Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-06 / 80. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 6. Vélemény És háttér 7 Nálunk elenyészően kevés a kettős állampolgár, kimaradhatunk a magyar választási kampányból Honosítás: a legszűkebb körben Rövid közjáték után fel­került a magyar állami weboldalra az egyszerű­sített honosítási eljárás­sal magyar állampolgár­ságot igénylők száma és területi eloszlása. RAVASZ ÁBEL A közjáték arra vonatkozott, vajon hogyan lehet szavatolni a választások tisztaságát, ha nem tudni, mennyi kettős állampol­gár van. Tehát eddig összesen 420 ezer kérelmező volt, közü­lük 340 ezren már le is tették az állampolgársági esküt. Szlovákiai szemmel különö­sen érdekes a hazai kettős ál­lampolgárok száma. Miközben Romániából több mint 283 ezer, Szerbiából 76 ezer, Ukrajnából 50 ezernél több kérelem érke­zett, Szlovákiából mindössze 1515. Ez azt jelenti, hogy az újonnan honosított szlovákiai magyarok súlya a honosította- kon belül nem éri el a fél százalé­kot, miközben a romániai ma­gyarok a teljes kontingens pon­tosan kétharmadát teszik ki. A szlovákiai magyarok ala­csony hajlandóságát - ezerből hárman kértek állampolgársá­got - három tényező befolyá­solta. Az első - és messze ez a legfontosabb - a Fico-féle el­lentörvény, amely a szlovák ál­lampolgárság elvesztésével fe­nyegeti a honosítást kérőket. Bár eddig gyakorlatilag csak annak vonták be szlovák ok­mányait, aki erre (politikai üzenetként) kimondottan tö­rekedett, a félelem nyilván so­kakat gátol a magyar állampol­gárság kérvényezésében. Ez önmagában azonban nem elég magyarázat, hiszen Ukraj­na nem kevésbé agresszívan lé­pett fel ezzel a kezdeményezés­sel szemben, ott viszont sokkal magasabb a kérvényezők aránya a magyarság arányához képest. A két országban tapasztalható tendencia közötti különbség ab­ban gyökerezik, hogy a szlová­kiai magyarok de facto viszony­lag keveset nyernek az állam- polgársággal, a kárpátaljai és vajdasági közösségek tagjai vi­szont így uniós állampolgárokká válhatnak. Harmadsorban pedig ott van a politikai megosztottság kérdé­se is: az, hogy a szlovákiai ma­gyarok egyjelentős része számá­ra a kettős állampolgárság aktu- álpolitikai narratívába ágyazó­dott be, amelyben annak beve­zetése elsősorban a Fidesz önér­dekeként, politikai játszmaként, sőt a határon túli magyarok fel- használásaként jelenik meg. Ezt a vélekedést erősíti meg az is, hogy a Fidesz-kormány válto­zatlanul aszimmetrikus módon preferálja az MKP-t a Híddal szemben, azaz beleszól a szlo­vákiai magyarság ügyeibe, a sa­ját pártpolitikai érdekeit szem előtt tartva. Mit jelent majd ez az alacsony arány a jövő szempontjából? Ä negatív hatásokat tekintve ezzel a szlovákiai magyarság kikerül a magyarországi politika fóku­szából, hiszen itt - különösen Romániával ellentétben - nin­csenek szavazók. Ez kevesebb figyelmet, energiát, szívességet jelent. A másik oldalon viszont ugyanezen okokból Szlovákia megmenekülhet a magyaror­szági politikai kampány begyű­rűzésétől a határokon túlra, ami jelentős pozitívum. De fontos látni, hogy semmi sincs kőbe vésve: a Fico-féle ellentörvény lehetséges jövőbeli megszünte­tése és a magyarországi nem­zetpolitika aszimmetriájának kiküszöbölése után a szlovákiai magyarok is nagyobb számban csadakozhatnak a kettős állam­polgárok köréhez - Magyaror­szágon ugyanis ma nincs olyan jelentős politikai erő, ami az ál­lampolgársági törvény vissza­vonásán gondolkozna.- Ezek megőrültek. Védik a katasztrófát és forrásokat keresnek árvíz ellen. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Magyar tükör - magyaroknak NAGY IVÁN ZSOLT Gyűlölnek minket - mondta péntek reggeli rá­dióinterjújában Orbán Viktor az Európai Par­lament baloldali, liberális és zöld képviselőiről. A kormányfő nem tisztázta, hogy a „minket” kit jelent, de a politikai/retorikai logikájából álta­lában az következik: „minket, magyarokat”. Ami persze hülyeség, a brüsszeli bírálatok nem a magyaroknak, hanem Orbán Viktornak, kormányának és pártjának szólnak. Mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen le­het-e manapság Magyarországot szeretni. Sokáig vonakodott a Közigazgatási és Igazságügyi miniszté­rium a válaszadással, amikor egy kollégám arról kérdezte őket, pontosan mely országokból és hányán folyamodtak ket­tős állampolgárságért az elmúlt két évben, vagyis ez a kor­mány ezt lehetővé tette. Aztán mégis csak megjelentek az ada­tok: 27 hónap alatt 422 870-en magyar vagy magyar szárma­zású kérte az állampolgárságot. (Közülük a legtöbben, több mint 283 ezren román, 76 ezren szerb, 50 ezren pedig ukrán állampolgárok, Szlovákiából mindössze 1515-en.) No már most, sok-e ez vagy kevés? Másképpen feltéve a kér­dést, csábító-e ma az, hogy valaki elmondhassa magáról: ma­gyar állampolgár lett? És hát, a válasz semmiképpen sem egyértelmű. A négyszázezer mondható, ha kedvünk van hoz­zá, soknak. Lehet arra hivatkozni, hogy ennyi embernek ko­rábban nem adatott megezalehetőség,most viszont igen, és ez fontos. És kétségtelenül az. Számoljunk ráadásul azzal, hogy legalább harmaduknak, vagy akár felüknek nem min­dennapos, praktikus megfontolásaik voltak- útlevél, könnyebb letelepedés, egyebek-, hanem az érzelem vezérelte őket, ez pedig méltányolandó. Mégis érdemes fordítva is megközelíteni a kérdést. A legendá­rium szerint ugyanis ötmillió magyar él a határokon túl, de le­gyünk kicsit realisták, vegyünk csak négyet. A422 ezer akkor is csupán mintegy tíz százalék. Ennyien érezték úgy, hogy ne­kik formálissá kell tenniük kapcsolatukat ezzel az országgal. Ez pedig akkor is kudarc, ha például Szlovákiából vagy Ukraj­nából sokakat az érthető óvatosság tartott vissza. Kudarca ez a kormánynak és kudarca Magyarországnak. Nem az Európai Parlament „gyűlöletéről” szól a történet, hanem mindazokról, akik politikájukkal vagy csak magatartásukkal rosszkedvűvé, nehezen élhetővé, ellenszenvessé, bezárkózó- vá tették ezt az országot. (Csak egy adat: a Világgazdasági Fó­rum legutóbbi felmérése szerint a 140. hely körül tartunka lis­tán, amelyen a vendégszeretet alapján rangsorolták az orszá­gokat. Ha azt mondom, hogy rosszabbak vagyunk, mint Bu­rundi, akkor csak egyet mondtam az előttünk lévő 139-ből.) . Lehet tehát mutogatni külföldiekre, idegenszívűekre, és még akár választást is lehet nyerni azzal, hogy valaki az Európai Unió vagy az Egyesült Államok bírálataival tüzeli a nemzeti öntudatot. Sőt, akár határon túli szavazatokkal is lehet vá­lasztás nyerni. Még ennyivel is. Ettől még a helyzet nem változik: még a magyarok szemében sem vagyunk vonzóak. Miért beszéljünk akkor másokról? A szerző magyarországi publicista JEGYZET Ováció JUHÁSZ KATALIN Avégénmégazt kell mondanom, magyar nemze­tiségűként sza­badabb vagyok, mint szegény szlováknők. Ők ugyanis továbbra sem dönthet- nekarról, akaiják-e az „óvá” végzódéstvezetéknevükben. Nem hagyhat) ák el, viselniük kell, ha tetszik nekik, ha nem. A belügy ugyan engedélyezte volna a szláv végződés lecsip- pentését, a kulturális tárca azonban nem hagytajóvá az anyakönyvi törvény ilyen mó­dosítását. MarekMaďaričmi­niszterszemélyesen magyaráz­ta el, miért. Hát mert a szlovák nyelv valamennyi szabálya szent és sérthetetlen. Az anya­könyveket szlovák nyelven ve­zetik, ezért a módosító javaslat ellentétes a nyelvhasználatá­nak szabályait biztosító állam- nyelvtörvénnyel. Érdekes jogi kérdést vet fel az a tény, hogy a nem szlovák nemzetiségű nők kérhetik az „óvá” végződés elhagyását, a szlovákok viszont nem, dacára annak, hogy ugyanabban az ál­lamban élnek. Drága honfitársnőim, drahé spoluobčanky! Ha önök az emancipáció felvilágosult hí­vei, ezért nem kedvelik, vagy egyenesen rühellik ezt a szláv nyelvekben egyértelmű tulaj - dontjelölő végződést, azaz nem akarnak „valakinek a valakije” lenni, hanem önma­guklennének, akkor két dolgot tehetnek. Egy: hozzámehetnek egy külföldihez. Ez esetben ugyanis (valamiért) nem vo­natkozik önökre a szlovák ál­lamnyelvtörvény. Ha ezt a megoldást kivitelezhetetlen­nektalálják, akkor viszont fül­lenteniük kell a hatóságnak. Azt kell mondaniuk a hivatal­ban, hogy önök nem szlovák nemzetiségűek. Más kiutat saj­nos nem látok. Hiába, ez egy ilyen ország. Talán némi vigaszt nyújthatok önöknek, ha elárulom, hogy elektronikus levelezésben né- hanap én is hozzábiggyesztem a vezetéknevemhez azt a bizo­nyos végződést, annak ellené­re, hogynemkötelezhetnekrá. Egyszerűen csak azért, hogy a szlovák anyanyelvű címzett minden kétséget kizáróan tud­ja, hogy egy nővel van dolga. Ezt azóta csinálom, amióta Emese nevű ismerősöm Prágá­ban egy fiúkollégiumban ka­pott szobát, mert büszke ma­gyar leányként nem használta az „óvá” végződést, ésegy hiva­talnok a neve alapj án fiúnak vélte. Hetekig tartott, amíg el tudta intézni, hogy átkerüljön a lányfolyosóra. Szóval ezért né- ha így írom alá az e-mailt: Kata­lin Juhász(ová). Nem vagyok jogász, de megkockáztatom, hogy ennyit talánmégÖnökis megtehetnek, hiszen ez eset­ben ott is van a végződés, meg nincs is ott. Aztán keressen rá paragrafust, akinek nincs más dolga... TALLÓZÓ A pápa bezárja a vatikáni bankot? Az IOR vatikáni bank sorsát találgatja az olasz sajtó, mi­után a pápa szóvivője kijelen­tette, hogyFerenc bezárathat­ja azt. A Buenos Aires-i érsek­ség élére 1998-ban kinevezett Bergoglio nehéz pénzügyi helyzetben találta magát. Áz érsekség pénzhiánnyal küsz­ködött és a súlyos szabályta­lanságok gyanúja elődje, An­tonio Quarracino érsek titká­rának a letartóztatásához ve­zetett. „Az IOR nem elenged­hetetlen az egyház életében, nem szentség, nem egyházi dogma” - mondta John Ona- iyekan nigériai bíboros még a pápaválasztás előtt, amikor egy olasz katolikus hetilap az IOR helyettesítését kezdemé­nyezte egy etikus bankkal. Az 1942-ben alapított IOR olasz és külföldi bankokban vezeti számláit. A bank vagyonát 5 milliárd euróra teszik. A 44 ezer névtelen számla tulajdo­nosa között egyháziak és pél­dául Giulio Andreotti volt olasz kormányfő is szerepel. 2010-ben az olasz ügyészség 23 millió eurót foglalt le az IOR számláiról. Ezután a Va­tikán csatlakozott az EU pénz­mosás elleni előírásaihoz, de tavaly az USA a pénzmosással gyanúsított államok feketelis­tájára tette. Idénjanuárban az olasz jegybank a Vatikán terü­letén letiltotta a bankkártya­automaták használatát, ami egyhónapigtartott. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents