Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-01 / 51. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 1. Vélemény És háttér 7 Fico egyelőre elfeledkezett róla, hogy állambiztonsági kockázat maradtunk Nicsak,hol beszél! A hét kisebbségi híre ismert: elég volt egy látogatás a Mátkánál, hogy új fent kiderüljön, hol is állunk állampolgári, emberi, adófizetői mivoltunkban, kikis vagyunk a végrehajtó hatalom szemében. LOVÁSZ ATTILA Mondhatnók, ahhoz képest, hogy négy éve még állambiztonsági kockázat voltunk an bloc, most már csak követelődzők és kötelességeiket nem ismerők. Pedig az előző állítás nem igaz. Az állampolgársági törvény jottányit sem változott, tehát ha nem is mondták, állambiztonsági kockázat maradtunk. Persze, most értekezhetnénk arról, hogy mindez mennyire sértő, felháborító, de kár a gőzért. Úgysem érti meg az, akinek mondandónkat szánjuk. S az a szlovák ember, aki megérti, már megértette, a kormányfő nyilatkozata legalább annyira sértette, mint kisebbségi mindnyájunkat. Kár a gőzért, mert annak megértése, hogy milyen egy polgári állam, kulturális kérdés, észérvek nincsenek. Ha lennének, akkor legalább elfehéredne a „nagy fehér főnök”, hogy ugyan milyen intézményben is mondta el a magáét? Abban, amelynek - érzelmi alapon - egy sor kisember ajándékozott pénzt, paripát, fegyvert, hogy azt faragatlanabb módon nyúlja le, mint a közpénzeket általában. Olyan intézményben, amelynek küldetéséhez, céljaihoz egy, azaz egy szlovák koronáért egy teljes rotációs nyomdát ajándékoztak, hogy aztán ott készüljön a legismertebb európai pomólap. Olyan intézményben, amelynek élén egy szak- dolgozat-plagizátor trónol, erkölcsi fölénnyel nézve le a - kit is? Az alattvalókat... Ha lennének észérvek, akkor vajon hol is van az Interblue-tól várt 15 millió euró a szén-dio- xid-kvótákért? Vagy mi történt a faliújságon meghirdetett milli- árdokkal? Mi lett azokkal, akik a köztévé 45 milliós tartozását halmozták fel? Lett-e valaha következménye a közös pénz szórásának, vagy csak Hopli Pistikékre szabadítunk rendőrt, bírót, végrehajtót? S a leírtak csak anyagi jellegű kérdések, a közmorált, a közintézmények állampolgárokhoz való viszonyulását, a hatalmi szervezetek gőgös rátartiságát és a következ- ménynélküliség demoralizáló hatását már ne is emlegessük. Ha lennének észérvek, talán meg tudná mondani a legszociá- lisabb kormány miniszterelnöke, vajon hány magyar nem teljesíti adózási és hány cseh a járulékfizetési kötelezettségét, vajon hány ukrán bújt ki a kötelező katonai szolgálat alól, amikor országszerte ismert hazaffyak kék könyveiről legalábbis novellát lehetne írni. És végül, de nem utolsósorban: hány hazaffybúja s használja az irodalmi, kodifikált szlovák nyelvet, amelynek ismeretét oly vehemensen követelik a nem szlovák ajkúaktól. Mindez csak akkor lenne érdekes, ha lennének észérvek. De nincsenek. Az emberi érzésekkel való legaljasabb visszaélés van csupán, ezúttal nem vallási, hanem nemzeti alapon. A kripto- romantikus nemzetállami eszmehordozóinak fogalmuk nincs arról, hogy a világ esetleg más alapokra is helyezhető. S ami az igazán sírnivaló: alig kifogásolható magatartás ez szlovák testvéreinktől, ha Magyarországon a dogma, bár más minőségben, ugyanúgyjelen van. Anemzetál- lami eszme nem eredményez sem jobb, sem tartalmasabb életet. Boldogabbat sem. Akár a kő esik a tojásra, akár a tojás kőre, mindig a tojás törik el, ennyit a kisebbségekről, minden többségnek címezve. A keddi nyilatkozat s a hozzá hasonlók új, véres és fájdalmas konfliktust teremthetnek a véráztatta (és állítólag nem is létező) Kárpát-medencében (hiszen olyan jó demográfiai adataink vannak, hogy nem árt meg egy kis ritkítás). Aki meg a kuvikoló firkászt látja e néhány sor mögött, nézze át még egyszer a 20. század történéseinek távirati stílusú áttekintését- belefér egy sms-be is. Hú, hogy fogja utálni Fico a saját szavazóit, ha egyszer kisebbségben lesznek... (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Egy gyerek története LAMPL ZSUZSANNA Volt egyszeregy j jóravaló falusi kiskamasz. Isko- lábajárt, focizott, néha verekedett, minist- rált a templomban, sőt, egy idő után ő lett a főministráns. Egy hittanórán valamin vihorászott a padtársával. Mi olyan nevetséges, kérdezte a hitoktató, mire kisemberünk azt válaszolta, hogy az, amiről a plébános úr beszélt. Csakhogy nevetés közben nem regisztrálta, hogy egy vértanúrólvoltszó, akitüstben főztek meg! A plébános úr megharagudott. Nemcsaka főministránsi pozíciótól fosztotta meg a fiút, a ministrálás- tól is teljesen eltiltotta. Akkoriban, abban a falusi környezetben ez a megbélyegzéssel határos volt. Szerencsére a fiút és családjátmindenkikedvelte, így az embereknem sokat foglalkoztak azzal, hogy vajon miért mellőzi őt a pap. Viszont az egész kis intermezzónak volt egy súlyos lelki következménye: a fiú évtizedekre eltávolodott nemcsak a számára a pa- pokésa templom által képviselt egyháztól, hanem a hittől és magától Istentől is. Csak hosszú belső vívódás és keresés után tudatosította, hogy egyetlen ember, még ha az pap is, nem távolíthatja el attól, aki korábban fontos volt neki, akiben ha gyermek módjára is, de mindigbízott. Ez a történet kormányfőnk kisebbségellenes kirohanása kapcsán jutotteszembe. Ha egy kisebbséginek, esetünkben szlovákiai magyarnak ilyen szintről, társadalmi tekintetben a legmagasabbról üzenik, hogy ingyenélő, abban megfogalmazódhat a kérdés, hogy va- jonjó-e az neki, ha magyarma- rad. Érdemes-e, megéri-e neki magyarnak maradni, vagy ha ő már nem is tud teljesen kilépni a sorból, érdemes-e, megéri-e, jó-e a gyerekét magyarnak nevelnie. Mert a végső döntések ugyan mindig bennünk, belül dőlnek el, de a döntéshozatal folyamatát nemcsak a saját értékrendünk, hanem rengeteg külső tényező is befolyásolja. Olyannyira, hogy ezek a tényezők még az értékrendet, vagyis azt is képesek módosítani, hogy életünkben miket tartunk fontosnak. Persze egy kormányfő általi megbélyegzés hatása at- tól is függ, hogy a „falu” többi lakosa hogyan viszonyul a megbélyegzettekhez. De nekik sem könnyű dönteni, hiszen az ilyen beszédnek számukra is van üzenete, az ő gondolkodá- sukatis befolyásolja. Igen, a döntéseket mindenki maga hozza. Mások dönthetnek ellenünk, ámnekünknem kell hagynunk, hogy egyes emberek, bármekkora hatalommal rendelkeznekis, elzáija- nak minket a lelkünket tápláló forrásoktól, az önazonosságunkat építő értékektől. Egyébként azt hallottam, ha az ember fél a kutyáktól, azok megérzik, és hamarabb meg is harapják. Viszont ha az ember határozottan viselkedikvelük szemben, akkornem vicsorognak. Önökszerint ez igaz? KOMMENTÁR Rendkívüli búcsú MÓZES SZABOLCS Távozott Benedek. A most már volt pápa február eleji lépése volt a legváratlanabb egész pontifikátusa alatt. Mivel hajlott korban ülhetett Szent Péter székébe, eleve kicsi volt az esély, hogy lesz ideje kilépni nagy elődje, II. János Pál árnyékából. Ám várhatóan mégis bevonul a történelembe - modernizátorként (ahogy az előző pápa). Éppen a lemondása miatt. Eddig ez nemhogy divat nem volt, szinte szentségtörésnek számított felvetni, hogy a mindenkori egyházfő kora miatt „nyugállományba” vonulhatna. A tradicionalista Benedek pont ezt a tabutémát törte meg, amivel egyházának segített. A modem korban ugyanis az emberek egyre hosszabb ideig élnek, két-három évtizeden belül állítólag egyáltalán nem lesz akkora ritkaság a százéves kor betöltése, mint eddig. így valószínű, hogy a következő évszázadok pápái között nem egy simán megéri a 90 éves kort is. Az élet meghosszabbításával ugyanakkor - egyelőre - nem jár együtt az életminőség javulása. 90-100 évesen - el kell ismemi - elég problematikus egy több mint egymilliárd „tagot” számláló intézményt vezetni. A távozó egyházfő ezzel precedenst teremtett és példát mutatott utódainak is: ha úgy érzitek, idősek vagytok már a feladathoz, nyugodtan adjátok át a pásztorbotot és pihenjetek meg. Ki tudja, hányán élnek majd ezzel a lehetőséggel. Mihez kezd most Benedek? Habitusát és elvhűségét ismerve szinte kizárt, hogy „beszólogatásokkal” nehezítené utódja és az egyház dolgát. Most azzal foglalkozhat, amit - az egyház irányítása helyett - feltehetően az utóbbi nyolc évben is a legszívesebben csinált volna: írni fog. Utódjára nem vár egyszerű feladat - ám ezt eddig minden pápáról el lehetett mondani. Amin mindenképpen változtatnia kell, az a római Kúria „menedzselése” és a jobb kommunikáció biztosítása. Ha ugyanis a felszínt megkapargatva jobban szemügyre vesszük az elmúlt nyolc év medializált egyházi botrányait és idézőjeles botrányait, a legtöbb esetben azt látjuk, hogy főként a hatásos kommunikáció hiányzott-amit egyébként maga a távozó pápa is beismert. Ennek hiányában a történetek sokszor elvadult formában éltek tovább. Hamarosan megtudhatjuk, kire hárul e feladatok megoldása. FIGYELŐ Tőkés Szász megítéléséről Tőkés László szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) nem vállalt felelősséget a Nemzetstratégiai Kutatóintézetért azáltal, hogy a testület február 15-i állásfoglalásában üdvözölte az intézet létrehozását. Szerinte az intézetért egyedül a magyar kormány felelős. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatában „igencsak kérdésesnek” minősítette azt a tényt, hogy a KMKF februári ülésének állásfoglalásába a Szász Jenő által vezetett Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozásának üdvözlése is bekerült. Tőkés emlékeztetett, hogy az állás- foglalás e kitételét a KMKF több tagja is kifogásolta, ennek ellenére a támogató üdvözlés bekerült a dokumentumba. Az EMNT elnöke azt is felidézte, hogy az Országházban tartott KM- KF-ülésen a kibocsátott ülésrendtől eltérően Szász Jenő már kezdettől fogva helyet foglalt az elnökségi asztalnál. Leszögezi továbbá, hogy a KMKF-et alkotó szervezetek véleménye sem a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, még kevésbé pedig kinevezett elnökének a személye tekintetében nem kedvező. (Székelyhon.ro) Matolcsy: lezárul egy korszak Matolcsy György szerint 2013 elején lezárul egy korszak a magyar gazdaságpolitikában. A nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban megjelent írásában kifejtette: mára a kormány bizonyította gazdaságpolitikája helyességét, több országról ugyanis a közeljövőben fog kiderülni, hogy nem képes a 3 százalék alatti deficit tartására és az államadósság csökkentésére, miközben Magyarország feljebb lépett ebből a csoportból. „Ez óriási bravúr, igazi gazdaságtörténeti fordulat” - írta. Végezetül megjegyezte: a magyar megoldások segíthetik az uniót, hogy újból dinamizálja az európai tehetséget és vállalkozó szellemet. Matolcsy szerint a nagy uniós üzleti csoportok minden lehetséges eszközzel nyomás alatt tartják a kormányt. „Ez áll a médiatámadások, az uniós kötelezettségszegési eljárások, a leminősítések, a pénzpiaci spekulációk és a politikai támadások mögött” -fogalmazott.
