Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-05 / 54. szám, kedd
16 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP 2013. MÁRCIUS 5. www.ujszo.com BenKő Gábor Futballgyilkosok (25. részi A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostlk... * * * 29. fejezet (folytatás) Péter összerezzent, amikor Osz- vald bevágta maga mögött a lakás ajtaját. Már jó előre elhatározta, hogy ha Oszvald újra megjelenik, és követelőzni kezd, akkor Draganhoz fordul. Benne látta az utolsó reményt. Ha valaki képes lehet visszafogni ezt az állatot, akkor az ő.- Mi van, Petikém, miről van szó? - kérdezte Drágán aggódva a vonal másik végén. Péter elnézést kért, amiért megint a problémáival zaklatja, de elmagyarázta, hogy most valóban komoly bajba került: - Nem tudok kihez fordulni. Csak te segíthetsz. Legalábbis remélem — mondta kétségbeesetten. Péter elmesélte, hogy Oszvald elveszítette a kontrollt. Nem érdekli, hogy szorul a hurok a nyakuk körül, az sem, hogy az öltözőben már nyíltan vádolják a társai a meccsek eladásával. Kérte Dragant, beszéljen Oszvalddal, és engedje kiszállni az egészből.- Kérlek, Drágán! Az idegeim felmondták a szolgálatot. Segíts rajtam! Drágán türelmesen végighallgatta, amiket mondott. Azonban a válaszából kiderült, ezúttal nem ő fogja megoldani a problémáját.- Ide figyelj, Peti - kezdte. - Először is: a nyomozást szard le. Magyarországon nem lesz ebből semmi probléma. Másodszor: Oszvaldot én sem tudom megfékezni. Ez a helyzet, brate. Az az ember nekem nem a barátom. Összehoztalak vele, mert gondban voltál, és csapatra volt szükséged. Figyelmeztettelek, hogy vigyázz vele. Azon kívül nem akarok már foglalkozni a magyar futballal. Az üzlettársaimmal most tettünk fel egymillió eurót egy Bajnokok Ligája-meccsre. Érted? Egymilliót. Két és félszeres pénzt keresünk ezzel egy este leforgása alatt. Ne haragudj, hogy ezt mondom: piti ügyek nem érdekelnek. Előtted persze mindig nyitva lesz az ajtóm, ugorj be, ha erre jársz, de ilyesmiben nem segíthetek. Oszvald embere vagy. Nem nyúlhatok hozzád. Neked kell megoldanod. Sajnálom. Drágán elutasítása csalódásként érte. Elszánta magát. Befejezi. Bármi áron. És nem télen, hanem azonnal.- Nem akarom, hogy Oszvald még egyszer olyan csúnyán beszéljen veled, bébi! Tessék, ezt kapod tőlem. Ajándék, nem kell kifizetni!- mondta Fanni, s közben tartott valamit a kezében. Úgy mosolygott, és úgy csillogott a szeme, mint azon az estén a Romkertben, amikor megismerkedtek Péter azt hitte, rosszul lát. Ott állt előtte a barátnője, mint mindig, most is megállapította, hogy gyönyörű. Az arca - pont, ahogy szerette - diszkréten volt sminkelve. Magas sarkút, szűk szárú farmer- nadrágot, kockás inget és egy kiska- bátot viselt. A jobb alkarján retikül lógott. Az összkép mégis diszhar- monikusan hatott. Kellett egy kis idő, mire Péter rájön, mién. Fanni aznap este a kezében egy gázpisztollyal állított haza.- Ezt nekem hoztad? Tényleg nekem? - kérdezte Péter kimérten. Fanninak nem tűnt fel, hogy a barátja robbanás közeli állapotban-van.- Aha. Szerintem baromi szexi, ha egy pasi stukkerrel jár. Igaz, hogy csak gázpisztoly, de sajna igazit nem tudtam szerezni. Péter lassan felállt a kanapéról. Odalépett a lányhoz, a szemébe nézett, és szó nélkül elvette tőle a fegyvert. Ügy fogta a kezében, olyan óvatosan, mintha az lenne a Szent Grál. Megforgatta a pisztolyt, alaposan szemügyre vette. Fanni várta, hogy mikor kap köszönésképpen egy csókot a szájára, de néhány pillanat múlva gyanússá vált, hogy Péteren sem örömöt, sem másféle érzelmet nem vett észre. Sőt, ami azt illeti, arca hamuszürke volt, arcizmai pedig megfeszültek. Aztán hirtelen... Fanni az üvegcsörömpölés zajára kapott észbe. — Peti, miért csináltad ezt? Úristen, te megőrültél! - visította, és hátrálni kezdett. Péter behajította a gázpisztolyt a hálószobába. A fegyver egyenesen belecsapódott a beépített szekrény tükörajtójába, amelynek darabjai ezerszám hullottak a szőnyegre. Fanni halálra rémülten nézett Péterre, akiben iszonyatos indulat fortyogott. Nemcsak a fegyvert, de legszívesebben a nőt is a iáihoz csapta volna. Péter soha nem gondolta volna, hogy valaha elhagyják azok a szavak a száját, amelyeket most könyörtelenül és visszavonha- tadanul kimondott. — Takarodj innét! - sziszegte. — Végeztem veled! Fanni döbbenten nézett rá. A sírás kerülgette, nem értette, mi történik. Egy darabig nem moccant, szeretett volna mondani valamit, de nem tudott megszólalni. Ismét Péter törte meg a csendet:- Húzzál innen. Mit képzelsz magadról? Ideállítasz egy pisztollyal? Hogy védjem meg magamat? Mert az olyan hú, de szexi? Normális vagy, baszd meg? Menjél, vidd a kocsidat is, amit tőlem kaptál. Meg az ékszereket, a ruhákat. Nem kell visszaadni. Hagyj még itt néhány csekket, azt is befizetem. De aztán menj innen! Egyenesen Budapestre, szerepelj a tévében, indulj a szépségversenyeken, de keress magadnak valakit, aki tovább finanszírozza az álságos kis életedet, mert én nem csinálom ezt tovább. Ribanc vagy, Fanni! Riband Épp olyan, mint az a nyomorult kis barátnőd! Takarodj, nem hallottad?! Fannit már nem kerülgette a sírás. Zokogott. A könnyek elkenték a sminkjét, amitől megváltozott az arca. Csúnya lett. Péter összeszűkülő szemekkel nézte. Undor fogta el és gyűlölet. Fanni úgy remegett, hogy csak másodjára tudta lenyomni az ajtó kilincsét. Péter hirtelen felkapta az asztalról a húszezer eurót, kirohant és utána hajította.- Nesze, te kurva! Ne hagyd itt, amit annyira szeretsz! - üvöltött eltorzult arccal, és az ajtóból figyelte, ahogy egy új autó ára a lépcsőház falának csapódva repül szanaszét. Fanni megtorpant. Visszanézett, először Péterre, aztán a földön heverő bankjegyekre. Péter bevágta az ajtót. Nem akarta látni, ahogy a lány egyesével összeszedi a pénzt. Utolsó fejezet A tagbaszakadt férfi újra rágyújtott. Már a második cigarettáját szívta, pedig még csak néhány perce lépett a szürke, rosszul megvilágított helyiségbe. Az asztalon magnó volt, az imént hozta be a hóna alatt. Elindította a felvételt, és gépies, monoton hangon felmondta az aznapi dátumot, és azt, hogy mi lesz a téma a megbeszélésen. Vett egy nagy levegőt, és feltette az első kérdést:- Mit gondol, hányán érintettek Magyarországon? Péter ránézett a mellette helyet foglaló, szemüvegének szárát rágcsáló ügyvédre. Bátorítóan bólintott.- Ötszázan. Legalább - felelte Péter. A vallomástétel négy és fél órán át tartott. Péternek újra és újra el kellett mondania, mit tud a fogadási csalás magyarországi rendszeréről. Mérkőzések, személyek, csapatok. Mindent, amiről tudomása volt. így szólt az egyezség. Jogi képviselője a meghallgatás előtt úgy állapodott meg a Központi Nyomozó Főügyészség két emberével, hogy csak abban az esetben mentesül ügyfele a gyanúsítás és a majdani büntetőeljárás alól, ha teljes körű vallomást tesz. Ez esetben azt is garantálták, hogy a neve soha, semmilyen formában nem kerül ki a nyilvánosság elé. Ilyen értelemben védett személy lesz. Péter az órájára pillantott. Délután négy volt. Azokban a percekben kezdődött a csapata kupamérkőzése. Nem bánta, hogy nem ment el a meccsre. Úgysem akart már futballozni. Soha többet. Ha erre gondolt, megkönnyebbülést érzett. Fogalma sem volt, vajon Rajnák és csapattársai mit gondolhatnak, hol a csudában van. Igazából nem is érdekelte. Miután előző este egyeztetett az ügyvédjével, a telefonjait kikapcsolta, hogy senki ne érhesse utol. Azt biztosra vette, hogy nem gondolja meg magát, de úgy akarta ádépni az NNI épületének küszöbét, hogy lehetőség szerint kizár minden külső hatást. A tét óriási volt. Tudta, hogy ha beteszi ide a lábát, áruló lesz. Mégis vállalta, mert ez volt annak az ára, hogy leszámolhasson elhibázott életével. Meg a bűneivel. A pénzzel. A futballal. A barátaival. Az ellenségeivel. Az őrnagy rágyújtott. A magnó felé nyúlt, a gombot kereste, ám mielőtt megnyomhatta volna, Péter egy óvatos mozdulattal rátette a tenyerét a csuklójára. A férfi kérdőn nézett rá.- Várjon egy pillanatot - mondta Péter. - Most én tennék fel egy kérdést. Az őrnagy visszahúzta a kezét a magnóról, és intett, hogy kérdezzen csak.- Szeretném tudni, hogy mi lesz Oszvalddal.- Levadásszuk - felelte az őrnagy, és cigarettája végéről egykedvűen lepöckölte a hamut. - Még ma. Mihelyst itt végeztünk. Aztán szép sorjában begyűjtjük a többit is. Péter előrehajolt, és most ő nyomta meg a gombot.- Folytassuk, őrnagy úr - mondta. - Mit akar még tudni? VÉGE A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. „Dunába dobálták a laptopokat” Aki válaszol: Benkő Gábor, a Futballgyilkosok szerzője unkahelyet váltottál, már nem sport- újságíróként dolgozol. Közrejátszott ebben az a tapasztalat is, amelyet a könyv megírása során a magyar futballról szereztél? Igen, ez volt az egyik oka. Amikor anyagot gyűjtöttem a könyvhöz, feltárult előttem a foci árnyékos oldala. Rá kellett jönnöm, hogy amit én éveken át focinak hittem, valójában csalás és színjáték volt. Milyen visszhangok érkeztek a Futballgyilkosokra? Nagyon pozitív fogadtatása volt a könyvnek, rengeteg visszajelezést kaptam, s nem csak a szurkolóktól. Felhívott például Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke vagy Forgács József, a REAC elnöke, akárcsak Jámbor János, a Vasas és az Eger korábbi tulajdonosa. Vagyis vannak még a magyar fociban olyan klubvezetők, akiknek fontos a morális megtisztulás. A visszajelzések is megerősítettek abban, hogy szükség volt erre a könyvre. Mit szólsz a magyar bundaügy legújabb fejleményeihez? A nyomozati iratokból közzétett részletek a könyved hitelességét erősítik. Örülök annak, hogy a téma ismét terítékre került. Sokáig ugyanis gyanúsan nagy csönd honolt körülötte. A hivatalos jegyzőkönyvekből kiszivárogtatott részletek arról tanúskodnak, hogy a fogadási csalások ügye nem szűkíthető le néhány tucat elkövetőre és 33 gyanús meccsre. Egy klubvezető például arról mesélt nekem, hogy 2009 őszén, amikor a bochumi ügyészség megnevezett néhány magyar klubot is, a játékosok a Dunába dobálták a laptopjukat, hogy eltüntessék a nyomokat. Jársz még NBl-es meccsekre? Egy éve nem voltam magyar bajnokin, s egyhamar nem is készülök kimenni. Pedig hatéves korom óta rendszeresen jártam meccsekre, előbb szurkolóként, aztán újságíróként. Most már nem megyek ki. A magyar klubfutball egy fertőzött közeg. Erkölcsileg hiteltelen. Mit üzensz az Üj Szó olvasóinak? Elsősorban szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a Focitipp közölte a Futballgyilkosokat, s annak is örülök, hogy Révkomá- romban és Pozsonyban közönség- találkozón vehettem részt. Fontos volt, hogy a felvidéki magyarok is megmdják, mi zajlik a háttérben, mert biztosra vehető, hogy Szlovákiában is ugyanúgy működik a bundamaffia. Magyarországon legalább kezdtek valamit az egészszel, már nem próbálnak minden szemetet a szőnyeg alá söpörni. De a teljes megtisztulásban fölösleges lenne reménykedni. G. J. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
