Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-12 / 85. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 12. Vélemény és háttér 7 A kérdés, miért kell két iskola problémájába bevonni a harmadikat - történetesen egy magyart Még hogy iskola Ha valaki a következő sorokban az objektivitás hiányának jeleit véli fölfedezni, íme, itt a muníció: bár mára semmilyen személyes kötődésem nem maradt egykori iskolámmal (a barátokat leszámítva), az alma materről írva igenis támadhat valakinek olyan érzése, hogy legalábbis érzelmi kötődés van. így van, s az a jó, ha az olvasó tud róla. LOVÁSZ ATTILA Adva van két iskola. Az egyik a Bernolák utcában (legyen B), a másik a Hollý utcában (H). A két iskola alapvető baja, hogy az épületek a demográfiai mutatók miatt nincsenek kihasználva. Az önkormányzat úgy dönt, hogy a két iskolát összevonja, H iskola épületében lenne az összevont HB iskola. Eddig világos, lehet vitatkozni a döntés helyességén, de az önkormányzat nem lehet független a mindenkori költségvetési lehetőségektől. Ha az ösz- szevonás megtörténik, marad egy üres épület, amellyel valamit kezdeni kell. Hogy mit, arra premier plánban valószínűleg nincs válasz. Ekkor lép be a harmadik iskola, a Pázmány utcai (P). Ez az iskola egy óvodával kibővítve éppen a neki megfelelő méretű, szecessziós, nyolcvanas téglafalú épületben székel. Rezsiköltségei látványosan a legalacsonyabbak, valljuk be őszintén, a huszadik század legelején nagyon tudtak építkezni. Igaz, nincs nagy, csak egy kicsi, boltíves pincében elhelyezett tornaterme. Konyhája sincs, az ételt szállítják. De jó helyen van és költséghatékony. Áz önkormányzat pedig úgy gondolja, a P iskolát a B iskolába helyezné. A B iskolában lenne tornaterem, saját konyha, milyen rendesek, mondhatnók, a gyerekeknek jobb lesz. De nem lesz! A B iskola ugyanis messze van a központtól, a város legszélén, a beutazó gyerekek szüleinek megoldhatatlan dolog. A szülők tiltakoznak. S jő még egy, gazdaságilag semmiképp sem elhanyagolható momentum: a B iskolát a P iskola tanulói csak egy harmadára töltenék meg. Nem baj - így az ön- kormányzat -, kiegészítjük a költségeket (és az eredeti érv, a hatékonyság hol marad?). így a P iskola épülete maradna üresen, mi lenne vele, nem tudni. A P iskola akkor is tökéletesen megfelelt gyermeknek, szülőnek, amikor még szénnel, kályhákban fűtöttek - a többi iskolában pedig már rég nem. Az sem zavart senkit, hogy ebédelni a gimnáziumba, tornaórákra az egyik alapiskolába vagy a gimnáziumba jártak. Az iskola eredményeket produkált (sokak nevében írhatom le: köszönjük). Eddig - mint észrevették - nem írtam le, hogy a P iskola magyar tannyelvű, és hogy Vág- sellyéről van szó. Azért nem, mert néhány futóbolondot leszámítva Vágsellyén nemzetiségi villongások soha nem voltak. Még a nagy migráció, a Duslo vegyi kombinát miatti hatalmas betelepüléshullámkor sem, sőt a repatriánsok (helyi tájszólásban: unrások) is új otthonra leltek, nagy feszültségek nélkül. Itt nem a magyarokról van szó, nem is a szlovákokról. De a kérdések maradnak: miért kell két iskola problémájába bevonni egy problémamentes harmadikat? S vajon miért nem az eddig meg se említett három másik iskolát? S vajon mikor teszi fel valaki hangosan a kérdést: képviselő urak, polgármester úr, tessék már elmondani, kinek kell olyan nagyon egy iskolának épült, központi helyen fekvő, jó állapotban lévő épület? A köznek? Mert önöket a közügyek megoldásáért választották! Ha közügy, hogy a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola épülete más, fontosabb célokat szolgáljon, akkor ide vele, halljuk! Mert amíg ezt nem halljuk, addig az az érzésünk - mert nem csak az enyém -, hogy álindokokkal készül a költözés, amelynek az egyik, kimondottan közügynek számító - eredménye az lesz, hogy a szép nagy, korszerű, jobb időket megélt Bernolák utcán majd szép lassan megszűnik a magyar iskola. És Vágsellye eddigijó hírneve. MÁR AZ ÖSSZES SZLOVÁK POLITIKUS KINEMEKÜL t az adóparadicsomból, és A PÉNZÜKKEL E6VÜTT ELMENTEK A POKOLBA (Ľubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Szép szavak, buborékok LAMPL ZSUZSANNA mint amikor vécé vagy latrina volt. Ez jutott eszembe, amikor ajegypénztárnál egy-utas a kalauz szót említette. A fiatal jegyárus - esetleg tiketmene- dzser? -, rosszalló pillantást vetve arra az elmaradott, begyöpösödött ötven körüli emberre, aki ilyen ódon és degradáló kifejezést használt, kapitány személyiségű tanító néniket is megszégyenítő hangon rendreutasította, hogy az ő vonattársaságuknál nincse- nekkalauzok, csaksztevar- dok. Hallottad, nem azt mondta, hogy sztyúárd, hanem szte- vard, kuncogott mögöttem két fiatal. Engem nem a kiejtés zavart, hiszen amióta egyikkedvenc újságíró tanítványom, M. Peti az államvizsgán az idegen szavak szlovák kiejtéséről szóló tételt húzta, tudom, hogy az idegen szót szlovákosan kell ejteni, tehát sztevard és mana- zsér (persze voltak kivételek, de lehet, hogy azóta már megszűntek) . S nem is a szegény utas megszégyenítése zavart - bár az is, hiszen mire menne a vonattársaság sztevardostól együtt, ha nem lenne utas -, mert a lekezelő megszégyenítés már csakkövetkezmény. Annak a jelenségnek a következménye, amely abból áll, hogy egyesek bombasztikus elnevezéseket adnak teljesen egyszerű dolgoknak, s aztán úgy viselik ezeket, mint páva a tollát. Ez az, ami zavar, mert nem szeretem a nagyzolást, az üres buborékokat. Hogy a sztevard egyenlő kalauz, toalett egyenlő vécé példákon kívül mást is mondjak, idézem a fodrásznőmet. „Jelentkeztem egy műsorba, fodrászokat, kozmetikusokat kerestek. Aznap ketten voltunk fodrászok, ismertem a másikat. Amikor nem engem választottak, megkérdeztem, hogy miben voltam rosszabb. A lány, aki az egészet felügyelte, azt mondta, hogy a másikhajambasszádor, én pedig csak fodrász vagyok, és a másiknak van hajszalonja is. Azt hittem, elájulok! Hát a másik ugyanolyan fodrász, mint én! Ugyanolyan kis alagsori fodrászüzlete van, mint nekem, csakkétházzal odébb!” Erre mondaná egy ismerősöm, hogy van, aki az ürüléket is képes aranyba csomagolni és eladni. Én pedig mondanám, hogy nem szeretnék az lenni, aki kicsomagolja. S megint a vécénél vagyunk. Nem véletlenül. Tanár kollégámmal - tudásmenedzser?, tudásnagykövet?, tudásambasszádor? - egy kávézóban ültünk. Megkérdezte a felszolgálótól - kávénagykövet? -, hol van a vécé. Balra van a toalett, mondta a pincérnő, a toalett szót jól megnyomva. Magának nem tetszik a vécé szó? Kérdezte tőle a kolléga. Olyan illetlen, parasztos, mondta a lány, aki ottlétünk alatt illetlenebb szavakkal is társalgóit a kolléganőjével. Illetlen? Azt jelenti, hogy vízöblítéses, hangzott a kolléga válasza, de aztán sürgősebb dolga akadt. Amikor visszajött, mérgesen odaszólt a pincémőnek. Lehet, hogy maguknak ez toalett, de koszos, és olyan büdös, mint a latrina! KOMMENTAR Ellenzéki dagonyázás MOLNÁR IVÁN A szlovák parlamenti ellenzék egy évvel a választások után sem képes magára találni, és nagyon úgy tűnik, hogy a jobboldali pártok részéről az elkövetkező időszakban is csak szánalmas vergődésre számíthatunk. Ma már ott tartunk, hogy egy rendkívüli parlamenti ülés összehívásához szükséges 30 aláírás összeka- parását is mérhetetlen sikerként ünnepük, miközben a népámítás tekintetében egyre inkább közelítenek a baloldalhoz. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az említett rendkívüli parlamenti ülés témája. Ájobboldali pártok- rendkívül „szemfülesen” - a legsebezhetőbb pontján kívánnak visszavágni a második Fico-kormánynak. A munkanélküliség újabbnál újabb csúcsokat döntöget, az ellenzék így ezt szeretné kihasználni a kormány földbe döngölésére. Napok óta mást se hallunk az ellenzék részéről, mint hogy az állástalanok rendkívül magas számáért elsősorban a Fico-kabinet a felelős, mert olyan törvényeket fogadott el, amelyek a vállalkozókat terhelik, indokolatlanul növelve az alkalmazottak és a szak- szervezetek jogait. Bezzeg az ő kormányzásuk alatt (szerintük) minden másképp volt: a vállalkozók terhei csökkentek, a szakszervezeteket mellékvágányra állították, az alkalmazot- takjogait megnyirbálták, aminekköszönhetőenjelentős mértékben enyhült a feszültség a munkapiacon. Valóban ilyen sikeres lenne a neoliberális recept? A Radičová- kormány2010júliusában került hatalomra, a munkaügyi központ adatai szerint az állástalanok aránya akkoriban 12,33 százalék volt. Ájobboldali pártok 2012 áprilisában adták át a kormányrudat a Fico-kabinetnek, kormányzásuk utolsó hónapja így 2012 márciusára esett, amikor 13,69 százaléknyian voltak munka nélkül, vagyis a Radičová-kabinet nyúlfarknyi, neoliberális gazdasági intézkedésekkel teletűzdelt kormányzása alatt is több mint egy százalékponttal nőtt az állástalanok aránya. Abszolút számokban ez aztje- lenti, hogy nem egész két év alatt 375 ezerről csaknem 410 ezerre. Nemjavult a helyzet a déli, magyarlakta járásokban sem. A Dunaszerdahelyi járásban például 9,9-ről 12,2, a Komáromiban 15,9-ről 18,4, a Rozsnyóiban 25,3-ról 28,8, a Rimaszombatiban pedig 33-ról 34,4 százalékra nőtt az állástalanok aránya. Ájobboldali pártoknak tehát nincs mivel dicsekedniük. Ha valóban hasznossá szeretnék magukat tenni, az általuk kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülésen használható ötletekkel keüene előállniuk, amelyekkel valóban vissza lehetne fogni a munkanélküliség további drasztikus növekedését. Ráadásul ha sikerülne is megegyezniük a kormánnyal, és valóban ideális döntéseket hoznának, akkor is csak enyhíteni tudnának a helyzeten, hiszen a munkanélküliség növekedése nagyrészt a nyugat-európai keresletcsökkenés számlájára írható, ezt pedig ők sem képesek befolyásolni. A pártokat ismerve az ülésen így inkább csak magamutogatásra, sárdobálásra, az ellenkező politikai oldal földbe döngölésére számíthatunk mindkét térfélen. TALLÓZÓ Megölték volna Ceau§escut Egy Nicolae Ceau§escu ellen tervezett merényletről írtak az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársai 1973-ban egy táviratban - derül ki a Wikile- aks által most nyilvánosságra hozott amerikai külügyi dokumentumból. Az 1973. május 23-i táviratban a bukaresti képviselet egy friss értesülésről számolt be: a román kommunista diktátort a szülőfalujába, Scornice§tibe tett látogatása során készültek meggyilkolni. Az amerikai diplomaták elismerték, az értesülés jórészt pletykákon alapul, de megjegyzik, hogy a merényletkísérlet nem a Securi- tate ébersége miatt hiúsult meg, hanem azért, mert az elkövetők nem voltak elég alaposak. A távirat egy Romániában tanuló, felső kapcsolatokkal bíró ugandai egyetemista értesüléseire hivatkozva számolt be a merényletről. Hasonló értesüléshez jutott a brit nagykövetség is. Egy másik táviratban Ceau§escut jellemezték. A dokumentum szerzője, Robert Martens helyettes nagykövet szerint bár vannak román politikusok, akik jobban megfelelnének a Nyugat ízlésének, be keü érni Ceau§escuval, viszont a diktátor makacssága és egocent- rizmusa hasznos lehet az USA számára, mivel lehetségesnek látták, hogy Románia növelje a Szovjetunióval szembeni függetlenségét. Egy harmadik üzenetben az olvasható, hogy a bukaresti külképviselet segítséget kér Washintgontól annak kiderítésére, mi az a New York-i Tudományos Akadémia, amelynek a román sajtó szerint állítólag a tagjává választották Elena Ceau§es- cut. Ilyen intézmény nem létezett. (krónika.ro)
