Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-05 / 79. szám, péntek
Í12 IZVILAG ■ 2013. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Simán megnyerné az antiszakács érdemrend arany fokozatát Drága primadonna nagymamám, Ila Mari tanított először főzni, ő szintén nem jeleskedett a konyhában. Emlékezetes paradicsomos káposztát készítettem nála, Sásdon. Valami kozmikus ok miatt lassan főtt meg, és sajátságosán nézett ki. A nagyszüleim is idegenkedve mustrálták, csak én vettem a bátorságot, hogy megegyem. Ennek eredményeként utána három napig gyomorrontásom volt. Leszűrve a tanulságokat, az emberiség érdekében nem főzök. Ha minden kötél szakad, megmelegítek egy készételt, de mindenki jobban jár, ha salátával vagy kávéval kínálom a családtagokat és a vendégeimet. Mivel a férfiakat általában a hasukon keresztül lehet megfogni, a szűk család annak idején úgy vélte, hogy az én házasságomat bizony komoly veszély fenyegeti. Ismerve a főzési képességeimet, eleinte édesanyám, Piri sógornőm és a barátnőim segítettek a konyhában, de később a kollégák, a szomszédok, sőt a rajongók is tevékenyen közreműködtek abban, hogy a férjem a lehető legjobb falatokhoz jusson. Színházi előadásokon is előfordult, hogy a tapsrendkor a közönség soraiból nem virágot, hanem fasírtot adtak fel a színpadra, aminek erősen fokhagymás illata azonnal betöltötte a teret. Emiatt persze magyarázattal tartoztam a társaimnak, és fel kellett tárnom előttük is konyhai kudarcaimat. Attól kezdve hol Németh Marika, hol Fónay Márta, hol Dayka Margitka hozott be az előadásokra egy- egy adag házi finomságot, nehogy éhen haljon szegény férjem, aki annyira kigömbölyödött ezektől a remek étkektől, hogy bárki kívülálló azt hihette: én tartom jól a drágámat. Aztán persze fordult a kocka, mivel a férjem kisajátította a konyhatündérszerepet, és úgy megtanult főzni, hogy karácsonykor az általa készített halászlével, rántott hallal viszonozhattuk valamennyi jótevőnk kedvességét. Furcsa dolog, hogy a főtt ételeket, mintha összeesküdtek volna ellenem, az utóbbi években alig tudom megemészteni, sőt, még allergiát is kapok tőlük. Ha például a valaha kedvenc töltött káposztát vagy füstölt sonkát eszem, utána hetekig bedagad a szemem és piros foltok jelennek meg a mellkasomon. Nem csoda, ha idővel kénytelen voltam másféle kedvencek után nézni. Jelenleg a szójakészítmények, a paradicsom, a kígyóuborka, a müzli és a golden alma áll a toplista élén. A legtalálóbb konyhai bölcsesség: »Amit eszel, azzá válsz!« Hallgassunk saját belsőnk tanácsaira: azt együk és azt tegyük, amivel megteremthetjük a testi-lelki békénket, és kellemessé tehetjük a körülöttünk lévők közérzetét is.” (Albert József) Hozzávalók négy személyre: 2 darab nagyobb kígyóuborka, 1 cukkini, 3-4 szem paradicsom, egy marék savanyú káposzta, 15 dkg reszelt sajt, kevés petrezselyemzöld, kéksajtos öntet. Elkészítés: A kígyóuborkákat kis kockákra vágjuk, felszeleteljük a cukkinit és a paradicsomokat is. Ezeket jól összekeverjük egy marék savanyú káposztával, majd ráöntjük a kéksajtos öntetet. A tetejére kevés petrezselyemzöldjét és reszelt sajtot szórunk. Fontos, hogy jókedvűen készítsük és mosolyogva tálaljuk! Jó étvágyat! Csongrádi Kata színész, énekes ,A konyhánk számomra múltidéző hely, és nem csupán az édesapám érsekújvári rézmozsara vagy a dédikém erdélyi bögréje miatt. Gyakorlatilag abban a kiskonyhában töltöttem a babakoromat. Nem volt fürdőszobánk, a dédim a sparherten melegítette a mosda- tásomhoz szükséges vizet és a hokedlin fürdetett. Aztán a szüleim 10 négyzetméteres hálószobájából áthozta az egyetlen széket, majd megpakolva kispárnákkal odatolt a konyhaasztalhoz és megetetett. Általában spenóttal, mert attól erősödik a gyerek. Bízvást mondhatom, hogy ha lenne főzőverseny, amire neveznék, megnyerném az antiszakács érdemrend arany fokozatát. Sajnos, egyáltalán nem tudok főzni, egész egyszerűen nincs hozzá érzékem! Pedig többször is megpróbáltam. Sikertelenül. Hol szegény édesapámnak, hol pedig a férjemnek, S. Nagy Istvánnak bűvészkedtem össze valami »finomat«, de az első falat megkóstolása után általában mindketten udvariasan eltolták maguk elől a tányért, és azt mondták: »Szeretlek, de inkább énekelj valamit!« Zöldségsaláta Csongrádi módra HÉTVÉGI MENU Alföldi leves Hozzávalók: 30 dkg sertéshús vagy csirkemell, 25 dkg burgonya, 1 fej vöröshagyma, 3 dkg liszt, 2 dl tejföl, 2 keményre főtt tojás, 1 ek olaj, 1,5 liter alapié (leveskockából is lehet), fél csokor petrezselyem, fél citrom, 2 babérlevél, 1 ek mustár, egész bors, só. Elkészítés: Az apró kockákra vágott sovány húst az olajban megpirított hagymára tesszük. Babérlevéllel, borssal, sóval ízesítjük, majd felöntjük az alaplével. Amikor a hús félig megpuhult, beletesszük a kockákra vágott burgonyát. Világos, petrezselymes rántást készítünk, a tejföllel simára keverjük és besűrítjük a levest. Mustárral, citromlével enyhén savanykásra ízesítjük. Végül a levesbe keverjük a kockákra vágott főtt tojást. Gyors tormás karaj serpenyőben Hozzávalók: 8 szelet karaj, 3 ek mustár, 3 ek ketchup vagy sűrű paradicsomié, 1 ek reszelt torma, 1 kis fej hagyma, 1-2 cikk fokhagyma, só, bors, fél mk köménymag, csipet csombor. Elkészítés: A hússzeleteket enyhén kiklopfoljuk, ettől a rostjaik összetörnek, könnyebben megpuhulnak, omlósabbak lesznek. A tormát, a mustárt és a ketchupöt összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, majd a húsokat mindkét oldalukon megkenjük vele. A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, kevés zsiradékra dobva épp csak elkeverjük. Tegyük rá adagonként a húsokat, süssük mindkét oldalukat fehéredésig, nem baj, ha a hús felszedi a hagymát. Miután az összes húst átsütöttük, szórjunk a zsiradékhoz köménymagot, majd a húst visszatéve kevés vízzel öntsük fel. Szórjuk rá a csombort, majd fedő alatt, lassú tűzön pároljuk készre. Ha igényli, még öntsünk alá kevés vizet. Nem kell teljesen elpárologtatni, akkor jó, ha szaft marad alatta. Krumplipürével és saját szaftjával kínáljuk. Dominó szelet Hozzávalók a barna tésztához: 4 tojás, 200 g porcukor, 200 g liszt, 2 ek kakaópor, 1/2 cs sütőpor, 1 dl olaj, 1 dl tej. A fehér tésztához: 200 g porcukor, 200 g margarin, 150 g tejpor. A töltelékhez: sárgabaracklekvár, 215 g darált dió, 6 ek rum (hogy kenhető legyen). A csokis bevonathoz: 100 g étcsokoládé, kevés olaj. Elkészítés: A kakaós tésztához a cukrot a tojássárgákkal habosra keverjük. A lisztet, a cukrot, a kakaót és a sütőport összekeverjük, több részletben hozzáadjuk a sárgákhoz, a tejjel és az olajjal együtt. Végezetül a fehérjékből felvert habot is óvatosan beleforgatjuk. Kikent, lisztezett tepsiben, 200 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy mikor kész. (Figyeljük a tésztát, mert ha sokáig sül, kiszárad!) Amikor kihűlt a tészta, vékonyan megkenjük baracklekvárral, és rámorzsoljuk a diós réteget. Elsimítjuk. A fehér tésztához a margarint lereszeljük, hozzáadjuk az átszitált tejpor-cukor keveréket, kézzel szépen összedolgozzuk. Először száraznak tűnhet, de a végén a kéz melegétől gyúrható állagú lesz. Ekkor kinyújtjuk a kakaós tésztának megfelelő nagyságúra. Ráhelyezzük a diós rétegre, nyújtófával kicsit rá is nyomkodjuk. A süteményt felszeleteljük. Vízgőz felett felolvasztjuk a csokit, és a szeleteket átlósan belemártogatjuk. Tipp: Remekül bírja a fagyasztást, úgyhogy váradan vendégeknek is kitűnő. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina (ízvilág - 02/59233 427). Az Ízvilágban használt képek fonása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1, e-mail: izvilag@ujszo.com ■■■fi > I
