Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-26 / 72. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 26. Vélemény és háttér 7 Botrányok és botrányocskák: egyre nehezebb helyzetbe kerül az oktatásügyi tárca Ötös Caplovicnak Dusán Caplovic talán maga sem tudta, milyen terhet vesz a vállára, mikor elvállalta a második Fico- kormányban az oktatási miniszteri posztját. TOKÁR GÉZA Bár az elődök listája sem túl fényes, a laikus és erőtlen Eugen Jurzycza (SDKÚ), illetve a szintúgy hozzá nem értő, de emellett nagyon is aktív Ján Mikolaj (SNS) sem teljesített jobban nála, mégis Caplovic az a miniszter, akire évek óta a legnagyobb figyelem irányul ezen a poszton - köszönhetően annak, hogy felbőszítette a pedagógusokat. A Smer tavaly év végén sikeresen elhárította az oktatásügyben kialakulni látszó krízist. A tiltakozó tanárok nem érték el követeléseik teljesítését, bizalmuk megrendült a pedagógusszakszervezetben és vezetőjében, Pavel Ondekben. Emellett a kormány látszatgesztust gyakorolt az 5 százalékos fizetésemeléssel, és elhintette a tévinfor- mációkat, hogy a pedagógusok valójában sokkal jobban keresnek, mint azt állítják. Pár hónap elteltével azonban világosan látni, nem j ó ötlet egy képzett, de rosszul fizetett, ezért frusztrált és dühös réteget magára haragítania az állami gépezetnek. Az oktatási tárca december óta egyre nehezebb helyzetbe kerül. A botrányok nem csitulnak és újabbak bukkannak elő, köszönhetően főleg az elégedetlen és szervezkedő, jobbára pozsonyi tanároknak. A tiltakozók a minisztérium fő érvét használják ki - azt a következetesen hangoztatott álláspontot, hogy a szándék az megvan a béremelésre, megvan a kellő szimpátia is, csakhogy pénz nem akad a tárcánál. Caplovic emiatt rövid időn belül sok kicsi, de a médiában jól eladható, kellemetlen botránnyal szembesült: kiderült, miként élnek vissza a minisztérium limuzinjaival, milyen jól lehet keresni azzal, ha külsős cégek új lógókat terveznek, és hogyan lehet ügyeskedni még a virágrendelésekkel is. A botrányok közös vonása, hogy minisztériumi szinten ba- gatell összegekről van szó, néhány ezer euróról. Más tárcáknál, például egy autópályákra Nem jó ötlet egy képzett, de rosszul fizetett, ezért frusztrált és dühös réteget magára haragítania az állami gépezetnek. vonatkozó közbeszerzési pályázatnál minden bizonnyal méreteiben ezerszer nagyobb visszaélésekre lehetne fényt deríteni. A nyilvánosság azonban köny- nyen megjegyzi, ha az alkalmazottak benzint lopnak, vagy éppen jól jár a virágkereskedő. Hasonlóképp könnyen kommunikálható „botrányocska”, hogy a stadionokra jut pénz, a tanárok bérezésére meg nem. Ezek a nagy nyilvánosság számára érthető, világos ügyek, és a minisztérium számára hasonló presztízsveszteséget jelentenek, mint a legnagyobb lenyúlások. A tárca látványosan nem tud mit kezdeni a záporozó kritikákkal. Dusán Caplovic, a Smer egyik fő ideológusa és szellemi vezetője jobb híján védekezésre és tűzoltásra kényszerül, a felelősöket leváltja, ellenőrzéseket rendel el. Hosszú távon azonban nehezen lehet fenntartani ezt a stratégiát, a minisztériumok lényegéből, működéséből fakadóan ugyanis minimális erőfeszítéssel lehet pár ezer eurós gyanús tételekre bukkanni. A kormánypárt számára így marad a dilemma: megéri ujjat húzni a pedagógusokkal, ha lassan, de biztosan képesek lerombolni az oktatási miniszter tekintélyét? ([ubomír Kotrha karikatúrája) A ciprusi válság is a gyengéket gyengíti, az erőseket erősíti, a „piszkos pénz” meg megtalálja a helyét Pozíciócsere a pénz világában HORBULÁK ZSOLT A ciprusi válság új fejezetet nyitott az eurózóna életében. A bankbetétek megadóztatásának ötlete nem csupán a helyiek ellenállását váltotta ki, sokan még nálunk is helytelenítik a lépést, annak ellenére, hogy a ciprusi hozzájárulás elutasítása esetén nekünk, többi uniós polgárnak is mélyebben kellett volna a zsebünkbe nyúlnunk. A ciprusi helyzet kiéleződése egyenes folyománya a görög krízisnek. Tulajdonképpen az is siker, hogy Nicosia egészen eddig ki tudott tartani. Persze az Európai Unión kívül számíthatott Oroszország segítségére is. Ciprus bedőlésének veszélye még annyiban hozott újat, hogy most először került válságba egy adóparadicsom, holott ezek a helyek éppen a biztonságukról híresültek el. A szigetország formális székhelye nagynevű szlovák gazdasági társaságoknak is, legalább 800 cég települt a szigetországba. A válság valóban komoly átrendeződéseket hoz magával. Mivel minden nemzeti költség- vetés egyre szűkebb keretből gazdálkodik, megpróbál egyéb források után nézni. Amíg Közép- és Kelet-Európa pénzügyminiszterei inkább az adó- és járulékprés felsrófolásán gondolkoznak, addig Nyugaton, de elsősorban az Egyesült Államokban és Németországban az adóelkerülés mértékét szeretnék csökkenteni. Mostanság rájár a rúd az adóparadicsomokra is. Ciprus inkább csak a kelet-európai újgazdagok által kedvelt hely volt. Ma már a másik menedékhely, a svájci bankok patinája is megkopni látszik. Arról már korábban hallottunk, hogy a német adóhatóság jelentős összeget is hajlandó volt fizetni az adócsalók listájának megszerzéséért, illetve hogy az USA komoly jogi vitába keveredett néhány európai nagybankkal a tengerentúli ügyfelek betétje miatt. Svájcban természetesen szó sincs a kliensek kilétének felfedéséről, a betétek megcsapolásáról, de a betétek adóztatásáról már igen. Egy 25%-os átalányadó pedig már az Ausztriában elhelyezett titkos betéteket is terheli. De a bankcsődök immár a nagynevű privátbankok között is szedik áldozataikat, mint a 270 éves svájci Wegelin bankház. Az ok az amerikai adóhatóságnak fizetett 57,8 millió dolláros bírság. A ciprusi válság ismét a gyengéket gyengíti, és az erőseket erősíti. Mivel a Római Birodalom óta tudjuk, hogy a pénznek nincs szaga, így az úgynevezett piszkos pénzek iránt megmarad a kereslet. De Ciprus után a tőketulajdonosok most jóval óvatosabbak lesznek. Európában Ausztria, a skandináv országok, de leginkább Németország profitál a helyzetből, ám hosszabb távon a Távol-Kelet pénzügyi centrumai is erősödnek. Beálltak a frontok NAGY ANDRÁS Úgy tűnik, beálltak a frontok a szlovákiai pártok támogatottságában, alig van látható elmozdulás, tendenciákról meg már egyáltalán nem lehet beszélni. Robert Fico ellenében egyelőre csak a munkanélküliség emelkedik, az ellenzék támogatottsága nem. Fico tavaly nyáron, nem sokkal a parlamenti választás után érte el rekordját, a Smert akkor a lakosság közel 50 százaléka támogatta. Ez a szám azóta lassan, de biztosan csökkent, de nyilvánvaló, hogy egyetlen párt sem fogja utolérni, sőt még megközelíteni sem az elkövetkező években. Míg Magyarországon ajobboldal, nálunk a baloldal tömbösödött, itt alakult ki a populista gyűjtőpárt. Egyértelmű, hogy Ficónak már nincs túl sok adu a kezében, nem tudja úgy kényeztetni szavazóit, mint azt tehette 2006 és 2010 között. Ha nem nyúl olyan csodaszerhez, mint Orbán Viktor mondjuk a rezsicsökkentéssel, szinte semmi esélye sem lesz feltornázni magát 40 százalék körüli eredményre. Többen arról beszélnek, hogy a nacionalista húrok megpendítésével még behozott valamit az SNS volt szavazóitól, de a múltkori felháborodott reakciók után biztosan sokkal óvatosabb lesz ebben a témában. Ha a klasszikus jobboldali konzervatív pártok támogatottságát összeadjuk, kiderül, hogy az SDKÚ, a KDH és Dániel Lipsic Novája szinte ugyanakkora támogatottsággal bír, mint amennyi szavazatot 1998-ban kapott az SDK, majd 2002-ben és 2006-ban az SDKÚ és a KDH. Tehát mintha visszatértek volna az eredeti eredményeikhez, és valószínűsíthető, hogy ennél jobbra nagyon sokáig nem is lesznek képesek. 2010-ben és 2012-ben ennél csak rosszabb eredményt hoztak, így a legvalószínűbb, hogy majd egymás elől marjákéi a szavazókat, de újakat nem nagyon tudnak szerezni. Hiába van új pártja Lipsicnek, új szavazókat egyelőre nem hozott a jobboldalra, legfeljebb egy üzenetet, hiszen az ország új vezetőjévé kiáltotta ki magát óriásplakátjain. Ahhoz, hogy a jobboldal győzni tudjon Ficóval szemben, szüksége lesz a liberális szavazókra és a magyarokra egyaránt. Úgy tűnik, hogy Sulíkújraválasztásával egy időre megnyugszanaka kedélyek az SaS-ben, de a régi-új pártelnök személye szinte garancia arra, hogy a magát liberálisnak mondó párt továbbra is rettentően elutasító lesz a kompromisszumokkal szemben. Egyelőre úgy néz ki, hogy a pártelnöknek csak egy választásra való energiája volt, és az SaS már sosem lesz képes 10 százalékon felüli eredményre. Ez arra kárhoztatja, hogy legfeljebb tá- mogatójalegyenegyjobboldali, Fico-ellenes tömbnek, vezetője semmiképpen. Ugyanez vár valószínűleg a Hídra is. Bár folyamatosan a parlamenti küszöb felettiek az eredményei, az MKP-tnem sikerültpolitikailagvégleg legyőznie. ígyfolyama- tosan és jogosan merül fel a kérdés, hogy a két párt valamilyen újraegyesülése, esetlegkoalíciójanemlenne-ejobb mindenki számára. A megyei választáson ez már nem jön össze, de ha a magyar témában még valamit el akarunk érni a szlovák pártokkal szemben, ahhoz 5-7 százalék édeskevés. Bár a felmérések sosem azonosak a választási eredménnyel, és a következő választás is még elég messze van, az elmúlt 15 év tisztán mutatja, hogy csoda már nem fog történni, ezért a legjobb, ha mindenki a valóságból indul ki. Az óra már ketyeg. Hajpántos hisztéria Több romániai nagyvárosban volt tüntetés néhány tucatnyi résztvevővel a kovásznál román diáklány mellett, aki a magyar nemzeti ünnepen a román nemzeti színekkel tüntetett az iskolában, ahova a magyar diákok kokárdákkal érkeztek. Végül széles, trikolóros hajpántját elvette tőle az osztályfőnöke. A 15 éves kovásznai diáklányt a román sajtó beállítása szerint meghurcolták és megfenyegették, mert a román nemzeti színeket viselte. Sabina pár nap alatt a román hazafiság szimbólumává vált, ügye a hírtelevízióknak is kiemelt témája volt. A lány néhány napja a Facebook közösségi portálon azt írta, gyűlöli a magyarokat, majd ezt később tagadta. „Azt gyűlölöm, hogy ők gyűlölnek engem” - fogalmazott. Egy nemzeti jelkép nem állítható szembe egy másikkal, hanem egymást kiegészítik, véli az RMDSZ alelnöke, Borbély László. „Nincs semmilyen botrány. Nyilvánvaló, hogy bárki hordhatja, ha úgy akarja, hajpántban, a derekán, vagy bárhol a trikolórt. Nem hiszem, hogy gondot okozna, főleg nekünk, akik szintén azt kérjük, hogy fogadják el a saját jelképeinket. Tehát, amikor úgy gondolod, hogy vannak saját jelképeid, akár román vagy, akár magyar, akkor tiszteletben kell tartanod másokjelképeit és ebben nem látok semmilyen gondot”, mondta a Ziare.com-nak Borbély László, (krónika.ro, erdély.ma)
