Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-16 / 64. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 16. Vélemény És háttér 7 Életünket egyre nagyobb mértékben korlátozzák majd a környezeti, időjárási feltételek Apokalipszis most A Vatikánban felszállt a füst: az új pápa, Jorge Mario Bergoglio a Ferenc nevet választotta. Nem jött be tehát az ún. Szent Malaki- ás prófécia a pápákról: a pápa a jelek szerint semmilyen formában nem azonos az abban „Római Péterként” megjelölt, az apokalipszis hírnökének tartott pápával. RAVASZ ÁBEL Ez rövid időn belül már a második nagy csapás a világvégét keresőknek: sem a maja naptárral kapcsolatos álbalhé, sem a hirtelen előrántott prófécia nem jött be. Számomra ez persze nem nagy meglepetés, mert bár a világűrben száguldó bolygónk végtelenül sérülékeny, nem tűnik hihetőnek, hogy akár a múltban lett volna, akár ma lenne olyan ember, aki előre látná a végét. Ráadásul mind a maja naptár, mind a prófécia sokkal inkább tűnik szenzációhajhászásnak, mint valódi előjelre való figyelmeztetésnek: a média jól profitál az emberek félelemérzetéből és kíváncsiságából, a különböző apokalipszisre specializálódott vállalkozókról nem is beszélve. Miközben elképesztő meny- nyiségű energiát pazarolunk el arra, hogy efféle hiedelmekkel foglalkozzunk, a valódi „világvége” sokkal közelebb van, mint szeretnénk. Nem lesz olyan gyors vagy olyan végleges, mint a katasztrófafilmekben, de hatása annál visszafordíthatatla- nabb és súlyosabb. A klímaváltozásról beszélek: arról, hogy az emberi tevékenység folytán láthatóan mind szeszélyesebb bolygónk időjárása - ahogy azt ezen a télen, sőt e héten is megtapasztalhattuk. A klímaváltozás nem olyan, mint a földrengés vagy a omámi: nem egy nagy löket, amit valaki vagy túlél, vagy nem. Finomabban hat: olvad a sarki jég, megváltoznak a tengeri áramlatok, az időjárás kicsapongásai szélsőségesebbé válnak. Csupa olyan tényező, amely alapvetően érinti életformánkat, kényelmünket, szokásainkat. Önmagában a klímaváltozás valószínűleg nem pusztítja el az emberiséget, de ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a ma ismert világunk és Önmagában a klímaváltozás valószínűleg nem pusztítja el az emberiséget, de a ma ismert világunk biztosan eltűnik. életünk biztosan eltűnik. Nem kell, hogy a változás csak negatív legyen: lehet, hogy a technológiai fejlődés lehetővé teszi a negatív hatások kiegyenlítését vagy akár megfordítását. De az aligha feltételezhető, hogy minden marad úgy, ahogy ma van. Életünket egyre nagyobb mértékben korlátozzák majd a környezeti feltételek. Ez az, amiről beszélni kellene: nem arról, hogy hány nap van még hátra egy ősi templom naptárában, vagy hogyan kell értelmezni egy évszázadok óta halott szent által rajzolt jeleket. A fontos kérdés az, mit lehet tenni, hogy fenntarthatóbbá váljon az emberiség közös élete. A zöld- mozgalmak ugyan jelentősen megerősödtek az elmúlt évtizedekben, azonban még mindig távol vagyunk az ideális állapottól. Addig, amíg meg nem áll az utolsó, nem megújuló energia- forrás által működtetett jármű, amíg az utolsó szénerőmű le nem áll, amíg ennyi szemetet termelünk, vagy amíg nem sikerül az emissziós szinteket jelentősen csökkenteni, addig nem történt elég az emberiség fenntarthatóságáért. A próféciák helyett erről kellene még többet beszélni - és addig is aligha a maják vagy Szent Malakiás áljövendölései azok, amelyektől a legjobban kell tartani. JEGYZET Hátas-hatás JUHÁSZ KATIIN Nagy feltűnést keltett tegnap Kézdivásárhe- lyen Semjén Zsolt magyar miniszterelnökhelyettes, aki Magyarország üdvözletét, megbecsülését és szeretetét vitte Székelyföldre. Semjén ugyanis lóháton érkezett. Nem egyedül választotta a közlekedésnek eme ősi módját, Kovászna megye tanácselnöke, egy szenátor és egy RMDSZ-es képviselő is csatlakozott hozzá. Bár a lovas felvonulás arrafelé hagyomány, először fordult elő, hogy politikusok lóháton vonultak az ünnepség helyszínére. Beszédében Semjén elmondta, hogy a magyar parlament épületén büszkén lobogó székely zászló alól indult, és útja során azt tapasztalta, hogy mind a magyarországi falvakban, városokban, mind pedig a székelyföldi polgár- mesteri hivatalokon ott lobogtak a székely zászlók. Felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét és azt a román kormányhoz intézett beadványt, amelyben A székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi demonstráció résztvevői területi autonómiát követeltek Székelyföldnek. Vizsgáljuk meg a miniszterelnök-helyettesi bevonulás szimbolikus értékét. A magyar ugyebár lovas nemzet. Elődeink szerették, becsülték és tisztelték a lovaikat, hiszen a ló volt megélhetésük, közlekedésük és a hadviselés alapja, azaz szinte egész életük a ló körül forgott. Ezzel persze nem voltak egyedül, a ló szinte minden korban és minden kultúrában az erő, a hatalom szimbóluma volt. Nem véletlen, hogy nagy hadvezéreket, fontos politikusokat a festők és szobrászok nagy előszeretettel ábrázoltak lovon. Gyanítjuk, hogy Semjén Zsolt is a hatalmat szerette volna valamiképpen megjeleníteni, jól ismerve a modem média működési elvét is, hogy tudniillik minél látványosabb és szokatlanabb valami, annál biztosabban bekerül az esti híradóba. És ha az „ügynek” ezzel használ, ha ez kell ahhoz, hogy a székely függetlenségi törekvéseknek hírverést biztosítson, nem tétovázik, hanem büszkén nyeregbe pattan. Az ősi magyar virtus, a nemzet kulturális hagyományai és a legkorszerűbb médiamarketing törvényei találkoztak ilyen bizarr módon Kézdivá- sárhely főterén. És a sikerből ítélve nem csodálkoznék azon, ha a példa ragadóssá válna, azaz más magyar kormánytagok is elkezdenék használni hivatalos útjaikon ezt a nemes állatot az unalmas limuzinok helyett. KOMMENTAR Felfalni a piacokat SZOMBATHY PÁL Dühös miniszterelnököt és rezignált államfőt láttunk az elmúlt napokban Magyarországon: a harag oka multik packázása a bíróságon, a szenvtelenségé pedig a negyedik alkotmány- ^ ' módosítás nem túl lelkes szignója. Orbán Viktor megkísérli a politika teljes primátusát biztosítani a gazdaság felett. Az inga átlendül: két évtizeden át visszaszorulóban volt a politikai hatalom a piac akaratával szemben, ebben Orbánnak igaza van: a politikus szekundánssá lett a cégvezető mögött; a nagyvállalatok (multik, néhány magyar) akarata előtt. A baj az, hogy most már nem az egyensúly visszaállítása zajlik, hanem a gazdasági szektor totális leigázásának kísérlete. Mindenről a politika dönt, a nép nevében. Csakhogy nem feltétlenül a közjó érdekében, sokkal inkább egy formálódó új gazdasági elit, magyar oligarchatársaság, pártbarát cégháló szempontjai szerint. S ha ez így történik, a politika egyáltalában nem szabadul fel a gazdaság túlzó fennhatósága alól, épp ellenkezőleg: legfeljebb új urai lesznek. A kísérlet veszélye: a megtévesztő látvány. Orbán szlogenjei, beszédei, kritikái számos jogos észrevételt tartalmaztak igazságtalanságról, extraprofitról; de ma már ez nem egészen így van, a válság megannyi nyereséget temetett maga alá. Mára elkeseredett küzdelem folyik a maradék forrásokért, s e harc főszereplője a mindenható állam - no persze csak addig, amíg én vagyok. Ezért ások alkotmánymódosítás, támadás a bíróságok ellen, ha nem a hatalomnak tetsző ítéleteket hoz (legutóbb a rezsicsökkentés ügyében). Ez az a mély konfliktus, amelyben mindenki döntésre kényszerül, hová is álljon. Ez az az ütközet, ami elől most Áder János köztársasági elnök kitért, bár korántsem schmittpálos lelkesedéssel. Aláírt, de szerintem vállal mégő konfliktusokat, ahogyan a főbíró is megteszi ezt, és ahogyan számtalan intézmény, közösség- legyen bár mélyen jobboldali érzelmű is -meg fogja tenni, ha méltósága, létezése, önazonossága kerül veszélybe. Persze csak azok, akiknek van ilyenjük. Akadnak számosán. Az Orbán-kétharmadot részben a jobboldali kétharmad bontja majd le, ha túlságosan elviselhetetlennek érzi a látványt - miként az államfőbukásnál. A többit pedig elvégzi az utca, ahol a következő hónapokban egyre többször visszaköszönnek majd a 2006-os módszerek a civil és civilnek látszó ellenállásban. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Mindenkinek a maga keresztje Nem csak a vörösiszap-ka- tasztrófát ellenséges hatalmak titkos robbantásának tulajdonító, az Echo Tv-n futó műsorában a magyarokra támadó hódítókat sújtó titokzatos betegségről beszélő, a Médiatanács által gyűlöletkeltés miatt elmarasztalt Sza- niszló Ferenc az egyetlen érdekes név a március 15. alkalmából kitüntetettek között. Egyébként a díjakat odaítélő Baíog Zoltán emberi erőforrás miniszter elismerte, nem tudott arról miféle ügyei voltak a tévés újságírónak, és ha volna mód, visszavenné a díjat. Balog Zoltán a Videoton edzői mellett a turulos, rovásírásos, őspogány hitet „tudományos” érvekkel alátámasztani próbáló kutatókat is kitüntetett. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át Balog Zoltán minisztertől mások mellett Fricz Tamás politológus, a kormány mellett tüntető békemenet egyik szervezője, a Civil Összefogás Fórum alapítója. Akitüntetettek között van Bakay Kornél régészprofesszor, akinek szintén nagy botrányt kavartak kijelentései. Tanárképző főiskolákon tanított, majd átigazolt a sumér-magyar rokonságot hirdető Badinyi-Jós Ferenc által alapított (egyetemi ranggal nem rendelkező) Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magán- egyeteme. 2003-ban „Horthy katonái - Szálasi nyilasai” címmel nyílt kiállítását a nyilasok mosdatásával vádolták, 2004-ben pedig „alternatív általános iskolai történelem tankönyvsorozatot” indított, amelyben kétségbe vonja a darwini evolúciós elméletet, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vél felfedezni, a magyarságot a hunokkal, szkítákkal, sőt, a kelta, etruszk, görög népekkel rokonította, Jézust pedig nem zsidó, hanem párthus származásúnak nevezte. Szintén erősen kétséges Eőry Ajándok háziorvos természetgyógyász munkájának tudományossága. A Szent Korona Szabad- egyetemen tartott előadásain eléggé vad dolgokat állított: egy alkalommal az mondta, a keleti gyógyászat módszereivel, egy pentagram alakú ábra segítségével, az ember születési dátuma alapján meg tudja mondani, milyen szervek megbetegedésének nagyobb az esélye, (hvg)
