Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-30 / 75. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 30. Vélemény És háttér 5 Ferenc pápa átgondolt stratégiát követ, mellyel szeretné javítani a katolikus egyház imázsát A szimpatikus pápa Most, hogy a fehér és a fe­kete füst egyaránt elosz­lott a római Szent Péter tér felett, és a pápa megkezdte érdemi munkáját, látható­vá váltak az első jelek azzal kapcsolatban, milyen típu­sú jelenlétet várhatunk Fe­renc pápától. RAVASZ ÁBEL A 76 éves pápa első nyilvá­nos megjelenésétől kezdve egy könnyedebb és közvetlenebb stílust igyekezett találni, mint elődei - különösen mint elődje, XVI. Benedek. A jelenlegi pápa már bíbo­rosként is a szegényekkel vég­zett munkájáról volt ismert, és ezt a témát igyekszik pápai te­vékenységének középpontjába állítani. Toleranciát, a feleke­zetek és népek közötti békét hirdeti, társadalmi szolidari­tásra hív fel. Ennek ékes példá­ja, amikor a húsvét előtti szer­tartásos lábmosást egy fiatal­korúak számára fenntartott börtönben ejtette meg, és az ál­tala megtisztelt személyek kö­zött akadtak nők és muszlimok is. Ezek a gesztusok természe­tesen szimbolikusak - nyilván nem oszt, nem szoroz anyagi­lag, hogy a pápa tüntetőén ma­ga fizette ki szállodaszámláját a konklávé idején. Viszont ép­pen szimbolikus voltuk utal ar­ra, hogy a pápa nagyon átgon­dolt stratégiát követ, szeretné feljavítani a katolikus egyház imázsát és elhessegetni azokat a véleményeket, amelyek az elmúlt évtizedben egyre fojto- gatóbban tekeredtek a katoli­cizmus nyakára. De vajon elég lesz-e ez az egyház megváltáshoz? Önma­gában aligha. A katolikus egy­ház számos olyan területen van lépéskényszerben, amelyet pusztán a modem média isme­retével és felhasználásával nem lehet orvosolni. Nagy előny a pápa számára, hogy hi­hető módon mozog ezekben a beállított szituációkban, de ez­zel csak nagyobb mozgásteret szerez magának, a lépéskény­szert nem szünteti meg. A legnagyobb problémát az egyház és a szexualitás kérdése jelenti. Ez több, különböző sú­lyú problémát takar egyszerre. Ótt van az egyházon belüli pe- dofília problémája, amelynek őszülte és gyökeres kivizsgálá­sára az előző pápának nem volt ereje és/vagy hajlandósága. Ott van az abortusz, az óvszer­használat és a melegházasság kérdése, amelyek egyaránt fájó pontnak számítanak, és ame­lyekben a hívők és pásztoraik véleménye nem teljesen kom­patibilis. És végül ott vannak az egyházon belüli kérdések - úgy, mint a jelenleg már meg­haladottnak tűnő, de köröm­szakadtáig védett cölibátus, ü- letve a női papok kérdése. Nyilvánvalóan nem ezek az egyház egyedüli gondjai - em­líthetném még a korrupciót, az egyházak közötti viszonyokat, az evolúció körüli abszurd hit­vitát, illetve a hívők csökkenő számát -, de azt gondolom, hogy pont az egyház és a sze­xualitás témaköre az, amely a leginkább befolyásolja majd a hívők - és különösen a fiatalok! - hozzáállását az egyházhoz és annak új vezetőjéhez. A hírek szerint azonban Ferenc pápa a katolicizmus konzervatív szár­nyához tartozik, és ráadásul a római egyházi körök rutinos, bennfentes tagjának számít. Ez veszélyforrásnak tűnik - nyil­vánvaló, hogy bár rövid távon a fent említett közvetlenségével Ferenc kiérdemelheti „a szim­patikus pápa” pozícióját, hosz- szú távon csak akkor lehet nagy formátumú egyházi vezető, ha hajlandó szembeszállni a fenti démonokkal és releváns, kor­társ válaszokat adni rájuk. X ANYUU, BOLONDOK ' NAPJÁN A MIKULÁS HOZZA A CSOKINYUSZIT ÉS KÉSIK EÔY ÓRÁT? (Tüskéscápa-cartonized/Fotó: Krošlák) JEGYZET Húsvét előtt JUHÁSZ KATALIN Előre irtóztam a húsvét előtti nagybevásár­lástól, a tömeg­től, a pénztár előtti sorban ál­lástól. A laká­somhoz legközelebbi bevásár­lóközpontban azonban nagy meglepetés ért: nagycsütör­tök délutánján, azaz mond­hatni csúcsidőben, szinte kongott az ürességtől. Kénye­lemesen lehetett válogatni, az eladó segített lemérni a para­dicsomot, sőt kellemes ünne­peket kívánt, ami már tényleg túlzásnak számít a főváros­ban. A pénztárnál öt perc alatt végeztem. Ez biztos véletlen, a pozsonyiak már bevásárol­tak, csak én hagytam az utolsó pillanatra. Ám később három ismerősöm is hasonló tapasz­talatról számolt be, ők a gaz­dasági válságra gyanakodnak. Aztán a negyedik ismerőstől megtudtam, hol vásárolt be húsvétra a főváros lakossága, legalábbis a gépkocsi-tulaj­donosok. Természetesen Magyarorszá­gon. A határ menti városok hipermarketjeiben az elmúlt napokban mozdulni sem lehe­tett, sok helyütt a nyitva tar­tást is meghosszabbították. Az emberek pedig csak pakolták a bevásárlókocsiba a hazainál jóval olcsóbb élelmiszert, fittyet hányva a hazafias ér­zelmekre. Pedig az igazi hon­polgár arról ismerszik meg, hogy előnyben részesíti a ha­zai termékeket, még akkor is, ha drágábbak. Azaz a jó szlo­váknem a szomszéd ország forgalmi adóbevételét növeli. Aggasztó ez, ám az illetékesek számíthattak a húsvét előtti bevásárlóturizmus növekedé­sére a forint újabb mélyrepü­lése miatt. A határ menti pénzváltók forgalma is meg­nőtt, alig győzték a rohamot. Az élelmiszer mellett ugyanis iparcikkeket és ruházati cik­keket is megéri Magyarorszá­gon vásárolni, elég, ha az em­ber megnézi a nemzetközi láncok üzleteiben az árcédu­lákat, ahol több pénznemben is feltüntetik az árakat. A múlt héten például már majdnem megvettem egy blúzt egy po­zsonyi boltban, de aztán lát­tam, hogy ha ugyanazért Ma­gyarországon fizetnék forint­ban, öt eurót takarítanék meg. Bevallom, ez az információ elvette a vásárlókedvemet, pedig jó honpolgárnak tartom magam. A pozsonyi hipermarketben tapasztalt pangás másik oka az lehet, hogy a családok egy része idén nem tudott annyit költeni húsvét előtt, mint a korábbi években. Egy friss sta­tisztika szerint a háztartások egyharmada óvatos, idén az előzőleg megszokottnál keve­sebbet és kevesebbért vásárol. Különösképpen az alsó-, alsó­közép réteg és az idősebbek húzzák összébb a nadrágszíjat... KOMMENTAR Még a másképp is másképp van LAKNER ZOLTÁN Azt hihette volna az ember - nem hitte, de hi­hette volna hogy miután a választási regiszt­rációjanuárban fennakadt az alkotmánybíró­ságon, a Fidesz megáll az országátrendezés­ben. Nem így történt. Helyette újra átírta saját alaptörvényét. A kormányoldal azt hirdeti, ezzel visszaszerezte az alkotmányozó hatalmat a parlament az alkotmánybíró­ságtól. Holott utóbbi ilyen hatalmat soha nem is gyakorolt, nem volt hát tőle mit visszaszerezni. Amikor a miniszterelnök botránynak nevezte a rezsicsök­kentéssel kapcsolatos bírói ítéletet, mely a közműcégeknek adott igazat, a nemzetközi és hazai bomlasztó erők összeját­szásának menetrendszerű emlegetése mellett újabb jogsza­bály-módosítás következett. A Fidesz készségszinten dönti el a vitákat oly módon, hogy addig csavargatja a vita szabálya­it, míg végül igaza nem lesz. Mindez már önmagában is fel­vet kérdéseket, hiszen a törvények uralma nem valamiféle éteri elv, hanem a jogbiztonság és a mindenkori kormány ha­talmát korlátozó biztosíték. A Fidesz rendszere, mely mostanra felépült, s amelyet a foly­tonos szabálymódosítások védelmeznek, egyetlen apró hi­bával bír csupán: nem működik. A gazdaság a 2010-es év szintjén áll, a munkaerő-piac nem nyújt új lehetőségeket - a közmunka-programok pedig hónapban, munkaórában és fi­zetésben egyaránt szűkülnek-, az egészségügy csendben, az oktatás zajosan amortizálódik. A jövő nemhogy elkezdődne, de egyre messzebb van. Ilyen helyzetben, hihetnénk, az ellenzék számára bőven te­rem babér. Megmutathatná, lehetne másképp is. Ám ez a másképp is másképp van. Az ellenzék fő erői 2013 tavaszán elsősorban az egymással folytatott rivalizálás idejét élik. Hi­hetnénk, e sorok írója hitte is, hogy megúszhatatlanul meg­állapodás zárja majd a januárban kezdődő tárgyalásokat. Másképp lett. Ma pedig már és még azt a mechanizmust se látni, amely a megegyezésig elvezethetne. Ha mégis létrejön az ellenzéki választási megállapodás, a fe­lek szembesülni fognak azzal, hogy a 106 egyéni kerületi je­lölt kiválasztása, a programok és a politikai mondanivaló egyeztetése hosszú előkészületet igényel. Minden nem erre fordított perc hiányozni fog a választási küzdelem során. Másfelől, a fű alatt zajló elkeseredett előválasztási küzdelem maga is akadálya, hogy az ellenzék koherens politikai vá­laszt adjon a Fidesz világképére és politikai gyakorlatára. Márpedig politikai válasz nélkül az apróbb-nagyobb gyakor­lati kérdések garmadája sem lesz megoldható. Ilyen körülmények között, könnyen lehet, a minden másképp van helyett a lesz ez még így se logikája alapján várhatjuk a vá­lasztások, majd aztán a következő ciklus fejleményeit. A szerző magyarországi politológus TALLÓZÓ Az MVSZ kitünteti Szaniszlót m Szaniszló Ferencet, az ECHO TV szerkesztőjét a Ma­gyarok Világszövetsége A ma­gyar nemzetért érdemérem ezüst fokozatával tünteti ki - áll az MVSZ közleményében. Patrubány Miklós MVSZ-el- nök indoklása szerint „több évtizedes kiemelkedő ok­nyomozó újságírói munkás­ságának és nemzetszolgála­tának elismeréseként, vala­mint a magyar minisztérium részéről őt ért megaláztatás ellentételezéseként”, kapja a díjat. Balog Zoltán miniszter március 15-e után felszólítot­ta Szaniszlót, adja vissza Tán- csics-díját, mert azt tévedés­ből kapta. A műsoraiban an­tiszemita nézeteket hirdető Szaniszló állami kitüntetése tiltakozást váltott ki Magyar- országon és külföldön, (ú) Muzulmán államünnepek? Állami ünnepnapokat kel­lene bevezetni Németország­ban a főbb muzulmán vallási ünnepeken - vetette fel egy interjúban a németországi muzulmánok központi taná­csának elnöke. Áiman Ma- zyek hangsúlyozta: az állami ünnepnapok bevezetése a be­fogadás üzenetét küldené a 82 milliós országban élő nagyjából 4 millió muzul­mánnak, és kiemelné a tole­ranciajelentőségét a többségi társadalom előtt. A ramadán és az áldozati ünnep alkal­mából kellene kijelölni egy- egy állami ünnepnapot. Ma- zyek hangsúlyozta: nem munkaszüneti nap elrendelé­sét javasolják, csak azt, hogy a német állam ünnepnapnak nyilvánítsa a vallási közösség legnagyobb ünnepeit. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents