Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-06 / 80. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 6. www.ujszo.com Kusturica filmet forgatna a koszovói szervkereskedelemről A koszovói szervkereskedelemről készül filmet forgatni Emir Kusturica, a szerb rendezőt azonban nem látja szívesen az ottani filmművészek szövetsége, amelynek elnöke szerint Kusturica folytatni akarja az „albánellenes propagandát”. Kusturica a napokban jelentette be, hogy az elkövetkező három évet az albán szervkereskedelemről szóló film elkészítésére szánja. Szerinte ez a század egyik fő témája, „a legbrutálisabb tett és a pogány időkbe való visszatérés legerősebb jele”. Az ötlet valójában a lányáé, aki forgatókönyvet írt egy filmhez, miután 2004-ben Carla del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék egykori Jugoszláviával foglalkozó volt főügyészének közléséből kiderült, hogy 1999-től egy észak-albániai táborban 300 szerb, cigány és koszovói albán ember szerveit operálták ki. A szállítást - Diek Marty, az Európai Tanács jelentéstevője szerint - Hashim Thaci, a koszovói paramilitáris erő akkori vezetője, mostani miniszterelnök irányította. (MTI) KIERTEKELES Teszteljünk az Új Szóval Frusztráltsága jól leképezi a magyar lakosság nem jelentéktelen rétegének a hangulatát Gerendás Péter szomorújátéka Azt írta: a gitárjába kapaszkodik (Képarchívum) Gerendás Péter - Bródy János: Százéves pályaudvar Vannak idők, mikor menni kell Mikor feltűnik a ház falán a jel Nem volt már egészen fiatal És most úgy érezte, majdnem belehal Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron. Az utcákon a gyűlölet vonult És a láthatáron felizzott a múlt S ő tudta jól, hogy most már menni kell Mert mindig ugyanúgy kezdődik el És a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron. Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom (...) Mellékletünk március 23-ai számában az idei magyar nyelv és irodalom érettségi kérdései közül tettünk fel egy híján húszat. Az alábbiakban a feladatsor központüag kiadott megoldókulcsa szerinti válaszokat közöljük: 1. d) megszemélyesítés 2. kies 3. Diétái Magyar Múzsa 4. b) a romantikus emberideált 5. költői hitvallás 6. A XIX. század költői 7. d) A hölgy jelleme s az iránta érzett szerelme az oka minden jó tulajdonságának. Értékelem a kezdeményezést, hogy az iskolapadból régebben kikerült olvasók is tesztelhessék magukat. Viszont kötelességemnek érzem, hogy megírjam véleményemet. Szerintem szakemberekkel át kellett volna nézetni a kérdéseket. Például az első feladat - Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez című verséhez. Jelölje meg a szóképet, amelyet a versben a Reményhez szó nagybetűs írásában felfedezett: a/ hasonlat, b/ metafora, c/ szinesztézia, d/ megszemélyesítés. Mi a gond? A helyes megoldás nincs a négy megadott választható lehetőség között, mert a szókép, amelyet a nagybetűs írás is jelez, az allegória. Az érettségi feladat megszövegezője szerintem nem tudja, hogy az allegóriának két fajtája van. Egyik a hosszabb gondolatsoron, néha egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra kifejtett metafora, ill. megszemélyesítés, a másik 8. Petrarca 9.10 nap 10. d) A fasizmus ellen saját fegyverét kell fordítani, erőszakkal kell elpusztítani. 11. József Attila 12. hipnotizőr/mágus/üluzio- nista 13. Ezeregyéjszaka meséi 14. a) futurizmus 15. dzsentri 16. legnagyobb méretű 17. Sokan a Barokk Esküvő (megnézése) végett mennek Győrbe. 18. ún. 19. főnévi igenév pedig egy erkölcsi eszme, elvont fogalom egyszerű megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása (Csokonai versében a reménység = istenasszony). Az allegóriát éppen arról ismerhetjük fel, hogy nagybetűvel írjuk. Az érettségi írásbeli feladatok megszövegezése felelősségteljes feladat, mert esetleg zavarba hozzuk még azt a diákot is, akinek az ismeretei pontosabbak, alaposabbak. Ki lesz tehát a tesztláp eredményes megoldója? Én annak szeretnék könyvet felajánlani, aki az első feladat megoldásaként semmit sem karikáz vagy ha igen, akkor a metaforát és a megszemélyesítést is, tehát a b/ és a d/ választ is bejelöli. Szerintem nagyon fontos, hogy a kérdés, feladat szövege a jó válaszadás felé kalauzoljon, a megadott lehetőségek között pedig lehessen választani. Gubíkné Harmati Mária magyartanár, Zselíz Magyarország fasizálódá- sa és szorongató megélhetési gondok miatt emigrálni készül - jelentette be Facebook-oldalán a napokban Gerendás Péter. A zenész a leírtak miatt azóta kapott meleget és hideget. Meg egy ajánlatot. ÖSSZEFOGLALÓ „A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előítéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett »zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról« szóló hazugságok, összeesküvéselméletek, a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást” - osztotta meg gondolatait az ismert előadóművész. Dél felé vagy északra? A továbbiakban kitért arra, hogy 6 kiskorú (valamint 3 felnőtt) gyerek apjaként kilátástalannak látja magyarországi életét, képtelen családját abból eltartani, amihez ért: „Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más híres előadókat kísértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentősége is volt. A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyésző számú koncertek helyét átvették a vendéglátóhelyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestő zenék. (...) Ma már nincsenek ilyenek. A cégek csődbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkező, tehetségkutatónak álcázott valóságshow-k hősei. (...) Az életem során összegyűjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzemből vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása (nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket biztosította. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált.” Gerendás a továbbiakban APEH-szorongatásról, elviselhetetlen telefon- és gázszámlákról, frankhitelről ír, majd hozzáteszi: „Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Még nem tudom igazán merre. Dél felé, vagy inkább északra? Sikerül-e, vagy nem? 57 éves vagyok.” A poszt az elmúlt napokban érzelmekben és indulatokban gazdag nyíltlevél- és hozzászólás-lavinát indított el. Megkönnyezte Gyurcsány, kollégák magyarázták a zenei piac átalakulását és adtak jó tanácsokat, no meg akadtak szép számmal névtelen kommentelők, pro és kontra. Előbbiek megértésükről, helyeslésükről vagy sajnálkozásukról biztosították a zenész-énekest, utóbbiak észrevételeiben rendre visszaköszönt a maguk igazsága: nehogy már egy baloldali elkötelezettségű, vállaltan zsidó művészember akarja megmondani, mit is gondol a mai Magyarországról. Gerendás Péter néhány dalát mindenki ismeri - igaz, előadóként talán nem hozzá köti, hanem Zoránhoz, Koncz Zsuzsához. Tény, a Százéves pályaudvar vagy a Szép Júlia nem tavaly lett sláger, és az is tény, hogy nem a kereskedelmi rádióknak köszönhetően. Szövegközpontú, irodalmi ihletésű és igényességű, alapvetően egy szál gitár köré írt dalait, amelyekben rendre ott a melankólia, a történelem, valami szomorkás hangulat, leginkább egy klubban, kamarakörnyezetben élvezte az erre fogékony nagyérdemű. Gerendás Péter mai életérzése, keserűsége, frusztráltsága valószínűleg jól leképezi a magyar lakosság nem jelentéktelen rétegének a hangulatát. Azét a rétegét, amely azt tapasztalja: nemcsak a gazdasági válság következményeit nyögi, nemcsak a lehetőségei szűkültek be, hanem a „rendszerváltást betetőző” nemzeti kormányzat által épített új rendszer a teret is meggörbíti körülötte. Ebben az új, kegyúri rendszerben nincsen számára se tér, se hely. Marad a belső vagy a külső emigráció. Persze, a történet sosem ilyen egyszerű. A kegyúri rendszerek szeretik a nagyvonalú, látványos gesztusokat. A megbocsátást, a kebelre ölelést. Egyrészt, megtehetik. Másrészt, jó píár. És bármikor megtehetik az ellenkezőjét is - a kegy indoklás nélkül visszavonható, ha az érintett haszontalanná válik. Vagy Békéscsabára? Gerendás Péter feldobott egy labdát, és akadt, aki leüsse. Szomorújátékának talán legszomorúbb pillanata következik. Fekete Péter levelét megírta. A békéscsabai színház igazgatója azt üzente Gerendásnak, hogy szomorúsággal olvasta levelét és szeretne segíteni: „A Békéscsabai Jókai Színház társulata örömmel vár Téged a teátrumba. Gyere, költözz Békéscsabára, akár családostól is (talán az élet kicsit olcsóbb is itt, mint Budapesten); mi segítünk új otthont találni, ha erre igényed van. Munkát kínálunk Neked: fellépést, zeneszerzést, alkotási lehetőségeket. Anyagi biztonságból pedig annyit, amennyit egy átlagos vidéki színház nyújtani tud. Hívunk, gyere közénk, építsd tovább azt, amihez a legjobban értesz: a zenédet, az előadó-művészetedet! Szeretnénk segíteni Neked, és te is segíts abban, hogy közösen bebizonyíthassuk: ez egy befogadó, szeretettel teli, alkotásra kész és képes ország, ahol, ha valaki bajba kerül, talál segítő kezeket.” Ezt a nyílt levelet nem akárki írta: Fekete ma a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke, a legfontosabb személyi és finanszírozási kérdésekben a kormányzat tanácsadó testületéként működő színházművészeti bizottság tagja, a Magyar Teátrumi Társaság által kiadott Magyar Teátrum című folyóirat főszerkesztője. Bár igazán országos ismertségre csak néhány hónapja tett szert, amikor kiderült, hogy miniszteri biztosként ő segíti majd Vidnyánszky Attilát a Nemzeti Színház átvétele során, pályájának ívét az ínyen- cekjó ideje követik. Fekete Péter története valószínűleg jól illusztrálja a magyar lakosság nem jelentéktelen rétegének a véleményét. Azét a rétegét, amely úgy látja: ha az ember elég életrevaló, ha él a kínálkozó lehetőségekkel, jó kapcsolatteremtő készséggel és helyzetfelismeréssel áldotta meg a sors, ha elvégzi a rá bízott feladatokat, itt és most kinyílik előtte a tér. A Magyar Narancs tavaly terjedelmes portréban boncolgatta Fekete pályafutásának fontosabb fordulópontjait. Karrierje a Nemzeti Színházban indult, ahol a külkapcsolatokért felelt. 2006-ban onnan igazolt át Békéscsabára, ahol egy évvel később, Konter László igazgató-főrendező menesztése után megbízott igazgatónak nevezte ki a Fidesz-többségű megyei közgyűlés. Az átmeneti időszak furcsa módon öt évig tartott, mígnem tavaly a meghirdetett pályázatot ő nyerte meg. Rossznyelvek szerint az interregnum elhúzódásában szerepet játszhatott, hogy Fekete egy rendes időben meghirdetett rendes pályázaton nem felelt volna meg az alapvető feltételeknek: nem volt megfelelő vezetői gyakorlata, felsőfokú végzettségként egy müncheni bűvészdiplomát és egy szombathelyi főiskolai diplomát tudott felmutatni, a gyakran emlegetett cardiffi színházrendezői oklevelet élő ember nem látta. 2012-re Feketének összejött öt, megbízott igazgatóként eltöltött év, azaz megvolt a vezetői gyakorlat, és idő közben elvégezte a veszprémi Pannon Egyetem színháztudományi tanszékén a mesterszakot. Addigra már egymást érték a fentebb jelzett egyéb szakmai-társadalmi felkérések, megbízások, melyek következtében ma a békéscsabai igazgató a színházi szakmát érintő legfontosabb döntéseket kézben tartó szűkebb csoport egyik mindenre bevethető tagja. Innen nézve nehéz eldönteni, merre kívánjunk jó utat Gerendás Péternek, (as) Könyvcsomagot nyert Hevő János párkányi olvasónk. Gratulálunk! A nyereményt postázzuk. AD: TESZTELJÜNK AZ UJ SZÓVAL Hol maradt az allegória?
