Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-12 / 85. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 12. Vélemény és háttér 7 A kérdés, miért kell két iskola problémájába bevonni a harmadikat - történetesen egy magyart Még hogy iskola Ha valaki a következő so­rokban az objektivitás hi­ányának jeleit véli fölfe­dezni, íme, itt a muníció: bár mára semmilyen sze­mélyes kötődésem nem maradt egykori iskolám­mal (a barátokat leszá­mítva), az alma materről írva igenis támadhat vala­kinek olyan érzése, hogy legalábbis érzelmi kötő­dés van. így van, s az a jó, ha az olvasó tud róla. LOVÁSZ ATTILA Adva van két iskola. Az egyik a Bernolák utcában (legyen B), a másik a Hollý utcában (H). A két iskola alapvető baja, hogy az épületek a demográfiai mutatók miatt nincsenek kihasználva. Az önkormányzat úgy dönt, hogy a két iskolát összevonja, H iskola épületében lenne az összevont HB iskola. Eddig világos, lehet vitatkozni a döntés helyességén, de az önkormányzat nem lehet független a mindenkori költség­vetési lehetőségektől. Ha az ösz- szevonás megtörténik, marad egy üres épület, amellyel vala­mit kezdeni kell. Hogy mit, arra premier plánban valószínűleg nincs válasz. Ekkor lép be a harmadik isko­la, a Pázmány utcai (P). Ez az is­kola egy óvodával kibővítve ép­pen a neki megfelelő méretű, szecessziós, nyolcvanas téglafa­lú épületben székel. Rezsiköltsé­gei látványosan a legalacso­nyabbak, valljuk be őszintén, a huszadik század legelején na­gyon tudtak építkezni. Igaz, nincs nagy, csak egy kicsi, bolt­íves pincében elhelyezett torna­terme. Konyhája sincs, az ételt szállítják. De jó helyen van és költséghatékony. Áz önkor­mányzat pedig úgy gondolja, a P iskolát a B iskolába helyezné. A B iskolában lenne tornaterem, sa­ját konyha, milyen rendesek, mondhatnók, a gyerekeknek jobb lesz. De nem lesz! A B iskola ugyanis messze van a központ­tól, a város legszélén, a beutazó gyerekek szüleinek megoldha­tatlan dolog. A szülők tiltakoz­nak. S jő még egy, gazdaságilag semmiképp sem elhanyagolható momentum: a B iskolát a P iskola tanulói csak egy harmadára töl­tenék meg. Nem baj - így az ön- kormányzat -, kiegészítjük a költségeket (és az eredeti érv, a hatékonyság hol marad?). így a P iskola épülete maradna üre­sen, mi lenne vele, nem tudni. A P iskola akkor is tökéletesen megfelelt gyermeknek, szülő­nek, amikor még szénnel, kály­hákban fűtöttek - a többi iskolá­ban pedig már rég nem. Az sem zavart senkit, hogy ebédelni a gimnáziumba, tornaórákra az egyik alapiskolába vagy a gim­náziumba jártak. Az iskola eredményeket produkált (sokak nevében írhatom le: köszönjük). Eddig - mint észrevették - nem írtam le, hogy a P iskola magyar tannyelvű, és hogy Vág- sellyéről van szó. Azért nem, mert néhány futóbolondot le­számítva Vágsellyén nemzetisé­gi villongások soha nem voltak. Még a nagy migráció, a Duslo vegyi kombinát miatti hatalmas betelepüléshullámkor sem, sőt a repatriánsok (helyi tájszólás­ban: unrások) is új otthonra lel­tek, nagy feszültségek nélkül. Itt nem a magyarokról van szó, nem is a szlovákokról. De a kérdések maradnak: mi­ért kell két iskola problémájába bevonni egy problémamentes harmadikat? S vajon miért nem az eddig meg se említett három másik iskolát? S vajon mikor te­szi fel valaki hangosan a kérdést: képviselő urak, polgármester úr, tessék már elmondani, kinek kell olyan nagyon egy iskolának épült, központi helyen fekvő, jó állapotban lévő épület? A köz­nek? Mert önöket a közügyek megoldásáért választották! Ha közügy, hogy a vágsellyei Páz­mány Péter Alapiskola épülete más, fontosabb célokat szolgál­jon, akkor ide vele, halljuk! Mert amíg ezt nem halljuk, addig az az érzésünk - mert nem csak az enyém -, hogy álindokokkal ké­szül a költözés, amelynek az egyik, kimondottan közügynek számító - eredménye az lesz, hogy a szép nagy, korszerű, jobb időket megélt Bernolák utcán majd szép lassan megszűnik a magyar iskola. És Vágsellye ed­digijó hírneve. MÁR AZ ÖSSZES SZLOVÁK POLITIKUS KINEMEKÜL t az adóparadicsomból, és A PÉNZÜKKEL E6VÜTT ELMENTEK A POKOLBA (Ľubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Szép szavak, buborékok LAMPL ZSUZSANNA mint amikor vécé vagy latrina volt. Ez jutott eszembe, ami­kor ajegypénztárnál egy-utas a kalauz szót említette. A fiatal jegyárus - esetleg tiketmene- dzser? -, rosszalló pillantást vetve arra az elmaradott, be­gyöpösödött ötven körüli em­berre, aki ilyen ódon és degra­dáló kifejezést használt, kapi­tány személyiségű tanító né­niket is megszégyenítő han­gon rendreutasította, hogy az ő vonattársaságuknál nincse- nekkalauzok, csaksztevar- dok. Hallottad, nem azt mond­ta, hogy sztyúárd, hanem szte- vard, kuncogott mögöttem két fiatal. Engem nem a kiejtés za­vart, hiszen amióta egyikked­venc újságíró tanítványom, M. Peti az államvizsgán az idegen szavak szlovák kiejtéséről szó­ló tételt húzta, tudom, hogy az idegen szót szlovákosan kell ejteni, tehát sztevard és mana- zsér (persze voltak kivételek, de lehet, hogy azóta már meg­szűntek) . S nem is a szegény utas megszégyenítése zavart - bár az is, hiszen mire menne a vonattársaság sztevardostól együtt, ha nem lenne utas -, mert a lekezelő megszégyení­tés már csakkövetkezmény. Annak a jelenségnek a követ­kezménye, amely abból áll, hogy egyesek bombasztikus elnevezéseket adnak teljesen egyszerű dolgoknak, s aztán úgy viselik ezeket, mint páva a tollát. Ez az, ami zavar, mert nem szeretem a nagyzolást, az üres buborékokat. Hogy a szte­vard egyenlő kalauz, toalett egyenlő vécé példákon kívül mást is mondjak, idézem a fod­rásznőmet. „Jelentkeztem egy műsorba, fodrászokat, kozme­tikusokat kerestek. Aznap ket­ten voltunk fodrászok, ismer­tem a másikat. Amikor nem engem választottak, megkér­deztem, hogy miben voltam rosszabb. A lány, aki az egészet felügyelte, azt mondta, hogy a másikhajambasszádor, én pe­dig csak fodrász vagyok, és a másiknak van hajszalonja is. Azt hittem, elájulok! Hát a má­sik ugyanolyan fodrász, mint én! Ugyanolyan kis alagsori fodrászüzlete van, mint ne­kem, csakkétházzal odébb!” Erre mondaná egy ismerősöm, hogy van, aki az ürüléket is ké­pes aranyba csomagolni és el­adni. Én pedig mondanám, hogy nem szeretnék az lenni, aki kicsomagolja. S megint a vécénél vagyunk. Nem vélet­lenül. Tanár kollégámmal - tudásmenedzser?, tudásnagy­követ?, tudásambasszádor? - egy kávézóban ültünk. Meg­kérdezte a felszolgálótól - ká­vénagykövet? -, hol van a vé­cé. Balra van a toalett, mondta a pincérnő, a toalett szót jól megnyomva. Magának nem tetszik a vécé szó? Kérdezte tő­le a kolléga. Olyan illetlen, pa­rasztos, mondta a lány, aki ott­létünk alatt illetlenebb sza­vakkal is társalgóit a kolléga­nőjével. Illetlen? Azt jelenti, hogy vízöblítéses, hangzott a kolléga válasza, de aztán sür­gősebb dolga akadt. Amikor visszajött, mérgesen odaszólt a pincémőnek. Lehet, hogy maguknak ez toalett, de ko­szos, és olyan büdös, mint a latrina! KOMMENTAR Ellenzéki dagonyázás MOLNÁR IVÁN A szlovák parlamenti ellenzék egy évvel a vá­lasztások után sem képes magára találni, és na­gyon úgy tűnik, hogy a jobboldali pártok részé­ről az elkövetkező időszakban is csak szánal­mas vergődésre számíthatunk. Ma már ott tar­tunk, hogy egy rendkívüli parlamenti ülés összehívásához szükséges 30 aláírás összeka- parását is mérhetetlen sikerként ünnepük, miközben a nép­ámítás tekintetében egyre inkább közelítenek a baloldalhoz. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az említett rendkívüli parlamenti ülés témája. Ájobboldali pártok- rendkívül „szemfülesen” - a legsebezhetőbb pontján kívánnak vissza­vágni a második Fico-kormánynak. A munkanélküliség újabb­nál újabb csúcsokat döntöget, az ellenzék így ezt szeretné ki­használni a kormány földbe döngölésére. Napok óta mást se hallunk az ellenzék részéről, mint hogy az állástalanok rend­kívül magas számáért elsősorban a Fico-kabinet a felelős, mert olyan törvényeket fogadott el, amelyek a vállalkozókat terhelik, indokolatlanul növelve az alkalmazottak és a szak- szervezetek jogait. Bezzeg az ő kormányzásuk alatt (szerin­tük) minden másképp volt: a vállalkozók terhei csökkentek, a szakszervezeteket mellékvágányra állították, az alkalmazot- takjogait megnyirbálták, aminekköszönhetőenjelentős mér­tékben enyhült a feszültség a munkapiacon. Valóban ilyen sikeres lenne a neoliberális recept? A Radičová- kormány2010júliusában került hatalomra, a munkaügyi központ adatai szerint az állástalanok aránya akkoriban 12,33 százalék volt. Ájobboldali pártok 2012 áprilisában ad­ták át a kormányrudat a Fico-kabinetnek, kormányzásuk utolsó hónapja így 2012 márciusára esett, amikor 13,69 szá­zaléknyian voltak munka nélkül, vagyis a Radičová-kabinet nyúlfarknyi, neoliberális gazdasági intézkedésekkel teletűzdelt kormányzása alatt is több mint egy százalékpont­tal nőtt az állástalanok aránya. Abszolút számokban ez aztje- lenti, hogy nem egész két év alatt 375 ezerről csaknem 410 ezerre. Nemjavult a helyzet a déli, magyarlakta járásokban sem. A Dunaszerdahelyi járásban például 9,9-ről 12,2, a Ko­máromiban 15,9-ről 18,4, a Rozsnyóiban 25,3-ról 28,8, a Ri­maszombatiban pedig 33-ról 34,4 százalékra nőtt az állásta­lanok aránya. Ájobboldali pártoknak tehát nincs mivel dicsekedniük. Ha valóban hasznossá szeretnék magukat tenni, az általuk kez­deményezett rendkívüli parlamenti ülésen használható ötle­tekkel keüene előállniuk, amelyekkel valóban vissza lehetne fogni a munkanélküliség további drasztikus növekedését. Ráadásul ha sikerülne is megegyezniük a kormánnyal, és va­lóban ideális döntéseket hoznának, akkor is csak enyhíteni tudnának a helyzeten, hiszen a munkanélküliség növekedé­se nagyrészt a nyugat-európai keresletcsökkenés számlájára írható, ezt pedig ők sem képesek befolyásolni. A pártokat is­merve az ülésen így inkább csak magamutogatásra, sárdobá­lásra, az ellenkező politikai oldal földbe döngölésére szá­míthatunk mindkét térfélen. TALLÓZÓ Megölték volna Ceau§escut Egy Nicolae Ceau§escu el­len tervezett merényletről ír­tak az Egyesült Államok bu­karesti nagykövetségének munkatársai 1973-ban egy táviratban - derül ki a Wikile- aks által most nyilvánosságra hozott amerikai külügyi do­kumentumból. Az 1973. má­jus 23-i táviratban a bukaresti képviselet egy friss értesülés­ről számolt be: a román kom­munista diktátort a szülőfalu­jába, Scornice§tibe tett láto­gatása során készültek meg­gyilkolni. Az amerikai diplo­maták elismerték, az értesü­lés jórészt pletykákon alapul, de megjegyzik, hogy a me­rényletkísérlet nem a Securi- tate ébersége miatt hiúsult meg, hanem azért, mert az el­követők nem voltak elég ala­posak. A távirat egy Románi­ában tanuló, felső kapcsola­tokkal bíró ugandai egyete­mista értesüléseire hivatkoz­va számolt be a merényletről. Hasonló értesüléshez jutott a brit nagykövetség is. Egy má­sik táviratban Ceau§escut jel­lemezték. A dokumentum szerzője, Robert Martens he­lyettes nagykövet szerint bár vannak román politikusok, akik jobban megfelelnének a Nyugat ízlésének, be keü érni Ceau§escuval, viszont a diktá­tor makacssága és egocent- rizmusa hasznos lehet az USA számára, mivel lehetségesnek látták, hogy Románia növelje a Szovjetunióval szembeni függetlenségét. Egy harmadik üzenetben az olvasható, hogy a bukaresti külképviselet se­gítséget kér Washintgontól annak kiderítésére, mi az a New York-i Tudományos Akadémia, amelynek a román sajtó szerint állítólag a tagjává választották Elena Ceau§es- cut. Ilyen intézmény nem lé­tezett. (krónika.ro)

Next

/
Thumbnails
Contents