitelesek problémájára kívánták felhívni a figyelmet. Jellemzően a budapesti szlovák nagykövetségig vagy a legközelebbi Jobbik-rendezvényig motoroznak, ahol együtt szerepelnek Vona Gáborral. Egyébként egy szélsőjobboldali társaság” - mondta a gójok elnöke a nemzetiekről. (ATV)
