Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-19 / 66. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 19. Vélemény És háttér 7 Kérdés, hogy a hétvégi elnökválasztás után megváltozik-e az SaS stratégiája Sulik dilemmája Hétvégén a Szabadság és Szolidaritásnak arról kellett döntenie, milyen alapelvek mentén folyta­tódik a párt ténykedése - a két elnökjelölt ugyanis elsősorban ezeket az el­veket tekintve különbö­zött egymástól. TOKÁR GÉZA A politikával foglalkozóknak az SaS tökéletes vizsgálati alany: kevés párttag, rájuk épü­lő döntéshozatal. A szűk, elitis­ta pártszerkezet átláthatóság- gal párosul, könnyű felvázolni a belső erőviszonyokat. Az SaS tömegbázisa ugyan­akkor rendkívüli módon elüt a kiválasztott párttagoktól, meg­lehetősen vegyes társaságról beszélünk. Akadnak közöttük fiatal aktivisták, akik a nem ha- .gyományos témák ügyében (melegházasságok, drogpoliti­ka) tevékenykednek, a gazda­sági liberalizmus hívei, illetve Sulik személyes rajongótábora, amely az igazát a szélsőségekig védő, szakmai alapon tényke­dő politikust lát a vállalkozóból lett politikusban. Ezt a masszát hosszú távon nem könnyű kö­zös platformra helyezni. A választás megmutatta, hogy a SaS-on belül is túlsúly­ban vannak Sulik szimpatizán­sai, a pártelnök 134 szavazattal győzte le a 121 voksot szerző Jozef Kollárt. A döntést több szempontból is lehet értékelni: Sulik megtartotta elnöki pozí­cióját, de hatalmi pozíciója tö­rékennyé vált. A tagok gyakor­latilag jelezték régi-új pártel­nöküknek, hogy a kívülállásra, sokszor a kompromisszumok ellehetetlenítésére épülő poli­tika nem mindig a legkifizető­dőbb, változásra van szükség a többi jobboldali párttal fenn­tartott kapcsolatok terén. Utóbbi célkitűzés hangsúlyos része volt az ellenjelölt, Jozef Kollár mondanivalójának. A nagy kérdés, hogy megvál­tozik-e érdemben az SaS straté­giája az eredmények hatására, illetve Kollár és a mögötte álló, jól elkülöníthető csoport, a ko­rábban távozás gondolatával is kacérkodó Juraj Miškov és Dá­niel Krajcer mihez kezd ezek után. Új pártot aligha alapíta­Sulíknak azt kell kita­lálnia, hogyan tud laví­rozni az ellenzéki szövet­ségesek, az elvek és a vá­lasztók elvárásai között. nak, viszont Lipšic Új Többségé­től kezdve a Szlovákiát alko­tunk projekten keresztül van­nak menekülési útvonalaik. Szlovákiában hagyománya van azoknak a pártoknak, ame­lyek jellemzően a politikai spektrum közepére lövik be ma­gukat, egy választási időszak erejéig kitartanak a parlament­ben, majd csendben eltűnnek a közéletből. Az utóbbi másfél év­tizedben erre a sorsra jutott Ru­dolf Schuster Polgári Egyetértés Pártja, vagy Pavol Rusko ANO- ja. A Szabadság és Szolidaritás szerencsés helyzetbe került - másfél évvel parlamentbe kerü­lése után jött az újabb választás, szavazóik felének megtartása pedig elég volt ahhoz, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben. Su­liknak azonban ld kell találnia, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött hogyan lehet lavírozni az ellenzéki szövetségesek, az el­vek és a választók elvárásai kö­zött. A feladat nem irigylésre méltó: szövetségesei nincse­nek, csak víziói, abban viszont az SaS erős - Sulik ugyanis ga­rancia arra, hogy a Szabadság és Szolidaritás meg tudja kü­lönböztetni magát a többi el­lenzéki párttól. OLYAN OLIMPIÁT RENDEZÜNK\ HOGY AKKORA SZÉGYENT MÉG NEM LÁTOTTÁ VILÁG! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Kiegyezés? Velük? NAGY ANDRÁS Megvan a lehetőség a szlovák-magyar törté­nelmi megbékélésre, állította egy hétfői inter­júban Miroslav Lajčák. A szlovák külügyminisz­ter szerint itt az ideje, hogy pont kerüljön a vitás kérdésekvégére, csak mindkét félnek engednie kell egy kicsit, erről már egyeztetett is magyar kollégájával. Lajčák szerint Robert Fico és Or­bán Viktor is remek politikus, így akár az is elképzelhető, hogy ők hozzák tető alá ezt a megegyezést. Amikor ezeket a gondolatokat olvastam, leesett az állam. Mi­roslav Lajčák külügyminiszter nagy tiszteletnek örvendő, eu­rópai formátumú technokrata-diplomata. Nem hiszem, hogy csak úgy handabandázna a témában, amikor tárgyalásokról beszél, de ha valaki az elmúlt hónapok eseményeit nézi, kötve hiszi, hogy Orbán Viktor és Robert Fico fogja tető alá hozni a megbékélési paktumot. Az persze igaz, hogy a két miniszter- elnök eddigi találkozói után mindkét fél részéről csak dicsérő szavak hangzottak el. A két kormányfő sok mindenben egyet­ért, legyen szó a gazdaságról, a munkanélküliségről, az ellen­zékkel szembeni politizálásról, vagy a demokráciával kapcso­latos világképről. Az igazán kényes témákat viszont szakértő­ikre bízták, azok meg „serényen” dolgoznak a megoldáson. Akinek még vannak illúziói a kétoldalú szakmai szintű egyez­tetések kapcsán, annak figyelmébe ajánlanám a Bős-Nagy­maros témájával foglalkozó bizottságot, amelynek tagjai kábé most ünnepelnék20. közös évfordulójukat, ha közben pár­szor le nem cserélték volna mindkét oldalon a teljes tárgyaló- delegációt. Persze megegyezés a mai napig nem született. De ott van a közös történelemkönyvek témája, a szakmai egyez­ség állítólag végül megszületett, de a politikai akarat hiány­zott a happy endhez. Szó se róla, mi, szlovákiai magyarokszeretnénkleginkább, hogy végre megegyezzenek, legyen végre nyugalom. Ám an­nak az esélye, hogy ezt pont ez a két politikus fogja megtenni, szinte nulla. Sokkal valószínűbb, hogy Orbán és Fico egyfajta megnemtámadási szerződést kötött, mivel mindketten rájöt­tek, hogy a másik otthon elég erős ahhoz, hogy ne kelljen sen­kivel semmilyen kompromisszumot kötnie, és egy ilyen „elv­telen” szlovák-magyar egyezséggel saját nacionalista szava­zóikat távolítanák el. Orbántól a Jobbik felé mennének, Ficó- tól meg talán az SNS-hez, vagy valami hasonló irányába. így most a külügyminiszterek, a diplomaták feladata, hogy a le­hető legtovább takargassák a semmittevést. Legkésőbb jövő tavaszig, hiszen akkor lesznek Magyarországon a parlamenti választások. Aztán majd meglátják. A külügyminiszterek pe- digjódiplomatákmódjára addig is altatjáka dolgot, mert va­lószínűleg ezt kapták feladatul. Közben elszomorító, hogy mindkét kormányfő rendelkezik akkora politikai felhatalma­zással, amellyel nyugodtan levezényelhetné a kiegyezést. Mindkét országnak, s leginkább nekünk, szlovákiai magya­roknak származna belőle előnyünk. De ez valószínűleg egyik fél rövid távú politikai céljai között sem szerepel. Hosszú távú, mi több, stratégiai célokat pedig legfeljebb a hatalom megtar­tása érdekében szokás gyártani itt, Közép-Európában. Azt so­kan tudjuk, hogy Lajčák a Balkánon remek munkát végzett, de míg akkori főnökei brüsszeli nemzetközi stratégák voltak, ma ő és Martonyi János főnökei vérbeli káeurópaiak. Sajnos. JEGYZET P. Sándor, március hőse KISS TIBOR NOÉ Március 15. hő- k se idén nem Pe- P tőfi Sándor volt, E hanem Pintér 1 Sándor. A bel- • " ügyminiszter a __ hóhelyzet miatt vá lt főszereplővé. Bár napok óta tudni lehetett, hogy hóvi­har és sarkvidéki hideg köze­leg, ezrek rekedtek az utakon, autópályákon, hóban-fagy- ban, étlen-szomjan. Nincs gyűlöletesebb dolog a demagógiánál. Könnyű min­dent a másikra kenni - ez eset­ben a kormányra, a katasztró­favédelemre meg a többi hiva­talos szervre. És igazságtalan is: tűzoltók, rendőrök, mentő­sök, önkéntesek ezrei szakad­tak bele a munkába, hogy leg­alább tragédiák ne történjenek a hosszú hétvégén. Azazonbanmégennélis irritá- lóbb, ahogy a kormányzati képviselők reagáltak az ügyre. Irritáló az önfényezés és hazu- dozás, amit a miniszteri biztos (Bakondi), aminiszter (Pintér) és a miniszterelnök (Orbán) produkált. Miközben a kor­mányképviselői száz százalék­ban elégedettek a mentési munkálatokmegszervezésé- vel, az utakon ragadt emberek beszámolói másról tanúskod- nak-ezt még a kormánypárti Magyar Nemzet publicistája is elismerte. Vagy Deutsch Tamás (Fidesz), aki a következőket ír­ta F acebook-oldalára a hóhely- zetkapcsán: „Teljes a fejetlen­ség, a felkészületlenség. Káosz. Totális a káosz. Felháborító az egész, úgy, ahogyvan!” Ehhez képest Pintér Sándor el­ső nyilatkozatában az autóso­kat tette felelőssé, akik nem vették komolyan az időjárási előrejelzéseket. Morális in­telmekkel látta el az egyik mo­bilszolgáltatót (illetve annak előfizetőit), amely nem volt hajlandó továbbítani a Bel­ügyminisztérium értelmetlen, semmitmondó SMS-ét az ál­lampolgároknak. Talán az in­terneten kellett volna min­denkit tájékoztatni, csakhogy az Országos Katasztrófavé­delmi Főigazgatóság honlap­ján március 14-én (amikor a vihar elérte Magyarországot) egyetlen hír sem foglalkozott az időjárással és a kialakult kri­tikus helyzettel. Helyette volt képgaléria a katasztrófavéde­lem ünnepségéről. Néptánco­sokkal, díszoklevelekkel. Pin­tér még hazudott is: elmondá­sa szerint március 14- én dél­után hirdetett „kataszt­rófahelyzetet”, az MTI szerint azonban csak pénteken dél­előtt rendelt el „riadót”. S per­sze, Orbán Viktor is eljátszotta Mátyás királyt, amikor hely­színi szemléje során az autójá­val elvitt a kamionjához egy fi­atal erdélyi magyar párt. Amióta élünk, ezt látjuk. Ma­gyar politikus még soha nem állt ki, hogyaztmondja: téved­tem, hibáztam, sajnálom. Nem, inkább visszatámad, el­lenségeket keres. Végszükség esetén SMS-tküld. Mintha a magyar politikai rendszert Gyurcsánytól Orbánig, keresz- tül-kasul csak egyetlen dolog tartaná össze. Az állandó ha- zudozás kényszere. FIGYELŐ Kövér a tüntetők apukájáról Nem lehet büntetlenül megsérteni a törvényt, ezt azoknak a fiataloknak is tudniuk kell, akik székhá­zat foglalnak, hidakat tor­laszolnak el, hiába 18-19 éves, és nem tudja felmérni esetleg a cselekedete sú­lyát. Majd felméri, ha meg­kapja a büntetésről szóló csekket - mondta a közté­vében Kövér László (Fi­desz). A házelnök hozzá­tette: a mai tüntető fiatalok apukája valószínűleg olyan kommunista vezető volt, akik ellen a rendszerváltás idején ők tüntettek. Szerin­te őket fiatalon a diktatúra vitte el, a mai fiatalokat senki, pedig törvényt sér­tettek. Kövér az Alkot­mánymódosítás külföldi bí­rálatai kapcsán azt mondta, a helyzet „nem annyira bo­rús, mint amennyire tűnik”, bár a CSU bajor parlamenti elnökétől „otromba gesztus volt”, hogy lemondta vele a találkozót. Ugyanakkor ép­pen aznap jelent meg sze­rinte egy korrekt elemzés a Die Weltben. A házelnök azt mondta, egy német po­litikusnak huszadrangú kérdés, hogy a magyar al­kotmánymódosítással mi van, az orra elé tett papí­rokból tájékozódik, ezeket pedig néha rosszhiszemű tanácsadók írják. Pedig ők egy-egy közvetlen telefon­nal tudnák tisztázni ezeket a vitákat. Igaz, ilyen tele­fonok nem voltak - tette hozzá, (hvg.hu)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents